A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka és tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka és tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 13., szombat

Osztályfőnöki órák, pályaválasztási napok

"Kedves Pedagógusok!
Osztályfőnöki órák, pályaválasztási alkalmak megtartását vállaljuk! Szeretnénk lehetőséget ajánlani azoknak a budapesti iskoláknak, ahol idő/energia/pénz szűke miatt jól jönne egy kis segítség a diákok számára a pályaválasztásban, vagy a barátság, szerelem, szex, illetve önismeret terén. Más témákban is szívesen segítünk! Rólunk a https://www.facebook.com/otvenperc oldalon található bővebb információ, bemutatkozásaink a fényképekre kattintva olvashatóak."


Az Ötvenperc fiatal csapata az ELTE tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányos végzős hallgatói közül azért állt össze, hogy segítséget kaphassanak mindazok, akik úgy érzik, hogy a baráti beszélgetések mellett szakmai konzultációt is igényelnek, és akik számára elérhetetlenek a pszichoterápiás magánrendelések, de azok megkeresését örömmel is várjuk, akik önismeretük bővítésére vágynak.

2014. szeptember 10., szerda

Munkahely-váltás?

Nem mindig könnyű váltani, változtatni - legyen szó munkahelyről, párkapcsolatról, vagy akár csak egy régi ruhadarabról. A számok azonban sokszor segítenek, ott nehezebb csalni, nehezebb engedni a mindenféle kifogásnak, ürügynek. A munkahelyi elégedettség mérésére számos teszt van amúgy, én egy egyszerű, 5 komponenses kis táblázatot gyártottam, házi használatra - nincs megadva semmilyen érték, hogy na akkor most ennyi ponttól nincs mese, váltanod kell; egyszerű szemléltetés ez - önmagunknak.

Az 5 komponens a következő:
  • Feladat típusa: Azaz mennyire voltunk elégedettek a ránk bízott feladatok típusával azon a napon.
  • Kollégákkal való kapcsolat: Mennyire voltunk elégedettek a kollégákkal való kommunikációval, kapcsolattal az adott napon.
  • Munkakörülmények: Mennyire voltunk elégedettek a munkakörülményeinkkel azon a napon (időkorlát, fizikai környezet,hőmérséklet, rendelkezésre álló eszközök, stb.).
  • Általános hangulat: Hogyan éreztünk magunkat munkaidőben, általánosságban.
  • Munkaidő: Órában, ez egy egyszerű szám. (Vajon mennyire tér el a szerződésben szereplő számtól?)

Majd ezeket átlagolhatjuk is, napra lebontva.
Nem vagyok egy nagy táblázatalkotó, illetve amúgy is szeretem az egyszerű, praktikus dolgokat, szóval nincs benne semmi csicsa. Egyszerű, fekete-fehér, minta nélküli.

A következő verziókat készítettem el:


Nektek milyen szempontok fontosak egy munkahelyen? Milyen a jó munkahely?

2014. szeptember 5., péntek

Nyelvvizsga eredmény

A felkészülés úgy tűnik, sikeres volt, ha az online felület nem csal, akkor megvan a nyelvvizsgám! Mind a két része. Ez most már nem állhat én és a diplomám közé ;) Jeee!! :)

És az eredmények, hogy meglegyenek, ha netán később érdekelne:
1. írásbeli részpontszám (olvasás utáni szövegértés): 75/62,5
2. írásbeli részpontszám (nyelvtan): 30/28,5
3. írásbeli részpontszám (levélírás): 45/27

1. szóbeli részpontszám: 25/25
2. szóbeli részpontszám: 25/25
3. szóbeli részpontszám: 25/21
+Hallás utáni szövegértés: 75/62,5

2014. szeptember 1., hétfő

Hajrá hétfő #46

Ma a csodás évfordulós kiruccanásunk utolsó utolsó előtti napját élvezzük :) Svéd asztalos reggeli, friss levegő, remek kiránduló lehetőségek és Daniel Craig-re hasonlító, kedves pincér (remélem, még mindig ő van).

Amúgy pedig szeptember elseje van, másoknak iskolakezdés, egyetemistáknak még van egy kis plusz idejük pihenni :) Az órarendem azért lassan nekem is véglegesítődik, én is készülök az új tanévre. Amiket még szeretnék suli kezdés előtt megcsinálni:

  • íróasztal alapos rendbetétele, szortírozás a fiókokban (és a tavalyi jegyzetek között)
  • átnézni, van-e elég füzetem
  • rendbe szedni az írószerszámaimat is
  • táska rendbe tétele, takarítása, ha szükséges
  • táskába összekészíteni a kis pakkokat, és ezekhez tárolóeszközöket is szerezni (pl. kicsi neszesszer, bele sebtapasz, kis krém, tükör, ilyenek)
  • kimosni a pénztárcámat
  • átnézni a ruhatáramat és összeírni, mire lesz szükségem az őszi szezonban (egy hosszú nadrág és néhány közepesen vastag harisnya biztosan kelleni fog)
  • a kis rendezőmappámat végre rendbe hozni és ezzel lélekben is hangolódni a sok tennivalóra
  • megírni néhány cikket és felkeresni a kari lapok főszerkesztőit
  • néhány bejegyzést megírni talonba a blogra (ha netán suliidőben nem lenne mindig időm írni)


A múlt heti tervek félig-meddig sikerültek. A fotózás sajnos nem jött össze, pont aznap volt iszonyú bizonytalan, szeles-borús-néha napsütéses az idő, úgyhogy végül lemondtuk. Viszont volt egyeztetés a Kortárs és a Karrierközpont között, mert a Kk-nak új vezetője lett. Egy nagyon lelkes nő, úgyhogy rettentően örülünk a vele való együttműködésnek :) A lakástakarítós projekt egész jól végződött. Az előszoba csodaszép lett, még kreatívkodni is tudtam :) A nappali is csillog-villog, a hálószoba és a konyha az, ami kicsit el lett hanyagolva. A hálóban még haladtam valamennyit, de a konyhára már egyáltalán nem jutott időm/erőm. Ezeket még igyekszem azért pótolni suli előtt. Illetve a hálót majd akkor fogjuk tudni igazán rendbe rakni, amikor megvettük a mindenféle új polcainkat és rendező dobozainkat az IKEA-ban :)

A heti tervem valahogy így néz ki: pihenni még egy kicsit és lassan áthangolódni az iskolára, kezdve a kellemes rendszerezős feladatokkal (mappakészítés, neszesszer összeállítás, stb.).


Nektek mihez kell hajrázni?

2014. augusztus 11., hétfő

Így készültem a Telc B2-es, angol komplex nyelvvizsgámra és ezek voltak a tapasztalataim

Fő táplálékom a felkészülés ideje alatt: cukkinis tészta
A hangolódást igazából már januárban elkezdtem, amikor elhatároztam, hogy idén nyáron bizony meglesz a nyelvvizsga. A francia utáni vágyamat félre téve angolra hangolódtam. Néztem már akkor is sorozatot angol hanggal és felirattal, meg fordítottam szöveget. Aztán nyárra kértem és kaptam egy jó adag anyagot a felkészüléshez - kidolgozott szóbeli tételeket, nyelvtankönyvet, egyéb könyvet, jegyzeteket. Sajnos nem jutott időm mindegyiket használni.
A szóbelire elég jól lehetett készülni, a kiküldött lista alapján irkáltam "tételeket", illetve volt, amihez csak nekiálltam, és az eszembe jutó szavakat összegyűjtöttem magyarul, majd kikerestem az ismeretleneket angolul is. A szóbelihez kell egy bizonyos szókészlet, meg nem árt, ha nem okoz gondot amúgy sem a beszéd és képes vagy kikerülni a nehézséget okozó szófordulatokat. A szóbelihez segíthet tankönyv is, amiben már vannak összefoglalt szövegek, vagy kérdések.
Ajánlott könyvek pl.: Némethné Dr. Hock Ildikó féle 1000 Questions 1000 Answers (középfokú verzió), ill. én egy, amúgy szlovák felkészülőknek írt könyvet is kaptam kölcsön, a lényeg úgy is angolul volt benne :) Nová Maturita Z Anglictiny, ebben is elég jól össze voltak foglalva a témák, csak a feladatok B1-es szinten voltak.
És a sorozatnézés segített a beszédkészségem visszahozatalában, bemászott rajta keresztül szépen az angol nyelv a fejembe.

De az írásbelihez és a magnóhallgatáshoz nekem elengedhetetlen volt a célzott gyakorlás. Igazából 3 nap volt az, ami olyan intenzív felkészüléssel telt. Reggeli közben egy sorozatrész, utána gyakorlás, utána ebédhez még egy sorozatrész, majd megint gyakorlás. Késő délután-este pihenésképp szóbeli tételek átnézése, azok írása.
Ezalatt az idő alatt ebédre mindig cukkinis tésztát ettem (a Kedves nem szereti, így egy cukkiniből ennyi ideig futotta nekem ebédre), nem is főztem szerintem egyáltalán.
Próbafeladatokat pedig innen szedtem:
Magyarics Péter: Készüljünk az új érettségire! - angol emelt szintű feladatsorok. Még gimiben vettem meg ezt, illetve a középfokú változatát is. Nagyon jó szolgálatot tett, bár sajnos a CD-jét valahová elkevertem már.
Illetve a Telc is küldött ki szerdán vagy csütörtökön még próbafeladatokat, amelyeket csak neten lehetett kitölteni, mindegyiket egyszer és csak a most nyelvvizsgázók számára voltak elérhetőek. Azok nagyon jól jöttek! És a fenti próbák után meglepően könnyűnek bizonyultak :D Még szintfelmérő is volt az elején, ami alapján elvileg nekem 70-90% között lesz majd a nyelvvizsgám. Hát kíváncsian várom, mennyire jól jósolta be :D

Eleinte amúgy rettegtem a nyelvvizsgától, a feladatok nem mentek olyan jól, mint ahogy szerettem volna, mint amennyire szükségem lett volna rá. Nem beszélve arról, hogy én eddig soha nem 60%-ot vártam el magamtól, így hiába volt meg a 60-70% próbafeladatoknál, nem tudtam elégedett lenni. Végül, mikor már a telces próbafeladatokat csináltam, kezdtem megnyugodni. Egész jól mentek, jobban, mint az elején, csak belerázódtam :) Meg úgy voltam vele, hogy ennél jobb max. tanfolyammal lehettem volna, de így amit lehetett, kihoztam magamból, ennek örültem.
Felkészülés közben még sikerült egy cikkbe is belebotlanom, ami nem a legjobbkor jött :D (kb. arról szól, hogy ez egy mennyire nehéz nyelvvizsga)

És akkor következzenek a konkrét tapasztalataim is:
Már 8 körül odaértem a sulihoz, ahol tartották a nyelvvizsgát, de nem csak én érkeztem korán, a suli előtt kész tömeg gyűlt össze. Amúgy nem érdemes nagyon korán odaérni, mert az ültetés úgyis névsor alapján megy, nem tudsz Magadnak klassz helyet befoglalni. Valamivel érkezz persze korábban, hogy biztos ne késs el, megtalálj mindent, de másért nem érdemes.

Legyen Nálad mindaz, amit kértek. A két fényképes igazolvány azért kell, mert egy alapján nem mindig könnyű megmondani, hogy Te tényleg Te vagy (mert mondjuk 12 évvel korábban készült). Így második lehet olyan is, ami már lejárt, de még megvan. Nekem a diák és a személyi volt a kettő.

Szerencsére első sorba kerültem - magnóhallgatás miatt nem hátrány. Beállították amúgy a magnó hangerejét úgy, hogy lehetőség szerint mindenkinek jó legyen, de csak az instrukciót lehetett meghallgatni, amit ugye hangosan és jól artikuláltan mondanak mindig. Max. hangerőn se mehetett, mert akkor meg elöl rezonált be. Remélem azért, hogy a hátsóknak sem volt vészes. (Nem lenne rossz, ha mindenki maga hallgathatná fülhallgatón.)

WC-re ki lehetett menni, egyesével, ha a válaszlapot addig a felügyelő asztalára tettük.
Minden tölthető ceruzával, a levélen kívül mindent érdemes azzal tölteni, hogy tudj radírozni (de a levelet is nyugodtan írhatod ceruzával). A válaszlapokat (a levélen kívül) gép ellenőrzi, az pedig nem tud mit kezdeni az áthúzással. Puha ceruzát és jó radírt vigyetek! Nem tudom, mi miatt (papír, ceruza, radír), de nekem nehéz volt szépen radírozni - igazából lehetetlen.

A 20 perces szünetet nem tartották meg, pedig a kiküldött tájékoztató szerint elvileg lett volna.
A sorrend a következő volt:
Olvasás utáni szövegértés és nyelvtani készségek felmérése - ahogy Neked kényelmes volt, úgy haladtál a feladatok sorrendjében. A cikkel ellentétben szerintem nem voltak vészesek a szövegek és 20-30 perccel korábban végeztem. Sőt, szerintem elég érdekesek voltak a szövegek :) A két nyelvi készséges szöveg legalábbis. Az egyik a Kilimanjáróról szólt, annak megmászásáról, a másik pedig Bogotáról és annak bicikliút-hálózatáról (elképesztően kiterjedt!).
Levélírás
Két téma közül lehetett választani. Az egyikben levelet kellett írni egy állatkertnek, hogy szülinapi ajándékként szeretnénk örökbe fogadni egy kisállatot, és ezzel kapcsolatban pár dolgot kérdeznénk tőlük. A másik valamilyen reklamációs levél volt, én az elsőt választottam. Erre szerintem elég kevés a 30 perc. Min. 150 szót kell írni, de azért ne legyen túl hosszú... Érdemes előre felmérni, mennyi is kb. az a 150 szó. Írd ceruzával rögtön a válaszlapra és inkább radírozz, de ne írj vázlatot, mert elveszi az idődet!
Mondjuk itt nagyobb gondom volt a radírozással, mert nem igazán sikerült (szerintem a lap volt ilyen furi). Úgyhogy a lényegi részt még egyszer átírtam tollal. Szerencsére külalakot nem osztályoznak... (bár tudat alatt akkor is hathat, mindegy)
Magnóhallgatás
Ahogy az le volt írva: az elsőben 5 címet kell társítani a hallott szövegekhez, aztán egy igaz hamis, aztán 5 rövid szöveghez a/b/c közül kellett választani. Az utolsó volt a legnehezebb nekem, nagyon nem szeretem az ilyen, ha ezt és ezt akarja, nyomja meg az egyes gombot... szövegeket. Sokszor magyarul is végighallgatom még egyszer, ha nem elég egyértelmű, de persze itt csak egyszer lehetett meghallgatni. Ez inkább tippelés volt.

Aztán indultak a szóbelik. Engem 15.15-re osztottak be, de kb. fél-3/4 órás csúszással jutottam be. Egy kedves, '89-es születésű lány lett a partnerem, aki lassan és érthetően beszélt :) A születési idejét azért emelem ki, mert voltak bizony 2000-es születésűek is. Elképesztő... Hát, megöregedtem, azt hiszem. :D
20 perc felkészülési időnk volt, ez egy körülbelüli vázlatra elég, tényleg csak átnézed, ráhangolódsz, de marad hely az improvizálásnak is - főleg mert nem tudhatod, mit mond a partnered.
Első körben röviden, 2-3 mondatban bemutatkoztok egymásnak, ha most találkoztok először. Ezt nem pontozzák.
Utána bemutatod a választott témádat kb. 1,5 percben (mikor megláttam, hogy csak ennyiről van szó, úgy megörültem :D). Két téma közül lehet választani. Nálunk a kettő a következő volt: Bemutathattál egy látványosságot a városodban vagy egy nemzeti ételt (összetevők, elkészítés). Mivel nem írták oda, hogy milyen nemzeti ételt kell bemutatni, így én egy olaszt, a lasagne-t mutattam be. Remélem, nem értettem félre a feladatot :D
Ezután következett a cikk megvitatása - organic foods volt a téma, amit én szépen átvezettem a környezetvédelem témakörébe.
Majd egy parkot kellett terveznünk együtt. Itt is és az előző feladatban is eléggé egy hullámhosszon voltunk, ami megkönnyítette a feladatot szerintem :)

Nyelvtani hibát tutira vétettem, és abban is biztos vagyok, hogy mondtam angolosított francia szavakat :D Amik vagy léteznek, vagy nem. :D De igyekeztem lassan és érthetően beszélni, hogy ne nehezítsem meg a partnerem dolgát - elvileg sikerült, azt mondta :)


Mielőtt nyelvvizsgára jelentkeztek, nézzetek körbe, milyen nyelvvizsgák vannak, mennyibe kerülnek, írjátok meg a próbafeladataikat is, hogy el tudjátok dönteni, Hozzátok melyik áll közelebb, és csak utána hozzátok meg a döntést! (Én ezt nem tettem meg, sajnos.) Pl. itt nem lehetett szótárt használni, másnál igen, ez egynyelvű vizsga, máshol a magyar is bele van keverve.

Sok sikert Mindenkinek! :) Majd én is megírom, az a felkészülés mire volt elég :D

SZERK.: (2014. IX. 5.): Sikerült! :)


Ti milyen nyelvvizsgán voltatok már? Ajánlanátok? Vannak bevált tippjeitek?

2014. június 19., csütörtök

Pszichológiai 8 pont - amit az egyetemen megtanítanak, mégis sokan elfelejtik

  Többször is belefutottam olyan történetekbe, ahol a pszichológusok/pszichiáterek olyan alap dolgokat rontanak el, amit az egyetemi 5 (vagy még több) év alatt sokszorosan a fejünkbe vernek. És elképedtem. Persze, hogy bizalmatlanok az emberek velünk szemben. Most megpróbálom összeszedni, miket lenne jó nem elfelejteni, mire odáig jutok, hogy élesben is dolgozzak. (A sorrend nem a fontossági sorrend, hanem ahogy eszembe jutottak a dolgok.)

1. A tanácsadó igazából nem ad tanácsot. Ezért szerencsésebb elnevezés talán a konzulens, a konzultáció. De a terapeuta sem ad tanácsot. Van együtt ötletelés, de nem mondhatom meg neki, mit csináljon. Miért venném fel ezt a felelősséget a nyakamba? Persze, ezt néha nagyon nehéz megállni. Mégsem dönthetek helyette. Abból általában nem sül ki semmi jó.

2. Ne akarjam megváltoztatni. Amerre ő menni szeretne, abban eldönthetem, hogy tudok-e mellette lenni vagy sem, de ne erőltessem rá az én nézőpontomat, az akaratomat. Ha ő pl. szüzességi fogadalmat tett, és ebből problémája van, de a szüzességi fogadalmat szeretné megtartani, akkor a feszültség és a felmerülő problémák kezelésében segítsem, és ne akarjam lebeszélni a fogadalmáról. Ne erőltessek rá olyan módszereket, amelyek nem az övéi.

3. A családterápián hagyjuk a gyereket játszani. De ha nem fontos, hogy ott legyenek, akkor ne erőltessük, hogy ott legyenek. A gyerekeknek nem egy 50 (vagy több) perces verbális terápia való... Ne kényszerítsük őket ebbe a helyzetbe. Ez egy konkrét, és nagyon elszomorító példa volt.

4. Én vagyok a kliensért, és nem ő értem. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk a klienstől! Nagyon is tanulhatunk tőle! De büszkeségből, hiúságból, bosszúból, anyagi okok miatt ne vállaljuk. Ha nem vagyunk kompetensek, vagy nem tudunk rá elég időt és figyelmet szánni, akkor ne vállaljuk, segítsünk neki más szakembert keresni.

5. Emellett kezeljem a klienst egyenrangúként. Ő felelős a saját életéért és nem én. Erősítsem benne ezt az érzést. Persze én irányítom a terápiát, tartom a kereteket, de a változás nagy mértékben múlik rajta is. Nélküle nem megy.

6. Ne akarjam megmenteni! Nem tudom. Magától végképp nem. Pszichológus vagyok és nem szuperhős. És sajnos nem mindenkinek tudok még csak segíteni sem. Azt hiszem, Jung mondta, hogy a páciensei 1/3-ának romlott az állapota, 1/3-a stagnált, 1/3-ának tudott igazán segíteni. Azért Jung meg nem volt egy rossz szakember.

7. Szánjak időt a pihenésre és a feltöltődésre! Ez minden szakmánál elmondható. Különben kiégünk, romlik a teljesítményünk, hosszú távon senkinek sem jó.

8. Ne bonyolódjak kettős kapcsolatba! Ez nem csak egy baráti beszélgetés, kellemetlen helyzetekbe kerülhetünk!

  És persze van a titoktartás, ami nekem nagyon alap, de ki tudja, más hogyan kezeli... Meg egy sor egyéb dolog is, most ezeket éreztem fontosnak kiemelni, remélem, a többit sem felejtem el.


Ti mivel egészítenétek ki? Mit húznátok ki?

2014. február 25., kedd

Kreatív kedd #25


  A mai kreatív kedd alkalmából bemutatom az idei szervező-tervező módszerem, eszközeimet.

  Nagyon élvezem az idei tervezős-szervezős rendszerem, azt hiszem, megtaláltam a nekem valót. Van egy csilli-villi határidőnaplóm, óriási hellyel, sokféle tagolással. Az elejére összeszedtem a havi bontásban a mindenféle ünnepeket, így hó elején rá tudok pillantani és előre tudok tervezni, de persze a konkrét naphoz is odaírtam őket. A napokhoz különböző színnel vezetem a különböző tennivalókat. Rózsaszín az iskola, lila a munka (önkéntes és fizetős is), narancssárga a személyes program, zölddel vezetem, mit ettem aznap, barnával írom oldalra az aznapi költést/bevételt - ebből heti összesítést is csinálok. Valahogy eddig nekem ez tetszik a legjobban, a kézzel írt költségvetés, sem az Excel-be vezetés, sem a Koin alkalmazás nem jött be. Mind a kettő tök jó pedig, de nem használtam őket rendszeresen.
  A határidőnapló mellett pedig van egy A/5-ös gyűrűs mappám is, még Szegeden kaptam valami kezdő csomagban. Abban vannak elsőként a Viás naplóból a nekem tetsző részek: 2013-as összefoglaló, 2014-es tervező... A különböző tervekhez, célokhoz rakok be mindenféle lapokat még, pl. a testmozgásos fogadalmamhoz mozgásötleteket, gyakorlatsorokat. Ez a rész a Tervek név alatt fut, csináltam kis fület is neki, így könnyen oda tudok lapozni :)
  A Jegyzetekhez gyűjtöm a 2014-ben megnézett filmeket is, pontozom is őket (bár nem ártana most pótolni párat...).
  A következő rész az Inspiráció, itt is vannak Viás lapok, ötletek romantikus estékhez, feltöltődéshez, ajándékokhoz, csak úgy... A Kreatív kedd-ekhez is lehet, hogy fogok ilyet vezetni.
  A következő rész a Suli, ahol helyet kaptak az órarendjeim, az idei félév követelmények összefoglalói dátum szerint rendezve, az egész MA követelményei, hogy melyik félévben milyen tárgyak várhatók, milyen típusú kurzusból mennyit és mikor kell teljesíteni - ezekből én miket teljesítettem már, illetve elintéznivalók, üres jegyzetlapok.
  És végül a Háztartás fül alatt a zónázós/FlyLady-s dolgok, illetve a fontos boltok/posta nyitva tartása. Bár be kell valljam, a zónázás/FlyLady-zés mostanában nagyon nem megy. Pár dolog megmaradt, de ezt nem tudom olyan menetrendszerűen csinálni. De azért nem úszik többnyire a lakás :)


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. február 7., péntek

Az ELTE - Magyarország legjobb egyeteme



Avagy tapasztalataim az ELTE-ről

  De pontosítsunk, pszichológia MA-ra járok, 2013 szeptemberében kezdtem. Így az egész ELTE-ről nem tudok nyilatkozni, és csak ezt az időszakot ismerem.

Felvételi:

  A felvételi korrekt, könnyen teljesíthető, a vizsgabizottság kedves, nem érzem hátránynak, hogy nem az ELTE-n végeztem a BA-t. A pontszám egész alacsony (államilag finanszírozotton, a fizetősöknek magas). Bejutok. Kapok sms-t és e-mailt is.

Évkezdés:

  Egész nyáron ígérgetik, hogy küldik postán is a részletesebb tájékoztatót a tudnivalókról. Nem küldik. Facebook-on írnak rám ismerősök, hogy akkor X napon megyek-e beiratkozni. Ja, hogy lehet beiratkozni? Milyen remek, milyen kár, hogy erről nem írtak semmit. De a tárgyfelvételt is ugyanúgy facebook-ról tudom meg. Hiányzik a gólyacsomag. Akkor is, ha MA-s vagyok és "nagylány".

Beiratkozás:

  Sorszámot kell húzni, de egész gyorsan halad a dolog. Az ügyintéző kedves, bár mintha nem lenne teljesen tisztában azzal, milyen papírok is kellenek nekem. Később kapok e-mailt, hogy a nyelvvizsgámhoz - amit érettségivel szereztem meg - kellene még egy oldal fénymásolat, küldjem el nekik beszkennelve. Elküldöm, rendeződik, korrektek, aranyosak.

Első tárgyfelvétel:

  Mint említettem, erről is facebook-on értesültem, az ELTE-nek nem stílusa leveleket küldeni, mindennek utána kell járni honlapokon, neptunon, itt-ott-amott. Szerintem az országban egyedülálló a rangsoros-mázlipontos rendszere. Előnye, hogy nem azon múlik, hogy bekerül-e valaki az adott kurzusra, hogy ott tud-e ülni x órakor a gép előtt és ő jut-e be előbb, vagy más. Hátránya, hogy sok időbe telik, míg konkretizálódik az órarend.

Első félév, szorgalmi időszak, oktatás, oktatók, órarend:

  Az oktatás-oktatók dolog az hasonló, mint más egyetemeken. Legalábbis ahol eddig voltam (Szeged, KRE). Azaz korrekt, jó, vannak nagyon jó, jó, és kevésbé jó tanárok. És persze vannak problémásak. Az egyik élményemről írtam is egy kis szösszenetet. Összesen 2 órára nem jártam be egy idő után, mert irritált a tanár stílusa - de ez egyéni ízlés kérdése.
  A követelmény teljesíthető - bár néha szükséges átértelmezni azokat, és bejárni az órára a több száz oldal elolvasása helyett.
  Az órarend az elején még alakult, óraütközések miatt variálni kellett. Ami szerintem elég zavaró, hogy nincs semmi rendszeresség az órarendben. A Károlin megvolt, hogy az első óra 9-kor kezdődik, a második meg 10.45-kor, és így tovább. Megvoltak rendesen a szünetek, volt ebédszünet is. Az ELTE-n volt úgy, hogy két óra egymás után, órarend szerint szünet nélkül követte egymást. 3 órát én pedig se pisilés, se evés nélkül nem szívesen bírok ki, pláne nem ebédidőben. Illetve nem mindig vették figyelembe, hogy ha két különböző épületbe hirdetnek meg egymás után órákat, akkor ahhoz is kell idő, hogy egyikből a másikba átérjünk. És ezen felül is szükségünk lenne szünetre.

Első vizsgaidőszak:

  Elég sok vizsgás tárgyam lett, és a decemberi vizsgalehetőségek 90%-a egy napra volt meghirdetve, úgyhogy megkockáztattam és egy napra 3-at is felvettem egymás után. Örültem, mert mind a három sikerült. Ezek írásbelik voltak. Csupán két szóbeli vizsgám volt, azokat hagytam januárra. Az egyik szóbeli nagyon elhúzódott, akkor rengeteget kellett várni, túlnyúlt a meghirdetett időponton, így a dolgozókat kellemetlen helyzetbe hozta, én szerencsére aznap nem dolgoztam, csak éhes lettem. Viszont minden feszültség elpárolgott, csak az maradt, hogy legyünk már túl rajta.
  Amúgy lazábbra is lehetett volna hagyni, de szeretek szünetet adni magamnak a vizsgaidőszak után, ez sikerült is. Jan. 17 óta "szabin" vagyok :)
  A vizsgás óráim számát úgy sikerült csökkenteni, hogy 2-ből beadandót vállaltam. Az egyikkel nem volt gond, bár nem reagált a tanár, hogy megkapta-e (pedig kértem rá), de úgy tűnik, megkapta, mert adott osztályzatot.
  A másik tanár már problémásabb volt. Vizsgaidőszakban (én már a szabadságomat töltöttem) kitalálta, hogy plusz megbeszélést kér, de nem adott konkrét időpontot, csak egész napokat, és nem tudtuk elérni e-mailben (nem válaszolt). Végül egyik nap bementünk (a honlap szerinti fogadóórája időpontjában), de nem volt bent se ő, se más ügyintéző (és az egyetemen kiírt fogadóórája már más napra esett), így végül üzenetet hagytunk neki. Gondolom emiatt, de aznap végül írt, bocsánatot kért, elmondta, mi miatt nem tudott bent lenni, és ha tudunk, ezen és ezen a napon menjünk el. De nem tudtunk, így is adott jegyet. A vizsgázókkal is ment a huza-vona, ott sem volt egyszerű a helyzet. Összeszedtem pontokban, milyen problémáink voltak vele, miben lenne jó a jövőben változtatni, arra válaszolt is, korrekt volt, örültem, reménykedem a változásban. A jegyadással volt szintén egy elég hosszú huza-vona, de végül minden megoldódott. Csak addigra már tök idegesek voltunk, hogy miért nem működik a rendszer.
  Amúgy nagyon érdekes volt megfigyelni az évfolyamtársaim reakcióját is a problémákra. "Ő művészlélek, ezt előre lehetett sejteni..." "De legalább nem b*szakodik és mindenkinek ötöst ad." "De legalább ő egy tök jó szakember." "De legalább jók az órái"... Nem érdekelnek ezek a kifogások! Nem akarom megérteni a művészlelkét. Nem akarok potya ötöst, hanem hasznos tudást és korrekt, következetes követelményt szeretnék. Nem kliensként fordultam hozzá, az nekem édeskevés, ha ő jó szakember. Az óráit én meg spec. nem bírtam, nem is jártam be rá egy idő után. Igazából a megkapott ötössel mindenki száját be lehetett tömni kb. Örülök, hogy írtam neki. Bár persze igaza van a Kedvesnek, egy idő után baromi fárasztó harcolni azért, hogy valaki tegye azt, ami a dolga.

Második tárgyfelvétel:

  Ez az, ami egy totál vicc. Az évfolyam nagy részének nincs meg a 30 kredite, mert a legtöbb kötelezően választható tárgy ütközik a kötelező óráinkkal, a maradék pedig 20-25 főre van meghirdetve, holott az évfolyamon kb. 35-en vagyunk. Így az is korlátozva van, hogy a mintaterv szerint tudjunk haladni. Megjegyzem, ez a 20-25 már a kikönyörgött létszámemelés után ennyi, 15-ről indult. Nehéz lehet megérteni, hogy 35-en vagyunk és nem csak egy kötelezően választhatót szeretnénk felvenni, mert az semmire sem elég. Hogy példázzam: kötelezők + kettő kötelezően választható + egy szabadon választható = 27 kredit. A minimum pedig a 30 lenne, de én még többnek is tudnék örülni, hogy a végén kicsit lazíthassak, amikor szakdolgozatot fogok írni. De a minimum a 30 lenne, ösztöndíj miatt is, meg azért is, hogy egyik félévünk se legyen túlterhelve.
  Több heti egyenkénti könyörgés után végül írtam ma délelőtt a tanszélvezetőnek egy levelet, amiben pontokba szedtem, mely órák mely órákkal ütköznek, elmondtam, ez mit eredményez és kértem, hogy eszközöljünk ki változást. Mert az nonszensz, hogy nem teszik lehetővé a mintaterv követését és a minimális 30 kreditet. Még nem érkezett válasz.

  A krediteim növelése érdekében, meg ha már amúgy is megyek önkénteskedni, akkor miért ne szakmai gyakorlat címen tegyem ezt - felvettem a szakmai terepgyakorlat kurzust is (+5 kredit, megvan a 32, juhéjj!). Hivatalosan ezt másik félévre ajánlják, de hát ha már a mi félévünkre ajánlottakra nem lehet bekerülni... Meg előfeltétele sincs. Egyik évfolyamtársam már érdeklődött elég korán egy tanártól, nevezzük B-nek, aki átirányította egy másik tanárhoz, nevezzük A-nak, hogy már ő a felelős a kurzusért, de biztatta, hogy biztos el fogják fogadni a külsős helyet is, ha hasznos gyakorlati tapasztalatot tud adni. A kurzushoz a Neptunban egyébként ki van írva A és B tanár is, mint felelős (holott B már nem az).
  Írok A-nak (a honlapon kint lévő e-mail címére) január 12-én, hogy lenne nekem egy külsős gyakorlatom, lehetne-e. Teljesen nyitott vagyok, csak információt szeretnék.
  Nem érkezik válasz, így feljebb megyek, jan. 16-án írok C-nek, a "fejesnek". Ő kissé kioktat, hogy azért nem úgy van, hogy én kitalálok valamit és már viszem is a szerződésmintát (hozzá kell tennem, neki csak nagyon dióhéjban vázoltam a dolgot, első sorban arra voltam kíváncsi, hogy A-t hogyan tudnám elérni és az információt megkapni). A kioktatás után a gyakorlati válasza az, hogy keressem A-t fogadóóráján, illetve még megnevezi D oktatót, akit szintén kereshetek.
  A honlapon A fogadóóra időpontja még a 2013 tavaszi félévre vonatkozik. Telefonálok az egyetemre, hogy valami elérhetőséghez jussak. Végül azt az információt kapom, hogy vizsgaidőszakban (ami mellesleg már bőségesen tárgyfelvételi időszak is) nincsenek bent az oktatók a fogadóórájukon, és A-nak már vizsgája sem lesz, úgyhogy annyit tud tenni, hogy megadja A gmail-es e-mail címét, hátha arra válaszol.
  Jan. 27-én írok a gmail-es e-mail címre, levelemben kifejtem, hogy február első hetében már szerződéskötés lesz az egyesülettel, így sürgős lenne megbeszélni a részleteket - hogy most sima önkéntes szerződés legyen, vagy szakmai gyakorlatos. Azonnal válaszol is rá A, hogy adjak meg több információt a pszichológusról, akihez mennék és a tevékenységi körről.
  Egyeztetek a fogadó féllel, január 28-án válaszolok, melyben újabb kérdéssel fordulok A-hoz: kell-e, hogy szakpszichológus legyen a mentorom, mert ha igen, akkor már itt elvérzett a dolog. Erre válasz nem érkezik.
  Február 4-én végső elkeseredésemben írok D-nek, hátha... D gyorsan válaszol is, hogy ő úgy alakult, hogy nem felelős ezért a kurzusért, reméli, hamarosan rendeződnek a dolgok és sajnálja, hogy ide-oda küldözgetnek engem (neki már kb. könyörögtem némi információért és elsírtam bánatom, hogy szorít a határidő és senki nem ad nekem válaszokat).
  Szintén február 4-én érkezik egy neptunos üzenet A-tól (melyet csak másnap, február 5-én reggel olvastam), hogy E-nél (ügyintéző) jelentkezzünk szakmai gyakorlati helyekre. Ó je, reméltem, hogy így egy nappal a képzés előtt kapok végre valakitől válaszokat! Gyorsan fel is hívtam E-t, hogy akkor ez és ez van, mi a teendő? E-mailben is elküldtem neki a részleteket (amiben neki is kifejtettem, mennyire sürgős lenne a dolog). Azt mondta, egyeztetnie kell C-vel, a fejessel (Mi a franc? Velem bezzeg nem akart egyeztetni C.), majd visszajelez. Megkérdeztem (igen, kétségbeesett voltam), hogy mikor tud C-vel egyeztetni és nekem visszajelezni. Azt mondta, aznap délután bent lesz C, majd akkor, és azonnal ír is nekem. Nagyon kedves, gondoltam. Örültem. Elmentem korcsolyázni.
  Febr. 5-én este, kori után az e-mail fiókom még mindig üres, E nem írt. Teljes kétségbeesés, közben a Neptun le is dobált pár kurzusról, szépen beslisszantak elém.
  Febr. 6-án reggel, még a képzés előtt hívtam E-t, hogy én vagyok az én, beszéltünk előző nap, van-e valami fejlemény. Már nem épp kedves hangnemben reagál, hogy hát majd ha lesz valami, akkor ír. Mire mondom neki, hogy értem, de előző nap azt mondta, hogy azon a napon fog még jelentkezni, most akkor végül is előreláthatólag mikor tud információt adni (ezt így normálisan, nem kioktatóan vagy lecseszősen kérdeztem)? Szépen kioktatott, hogy igazán lehetnék türelemmel, C élete nem olyan, hogy mindig akkor ér rá, ha ő, E azt gondolja. Csak tegnap jelentkeztem, igazán várhatnék. Felhívom a figyelmét arra, hogy ne beszéljen velem ilyen kioktatóan, én tök korrektül szerettem volna információt kérni, mire ő vissza, hogy ő is, minden jót, és lecsapott. Valahogy így zajlott le, de emlékeim szerint kétszer is felhívtam rá a figyelmét, hogy ne legyen velem ilyen kioktató. Ezután teljesen kiborultam, hogy mindenki elmehet a fenébe. A nem válaszol, C hárít, majd mégis visszaér hozzá a kör, B és D valamiért mintha felelősek lennének a kurzusért, de nem azok, E - erre szokták mondani, hogy - minősíthetetlen hangnemben beszél velem, információ pedig még mindig nuku, névnapom van és menjünk képzésre. Juhú! A képzés lement és szerződést is kötöttem. A szakmai gyakorlatot meg leadtam, menjenek a fenébe. Ja, hogy így már csak 27 kreditem marad? És nekem problémám van? Hát én kérek elnézést, komolyan...

  Nagyon fontolgattam, hogy írok egy csodás e-mailt a dékánnak, aztán kicsit megnyugodtam, és arra jutottam, hogy inkább C-nek írok, ha már ő a fejes a portáján, szedje rendbe, és ne érezze, hogy megkerültem volna, anélkül, hogy vele próbáltam volna először megoldani a problémát.
  Aztán 6-án inkább ünnepeltem a Kedvessel és mára halasztottam a levelet. Időközben viszont érkezett egy levél A-tól, amiben ugyan a kérdésemre (Kell-e, hogy szakpszichológus legyen a mentorom?) nem válaszolt, de legalább már adott egy időpontot személyes találkozóra és kérte, hogy szedjem össze, pontosan mit csinálnék. Közben B válasza is befutott, hogy biztos kaptam már választ A-tól, és felhívta a figyelmem arra, hogy nem olyan könnyű külsős helyet szerezni és a szerződéskötés elhúzódhat és kifuthatok az időből. A-nak már fogalmazódott a levél, hogy "Már késő...". Végül lehiggadtam, és inkább felhívtam az Egyesületet, hogy lehetne-e még... csak hétfőn tudok a tanárommal egyeztetni. Az Egyesület szerencsére elérhető (!), rugalmas és segítőkész. Ma elvileg össze is hoznak egy telefonbeszélgetést a pszichológussal, hogy megbeszéljük a részleteket, és írunk majd új szerződést, nem baj, ha meg van már az önkéntes is (az úgyis augusztusig tart).
  Úgyhogy most várok, hogy minden jól alakuljon. Azt a levelet végül nem írtam meg C-nek, mert ami kicsapta nálam a biztosítékot, az E viselkedése volt, de arról nem akartam most C-vel értekezni. Ha lenne panaszkönyv, oda talán beírtam volna, de így... A-nak jeleztem, hogy jó lenne, ha a honlapon a gmail-es címe lenne kint, amin el lehet érni, akkor talán rövidebb idő alatt is tudtunk volna valamire jutni... (Bár így is 10 nap telt el két e-mailje között).

  Fura ez. Mert így, hogy úgy tűnik, jól alakul a dolog, mennyire enyhülnek a köztes feszültségek... Pedig oké, hogy E csapta ki a biztosítékot, de a nagyon-nagyon lassú egyeztetés és a felesleges körök is fárasztottak és zavartak és ennek nem így kéne mennie! Még átgondolom a hétvégén, ezt kinek és milyen formában tudnám jelezni. Idén harcos amazon vagyok, úgy néz ki.


Egyéb dolgok

  Nagyon klassz, hogy rengeteg tesi közül lehet választani, lehet ingyen vagy kedvezményesen, kreditért vagy anélkül, tényleg klassz, le a kalappal!
  Van Kortárs Segítő Csoport, ami szintén nagyon klassz.
  Van egy csomó egyéb program, ezekről bezzeg rendszeresen kapunk levelet :D.
  Bent van a belvárosban minden épülete, jól megközelíthetőek.
  A felhajtható táblás székek nem a legjobbak, de legalább nem szakítják ki a harisnyát. Azért a pad sokszor hiányzik.
  Elég jó gépek vannak.
  Sok kutatás folyik az ELTE-n (alapvetően kutató egyetem).
  A HÖK-kel is adódtak gondok, facebook-on nem mindig válaszolnak, de ez remélem tényleg megoldódik most már... erről nem akarok hosszabban írni.
  Az ösztöndíjakról csak hallok, hogy a PPK-n botrányosan kevés, de erről még nincs tapasztalatom. Ja, és ebben is egyedi az ELTE, mert valami tök furi számítási módja van az ösztöndíjra :D


  Hát egyelőre ennyit tudok elmondani Magyarország legjobb egyeteméről :) Az ügyintézés káosz, de ha egyszer végre beindult, akkor 3 hónapig megint egész rendben vannak a dolgok...

FONTOS: A bejegyzésben szándékosan nem írok le neveket, kérlek, a kommentekben Ti se tegyétek és ne menjen át se tanárok se politikusok szidásába a kommentelés. Köszönöm!

(Kép innen.)

2014. január 7., kedd

Inspiráció vészes vizsgákhoz

  Épp gubbasztok a kognitív jegyzeteim fölött, uzsonna-szünetet tartok és belebotlottam Molyon pár szívderítő idézetbe, amelyek idepasszolnak. Utolsó nap/perc a vizsga előtt és úgy érzed, semmit se tudsz? (Éljen a vizsgaidőszak!)

Hány nap alatt lehet megtanulni kínaiul?

Megkérdezik a tanyán élő Józsi bácsit:
– Hát, ha minden időm rá fordítom, talán 4-5 év…
Aztán egy egyetemen tanító professzort:
– Véleményem szerint én 1-2 év alatt meg tudnám tanulni!
Majd a főiskolás/egyetemista diákot diákot:
– Szerinted mennyi idő alatt lehet megtanulni kínaiul?
– Miért? Holnap ZH?

A fizika is velünk van: „I sleep with my books because I believe in osmosis.” (Azért alszom a könyveimmel, mert hiszek az ozmózisban.)

Egy klasszikus Robert Downey Jr. idézet a Bosszúállókból, ami mindig passzol:
Maria Hill: When did you become an expert in thermonuclear astrophysics?
Tony Stark: Last night.
(- Mikor lettél a termonukleáris asztrofizika szakértője?
- Tegnap éjjel.)

Kitartást Mindenkinek!

2013. december 12., csütörtök

"Legyél Te is On the Spot!"


  Megint "csalok" egy kicsit, mert kb. semmi munkám ezzel a bejegyzéssel, csak reklámozok valamit. De ha egyszer ilyen remek lehetőségek jönnek velem szembe... :)
  A múltkori önkéntes-felhívás után most jöjjön egy tanulmányi út lehetőség!

  A Norvég Civil Támogatási Alap helyszíni tudósítókat keres. A következő úti célok közül lehet választani: Norvégia, Liechtenstein és Izland. 

"A tanulmányutak célja, hogy a kiutazó fiatalok egyénileg vagy 2 fős csapatokban minimum 2 hét alatt (maximum időtartam nincsen meghatározva) a megjelölt támogató országokban olyan „jó gyakorlatokat”, jó példákat kutassanak fel, amelyek itthon is alkalmazhatóak különböző társadalmi problémák kezelésére, társadalmi szemléletformálásra, illetve a modern kommunikációs lehetőségek segítségével (blog, videómegosztó, instagram, facebook, twitter stb.) könnyedén terjeszthetőek, népszerűsíthetőek.

Jelentkezési határidő: 2014. január 31."

  A kint töltött idő alatt folyamatosan kell erről tudósítani, és a program végén is kell erről összefoglalókat gyártani, esetleg konferenciákon beszámolni a tapasztalatokról.
  A tanulmányutakat 2014. április 1. és 2014. december 31. között kell lebonyolítani.
  Ahhoz, hogy jelentkezhess, szükséges az angol és/vagy a fogadó ország nyelvének magabiztos tudása, hogy tudj interjúkat, riportokat készíteni. 18 és 30 év közötti fiatalok pályázhatnak, akik aktív civilek és érdeklődnek valamely - Magyarországon jelen lévő - társadalmi probléma és annak megoldása iránt.

További részletek az NCTA honlapján.

Gyerünk, tegyük jobbá az országot és közben lássunk világot! :)

(Kép innen.)

2013. december 10., kedd

Önkéntesek jelentkezését várják!

  A PATENT Egyesület bíróságfigyelő önkéntesek jelentkezését várja ez év végéig!

  A program 2014 januárjától augusztusig tartana, mely során az önkéntesek családon belüli erőszakkal összefüggő büntető és polgári ügyek tárgyalásán vehetnének részt hallgatóságként. Célja ennek a programnak, hogy erősítse a nyilvánosságot a bírósági tárgyalásokon.
  Ez fontos szakmai tapasztalatot adhat akár leendő pszichológusoknak, jogászokoknak vagy szociológusoknak, de bárki jelentkezhet, aki betöltötte a 18. életévét.

Jelentkezni e-mailben, vagy telefonon lehet:
Részletek a honlapon.

2013. október 22., kedd

Kreatív kedd #7

A kép neve beszédes:
Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen.
  Ma eredetileg a vörös lencse főzelékemről terveztem írni, de inkább máshoz van most kedvem (azt is bepótolom majd). Sajnos (tapasztalataim szerint) kreatívnak, rendhagyónak számít, ha jó kedvűen megyünk iskolába/munkába és jó kedvűen is jövünk haza. Sokszor arra a kérdésre, hogy "Milyen volt a napod?", a válasz az, hogy "Hát unalmas..." vagy "Semmi extra, egész nap gürcöltem/szívtam", "Elment, elfáradtam." Stb. Sok esetben akkor is hasonlóan válaszolunk, ha amúgy nem volt rossz napunk, egyszerűen csak ezt szoktuk meg. A munka/suli egy kötelező, kellemetlen valami, ami után végre hazaérünk és kezdődhet a nap, az igazi, élvezetes része. A munkát/sulit ehhez pedig túl kell éljük. Nem tetszik ez a hozzáállás. Nagyon sok időt töltünk ezeken a helyeken, többet, mint hogy egészséges lenne a túlélésre játszani. És korántsem a szenvedésünk miatt lettek "kitalálva" ezek.
  Ma arra gondoltam, hogy elkezdhetnénk írni minden nap (mondjuk 1-2 hétig, akár egy hónapig!), hogyan érezzük magunkat, hogyan válaszolunk a "Milyen volt a napod?" vagy "Hogy vagy?" kérdésekre - azaz mit közvetítünk másoknak, ez a kettő egyezik-e, mit tükröz. Összegezzük. Hogy tetszik az eredmény? Érdemes változtatni a hozzáállásunkon? Netán a munkahelyünkön?
  Egy napos kreatívkodás: Menjünk mosolyogva a suliba/munkahelyre!

(Kép innen.)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2013. szeptember 19., csütörtök

Elmélkedés barátságról, szerelemről

  (Víí, végre van egy kis időm a gép előtt ülni és csak úgy írogatni!) Tegnap az egyetemen az egyik órán szóba került a barátság és szerelem témaköre. Valahogy olyan kontextusban, hogy melyik szolgálja jobban az identitás alakulását, ám igazából a két kapcsolattípus közötti mérlegeléséről szólt, hogy melyik is a jobb. Hát, kissé felhúztam magam és a tanár kapott egy hatalmas mínusz pontot.


  A válasz természetesen az volt, hogy hát a barátság. Az indok a jól ismert klisé volt, hogy a szerelmek jönnek mennek, de a barátság... az akár egy életre is szólhat. Mint minden klisének, ennek is van némi igazságtartalma. Némi, bizonyos esetekben. Nem tudom, az életre szóló házasságot, vagy a barátságok megszakadását miért nem ismerik.
  Az órán elhangzottak alapján a barátság őszinte, önzetlen, érdekmentes, míg a szerelem sokszor őszintétlen, és önös érdekek, elvárások vezérelnek benne minket. Felkerült példának az, hogy hát egy alárendelődő kapcsolatban, ha a feleség (természetesen a feleség az alárendelt) elkezdi szárnyait bontogatni és függetlenedni, arra a férj csuklóból elutasítóan reagál, hogy hát a feleség minek bolygatja meg a rendet. Bezzeg egy barát... ő hogy támogatna, mert neki nincs olyan érdeke, hogy mi alárendelődjünk.
  Van ilyen kapcsolat, nem is egy, ezt aláírom. De tényleg ezt tartjuk szerelemnek? Ezt hozzuk fel példának a barátság mellett/szerelem ellen? És ki beszél a megbízhatatlan, az eltűnő, a hátba szúró, a kihasználó "barátokról"? Vagy aki épp alárendelt helyzetben lát minket szívesen?
  Értelmetlen volt a kérdés alapból, nem is értem, miért került szóba egy pszichológiai kurzuson. Persze, egy elméletet vettünk, de nem igazán éreztem úgy, hogy kritikus szemmel tekintettünk volna erre.

  Már egy ideje megfogalmazódott bennem amúgy ez a téma, mert elegem van a barátság idealizálásából, "túlsztárolásából". Mintha valami szent dolog lenne, tiszta, makulátlan, tökéletes.
  A két kapcsolattípust így összehasonlítani, hogy melyik a jobb, körülbelül olyan, mint amikor a gyerek megkérdezi mondjuk Aput, hogy kit szeret jobban, őt, vagy Anyut.

  De tisztázzuk, a szerelmet sem idealizálom túl. Vannak nagyon fontos barátaim, akiket nem adnék semmiért és senkiért. De voltak olyanok, akikkel végül megszakadt a barátság. Volt, aki megbántott. Barát is, szerelem is. Most pedig úgy látom, vannak barátok, akik megmaradnak egy életre, és van egy férjem, aki szintén mellettem lesz egy életen át. És még a szárnyalásom sem zavarja, sőt ;)

  Hogy a barátság önzetlen, a szerelem pedig önző, meg érdekekkel, elvárásokkal teli. Hát nem tudom. Szerintem mindennel és mindenkivel szemben vannak elvárásaink. A főnökünkkel, a zöldségessel, a buszsofőrrel, az édesanyánkkal, a barátunkkal, a szerelmünkkel, stb. szemben is. Nem esne jól nekünk pl., ha az eladó, akire mi kedvesen mosolygunk és szépen köszönünk, nem köszönne vissza vagy épp ránk mordulna, hogy mit vigyorgunk, inkább pakoljuk már el a megvett árut. Pedig mégis milyen jogon vannak nekünk vele szemben elvárásaink, hiszen semmilyen kapcsolatban nem vagyunk!? Igaz, mások a határok, ezt aláírom. A barátnak talán könnyebben megbocsájtjuk, ha lemond egy találkozót, mint a szerelmünknek. Például. De ettől a szerelem már csökkentebb értékű? Meg attól, hogy a szerelmünket nem szívesen látjuk mással hemperegni, bezzeg a barátainknak lehetnek még barátaik. Ettől önzőek vagyunk. Abszurd.
  Az egészet enyhíteni még elhangzott az, hogy persze a barátság és a szerelem mindenkinek mást jelent, lehetnek ezért eltérések...

  Utólag talán azt mondom, közbe kellett volna szólnom, de nem akartam az órát megszakítani filozofálgatással. Ide kiírtam. De lehet, legközelebbre összeszedem magam.

(Kép innen.)

2013. szeptember 9., hétfő

Az iskolapszichológusi pályáról - ajánlott tesztek, képzések, módszerek és tapasztalatszerzés

  Szép hétfőt Mindenkinek! Nekem most kezdődik az egyetem, úgyhogy indítsuk a hetet egy kis szakmai bejegyzéssel.

  Idén úgy döntöttem, határozott lépteket teszek a célom felé, hogy biztosan el is érjem és ne csak tingli-tanglizzam az egyetemen (hozzá kell tennem, jó tanuló vagyok, de úgy érzem, ezen felül is kell valamit csináljak, ha jó akarok lenni a szakmámban). Már írtam karriertervezős bejegyzést is és készítettem interjút iskolapszichológussal és családterapeutával is, ezúttal a nagyobb lélegzetű interjú helyett csupán 2 kérdést tettem fel, azt azonban 10 iskolapszichológusnak.
 Végül hárman tiszteltek meg válaszaikkal. Rajtuk kívül a Moly-on és a karriertervezős bejegyzésemhez is érkeztek hozzászólások, amelyek tartalmát szintén beépítem ebbe a bejegyzésbe.
   Ezeket kérdeztem:

- Milyen módszerek és tesztek elsajátítását javasolná leendő iskolapszichológusoknak?
- Milyen jellegű tapasztalatszerzésre van lehetősége egy leendő iskolapszichológusnak akár már a mester képzés alatt, Ön miket ajánlana?

  A válaszokat igyekszem vázlatosan összefoglalni, hogy jól átlátható legyen, emellett egyéb tanácsokat, történeteket is kaptam, melyeket szó szerint idézek.

  Első válaszadóm Pál Bottyán László volt, aki többek között a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola iskolapszichológusa is (ezen keresztül találtam rá). 2006 és 2009 között kettő budapesti iskola és egy óvoda, 2012 óta öt budapesti középiskola iskolapszichológusa.

Tesztek

- számos teszt, pl. IQ tesztek, MSSST
- pályaorientációt segítő tesztek
- rajztesztek

Módszerek, képzések

- tanári végzettség előny, hogy boldogulni tudjon egy osztállyal

Tapasztalatszerzés

- önkéntes munka: pl. Kortárs segítő csoportnál, drog-segély szolgálatnál, iskolapszichológusnál, gyermekvédelmis kollégánál
- "született" pedagógusok óráinak hospitálása
- interjú készítése egy szupervízorral, akihez iskolapszichológusok járnak

Egyéb tippek, megjegyzések

  "Véleményem szerint a pszichológia szakra jelentkezés feltételeként kellene szabni például egy önismereti pszichodráma csoport "elvégzését"."

  "Legyen képes az egyéni konzultációra. Legyen választott mentora, aki szakmailag segít. Legyen:
- nyitott és szakmailag fejlődőképes
- tisztában a gyermekek és szülők jogaival és kötelezettségeivel
- tisztában a más kollégákkal való együttműködés lehetőségeivel
- elnéző a többségében beképzelt klinikai szakpszichológusokkal, akik túl sokat képzelnek magukról
- etikus munkájában
- tisztában a munkaköréből és végzettségéből fakadó kompetenciájával
- legyen képes iskolán belüli kutatások, felmérések végzésére
- képes az adminisztrációra
- képes lelki egészségének megőrzésére"
  Az második válaszoló egy pályaelhagyó pszichológushölgy, az ELTE-n végzett 2009-ben tanácsadás szakirányon. Egy évig dolgozott iskolapszichológusként 3 szakközépiskolában egyszerre, jelenleg tanártovábbképzéseket tart és doktori tanulmányait végzi.

Tesztek

- terápiában általában nincs szükség tesztekre
- szűrővizsgálatokhoz kellhetnek (pl. figyelemteszt, intelligencia teszt) - bár a legtöbb esetben "normális" eredményt kapunk az intelligencia teszten, mivel elég széles skálán mozog a normális, az értelmi fogyatékosság már korábban megmutatkozik. Ráadásul az iskolapszichológus eredménye nem hivatalos, nem lehet vele diagnózist vagy szakvéleményt kiadni, felmentést eszközölni.
- tanulási stratégiára vonatkozó tesztek (a tanári munkát is segíthetik)
- pályaorientációs tesztek (egyéni visszajelzéssel)

Módszerek, képzések

- rövid dinamikus módszerek
- csoportos tanácsadással kapcsolatosak.
- Nem a terápia és az egyéni tanácsadás az iskolapszichológus fő profilja. Itt ajánlja egyik blogbejegyzését: http://orasmester.blogspot.hu/2013/01/az-iskolapszichologus-mint-vitamin.html#more

Tapasztalatszerzés

- Iskolában tanítási gyakorlaton (régebben a pszichológia még tanárképes szak volt)
- külső iskolai gyakorlaton
- iskolapszichológiai terepgyakorlaton (kurzusként felvehető)
- Kortárssegítő
- Szakmai napok
- vendégoktatók tréningjei
- Iskolapszichológia Módszertani Bázis találkozói

Egyéb tippek, megjegyzések

  "Egyszerűen rabul ejt ez a szakma, olyan gyönyörű, bár nem könnyű megteremteni a munka feltételeit, tartani a kereteit, beágyazódni a szervezetbe. Szerettem kamaszokkal dolgozni, aztán amikor bátrabb lettem, a tanárokkal is. Mostani munkám során tanárokat mentorálok, tanártovábbképzéseket tartok, amikor csak alkalom nyílik rá (sok más rétege is van a munkámnak). Emellett most a digitális nemzedéket vizsgálom doktoranduszként a tanulási-tanítási folyamatban, a változó képességprofil szemszögéből."

  Harmadik válaszadóm egy 54 éves másoddiplomás pszichológushölgy, akinek tanár az eredeti végzettsége. Három igen jó gimnáziumban dolgozik, immáron ötödik éve. Osztályfőnöki órák keretében tart tematikus foglalkozásokat többek között stresszkezelésről, konfliktuskezelésről, pozitív gondolkodásról és párkapcsolatról. Ezen felül sok gyermek keresi fel egyéni konzultáció céljából.

Tesztek

- három tesztet használ rendszeresen:
- Beck depresszió teszt
- Tenessey énkép teszt
- Cloninger-féle személyiségteszt
- ezen felül:
- Rövid kérdőív a stresszről
- Tanulói stressz kérdőív
- POGO
- Családi kapcsolatok kérdőív, stb.

Módszerek, képzések

- elsősorban rövid, behatárolt módszerek alkalmazására van lehetőség
- kognitív
- autogén tréning
- négyüléses serdülőkonzultáció

Tapasztalatszerzés

  "Egyéb tanácsaim: Iskolapszichológusnak lenni csodálatos dolog, de igen sok lelkierőt, energiát igényel, hiszen sokszor szembesülünk olyan feladatokkal, ahol a nehéz , szívszorító helyzetben lévő diák nem beteg, csak megváltozhatatlan helyzete miatt krízisben van. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint próbáljuk megtartani. Megtartani az tud, aki stabilan áll a lábán, a világban. Aki iskolapszichológusnak készül, dolgozzon önmagán, mert használhat bármilyen módszert, a személyiségével, a saját energiájával "gyógyít". A másik fontos dolog az elköteleződés. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, ha a pszichológus képes azonosulni, elköteleződni az iskola értékrendje mellett, ha van ilyen. Ezért célszerű eleve úgy választani iskolát."

  Kommentelőim a következő tippeket adták:

Tapasztalatszerzés

- Felismerés Alapítvány (igazi tapasztalatot ad, sajnos fizetős) - köszönet @hello.agi-nak a tippért!

Módszerek, képzés

- autogén tréning a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél (a legrövidebb és legolcsóbb képzés, amit a magánéletben is lehet hasznosítani) - köszönet a tippért @Anaria-nak! Mások is ajánlották, valóban érdemes lehet megpróbálni :)

  A tippeken kívül biztatást és elismerő szavakat is kaptam, továbbá lehetőséget további kérdések feltételére és még óralátogatásra is! Úgyhogy mindenkit csak biztatni tudok, hogy induljon el, ismerkedjen leendő szakmájával és a szakmabeliekkel! Hasznos ötleteket, tapasztalatokat, és nem utolsó sorban kapcsolatokat is szerezhet.
  Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni az összes válaszadónak a segítségét, idejét, energiáját!

(Képek innen és innen.)

2013. július 26., péntek

Karriertervezés

Keresd meg a célt!
  Nemrég olvastam el Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét (amiről a véleményemet már kifejtettem, így most nem teszem). Az ihletett meg, hogy kicsit tervezzem a karrieremet: hogyan is érjem el, amit szeretnék és hogyan legyek minél jobban képben és minél jobb szakember. Iskolapszichológus szeretnék lenni. Az addig oké, hogy ehhez kell egy BA plusz egy MA, lehetőleg tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányon, de mi van ezen kívül? Mit tehetek még azon kívül, hogy kijárom ezt az 5 évet az egyetemen, lehetőleg jó eredménnyel?

  Persze, kell a gyakorlat, ezt mindenki mondja, különben sehova nem vesznek fel sehova. De mégis hogyan és milyen gyakorlatot szerezzek? Szinte nem is engednek emberek közelébe, amíg meg nincs az MA, akkor a tanulmányi évek alatt mégis milyen szakmai tapasztalatot szerezzek, szerezhetek? Az nem nagyon vonzott soha és nem sok értelmét láttam, hogy a különböző pszichós rendezvényeken jegyet szedjek vagy teavizet forraljak. Ha kapok érte ingyen belépőt, van értelme, de maga a munka nem ad szakmai tapasztalatot (legalábbis nem a pszichológusi szakmában). Hát akkor? Nekünk szerencsére volt szakmai gyakorlat, bár nem túl hosszú, az enyém (és a partneremé) volt a leghosszabb, amikor két hetet töltöttem gyermekklinikán serdülőcsoport megfigyelésével és még a véleményemet is kikérték. Ez nem rossz. Ha valakinek van ideje, akkor folytathat mindenféle önkéntes dolgokat klinikákon, segélyvonalaknál, de sokszor ezt képzéshez kötik, akár vizsgákhoz, ami macerás. Illetve ha képzéshez van kötve, sokszor egy minimum vállalást is kérnek, hogy meddig legyél utána önkéntes.
  Emberekhez a terepgyakorlaton még mindig nem "nyúlhattam", de legalább megfigyelhettem mind a serdülőket, mind a terapeutákat, x problémára hogyan reagálnak. A csoportfoglalkozások után pedig megbeszéltük az észrevételeinket, azokból is sokat tanulhattunk, hogyan rakták össze a képet a tapasztalt terapeuták. Bár nem tervezem, hogy klinikumban dolgozzam, de nekem is szükséges egy alaptudás a klinikai esetekről, hogy ki tudjam őket szűrni és elküldeni megfelelő szakemberhez.

  Szóval van az önkéntesség, aminek utána lehet járni, kórházakban, különböző segélyszervezeteknél. Ez nekem egyelőre kimaradt, a képzést plusz minimális vállalást nem tudtam vállalni, de volt, ahova be sem engedtek még végzettség nélkül (pedig nem akartam semmit, csak ott lenni és tapasztalni).
  Aztán valami mást kezdtem keresni, hogy az iskolapszichológia irányába menjek, ne a klinikum felé. Az alapötletek a fent említett könyvből jöttek és specializáltam az én területemre:

Ötletelj!
- olvasni az iskolapszichológiáról - mit csinál egy iskolapszichológus, nehézségek, sikerélmények, szabályozás, lehetőségek, tanulási zavarok, önismeret, stb. Újságok, könyvek, interjúk, cikkek, stb. Elsőre az is tök jó volt, hogy beírtam a google-be: iskolapszichológia. Így találtam ezt is.
- konferenciákra, előadásokra járni - iskolapszichológia, család, stb. témakörben
- beszélgetni iskolapszichológusokkal, netán elmenni hozzájuk gyakornoknak - egyelőre egy interjúm van egy iskolapszichológussal és az ő blogját olvasni is szoktam. De ma körbeküldtem 10 iskolapszichológusnak (random a netről, akinek volt e-mailes elérhetősége) 2 kérdést az iskolapszichológusi munkával, önképzéssel kapcsolatban, remélem, nagy részük válaszol, akkor lesz belőle blogbejegyzés. Személyes beszélgetés és gyakornokoskodás még nem volt. Amúgy iskolapszichológusokon kívül érdemes lehet tanárokkal, szülőkkel és serdülőkkel is beszélgetni.
- én pl. órákat adni is szeretnék majd (másik nagy álmom a tanári pálya volt), úgyhogy ezekhez igyekszem anyagot összeállítani és megfűzni a volt ofőmet, hogy egy-egy osztályfőnöki órára bemehessek és tarthassak előadásokat, beszélgetős órákat. Mondjuk havi 1x. (Ehhez továbbra is várom az ötleteket nemrég végzett vagy jelenleg is középiskolás fiataloktól!)
- írni - blogra, újságba (pl. a Mindennapi pszichológia szokott hirdetni hallgatóknak cikkíró pályázatot), netes oldalra (ahogy nekem is felkerült a lifegarden-re a cikkem)
- kutatni (és majd publikálni) az iskolapszichológia témakörén belül - egyelőre két kutatásomat fejleszteném tovább, az egyik az anya-lánya kapcsolatos, a másik a családstruktúrával és a mentális egészséggel. Tágabban kapcsolhatóak az iskolapszichológiához, végül is a tanulót eléggé befolyásolja a család és a családi kapcsolatok.
- belépni a Kortárs Segítők közé - mert az végre valami kézzelfogható, emberrekkel kapcsolatos tapasztalat
- módszerek, tesztek. Módszerspecifikus képzéseket végezni, tesztekkel ismerkedni (műhelymunkák és szakdolgozatok keretében könnyű kölcsöntesztekhez jutni ingyen). Szerintem majd GYES alatt lesz művészetterápiás képzés. Legalább azokra az évekre is lesz valami az önéletrajzomban :D

  Azt hiszem, ezeket szedtem össze. Várom majd az iskolapszichológusok válaszait is. Ja, felvettek MA-ra, szóval az a része pipa :) (és azért ilyen "mellékes" [persze nem az], mert szerintem eléggé viccesen alacsony volt a ponthatár, ennyit arról, hogy kevesebb diplomás legyen, de ez egy másik téma)
  Hát uccu neki! :)

Nektek milyen ötleteitek vannak még? Ti hogyan képezitek Magatokat? (Nem csak pszichológusokhoz szól a kérdés!)

(Képek innen és innen.)

2013. július 2., kedd

MA felvételi

  Egy kis szösszenet következik a mai felvételimről. Ma 9.00-ra voltam berendelve az ELTE-re MA felvételire (pszichológia). De már fél9-re ott kellett, hogy legyek, hátha valaki nem megy el, és korábban sorra kerülök. (Nagyon sokan nem mentek el.)
  Tegnap este inkább korábban lefeküdtem aludni és nem nagyon olvastam át semmit (előző műhelyek, referencia munka, önéletrajz), gondoltam, majd reggel. Így is lett. (A Kedvest meg úgy rugdostam ki az ajtón, hogy maradjon időm.) Azután útnak indultam. Vettem reggelire egy vajas croissant, felszálltam a villamosra, és egészen a Rákóczi térig mentem, ahonnan gyalog mentem az Izabella utcába (pfujj villamos-pótló buszok), szerencsére szép idő volt. És még egy bizonyos fekete nadrágba is belefértem és kényelmesen le tudtam benne ülni, ami pár hónapja csak feljött rám, de nem volt kényelmes! :) Szóval már emiatt is nagy volt az öröm reggel. Fél 9 előtt egy kicsivel már bent voltam az ELTE-n, kaptam is a cikkeket, választhattam egyet, amelyik szimpatikus, és annak az elemzésére, rövid összefoglalására 1,5 órát kaptam (angol volt a cikk). Sikerült is ennyi idő alatt többé-kevésbé befejezzem, összefoglaljam (ezt már magyarul kellett), majd a bizottságom előtt várakoztam egy sort, addig a BA-s tanulmányokból próbáltam idevonatkozó dolgokat előkaparni. A témám amúgy a házastársról való tudattalan attitűd és a házastársak közötti érdekkonfliktusban megmutatkozó viselkedés kapcsolata volt. Egész érdekes téma, és legalább kikerülhettem az általános lélektant. A cikk nem is volt hosszú, se túl bonyolult, hétköznapi példák is voltak benne, ami könnyítette az értelmezést.
  A vizsgabizottság nagyon aranyos volt, elég kevés időt voltam bent. Rövid idő alatt összefoglaltam a cikket, párat kérdeztek, kritizálnom is kellett, ami nem volt nehéz, lévén, hogy kvantitatív módon mértek érzelmeket. Pl. egy négy fokú skálán mondjam meg, hogy én mennyire vagyok szerelmes. Paff. (a skála teteje az, hogy annyira, amennyire egy emberi lény csak képes) Kérdeztek a motivációmról, tapasztalatomról, és hát eléggé sikerült kidomborítanom, hogy én mennyire motivált vagyok és mennyire ide szeretnék bekerülni :) Ezt értékelték is. Miután végeztünk, kiküldtek, rövid ideig tanácskoztak, majd visszahívtak és közölték, 45-ből 44 pontot adnak (némi elméleti háttér és módszertani hiányosság volt - de hogy azt nekem úgysem kell tudni, inkább csak egy kis csípés ez, hogy lendületet adjanak), és így nagy valószínűséggel jövőre találkozunk is itt. :) Szóval juppíí!! Itthon fogadott a levél, hogy fent vannak már a referencia munka eredményei is. Az 25/23, úgyhogy dupla juppíí! A diplomám 5-ös, az akkor maxpontszám, plusz pontokat nem viszek, de így is összesen 8 pont a veszteségem. Úgyhogy most nagy a boldogság! :) Már csak az kell, hogy el ne felejtsem a papírokat elküldeni nekik júl. 10-ig! :D

2013. június 13., csütörtök

Túl az államvizsgán...

  Tegnap 10 és 11 között letudtam az államvizsgám. És hogy évekkel később el ne felejtsem, leírom kicsit, milyen is volt (mint ahogy ezt az érettségivel is tettem).
  Szóval, túl vagyok a pszichológia BA-n, diplomás viselkedéselemző lettem. A vizsgára kb. két hetet készültem, ebben benne volt a prezentációkészítés és a referenciamunka írása is a felvételire. Referenciamunkának amúgy végül a fejlődéslélektan műhelymunkám 15 oldalasra rövidített változatát küldtem el (aminek a 2-3 oldalas kivonatát itt olvashatjátok).
  Most az egyszer nem olvastam szakirodalmat, csak mindenféle jegyzetet. Táblázatot meg mini-összefoglalókat készítettem, meg próbáltam beindítani az agyam a tételcímekre, hogy mindenképp eszembe jusson valami a tételről az államvizsgán. Mert egy általános lélektan tételt is lehet személyiséglélektanba fordítani :D Egész nyugodt voltam amúgy, nyugodtabb, mint az utolsó vizsgám előtt. Úgy voltam vele, hogy a prezentációval csak nem lesz gond, és amúgy meg bármiről elgagyogok 10 percig.

  Elérkezett a nagy nap, én 6-kor keltem, még átnézegettem pár tételt, felöltöztem, a Kedves segített kaját összerakni nekem, és időben sikerült elindulni, 20 perccel a busz indulása előtt már az Árpád-hídnál voltam. Harmadiknak mentem be egy tündéri bizottsághoz (több bizottság is futott párhuzamosan). Először tételt húztam, a szociálpszichológia 6-os tételt: Szociális reprezentáció, csoportközi viszonyok és előítélet. Ennek a kidolgozására volt kb. fél órám, vígan elvoltam. Írtam egy szuszra 1,5 oldalt, aztán 5 percenként még pár dolgot. Hasznos pár dolognak bizonyultak, ugyanis végül ezekből kérdeztek.
  A fél óra letelte után behívtak, én pedig megalapoztam az első benyomásom azzal, hogy majdnem átestem a küszöbön, de végül nem estem el, elmentem valahogy az asztalig, elindítottam a ppt-t és csak mondtam és mondtam... (Szerencsére még reggel felraktam a ppt-t és ellenőriztem, egy táblázat el is volt csúszva és takart egy sort a szövegből, azt gyorsan kiigazítottam.) A szám persze ki volt száradva, éreztem, hogy remeg a hangom, néha tévesztettem is szavakat, de összességében jól sikerült. Nem állítottak le, pedig biztos több volt, mint 10 perc. Utána feltettek pár kérdést, de azok is rendben voltak. A konzulensem nagyon aranyos és lelkes volt, hogy ezt meg ezt is meséljem még el a kutatásról... :) A tételem elmondásánál már leültem szembe a bizottsággal, csak a vázlatpontokat kellett felolvasnom és azzal kapcsolatosan tettek fel 2-3 kérdést és slussz. Elég szerencsés voltam, mert szociálpszichológia tételt húztam, a bizottságban pedig csak fejlődés- és személyiséglélektanos emberkék voltak, illetve egy klinikai. Úgyhogy mélységeiben nem tudtak belekérdezni (pl. nevekkel, évszámokkal, vagy extra-hiper pontos definíciókkal ha akartak volna, csőbe tudtak volna húzni). Aranyos volt az elnök, megkérdezte az előítéletesség szintjeit, aminek az utolsó pontja a kiirtás, ezután megjegyezte, hogy nem kéne ilyen negatívan zárni a feleletet, nem jó végszó, akkor beszéljek még arról, hogyan lehet ezen a hozzáálláson változtatni... :)) Aztán mosolyogva megköszönték és elköszöntünk.
  A délelőtti csoportnak aztán dél-egy óra felé tartottak eredményhirdetést, és ötös lett mindenem! :) (szakdolgozat, védés és tétel). Szóval örültem nagyon, bár még nehéz felfogni, hogy vége... Ma reggel is le kellett magam nyugtatni, hogy ne érezzem magam rosszul, hogy a Duna-parton sétálok a Kedvessel és a Nagyival, ahelyett, hogy tételeket tanulnék... Végre olvashatok, pihenhetek, írhatok, lakást rendezhetek, ... Nyártervezés amúgy hamarosan következik :) Meg az összes bejegyzés, amit elterveztem a tanulás alatt. Meg persze vizsgaidőszak utáni regeneráció.

  Egy idézet, ami ide passzol, ami hozzám passzol: "Hiszek benne, hogy a boldogság nem szerencse kérdése. Nagyon sok munka van abban, ha jó az életed. Egyszer-egyszer - sokszor a legjobbkor - jön a véletlen, és helyére pöccint mindent, de ha sorozatosan, éveken keresztül jó dolgok történnek veled, az nem a szerencse miatt van, hanem azt jelenti, értesz ahhoz, amit csinálsz, kihasználod a lehetőségeket, és keményen dolgozol!" Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 13. oldal.

  Ja, és a bejegyzéshez passzoló zene (már az ÁV előtti napon kiválasztottam):


2013. június 4., kedd

Nyolc kikapcsolódási ötlet vizsgaidőszakra - amikor csak pár percünk van rá


  Itt a tavaszi-nyári vizsgaidőszak, megy a hajtás, én is tanulok az államvizsgára, de néha azon kapom magam, hogy már egyáltalán nem tudok koncentrálni, egyszerűen muszáj valahogy feltöltődnöm. Egy ilyen pillanatban álltam fel, kapcsoltam be a zenét és mozogtam egy kicsit. Közben arra gondoltam, írok erről egy bejegyzést.
  Szóval, néhány ötlet, hogyan kapcsolódj ki vizsgaidőszakban, amikor csak pár perc szünetre van időd és ha nem kávéval vagy energiaitallal akarod felturbózni Magad (hosszú távon nem ajánlom).

- A már említett zenehallgatás. Hallgass meg egy számot, amilyenhez hangulatod van (és lehetőleg ami nem mély depresszióba dönt, hanem ami segíti a feltöltődésed, hogy vissza tudj menni tanulni) és mozogj (és énekelj)!

- Mozgáshoz ötletek: guggolás, nyújtás (felfelé nyújtózkodás; lefelé terpeszben középre, egyik, másik láb; ülve nyújtott lábbal; ...); térdemelés; sarokemelés; karkörzés; törzskörzés; csípőkörzés; fejkörzés; ugrálás (alsó szomszéd esetén csak finoman!) - szökdécselve, terpeszzár, bárhogy; ugrálókötelezés; hullahoppkarikázás; ... Ezeket persze lehet zene nélkül is.

- Nyiss ablakot és szippants mélyeket! (állva! Végre kíméld kicsit a feneked.) - ez mozgás mellett is ajánlott.

- Végezz házimunkát! Pl. mosogass el pár edényt, söpörj fel, moss fel, vidd le a szemetet. Nyilván, ha ez Téged felbosszant és nem kapcsol ki, ne csináld!

- Moss arcot, fogat, kezet... Engem ezek is fel szoktak pörgetni. Vagy akár zuhanyozz le, zuhanyzás után pedig törülközővel jól dörzsöld át a bőröd. (Ha még több időd van, akkor ülj be egy kád vízbe, habfürdővel, illóolajokkal, amivel szereted.)

- Szippants rozmaring illóolajat! Élénkítően friss. Hasonlóan hathat a borsmenta vagy az eukaliptusz is.

- Masszírozd meg az arcod, fejed, talpad, tenyered... Ami jól esik. (akár a fentebb említett illóolajakkal - krémbe vagy olajba keverve! Nem tisztán!)

- Igyál! Mondjuk 100%-os gyümölcslevet, vizet, teát (a borsmenta élénkít) - akár jeges teát, limonádét. És amint már írtam is erről, tanulás közben amúgy is mindig legyen Melletted egy üveg víz, amire rájársz.

  Ha ülve tanulsz, akkor nem ajánlom, hogy a pár percedet a gép előtt ülve, olvasgatva töltsd, mert az bár az agyadat kikapcsolja, de nem pezsdíti fel a vérkeringésedet és továbbra is elülöd Magad. Úgyhogy mozgásra fel és kitartást mindenkinek!

Ti hogyan töltődtök fel, kapcsolódtok ki vizsgaidőszakban?

(Kép innen.)