Tartalom
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 12., kedd
Kreatív kedd #10
Ó, már a tizedik! A mai napra ismét egy receptet hoztam. Egy kolbászos lecsó receptet. Van már fönt egy lecsórecept a blogon, nem is sokban különbözik ez a mostani tőle, de azért jó, ha minél több variáció van a tarsolyomban/tarsolyunkban :)
Ma elég korán végeztem és sétáltam hazafelé - megint csodaszép idő volt! - közben próbáltam 2 barátnőmmel is random találkozót összehozni, hátha, sajnos egyik sem jött össze. Sebaj. Szóval hazafelé sétálva elgondolkodtam, mit is főzzek aznapra. Elegem volt már a krumplis és elegem volt már a rizses (rántott dolgos) ételekből is. Az egyik étteremnél ki volt írva a lecsó, és ez igen megtetszett nekem, úgyhogy eldöntöttem, ma lecsót készítek (amúgy többet kéne nézegessem az éttermek napi ajánlatait, jó ihletforrások!). Nem gond, ha már nincs igazán lecsószezon, akkor is az lesz. (Meglepően szépek amúgy még a paradicsomok. Napos őszünk volt/van.) Be is vásároltam hozzá. Itthon volt még egy kis kolbász is, annak megörültem, úgyhogy kolbász is kerülhetett bele.
Az elkészítése, mint már említettem, tulajdonképpen az, amit már a másik lecsóreceptemben is leírtam, csak ebben nincs nokedli, ellenben van kolbász (amit a másikhoz is ajánlottam).
Hozzávalók:
- Kb. 1:1 arányban paradicsom és paprika (4 adagra én kb. 1-1 kilót ajánlok)
- 1-2 fej vöröshagyma (adagtól és hagymamérettől függően)
- fejenként 1 tojás
- só
- édes paprika
- erős paprika
- kevés olaj/zsír
Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk, a kolbászt karikára, ezeket egyszerre beleöntjük a kiszemelt edénybe. Ha zsírosabb kolbászunk van, lehet először csak a kolbászt beletenni az edénybe, hogy kieressze a zsírját és azon pirítani a hagymát, az itthoni kolbász elég száraz volt, ezért ment egybe. Ehhez még egy kevés zsírt tettem.
Ezt félrerakhatjuk, amíg karikára vágjuk a paprikákat (a csumájukat kettébe vágtam) és kockára a paradicsomokat (vagy ahogy épp kényelmes, az úgyis szétesik-szétfő gyorsan).
A hagymát-kolbászt megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről, befűszerezzük (még borsot is rakhatunk esetleg hozzá), majd rárakjuk a paradicsomot és egy kis ideig, lassú tűzön főzzük (pár perc). Ezután hozzátesszük a paprikát, és lefedve, lassú tűzön puhára főzzük őket. Én itt még utófűszereztem, akkora lett az adag, hogy nevetségesen kevésnek tűnt az első fűszermennyiség. Amíg főtt, elmosogattam.
Amikor puhára főtt a paprika is, mehet hozzá a tojás, azt elkutyuljuk, amíg a fehérje kifehéredik és az összes sárgája is szétpukkadt már és megsült. Ezt követően elzárjuk és tálaljuk. Kenyérrel vagy anélkül, mindenhogy finom.
Ez a mai vacsoránk és a holnapi ebédünk, egyelőre azt tudom mondani, hogy az illata finom (a Kedves szerint is), de megírtam előbb a bejegyzést, hogy vacsitól kezdve ne kelljen többet géphez üljek :)
Jó étvágyat!
És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?
Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.
2013. július 31., szerda
Nyaraljunk otthon! 2. - Piknikre fel!
A mi személyes vízpartunk |
A csodás piknikkosaram belülről |
A földre került két ülőpárna, a kosár, a tea és a "vízpart", így vártam a Kedvest.
Az otthonpiknik előnye, hogy
- időjárástól függetlenül megtartható
- nem landol labda az ételben vagy jön egy kutyus eszegetni, szabadabban lehet mindenfélét csinálni
- nem zaklatnak hangyák, szúnyogok, legyek
- nincs göröngy, ami nyomja a fenekedet
- nincs olyan, hogy "jaj, otthon felejtettem", mert csak felállsz és hozol Magadnak (pl. mézes kenyeret is készítettünk a zsíros kenyér után)
Persze ettől függetlenül imádok kint piknikezni, de azért nem rossz ez az otthoni verzió sem :) A Kedvesnek ez az ötletem is nagyon tetszett, bár ő nem a földre ült, hanem egy székre, a térde nem bírja a földön ülést, de így is nagyon hangulatos volt, jót beszélgettünk, eszegettünk. Ezután Odaátot néztünk éjjelig, épp évadváltás volt és szörnyen izgalmas volt a történet :)
Estére egy kis édességet és üzenetet hagytam a Kedves párnáján. Az édesség a szállodai hagyománnyal ellentétben nem csoki, hanem egy Maoam volt, az üzenetben ez állt:
Köszönjük, hogy szállodánkat választotta!
Jó éjszakát kívánunk!
(A mellékelt üres papíron kedves üzenetet hagyhat hálótársának.)
Ezzel a lehetőséggel még nem élt, hulla fáradt volt, ígérete szerint ma bepótolja :) A Maoam is mára maradt, már fogmosás után találta meg. Mókás, mert este is ki-be járkált a hálószobában és akkor nem vette észre a kis csomagot (vagy nem akarta?). De jó ez így.
Ma maradunk a vízparton és lángosozni fogunk :) Beszámoló holnap!
2013. július 30., kedd
Nyaraljunk otthon! 1. - Irány Pisa!
A mi pisai éttermünk asztala... |
...ahonnan ráláttunk a pisai ferde toronyra |
2013. július 29., hétfő
Túlélni a forróságot
A hétvégi tervünk kudarcba fulladt, illetve kánikulába, úgyhogy itthon próbáltuk túlélni a kánikulát. Én pedig folytatom ezt ma is - a Kedves pedig a munkahelyén, légkondi nélkül. Nekem azért jobb, itt a zuhany, meg flangálhatok bikiniben. Amúgy is jobban bírom a meleget, mint a Kedves, bár ez a mostani engem is próbára tesz - pláne itt Pesten.
Itthon nincs légkondink, de nem is bánom, a légkondival úgy vagyok, hogy munkahelyeken megértem, de itthon amíg lehet, kerülöm. Belül kellemes hőmérsékletet csinál, az utcán pedig halhatunk meg a melegtől, meg drága dolog is. Egyelőre bírom, idős koromra meg remélem, már egy hűvösebb kertes házban leszünk, kerti zuhannyal. Van egy kis ventilátorunk, ami nagyon klassz, de azért igyekszem azt is minél kevesebbet használni - villanyszámla és környezettudatosság végett.
Amit viszont meg tudok tenni és meg is teszem/megteszünk, a következő:
- Bikiniben flangálok itthon. De egy kevésbé "szomszédos" helyen akár pucéron is flangálnék, bár azért egy bugyi mégiscsak jó, ha van rajtam, leülni kényelmesebb és higiénikusabb úgy. Bikiniben még a strandhangulat is meglehet ;)
- Három 2 literes üveg megy váltásban a fagyasztóba. Egy részét megtöltjük vízzel, így készül el a mi "jégkockánk", ezt fel lehet önteni simán vízzel, teával, szörppel, limonádéval, stb.
- Fröcsköljük egymást (illetve főleg a Kedves engem). Ki mondta, hogy azt csak a strandon vagy a kertben lehet? Még vízi pisztoly sem kell hozzá, elég egy műanyag flakon, a kupakját pedig kilyukasztjuk és már mehet is a lövöldözés. De néha csak kapok egy adagot valamelyik 2 literes üvegből a nyakamba :D Vagy egy háton végiggörgetést a palackkal. Nyamiii. Még azt is sikerült elérnie a Kedvesnek tegnap, hogy fázzak. Lelocsolt egy adag vízzel, aztán rám irányította a ventilátort. És nem kell aggódni, minden megszárad 5 percen belül (persze ha nem vödör vízzel megyünk a másik ellen).
- Zuhanyzás, hajvizezés, napközben hajmosás és nem megszárítás. A fejet jó dolog hűvösen tartani, hogy legyen esély a gondolkodás képességének megtartására, illetve hogy ne fájjon. Nekem még a lábfejem ilyen terület, amit jó minél hűvösebben tartani. Gyakran polcolom fel és zuhanyozom le hideg vízzel. De egy hideg vizes lavóros lábfürdő is jó lehet. Lefekvés előtt különösen jó lehűteni a testünket, hogy el tudjunk aludni, illetve tevékenykedés előtt is (ha muszáj tevékenykedni).
- A tevékenykedést inkább reggelre-délelőttre időzítem, amikor még relatíve hűvösebb van, illetve kipihentebb vagyok és így jobban bírom idegileg a meleget.
- Minél kevesebbet sütünk-főzünk. A hétvégére pl. elkészítettünk egy adag melegszendvicskrémet illetve grízes tésztát és azokon éltünk (a krémhez persze kenyér is járt és megsütöttünk szendvicsnek). De jöhet persze a főtt kukorica, görögdinnye, rántotta, egyszerűbb levesek, saláták, stb. is.
- Minél kevesebbet mozgunk. A mozgás hőt termel, nem jó. Most nem. Úgyhogy a hétvégén remekül haladtunk az aktuális sorozatunkkal, meg olvasgattunk, beszélgettünk, tervezgettünk.
- Ha mégis muszáj kimozdulnunk, akkor az aktuális kedvenc ruhám egy nagyon vékony anyagú, világos színű maxiruha. A mellrésze enyhén gumírozott, alatta viszont teljesen laza. Kellemesen befúj alá a szellő, nem tapad rám, vékony, szinte nem is érzem, hogy rajtam van, és mivel hosszú, a szél sem tudja úgy felfújni, így arra sem kell figyelnem, nehogy bugyimutogatás legyen belőle. Melltartó helyett bikinifelsőt hordok, az kevésbé melegít. Ehhez pedig társul a klassz szandálom. Víz nélkül ne mozduljunk ki! (Na jó, talán a sarki közértig.) Jó dolog a kalap és a napszemüveg is. Védjük a fejünket!
- A patkányainkról sem feledkezünk meg. Napi többször kapnak egy adag vizet, őket is locsoljuk. Ubul nagyon aranyos, mint egy kiskutya, a fejét út tartja a vízsugár alá, meg a kis mancsaival is nyúlkál oda, mosakszik, ilyenek. De ha a testét locsolom, szaladgál körbe-körbe :D Ketteske már nyugisabban tűri, ő beletörődött ebbe, leginkább egy helyben várja ki a végét. Meg persze az ivóvizükre is figyelünk, jobban, mint egyébként. A tálkás itatójukba néhány jégkockát is kaptak tegnap.
- A nővényekre is jobban figyelek, a fűszernövények amúgy is érzékenyek, napi egy locsolás muszáj nekik, de tegnap pl. kétszer kaptak (reggel és este).
Sikeres hőségtűrést Mindenkinek!
(Kép innen.)
2013. június 26., szerda
Petrezselymes krumpli sült padlizsánnal
Ezt az ételt tavaly készítettem először, amikor diétáztunk, most ismét hasonló diétát tartunk (bár kicsit lazábbak vagyunk), meg amúgy is itt az újkrumpli, meg a padlizsán és akkor együnk ilyen finomakat.
A petrezselymes krumplit a borsa recept alapján készítettem el, hogy igazán finom legyen. A sült padlizsánt a Kedveséktől tanultam, ők szeretik nagyon.
Hozzávalók a petrezselymes krumplihoz (3-4 főre)
- 9 közepes újkrumpli (de téliből is lehet)
- 1 csokor petrezselyem
- 50 g vaj
- só
Elkészítés
A krumplikat megpucoljuk/megkaparjuk, kockákra vágjuk (van olyan apró szemű krumpli, ami akár egyben is maradhat), megmossuk. Egy nagy serpenyőben/lábasban megolvasztjuk a vajat és ráöntjük a krumplit. A krumplit NEM sózzuk meg, csak lefedjük és hagyjuk puhulni tartalék lángon. Időnként megkeverjük fakanállal (a borsa recept alapján az újkrumplit csak rázogassuk, de nekem akkora a serpenyőm, és nehéz is, hogy rázogassa az, aki tudja... én megkavartam és megkockáztattam, hogy kicsit széttörik a krumplim). Közben megmossuk és apróra daraboljuk a petrezselymet. Majd ha már megpuhult a krumpli (kb. 20 perc), leemeljük a fedőt, kicsit megpirítjuk a krumplit, ráöntjük a petrezselymet, megsózzuk, jól összekeverjük, elzárjuk a gázt és kész is.
Ha téli krumplival készítjük, egy pici vizet is rakhatunk, hogy könnyebben puhuljon meg, és számítsunk rá, hogy több időre is lesz szüksége, nem csak 20 percre.
Hozzávalók a sült padlizsánhoz (3-4 főre)
- 1 kis-közepes padlizsán
- só
- bors
- kevés olaj
Elkészítés
A padlizsánt megmossuk, levágjuk a végét, majd kb. egy centi széles karikákra vágjuk. Ezután a padlizsánkarikákat mind két oldalukon besózzuk és egy tálcára rakjuk állni, hogy levet eresszenek. A levet leöntjük róluk, olajat melegítünk és forró (!) olajba rakjuk a karikákat. Megborsozzuk őket, és mind a két oldalukat megsütjük. Fontos, hogy forró legyen az olaj, hogy minél kevesebb ideig kelljen sütni a padlizsánt, így elkerülhetjük, hogy túl olajos legyen. Az olaj tényleg kevés legyen, nem kell benne tocsognia a karikáknak, mintha rántott dolgokat sütnénk.
A krumplit és a padlizsánt együtt, melegen tálaljuk, ehetjük magában, de majonézzel is nagyon finom (mi úgy ettük). A padlizsán sajnos nem volt az igazi, de az nem az elkészítésből, hanem a padlizsánból fakadt. Ha valaki tud magának termeszteni, vagy tényleg háztól beszerezni, az a legjobb. Illetve a két étel elkészítését én úgy hangoltam össze, hogy először megpucoltam és összedaraboltam a krumplit, egy tál vízben álltak; megmostam és feldaraboltam a petrezselymet. Felraktam a krumplit puhulni, és miközben az készült, besóztam és kisütöttem a padlizsánt is.
Jó étvágyat!
Címkék:
cukormentes,
élesztőmentes,
feltét,
főétel,
gluténmentes,
köret,
nyár,
sütés-főzés
Banánturmix

Hozzávalók 2 főre:
- 2 (érett) banán
- kb. 4 dl tej
- fahéj
- 3 tk méz
Elkészítés
A két banánt kisebb darabokra törve egy 1 literes (vagy nagyobb) mérőedénybe tesszük, megszórjuk egy kevés fahéjjal, 3 tk mézet csurgatunk rá és felöntjük annyi tejjel, hogy az egész kb. a 6 dl-t érje el a mérőedény mércéjén. Ezután botturmixszal összeturmixoljuk és poharakba töltjük. Ha sűrű lett, akkor pohárba töltés előtt engedjük még fel egy kis tejjel és kutyuljuk össze. Ha nem elég édes, mézezhetjük tovább, kutyuljuk össze, majd töltsük ki a poharakba. Méz helyett persze cukrot is használhatunk (vagy teljesen elhagyhatjuk a banán elég édes, akkor cukormentes lesz), illetve az egészet készíthetjük turmixgépben is.
Egészségetekre!
Tökfőzelék
Kiskoromban persze elvből nem ettem tökfőzeléket, mert hát azt a gyerekek nem szeretik. Egyszer pedig ettem a keresztanyámnál, gyanútlanul, mert nem mondta meg, hogy az tökfőzelék, és ízlett. Csak később tudtam meg a szörnyű igazságot. De azután sem voltam hajlandó enni. Szerencsére anya nem erőltette, így tényleg nem utáltam meg, felnőtt koromra (igenis, a 22 az már felnőtt) megszerettem, nagyon is. És amellett hogy finom, végtelenül egyszerű is és gyors (kb. fél óra).
Hozzávalók 3-4 főre:
- 1 közepes tök
- 1 fej vöröshagyma
- kevés olaj/zsír
- 3 nagy ek tejföl
- liszt
- só
- 1 nagy csokor kapor
- 1 tk cukor
(- kevés ecet)
(- kevés olaj/zsír)
Elkészítés
A tököt megmossuk, levágjuk a végét, feldaraboljuk 4-be, 8-ba, ahogy nekünk kényelmes, hogy le tudjuk gyalulni (többfélét látok neten, én azzal gyalulom, ahol sok kis rece van egy éles penge előtt). Legyaluljuk a tököt egy tálba, majd egy lábasba (amibe a tök is bele fog férni) kevés olajon (vagy zsíron) megpirítunk egy kis hagymát. A hagymára ráöntjük a tököt, besózzuk (egy jó nagy csipettel körbeszórjuk), rárakjuk a kaprot (én egy összekötött csokrot szoktam belerakni, amit később ki tudok venni, de van, aki apróra darabolja és benne hagyja), lefedjük és tartalék lángon puhára főzzük. Nem kell hozzá vizet adni, enged annyi nedvességet, amennyi kell neki.
Amikor a tök megpuhult, egy tálba rakjuk a 3 nagy ek tejfölt, arra lisztet szórunk és összekeverjük. Ha hígabb főzeléket szeretnénk, hígabbra hagyjuk, ha sűrűbbre, akkor több liszttel dolgozunk. Ehhez a forró tökléből öntünk egy keveset, azzal csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk az egészet a tökhöz. Ezután egy lapos tk cukrot teszünk bele, illetve én egy kevéske ecetet is löttyintettem bele (mondjuk 1 mk), továbbá a Kedves kérésére egy pici plusz olajat is. Megvárjuk, még ruttyan egyet, elzárjuk és fogyaszthatjuk is.
A tökfőzelék fogyasztható magában, tükörtojással, kenyérrel, rántott hússal vagy pörkölttel. Nekünk másnap sokkal jobban ízlett, mint aznap.
Jó étvágyat!
2013. június 21., péntek
Banános nyaflaty
A Kedves még úgy egy-két hete azt mondta, a sikeres államvizsgára való tekintettel csinál nekem valami finomságot. Hát, nagyon eltalálta. A banános nyaflaty a Kedves elmondása szerint Róbert Gida kedvence. Nem kell hozzá konyhaművésznek lenni, és bárki kitalálhatja magától, de annyira finom lett és olyan jól esett, úgyhogy megörökítettem. Meg jó, ha változatosan tudjuk enni a fagyit ebben a melegben ;)
Hozzávalók:
- banán (fejenként egy)
- fagyi (amennyit jónak látsz, mi kb. 6 embert etettünk meg 9 decis fagyiadaggal)
- gyümölcsök, almapüré (tetszőlegesen lehet variálni)
- kevés olaj/vaj
- étcsoki (mi a 40%-os aldisat használtuk)
- kevés tej
Elkészítés:
A vajat megolvasztod (vagy olajat használsz), arra raksz egy adag csokit (mivel a Kedves csinálta, így nem tudom, mennyi volt), felöntöd egy kevés tejjel, összeolvasztod, hogy kellemesen önthető, de ne túl híg legyen. Egy hosszúkás tál aljába raktunk egy kevés almapürét meg konzerves gyümölcsmixet, aztán hosszába bele a banánt, körbe gombócokba, félgombócokba a fagyit, majd leöntöttük csokival. Isteni finom! De talán fél adag is elég, mert úgy ezzel az adaggal jól lehet lakni kompletten.
Eredetileg, azt mondta a Kedves, hogy meg kéne főzni a banánt, hogy jó puha legyen, de mi az egyszerűség kedvéért kihagytuk ezt a lépést.
Címkék:
desszert,
nyár,
sütés-főzés,
vega
2013. június 20., csütörtök
Nyártervezés - avagy mitől nyár a nyár (nekem) és mik az idei nyár különlegességei
Végre eljutottam odáig, hogy felfogtam: nyár van, lediplomáztam, és végre kedvem is van tervezgetni. Gondoltam, összegyűjtöm, mitől nyár a nyár, aztán jöhet néhány speciális program, amik (valószínűleg) csak erre a nyárra lesznek érvényesek.
Mitől nyár a nyár?
- fagyi, jégkrém, jégkása, jeges tea, limonádé, bodaszörp, turmixok és minden fincsi hideg dolog
- eper, meggy, cseresznye, ribizli, köszméte (vagy piszke, büszke és társai), málna, barack, szilva, sárgadinnye, görögdinnye meg az összes finom, friss gyümölcs
- cukkini, padlizsán (és padlizsánkrém), tök (és tökfőzelék), borsó (és borsóleves), paradicsom (és lecsó), saláták és minden finom, friss zöldség és a belőlük készült isteni ételek
- kerti sütögetés - szalonna, kolbász, paprikás krumpli, slambuc, gulyásleves és a többi
- meleg, napsütés
- nyári zápor
- strand, vízpart, kerti zuhany
- napozás és barnának lenni nyár végére
- hintaágyban pihengetni - újabban már a lugasunk alatt is tudunk napozó székekben pihengetni
- egymást fröcskölni
- olvasni
- mezítláb lenni
- mindenféle összekötött frizura
- nyári ruhák
- szandál
- evezés, Duna
Nektek mitől nyár a nyár?
Ami még rám vár idén, illetve tervezem:
- két leánybúcsúztató (egy barátnő és egy saját)
- két esküvő (egy barátnő és egy saját)
- felvételi júl. 2-án
- nővérem és apukám szülinapja, apukám névnapja, Kedves névnapja, leendő Anyós szülinapja
- lakásotthonosítás és rendrakás (folyamatban)
- olvasni pihentetőt meg tanulságosat is - utánaolvasni a vágyott szakmámnak, mert nem csak az iskolapadban lehet okosságokat tanulni, sőt
- cikket írni megint a lifegarden.hu-nak (mert írták, hogy még várják)
- előadás vázlatot írni középiskolásoknak - mert rájöttem, hogy ideje próbálgatni magam, a suli mellett is, és osztályfőnöki órákra mennék be órát tartani pszichológia témakörén belül. Meg is ragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem:
Kedves középiskolás olvasók!
Miről hallanátok szívesen egy osztályfőnöki óra keretein belül? Mi érdekel Titeket? Párkapcsolat, továbbtanulás, család, felnőtté válás? Bármi lehet, egyelőre az igényt mérném fel. Köszönöm a segítséget! :)
![]() |
Nyári zápor |
![]() |
Mert ez is kijött a summer-re, és olyan szép és csiga és pillangó |
Címkék:
inspiráció,
nyár,
tervezés
Hogy jól induljon a reggel
Már egy ideje "szemezek" a gondolattal, hogy reggel, egy könyvvel, vagy a friss Metropollal a kezemben beüljek a közeli cukrászdába, megigyak egy cappuccinot vagy valamit és közben olvasgassak. De egyszer az volt a baj, hogy nem sütött oda a nap, máskor meg az (ez már délután volt), hogy odasütött. Hát igen, hirtelen jött a meleg és változtak az igényeim.
Ma reggel viszont jól esett az árnyék, és friss Metropol is volt nálam, úgyhogy fogtam magam, vettem 2 deci jégkását (a cappuccinot nem kívántam(, kiültem és végigolvastam az újságot. Csak hogy jól induljon a reggel. Mindezt pedig a vadiúj, csudaszép aprótartómban lévő pénzből finanszíroztam.
Nektek mitől indul(na) jól a reggel?
Frissítés 11:09-kor: Majd elfelejtettem. A reggelhez még hozzátartozik, hogy amikor a Kedvessel a Duna parton sétáltunk, elsétáltunk egy kis társaság mellett/között, akik épp a szerelem első látásra/hallásra témáról beszélgettek. Az egyik lány (szőke haj, kék szem, kék ruha) köszönt nekünk a társaságból, hogy Sziasztok! Mi visszaköszöntünk, ő megkérdezte: Ti együtt vagytok? - Igen. - Kértek bort? - Nem, köszönjük. Továbbsétáltunk. Hallom, hogy utánunk kiált a lány, bocsi, bocsi, és szalad is utánunk. Hátrafordulunk: - És szerelem volt első látásra? A Kedves válaszolt: Hát, többnyire. 4 hónapig futottam utána, utána az volt.
Nekem ők az "új hullámos" hippik. Kedves jelenet volt. Mindez nem sokkal reggel fél 8 után történt.
A Metropol főcímek közül pedig az szúrt szemet, hogy idén már nem nyújtanak be több utcanév módosító javaslatot :)
Címkék:
inspiráció,
nyár,
reggeli
2013. május 10., péntek
Próbáld ki! - 1.
... hogy egy nap szabályosan közlekedsz! Gyalogosként nem szaladgálsz át a piroson, hanem megvárod szépen a zöldet, a bicikliút helyett a járdán mész, figyelsz arra, hol van felfestve a bicikli jelzés, biciklisként pedig nem a járdán tekersz, ha van bicikliút, ha nincs, akkor tarts be a sebesség korlátot és figyelj a gyalogosokra! Autósként se taposs bele a sárga jelzésnél, hanem várd meg a zöldet, engedd el a gyalogosokat, tartsd be a sebességkorlátozást!
Napi szinten sétálunk vagy futunk a Petőfi-híd és a Lágymányosi-híd között, ahol szép széles gyalogosrész és szépen kiépített, két sávos bicikli út van, a kettő között egy sövénnyel. Sokan sétáltatnak kutyát, futnak, sétálnak vagy bicikliznek arra. Balesetet eddig nem, de bosszúságot okoznak a nem szabályosan közlekedők. Nagyon sok biciklis közlekedik a gyalogos részen, számomra érthetetlen, hogy miért, amikor ott a csilli-villi bicikli út. De ugyanúgy a futók is gyakran futnak a bicikli úton, ami szintén nem szabályos. Pláne kellemetlen, ha még fülhallgatót is dugnak a fülükbe, és így nem hallják a közeledő biciklist vagy a csengőt. A kutyások pedig figyeljenek kutyáikra, azok ne szaladgáljanak be a biciklik elé, mert mind a két félnek veszélyes helyzetet teremthet! Figyeljünk egymásra, így némi stressztől menthetjük meg magunkat és másokat is könnyű szerrel, kis energiabefektetéssel!
... hogy történeteket találsz ki a városban sétálgatva az ott lakókról, épületekről, bármiről, amit meglátsz! Én egy toronyszerű házat pillantottam meg, ami nagyvárosi mese alkotásra ösztönzött a toronyba zárt leánykáról, talán ha lesz egy kis időm, meg is írom. Teli van Budapest hangulatos épületekkel, és gondolom, hogy más városokban is bőségesen akad történetébresztő épület, helyszín, fa, vagy bármi egyéb.
... hogy a szabadban reggelizel/ebédelsz/vacsorázol! Ezt lehet kertben, erkélyen, a téren, Duna-parton, bárhol, ahol kellemesen érzed Magad. Én ma reggel, miután a Kedvessel sétáltam egyet a fent említett szakaszon, hazafelé betértem a sarki zöldségeshez eperért, és a táskámban lévő natúr joghurttal együtt elnyammogtam szépen a téren a templom előtt. Már elég meleg volt, hogy a pulcsim levegyem és magam alá terítsem, a kanalat pedig az egyik évfolyamtársam anyukájának ötletét lopva a joghurt
fedőfóliájából készítettem el, így azért sem kellett felvennem, megvolt a spontán hangulat. Ezt akár meg lehet fejelni egy igazi piknikeléssel, pokróccal, kosárral (vagy táskával), meg mindennel. Akár egyedül, akár kettesben, akár családosan, barátokkal, bárhogy!
... a sarki zöldségest! Szintén Viánál olvastam, hogy a sarki zöldséges mindig a legjobb. Az egyiket már kipróbáltam, az nem vált be, most kipróbáltam a másikat is, mert tegnap finomnak tűnő epreket láttam ott és már mindenki csak az eperről tudott beszélni. Hát, először is nem válogathattam én az epret, hanem kérni kellett, az eladó elég kedvetlen volt, az epernek meg még nem volt igazán íze, bár vészesen ízetlen se volt, de a lényeg, hogy kipróbáltam és a hangulata megvolt a kinti reggelinek, de azt hiszem, nálunk nem olyan jó a sarki zöldséges. Még mindig nem találtam meg a legjobb helyet a zöldség/gyümölcsvásárlásra.
2012. október 11., csütörtök
Lecsó gazdagon
Hozzávalók (4 személyre):
- 1 kg paradicsom
- 80 dkg lecsópaprika
- 2 vöröshagyma
- 4 tojás
- 10-20 dkg liszt
- só
- édes, erős paprika
- kevés olaj
- kevés víz
Elkészítés:
A paradicsomot és paprikát megmossuk, feldaraboljuk. Paradicsomot kockákra, paprikát karikákra, csumája is maradhat.
A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk.
A hagymát kevés olajon megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről és hozzáadunk kevés édes és erős paprikát, sót is, elkeverjük, majd rárakjuk a paradicsomot, visszarakjuk a tűzre, pár percig főni hagyjuk fedő nélkül.
Ezután a paprikát is rádobjuk, félig lefedve (én mondjuk a végén lefedtem) puhára főzzük.
Közben:
Tegyünk fel egy közepes edényt sós vízzel főni (fedjük le!).
Nokedlit készítünk. Kb. 10-15 dkg liszthez egy tojást, pár kisebb csipet sót, kevés vizet teszünk (kezdjük 1-1,5 decivel). Ezt összekutyuljuk, sűrű, ragasztószerű, "ugrós" állagot kell kapjunk. Ha szükséges, vizezzük vagy lisztezzük.
Ha a víz felforrt, szaggassuk bele a nokedlitésztát.
Ha a paradicsom és a paprika (elsősorban a paprika) megpuhultak:
Üssünk rá 3 tojás, adjuk hozzá a nokedliket (azokról előzőleg öntsük le a vizet!) és kutyuljuk el, amíg a tojások olyan rántotta szerű állagot nem vesznek fel (kicsit megsülnek-főnek). Kóstolgatjuk, ízlés szerint még sózzuk, fűszerezzük.
Ehhez lehet még kenyeret enni, de nem szükséges. Finom, laktató, egyszerű.
Megjegyzés: Még egy kis kolbász ajánlott hozzá. Karikára vagy kockára vágva még a hagyma előtt pirítgatni, amíg "levet" ereszt, azon megpirítani a hagymát is (ha nem ereszt, kis olajat tegyünk hozzá). Én épp, amikor csináltuk, sajnáltam azt a kevés kolbászt, ami otthon volt, mert nagyon finom szendvicseket lehetett belőle készíteni.
- 1 kg paradicsom
- 80 dkg lecsópaprika
- 2 vöröshagyma
- 4 tojás
- 10-20 dkg liszt
- só
- édes, erős paprika
- kevés olaj
- kevés víz
Elkészítés:
A paradicsomot és paprikát megmossuk, feldaraboljuk. Paradicsomot kockákra, paprikát karikákra, csumája is maradhat.
A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk.
A hagymát kevés olajon megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről és hozzáadunk kevés édes és erős paprikát, sót is, elkeverjük, majd rárakjuk a paradicsomot, visszarakjuk a tűzre, pár percig főni hagyjuk fedő nélkül.
Ezután a paprikát is rádobjuk, félig lefedve (én mondjuk a végén lefedtem) puhára főzzük.
Közben:
Tegyünk fel egy közepes edényt sós vízzel főni (fedjük le!).
Nokedlit készítünk. Kb. 10-15 dkg liszthez egy tojást, pár kisebb csipet sót, kevés vizet teszünk (kezdjük 1-1,5 decivel). Ezt összekutyuljuk, sűrű, ragasztószerű, "ugrós" állagot kell kapjunk. Ha szükséges, vizezzük vagy lisztezzük.
Ha a víz felforrt, szaggassuk bele a nokedlitésztát.
Ha a paradicsom és a paprika (elsősorban a paprika) megpuhultak:
Üssünk rá 3 tojás, adjuk hozzá a nokedliket (azokról előzőleg öntsük le a vizet!) és kutyuljuk el, amíg a tojások olyan rántotta szerű állagot nem vesznek fel (kicsit megsülnek-főnek). Kóstolgatjuk, ízlés szerint még sózzuk, fűszerezzük.
Ehhez lehet még kenyeret enni, de nem szükséges. Finom, laktató, egyszerű.
Megjegyzés: Még egy kis kolbász ajánlott hozzá. Karikára vagy kockára vágva még a hagyma előtt pirítgatni, amíg "levet" ereszt, azon megpirítani a hagymát is (ha nem ereszt, kis olajat tegyünk hozzá). Én épp, amikor csináltuk, sajnáltam azt a kevés kolbászt, ami otthon volt, mert nagyon finom szendvicseket lehetett belőle készíteni.
Címkék:
cukormentes,
élesztőmentes,
főétel,
laktózmentes,
nyár,
sütés-főzés,
vega
2012. augusztus 2., csütörtök
Rakott cukkini
A receptet a neten találtam (ezúton is köszönöm a feltöltőnek!), de kicsit módosítottam rajta, mert abból dolgoztam, ami itthon volt.

Hozzávalók:
- 1 cukkini (az enyém nem volt olyan nagy, inkább közepes)
- 2 db paradicsom (közepes méret)
- maradék sült hús, 2 szelet (eredetileg kínai illatos-omlós, de a bundája vacak lett, azt leszedtem)
- maradék főtt rizs (kb. egy bögre lehetett még főzetlen állapotban)
- olaj helyett sütőpapír (azt ajánlották inkább a tepsihez, de eláztatta a zöldség)
- 1 nagy pohár tejföl
- 3 tojás
- só
- bors
- sajt (ja, az kb. 10 dkg volt)
Egy olyasmi tepsibe raktam mindezt, amit a recept is írt, olyan 20x30-asba. Bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegedjen, 7-8-as fokozat), a 3 tojást felraktam főni, közben a cukkinit összekarikáztam, a felét a tepsi aljára tettem (sütőpapírra), de mivel elég kevés volt a cukkini, így a nagyobb karikákat félbe is vágtam, és úgy szórtam szét, elég szellősen. A paradicsomok felével ugyanezt csináltam. Majd megsóztam, -borsoztam. A tojások ahogy megfőttek, megpucoltam és felkarikáztam őket (inkább széttrancsírozódtak, de végül is az íz a lényeg), és a zöldségekre raktam, majd a husikat is feldaraboltam és azt is ráraktam a kupacra. Ezután következett a rizs, majd a tejföl (a kis pohár szerintem rém kevés lett volna). A tejfölt érdemes szerintem előtte elkeverni némi fűszerrel, de én ezt elfelejtettem. A tejfölre ment a maradék cukkini és paradicsom, majd reszelt sajt.
Ezután raktam be a sütőbe, 5-ös fokozaton. Csodaszépre sült körülbelül 40 perc alatt, a cukkiniknek nem kell az előkészítés szerencsére. Találtam olyan receptet, ahol először megsütik a cukkinikarikákat, de szerintem felesleges. Aznap nagyon forró volt, nem is voltam már éhes, másnap ebédre ettem belőle, kis majonézzel vagy plusz tejföllel igazán finom, de gondolom, ha több benne a paradicsom, akkor még a szósz is elhagyható. A párom sajnos lusta volt elvinni belőle ebédre, harmadnapra pedig valamiért megromlott.... Nagyon szomorú voltam. Úgyhogy ezt nem ajánlom este elkészíteni, amikor nem lehet betenni a forrósága miatt a hűtőbe, illetve ha mégis, akkor másnap fogyjon el! A tojás és a tejföl benne könnyebben romlik, mint gondoltam. Azért még fogok ilyet készíteni, ha kihevertem ezt a tragédiát.
Hús nélkül is készíthető, szerintem úgy is nagyon finom lehet (a miénkben sem volt túl sok), csak épp nekünk ezek voltak a maradékok.

Hozzávalók:
- 1 cukkini (az enyém nem volt olyan nagy, inkább közepes)
- 2 db paradicsom (közepes méret)
- maradék sült hús, 2 szelet (eredetileg kínai illatos-omlós, de a bundája vacak lett, azt leszedtem)
- maradék főtt rizs (kb. egy bögre lehetett még főzetlen állapotban)
- olaj helyett sütőpapír (azt ajánlották inkább a tepsihez, de eláztatta a zöldség)
- 1 nagy pohár tejföl
- 3 tojás
- só
- bors
- sajt (ja, az kb. 10 dkg volt)
Egy olyasmi tepsibe raktam mindezt, amit a recept is írt, olyan 20x30-asba. Bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegedjen, 7-8-as fokozat), a 3 tojást felraktam főni, közben a cukkinit összekarikáztam, a felét a tepsi aljára tettem (sütőpapírra), de mivel elég kevés volt a cukkini, így a nagyobb karikákat félbe is vágtam, és úgy szórtam szét, elég szellősen. A paradicsomok felével ugyanezt csináltam. Majd megsóztam, -borsoztam. A tojások ahogy megfőttek, megpucoltam és felkarikáztam őket (inkább széttrancsírozódtak, de végül is az íz a lényeg), és a zöldségekre raktam, majd a husikat is feldaraboltam és azt is ráraktam a kupacra. Ezután következett a rizs, majd a tejföl (a kis pohár szerintem rém kevés lett volna). A tejfölt érdemes szerintem előtte elkeverni némi fűszerrel, de én ezt elfelejtettem. A tejfölre ment a maradék cukkini és paradicsom, majd reszelt sajt.
Ezután raktam be a sütőbe, 5-ös fokozaton. Csodaszépre sült körülbelül 40 perc alatt, a cukkiniknek nem kell az előkészítés szerencsére. Találtam olyan receptet, ahol először megsütik a cukkinikarikákat, de szerintem felesleges. Aznap nagyon forró volt, nem is voltam már éhes, másnap ebédre ettem belőle, kis majonézzel vagy plusz tejföllel igazán finom, de gondolom, ha több benne a paradicsom, akkor még a szósz is elhagyható. A párom sajnos lusta volt elvinni belőle ebédre, harmadnapra pedig valamiért megromlott.... Nagyon szomorú voltam. Úgyhogy ezt nem ajánlom este elkészíteni, amikor nem lehet betenni a forrósága miatt a hűtőbe, illetve ha mégis, akkor másnap fogyjon el! A tojás és a tejföl benne könnyebben romlik, mint gondoltam. Azért még fogok ilyet készíteni, ha kihevertem ezt a tragédiát.
Hús nélkül is készíthető, szerintem úgy is nagyon finom lehet (a miénkben sem volt túl sok), csak épp nekünk ezek voltak a maradékok.
Zöldségturmix
Némi Élő ételek könyve, kíváncsiság, és a nyári zöldség-gyümölcs őrület hatására én is elkészítettem életem első zöldségturmixát.
Hozzávalók:
- 2 kis-közepes fürtös paradicsom
- egy marék porcsin
- pár levél friss bazsalikom
- egy kevés bors
- egy kevés víz (fél-1 dl)
Ezt összeturmixoltam, és kész is volt. Finom, friss, zöld íze van. Augusztusban most ismét kis tisztító kúrát tartok (kicsit könnyebb lesz, mint január-február magasságában), és úgy döntöttem, ez lesz az uzsonnám. Persze bármilyen más zöldséggel is lehet. Én majd valami répásat még biztosan kipróbálok.
A zöldségturmixot ajánlatos frissen inni. A fenti recept egy főre szól, 2-3 dl jön ki belőle. Függ a paradicsomoktól, meg a hozzáadott víz mennyiségétől.
- 2 kis-közepes fürtös paradicsom
- egy marék porcsin
- pár levél friss bazsalikom
- egy kevés bors
- egy kevés víz (fél-1 dl)
Ezt összeturmixoltam, és kész is volt. Finom, friss, zöld íze van. Augusztusban most ismét kis tisztító kúrát tartok (kicsit könnyebb lesz, mint január-február magasságában), és úgy döntöttem, ez lesz az uzsonnám. Persze bármilyen más zöldséggel is lehet. Én majd valami répásat még biztosan kipróbálok.
A zöldségturmixot ajánlatos frissen inni. A fenti recept egy főre szól, 2-3 dl jön ki belőle. Függ a paradicsomoktól, meg a hozzáadott víz mennyiségétől.
2011. augusztus 14., vasárnap
Kapcsos szivecske, polc és szekrény - avagy apró örömök a nyárban
Tegnap egy egészen tökéletes kis napom kerekedett (na jó, apró szépséghiba akadt a végére, de elhanyagolható). Először is, sokáig döglődtünk a Kedvessel az ágyban, oxigénhiányos szobaállapotunk miatt, majd kómásan kibattyogtunk a nappaliba, konyhába, ahol egy szivecske formájú kapcsos tortaforma fogadott engem. Megörültem neki nagyon. Anya vette a garázsbazárban, 200 forintért. Örült, hogy így megtetszett, én meg csillogó szemmel kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e az enyém... és esetleg az enyém lehetett és lett is. Jippíí!!
Ezt követően reggelit készítettünk egymásnak az én Szerelmemmel, Ő hagymás-paprikás-sajtos tojásrántottát kapott (oregánóval és borssal fűszerezve), én pedig barackos-almás-szedres-mézes zabpelyhet natúr joghurtba és egy kevés tejbe áztatva. Laktató reggelink után (az utolsó falatokat a készítőre bíztam) pedig felkerekedtünk mi is Anyáékkal a garázsbazárba, ahol a bútorok között találtunk egy egészen remek könyvespolcot, 1500 Ft-ért, amit gyorsan meg is vettünk.
A polc alja kissé elázott, meg jó poros volt úgy az egész, de nekiálltunk délután, megtakarítottuk (azt főleg én), fűrésszel szépen átalakítottuk (azt főleg a Kedves, az én seg(g)ítségemmel - hát na, valakinek súlynak is kell lennie, el ne mozduljon a fa), most a garázsban áll összeszerelve, holnap utazik Pestre, méltó helyére, ahol lelkesen nekiállok majd, hogy megpakoljam :)
Közben szekrényötlet is alakul, a monitor alá, erősítő-, gép- és egyéb tárolónak, már a faanyagot is kinéztük hozzá, google sketchup-pal megy a tervezés - amihez nekem nincs sok türelmem, így a lelkes Kedves mellett én néha hisztirohamot kapok... aztán megnyugszom, amikor takarítok kicsit odafönt, a régi szobában. Ugyanis leköltöztem az emeletről, vissza egy régebbi szobámba, ahol, mint utóbb kiderült, a pici Dorka valamikor 1990-ben megfogant. Nem csoda hát, hogy ilyen jól érzem magam itt.
Szóval Csabim tervezés-lázban ég, a szekrény mellett egy fekvő gépházat is akar kreálni, meg tápegységről működtetni egy aksis fűrészt, vagy mit... Én meg olvasgatok, hogy visszanyerjem hajdani műveltségem egy részét, ugyanis a mai, nem-írom-le-milyen szavam után nagyon szégyellem már magam... Csúnyán beszélek. Na nem a káromkodásról van szó, hanem a magyartalanságról, illetve a csúnya, helytelen ragozásról. Most írni is azért írok egy keveset, hátha az segít - meg mert Drága Szerelmem amúgy is alszik, így ráérek. A számolás is rém rosszul megy időnként.. szörnyű, mennyit felejt az ember érettségi után. De legalább tudok már olyat, hogy medulla oblongata. Ja, és nem. Mégse tudtam. Csak a szó ugrott be, de a magyar jelentése már nem. Fenébe. Butulok.. Akkor mit is tudok? Evezni. Az még egész friss élmény.
Mert leeveztünk Rajkáról Budapestre 9 nap alatt. Az 258 folyókilométer, bizony ám! Izmos és barna vagyok. Illetve hát izmos a karom-mellem-hátam, barna a hátam-karom-combom-hasam-arcom; a fenekemet viszont elültem, a lábszáram színe meg elüt a combométól, de annyi baj legyen. Az izomtalan testrészekre meg fogadást kötöttünk a Kedvessel, hogy első félév végére összeszedem magam. Szóval szeptembertől rettegjen az összes budapesti uszoda! Ki tudja, melyiket találom meg.
Oh, de a tegnapi tökéletes nap... volt a kapcsos forma, meg a polc, közben egy régi ismerősnek néhány információval szolgáltam a pszichológiáról, megbiztattam, hogy teljesíthető.. Aztán egy egészen romantikus vacsorát költöttünk el Csabival kint a kertben, mécsessel az asztalon, majd közös zuhany, és lám, az első fiú, aki lebőrradírozott tetőtől-talpig! Finom puha bőrrel és vizes hajjal távoztam hát a gőzfelhőből a csodaszép éjszakába.
Vége.
Ui.: Úgy néz ki, a garázsbazárból lesz egy kagyló fotelünk is, csak még Anya varr bele párnát (ezt a gödöllői rezidenciánkba szánjuk).
Uui.: Ma pakoltam le a régi szobából és gyerekkori rajzokra bukkantam. Van bőséggel, imádtam rajzolni. Most pedig imádtam visszanézni őket! :)
2011. július 16., szombat
Búcsú Szegedtől, nyári élmények, miegymás
Halihó, Kedves Olvasók!
Ma, amint láthatjátok, buzog bennem az írhatnék, süthetnék-főzhetnék, sőt még a takaríthatnék is; egyszóval a tevékenykedhetnék.
Ebben a bejegyzésben búcsút mondok Szegedtől. Letettem sikeresen a vizsgáimat, majdnem mindenről megvan már a papírom is, tematikák, hallgatói törzslap.. már csak nagyon kevés papír van hátra. Az idei felvételi pontom is 455, szóval nagy valószínűséggel semmi sem választ el attól, hogy a Károlira felvegyenek, ott pedig elfogadtassam a tárgyaimat.
Szeged.. bukkannak fel képek, ahogy az elején belecsöppentem a kollégista életbe - aztán ahogy kiiszkoltam belőle. Azt hiszem, nem lett volna rossz, ha odahúzott volna a szívem. Az aerobic, a konyhában ismerkedés, esti filmvetítés. Bár a szobatársaimból volt, akit lecseréltem volna. Az a mocsok és rendetlenség tűrhetetlen volt.. De volt, akit megkedveltem.
A tanáraim.. na, ők okoztak az év során csalódást. Kíváncsi vagyok, máshol mások-e, jobbak-e. De sejtésem szerint nem. Azért örülök, hogy az anatómiát Szegeden végeztem el (és nagyon remélem, hogy elfogadják majd a Károlin), mert az anatómia tanárunk egy élmény volt, ő egy nagyon jó tanár! Ahogy a fejlődéslélektan is! (és azzal is végeztem) De igazából magában a felsőoktatásban csalódtam. Hátha majd Pesten megtalálom jobban a szépségét, ha jobban belehelyezkedem. De a gimit nem tudom, tudja-e bármi is felülmúlni.
Még most is hihetetlen, hogy vége a giminek, örökre vége. Nem lesz több irodalom órám, sem matekom... hiányoznak a tanárok és az osztálytársak, a suli rendszere. Mondták az egyetemen a fennhéjázó tanárok, hogy "ez már egyetem", de őszintén szólva néhány gimis tanárom simán lepipálja az egyetemi tanáraim egy részét. És sokkal jobban ki van találva.
Szóval az út szélén hagyott kiskutyáért végül eljöttek a szülei és a barátja és hazaköltöztették, de előtte még egy jót tekeregtek a városban. A Kedvessel kipróbáltunk egy villamosból kialakított sörözőt, amit még a leköltözésemkor szúrt ki. Ittunk egy korsóval, aztán mekiztünk, beszélgettünk, mászkáltunk, végül hazamentünk és holdfogyatkozást néztünk (képek is készültek a Kedves által, a feltöltés folyamatban, látszik a folyamat, ahogy ismerkedett a gépünkkel - feltöltve).
Ezután elindult a nyár. Evezéssel, dobogókői nyaralással és még egy kis evezéssel. Az első evezésoktatós héten már vittem is gyerekeket és oktattam is! Be is pánikoltam rendesen, amikor közölte velem a feladatom a "főnök". Második evezős héten letettem a kormányosi vizsgát (egy jó adag baráti segítséggel és jóindulattal, mert a hajó farával kicsit levittem a bóját). Aztán Balaton következett, egy hét pihi a Kedvessel. Volt benne jó is, rossz is, de összességében egy jól sikerült nyaralás volt. Úsztunk, filmeztünk, röpiztünk (új családtag: Manci, a labda - kicsit tojásalakú). Most itthon vagyunk és mint említettem, buzog bennem a tevékenykedhetnék. Mostam és teregettem két adagot, sütöttem rakott krumplit életemben először (recept egy bejegyzéssel visszább), e-maileket intéztem, kicsit körbekérdezek az ismerősöknél, kivel mi újság. A Kedves eközben kiélte hírolvasási, zenehallgatási és játszási vágyát. Most pedig lézert bütyköl. Szép szombat.
Megjegyzés: Kéne azért egy olyan nyaralás is, amikor elég nagy és kényelmes az ágyunk, és a klíma is jó.
2011. június 4., szombat
Nyűgös nyári este után a másnap
Kedves Olvasók!
Örömmel jelentem, a nyűgös nyári este végül írás után alvással folytatódott és a másnap (azaz a ma) sok szépet tartogatott számomra.
A Kedves megkért, ne haragudjak, hogy türelmetlen volt, megegyeztünk végül egy döntetlenben - ő türelmetlen volt, én nyűgös, a kettő pedig szépen generálta egymást. Megpróbálkoztunk ismét a bicikli liften való szállításával (és az előtte való felemeléssel, hogy egy keréken álljon a kerékpár), a Margit-szigetre kimenéssel, és végül mind a kettő sikeresen megtörtént. A Kedves talált kevésbé forgalmas útvonalat (és időpontot), figyelmesebb volt, szólt, ha emelkedő következett és váltani kellett, pislantgatott hátra.. Szóval tiszta sikerélmény volt; bár be kell valljam, visszafelé az Erzsébet-híd környékén ismét kezdtem nyűgös lenni, jött az emelkedő meg a szembe-szél, a Kedves meg ugyanúgy hajtott tovább, mintha mi se történt volna (kiderült, hogy szuperül váltott és hajtott mint az állat, de én már nem tudtam hova váltani, jobban hajtani meg erőm nem volt), de aztán észre vette szépen, hogy lemaradtam, hát lassított meg hátra szólt. Azon a nyűgösségen is túllendültem, és érett paradicsomként tértem haza (kissé kimelegedtem, na).
Egyszer még nevettem is útközben. Egy bácsika körülnézés nélkül akart kilépni a bicikli útra, a Kedves pedig elhajtott előtte, én meg - mivel egy pillanatra sem maradtam volna le mögötte - hajtottam utána. Igaz, elkezdtem húzni a féket, ha netán elém kilép már, amit végül nem tett meg, így én is elszáguldottam előtte, de közben sikerült elkapnom az ijedt és megrökönyödött tekintetét - nem bírtam ki, elnevettem magam.
A tanulni valóval kissé elmaradtam, de bevásároltunk, sütöttünk-főztünk, és a két szép új ruhácskámhoz találtunk gombokat (gombhiányban szenvedtek szegények), amiket holnap fel is varrok és talán a hétfői vizsgámra majd az egyikben megyek el.
Szép estét, jó éjszakát, Kedves Olvasók!
2011. június 3., péntek
Nyűgös nyári este ...
Hát, nem ilyenre terveztem az első nyári bejegyzésemet.. Eredetileg nagyon boldogat akartam írni, olyan pipacsbámulós, szerelmes, örülős a napfénynekeset... Olyan hangulatom volt két nap is, hogy megjegyeztem magamnak: "Na, egy ilyen napon, ilyen hangulatban kérjék meg a kezemet!" Akkor biztos kicsattannék a boldogságtól (feltéve, ha a megfelelő ember teszi).
Ma pedig nem tudok aludni, mert rossz szokásom, hogy ha nyűgös a nap, és nem úgy fekszünk le a Kedvessel, nem olyan szerelmesen, akkor csak hánykolódok, jönnek a rossz gondolatok, stb. Úgyhogy most inkább lebattyogtam a galériáról, kicsempésztem a laptopomat a konyhába és írni kezdtem.
Ma borzalmasan nyűgös voltam. A Kedvesnek nem volt hozzám lelki ereje. Nekem meg ez fájt, rosszul esett. Annyi minden nyomaszt, feszít, és nem tudom senkivel megbeszélni... csak mert egy kicsit irreálisan viselkedtem ma és túlérzékeny voltam? Fene.
Vizsgaidőszak... állandó rettegés, hogy miből buktatnak meg (nem mintha nem tanulnék), vajon be tudom-e fejezni tényleg 15-én.. Nincs időm takarítani, de mást meg nagyon nem érdekel.. Így kupi van, ami meg borzolja az idegeimet. Nincs időm magamat rendbe szedni, a nyári ruháim nagy része is lent van Gödöllőn - egy nőnek pedig irtó idegesítő, ha "nincs egy nyamvadt gönce sem, amit felvehetne". Amit pedig végül felvesz, az nem tetszik a Kedvesnek, mert hogy terhes felső.. Pedig kérem, az csak lenge! Olyan kellemesen befúj alá a szél... De hogy a színe sem jó..
Végül kiderül, hogy akad a szekrényben egy-két ujjatlan, csak rendet kell rakni. Borzasztó, hogy hagytam így elúszni a polcomat... Végül teli raktam egy szatyrot olyan ruhákkal, amiket majd leviszek Gödöllőre, ide nem kellenek a nyárra.. Közben néztem az időt, tanulni kéne. Hétfőre 300 oldal elolvasása (valamelyeset tanulása) szükséges lenne, plusz ismétlés az előző anyagból.. a ruhákat betenni mosásba. Mert legalább vettem két szép nyári ruhácskát meg egy felsőt. De azok is lengék, akkor nem fognak tetszeni a Kedvesnek? Végül tetszettek... De erre csak néhány órával később derült fény.
Kevés alvás, nyűgösség, és érzem, hogy az vagyok - amitől még nyűgösebb leszek...
Elindulunk bringázni, hogy az majd milyen jó lesz, haza is érünk 4-re, akkor eszünk meg filmezünk (evés szigorúan hat előtt!), de kiborulok.. Én nem tudom a liftbe betenni a biciklit, meg elhívják a liftet.. aztán az a sok ember, én képtelen vagyok 5-tel menni és kerülgetni a járókelőket - egyszerűen megállok és eldőlök; nem férünk át a zöldön, mert minden gyalogos keresztbe megy el előttünk a villamoshoz... Mindenki pesti, csak én vagyok vidéki. Mindenki tud már a gyalogosok között szlalomozni - és fel sem húzza magát! - csak én stresszelem szét magam és érzem úgy, hogy nekem nagyobb tér kéne.. Én nem tudok centire pontosan közlekedni - még sokszor gyalogszerrel sem! Borzasztó ügyetlennek érzem magam... Aztán nem jutunk el a Margit-szigethez, merthogy én ki vagyok borulva, akkor a Kedves azt mondta, nem megyünk. És hogy a nyáron sem fogunk biciklivel evezni járni az OSE-ba, mert nem tudok közlekedni (én panaszoltam el, hogy milyen nehezemre esik a pesti biciklis közlekedés), erre még jobban kiakadtam.. Oda minden ábránd arról, hogy milyen szép formás combom és fenekem lesz (meg karom, hátam és mellem az evezéstől)... Mikor lesz nekem időm az alakomra? Elkeserítő.. A kevés kajától max nem hízom tovább, de a huplik nem tűnnek el a combomról és a fenekemről, a hasam sem lesz feszesebb...
Feszít, feszít, feszít...
Ő pedig fent alszik, holnap lesz az első munkanapja.. Azt mondta, "scippeljük" a mai napot. Jó, hogy neki megy.
Ez végeredményben az ő lakásuk, ha nem vagyunk jól, olyan egyedül érzem magam. Otthon legalább ott a család, de ha nem is ők, már az ágyam is családtag, minden bútort közel érzek magamhoz. Itt inkább csak amolyan vendég. Vagy nem is tudom.
Hogy fogunk mi tudni együtt élni? Ő megrögzött pesti, én megrögzött gödöllői (vidéki) vagyok. Azt hittem, remek az alkalmazkodó képességem, hogy mindenhol jól érzem magam, de nem. Ez a remek képesség csak rövid távon működik. Hosszú távon beleőrülök, ha nincs elég terem, csendem, na meg egy saját íróasztalom napfénnyel!
Csodálatos nevelést kaptam, csodálatos környezetben. Hátránya az, hogy annál sokkal lejjebb nem akaródzik adni... Még a kert is kéne.
Apró bosszúságok, amik mégis megkeserítik az életet. Az egyik melltartóm is elpattant ma, a kampója, amit be kéne akasztani, kijött, azóta se találtuk meg, így egyelőre használhatatlan. A hajam hosszú, és bármennyire is szeretném egyszer megnézni úgy igazán hosszan, mindig jön a nyár, én pedig meghalok a melegtől a sok haj alatt, és miért legyen hosszú, ha csak felfogva hordom? Hát levágatom.. Még gondolkozom ezen.
Sunyi pattanások itt-ott, valami seb a fejbőrön..
Most jobb. Lehet, hogy csak kis nyugis egyedüllétek kellenének, amikor magamra tudok figyelni. Borzasztó, mennyire nincs erre időm mostanság és mennyire rosszul tolerálom ezt a "rohanó életmódot". A Kedves üdvözölt a nagybetűs életben. Én nem akarom, hogy a nagybetűs életem arról szóljon, hogy mind a ketten hajtunk, a másik problémájára nem marad erőnk - mindenki oldja meg maga, oszt jól van - érzékenyek vagyunk, időnként bunkók.. Nem egyszerű. Húsz évig olyan kis békés életem volt. A serdülőkor sem viselt meg komolyabban. Túl éles a váltás. Érzem, hogy ennek nem így kéne mennie.. Valamit biztos elszúrtam útközben.
Na, most már elég, majd csak lesz valami. Talán a lenti buli is alábbhagy most már. Okoskodásoktól kíméljetek kérlek, tudom én, hogy nem kéne annyit nyávogni, meg van választás meg satöbbi. De attól, hogy okos az ember, összeomlani időnként akkor is van joga.
Jó éjszakát!
2010. szeptember 6., hétfő
Őszi éjjel..
Illetve hát nem is éjjel, csak eljött az ősz, és az "Itt van az ősz, itt van újra" túl elcsépelt, és ősszel kapcsolatban ez a Weöres Sándor versike jutott még az eszembe.
A nyár második fele úgy eltelt, mint a sicc, egy pillanat alatt. Volt még egy kis evezés, Szigetőrség, utolsó túra, volt pakolászás, meg pihenés, utolsó napok kihasználása. Bár az utolsó nap... esett az eső, fújt a szél, kint már sötét volt, én a Kedvesen feküdtem, közben Bubble szólt, és tiszta karácsonyi hangulatom lett. Elkezdtem sorolni, milyen sütik szoktak lenni, milyen is a karácsony nálunk. Kellemes hangulat volt, bár kissé fura így augusztus 31-én...
Most pedig itt vagyok. A messzi Szegeden, egy McDonalds-ban - mert itt van wifi.. És azt érzem, hogy ez nem az. Amikor én bejelöltem, akkor ez lett volna, akkor egy olyan életszakaszban voltam. Elszakadás, önállósodás, kalandok, bulik, miegymás.. Most meg. Nem. Most nem. Már nem érzem, hogy csak úgy tudnék önállósodni, ha elmegyek 220 km-re hazulról. És már nem magányos kalandokra vágyom. Az ismerkedés sem vonz annyira, mint régen. Most nem az. Remélem, még változik...
2010. július 26., hétfő
Az (in)aktivitásomról
Egyszer volt, hol nem volt... a 2010-es nyár.
Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.
Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.
Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.
Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.
És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.
Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.
További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!
Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.
Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.
Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.
Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.
És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.
Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.
További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)