Kreatív kedd #22

  A mai bejegyzésben szeretném bemutatni az első lúdláb tortánkat, amit a Kedvessel együtt készítettünk az édesapja születésnapjára. Az ötlet jó volt, a megvalósítás... kissé nehézkes.

  A receptet innen vettük, elsőre hibátlannak tűnt, bár nem vagyunk valami nagy tortakészítők. Figyelmesebb átolvasás után azért az feltűnt, hogy a 3 tojásos piskóta szerintem közel sem az a klasszikus 12 szeletes torta, inkább mondanám 6-nak, de persze ki mekkora szeleteket vág. A méretével amúgy nem volt gond, végül is hármasban ünnepeltünk, nekünk így bőven elég volt és nem fogyott annyi tojás.
  De egy sor nehézség adódott.
- a fehérje juszt sem akart felverődni
- a piskóta, ahogy kivettük, szépen lassan elkezdett összeszottyadni - ez még nem akkora katasztrófa, én még másmilyen piskótát szerintem nem is sütöttem, de a krémmel mindig ki lehet egyengetni, az ízének pedig nem árt. Ám
- elfelejtettem még forrón meglocsolni a piskótát a meggy levével.
Szerencsére még elég meleg volt, amikor eszembe jutott, így is magába szívta a levet.

  Életem első csokoládéolvasztása gőz fölött remekül sikerült, ám
- a tejszín 40 perc után sem akart felverődni, szóval szerintem kicsit egyszerűen letudták azzal a sorral, hogy "A krémhez a csokoládékat apróra tördelem, és gőz felett megolvasztom. Eközben a tejszínt habbá verem." Hát persze, eközben, mintha az olyan könnyű lenne. A csokoládé pikk-pakk megolvad, a tejszín meg... De egyébként is, ha frissen olvasztott csokoládéhoz keverünk tejszínhabot, akkor amúgy is összeesne, nem? Úgyhogy az egész folyt, mint az Amazonas. Cseppet sem hasonlított krémhez.

Az első gőzzel olvasztott csokoládém

  A recept meg valahogy kifelejti azt is, hogy a piskótát félbe kéne vágni és úgy rakni bele a meggyet, a képen mégis középen van a meggy. Először ezért a tetejére raktam a meggyet, aztán elkezdtem lassan locsolgatni a csokoládéval. A Kedves is besegített, végül kb. minden úszott a csokoládétól. Szerintem kicsit túlméretezték a tejszín mennyiségét. Mindegy. Végül mégiscsak leszedegettem a meggyeket és félbevágtam a piskótát, csokisan, beleraktam a meggyeket, leöntöttem még csokival, ráraktam a másik felét, és még egy kis csokit raktam rá (bocsi a szóismétlésért, de hát tényleg mindenhol csoki volt).

Így nézett ki a félbevágás, meggyel töltés, újraösszerakás után
- nem túl guszta -

  A maradék csokiból a Kedves forró csokit kért, betettem melegedni a mikróba egy kis bögrével. Az eredmény... még egy félresikerült dolog a lúdláb készítése közben.
- kifutott a csokoládé

  De egész végig csak nevettem ezeken (és mindent dokumentáltam), valahogy nem aggódtam. A piskóta finom, egyben van, tök jól ketté lehetett vágni, a csoki finom (a minőségre igyekeztem figyelni, az egy jó tipp volt) és elég, még egy adag forró csokira is futotta, de azt már nem raktam be a mikróba, úgyhogy inkább langyos csokikrém volt.
  Végül beraktuk a hűtőbe a tortát és békén hagytuk arra a napra.

A csatatér harc után

  Másnap még elszaladtam a boltba, mert a külső mázhoz elfelejtettem étcsokit venni. A külső krémmel már nem szórakoztunk annyit, hagytuk a receptet a fenébe. A Kedves mikróban összemelegítette a hozzávalókat (tejszín és csokoládé), kavargatta, amíg kicsit megszilárdult, majd bekenegettem a tortát, a tányér szélét-alját szépen letakarítottam, meggyel és reszelt csokoládéval díszítettem a tortát és ismét bekerült a hűtőbe. Egész pofás lett így a sok baki ellenére is :) Az íze pedig isteni volt. De nem is csoda, úszott a finom csokiban, meggyben és meggylében. Nagyon büszke voltam rá :) És az ünnepeltet is sikerült jól meglepni vele.

A gyönyörűség - sose adjuk föl!

A tortánk közelebbről :)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?