Kihívás #5

A múlt heti kihívás nyomán ugyan nem született plusz blogbejegyzés, de előkészítettem párat, főleg recepteket, szóval majd jönnek azok is. Aztán a Moly-on írtam egy rakat karcot a Hulladékmentes zónába, mert mostanában ezzel (is) foglalkozom. Erről is szeretnék majd blogbejegyzést írni... Babanaplóba nem sikerült írni, de válaszoltam pár e-mailre. Szóval azért haladtam a múlt heti kihívással!

Az eheti nyertes pedig:

Gyűjts össze 5 dolgot, amit szeretsz Magadban!

És ha már itt tartunk, akkor gyorsan le is tudom ezt a kihívást. Lássuk csak. Legyen úgy, hogy 2 külső/testi, 2 belső, lelki/szellemi legyen, és egy plusz, ami eszembe jut. Hogy ne menjen el nagyon se egyik, se másik irányba.

• Szeretem magamban, hogy (idővel) minden helyzetnek meg tudom találni a pozitív oldalát, és képes vagyok benne jól érezni magam. Egyfajta "képesség a boldogságra" ez. Sajnos azt látom, hogy nem mindenki rendelkezik ezzel alapból... (a miértek boncolgatásába már nem mennék bele)
• Szeretem magamban, hogy gondoskodó vagyok (és szeretek gondoskodni - egy bizonyos szintig).
• Szeretem, hogy a testem, a hormonháztartásom klasszul működik, szinte óramű pontossággal. Hálás vagyok neki, hogy általában napra pontosan meg tudom mondani, mikor fog megjönni (nyaralás tervezésénél elég jól jön), hálás vagyok, hogy a teherbeesések sem ütköztek hormonális akadályokba (és tényleg azokon a napokon történtek, amikor "kellett"). Hogy a fogamzásgátló tabletták sem borították fel. Hogy a szoptatás is rendben megy.
• Szeretem a testemben, hogy mindenre képes, amit csak szeretnék. Képes kihordani egy babát, majd képes regenerálódni. Képes vagyok cipekedni, evezni, túrázni, biciklizni, mindenhez hozzáerősödni.
• Szeretem magamban, hogy mindig új lendületet tudok venni és kitartok a céljaim mellett (ha azok valóban fontosak).

És Nektek mi az az 5 (vagy több) dolog, amit szerettek Magatokban?

Kihívás #3

Nem bonyolítom túl ezt a bejegyzést, mert így is el vagyok maradva. A múlt heti illóolajos fürdőt sajnos nem teljesítettem, mert nem igen volt hozzá kedvem (de azért volt illóolaj is, meg kellemes zuhany), de talán most a héten pótolom, mert csütörtök-vasárnap itthon nyaralunk! :)

Az eheti kihívás pedig:

Meditálj!

Nektek van valami jól bevált meditációs zenétek/képetek/videótok? Szoktatok meditálni?

Kihívás #2

(Már tegnap akartam posztolni, de este végül inkább aludni mentem.)

A múlt heti kihívást szombat este (nem is teljesen az utolsó pillanatban!) sikeresen teljesítettem! Persze egy kis gikszer azért becsúszott... kevés volt itthon a só, így gondoltam, cukorral helyettesítem. De a cukor nagy része meglehetősen hamar feloldódott a joghurtban, így jócskán csökkent a bőrradír hatásfoka. De azért jót tett a bőrömnek így is. Másnap pedig még egyszer átmentem az arcomon sima cukorral, joghurt nélkül, a jó érzés kedvéért. (Az így néz ki: Bevizezem az arcom és a kezem is, a kezembe teszek egy kis kanál cukrot, majd az arcomat bedörzsölöm vele, aztán lemosom).

Az eheti kihívás pedig (Rebus húzta ki ismét):

Illóolajos fürdő

Vasárnap meg is kívántam amúgy az aznapi hűvös időben. Van is még egy fürdőgolyóm, amit Balázs születése után ajándékba kaptam. Nagy kádas fürdőt már anyaként is vettem, de tény, ami tény, jóval ritkábban, mint előtte. Főleg, hogy a terhességek alatt nem fürödtem (hanem zuhanyoztam! még mielőtt valaki humorizálna), meg a gyermekágy ideje alatt sem, meg nyáron ritkán jön meg hozzá a kedvem... De most épp egészen hűvös van, főleg este, szerintem jól fog esni :) Hangulattól és lelki állapottól függően választok majd valamit. Lehet, hogy csak a fürdőgolyót. Vagy esetleg jázmint.

Nektek mi a kedvenc illatotok fürdéshez?

Kihívás #1

Hogy kicsit feldobjam a hétköznapokat, kitaláltam, hogy minden héten elvégzek valamilyen kihívást, csinálok valami klassz dolgot. Ez már benne volt az alap rutinomban is, de persze mindig elsikkadt.

Az elmúlt pár héten viszont a szoptatások ideje alatt gyűjtögettem az ötleteket, amiket a telefonomban jegyzetként elmentettem. Voltak saját ötletek, vágyak is, és gyűjtögettem az urban-eve-ről is. Így lett összesen 34 kihívásom.

Ma délelőtt sikerült őket felfirkantanom két lapra, majd kivagdosni és összehajtogatni. Végül Rebus húzott belőlük egyet. A heti teendőm így a következő:

Teljes testradír

Isten tudja, mikor bőrradíroztam le utoljára mindenemet. Már az nagy szám volt, ha a kezemet vagy az arcomat leradíroztam. Szóval nagyon jól fog ez nekem esni. De nem ma. Megyek gyorsan lefeküdni.

Ti szoktatok bőrradírozni? Ha igen, milyen gyakran? És mit használtok? Íme az én tuti receptem.

Élet két gyerekkel

Május 22-én, 16.23-kor, 4260 grammal és 56 centivel megszületett a kisfiunk, Balázs. Ezért tűntem el egy időre. És kikívánkozik belőlem, milyen is az élet két gyerekkel. Az egyik 2 éves volt június 14-én, a másik meg 2 hónapos (lassan három lesz, ha ilyen tempóban haladok a bejegyzéssel...).

Leginkább a vízbe ugráshoz és az úszáshoz tudnám hasonlítani. Bele kell ugrani, aztán megoldod (na jó, ha nem tudsz úszni, a vízbe belefulladhatsz, azért itt nem olyan vészes a helyzet). Vannak félelmek, aggodalmak, de persze nem az lesz a fő gond, amitől tartottál, hanem valami egészen más. A víz először picit hideg, de aztán megszokod. És úszni kell. Úszni, úszni, úszni. Nincs megállás. A lábad nem ér le. Néha van egy kis domb a víz mélyén, amiről elrugaszkodhatsz. Aztán ahogy telik-múlik az idő, egyre nagyobbak ezek a dombok, egyre tovább tartanak. Biztos lesznek majd szigetek is. Amúgy nagyon szeretek úszni, de egy idő után azért fárasztó, meg begörcsöl a lábam. Szerencsére mielőtt teljesen kimerülnék, a mélypont után mindig jön egy kis pihenő, amikor mondjuk egyszerre alszanak délután, és sokat. Vagy alig van ébredés éjszaka. Vagy végre mosolygósan kel a nagylány.

Nekem valahogy ilyen volt ez az első két hónap.

Mostanra amúgy egész szépen sikerült visszarázódni a hétköznapokba, a testem megugrotta a regeneráció első szintjét, így jobban tudok már emelni, jönni-menni, sétálni, ácsorogni, és esetlegesen keveset aludni. (Mert néééha ilyen is előfordul.) pár napja még tornázni is elkezdtem!

Mázlisták vagyunk, mert Balázs alapvetően nyugodt természetű, jó alvó baba, így nem őrülünk bele (minden nap) :)

Azt gondoltam, az lesz a nehéz, hogy altassam őket délután... Hát nem, vagyis nem ez a legnehezebb. Először a testvérféltékenységgel kellett szembenéznünk. Random hisztik, éjszakai felriadások, vigasztalhatatlan sírások. Az első három hét éjszakáit Balázzsal kettesben töltöttem, Rebustól külön szobában, pedig előtte egy szobában aludtunk hárman (és általában a hátamba fúródva aludt), de Balázs születése után ő az apjával maradt, mi különvonultunk. Persze, ezt nehezen viselte. Napközben sem volt könnyű. Elszokott tőlem pár nap alatt, nem is volt meg minden eszköztáram (nem tudtam csak úgy felkapni és arrébb vinni pl.), ez nagyon furcsa érzés volt.

Kb. egy hónap alatt túljutott a legnehezebb részen, beletörődött, hogy van kistestvére, bár az éjszakák még mindig elég nehezek. Most négyen alszunk egy szobában, Rebus többnyire közöttünk, Balázs mellettem babaöbölben. Rebus pedig kb. azonnal kel, ahogy én elviszem Balázst pelusolni, etetni.

A reggeleink általában 2 félék (hétköznap).

1) Balázs ébred, én viszem pelusolni, etetni. 3, 2, 1, Rebus ébred. (Na jó, megvárja, hogy leüljek szoptatni.) Felkel: Anya, anya! Én: A kisszobában vagyok. Ő: Sír. ... Apa, apa! Én: Elment dolgozni. Ő: Mégjobban sír. Én kiakadok. Lelkére beszélek szépen, veszekszem, végül abbahagyja, és mintha misem történt volna.

2) Rebus ébred hamarabb. Apa, apa? Én: Elment dolgozni. Ő: Kiakad és sír. Kakaó, kakaót akarok. Én felpattanok, csitítgatom, hogy hozom, csak maradjon csendben, Balázs hadd aludjon. Vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor dühösen kiviszem a konyhába, ott tomboljon.

A türelmem mostanában hamar elfogy a reggeli hisztiknél. Veszekszem. Miért, miért kell minden áldott reggel így indulnia?

Egyszer-egyszer sikerül jó kedvűnek maradnia... Talán ezt is megszokja hamarosan.

A Kedvessel az üzenetváltások kb. így néztek ki az első 2 hónapban:

Én: Hozz kérlek pelust/melltartóbetétet/popsitörlőt/infacolt hazafelé!

Ő: Megint?!

Mostanában már a napi történésekről is beszélünk. És persze a főbb kérdéseket is gyorsan leírom Viber-en, mert normálisan megbeszélni úgysincs idő.

Az elején Balázs kb. egész nap aludt, ahogy egy rendes újszülötthöz illik. Aztán mostanra elég sokat tud ébren lenni. De persze a délutáni alvások ideje alatt ő inkább kakil. És csak akkor alszik el, ha a nagylány felébredt. Aki pedig akkor kakil, amikor épp a karomban altatom a kicsit.

E-maileket szoptatás alatt írok.

Saját idő minimál. A kedvencem, mikor már az esti szopi van, én pedig bent maradok a kisszobában Balázzsal, őrzöm az álmát, amíg a nagylány fürdik és altatódik. Telefon, könyv bekészítve.

Páros idő még rosszabb. Ha hétvégén egyszerre alszanak, akkor a legjobb. Vagy ha valami véletlen folytán ébren tudunk maradni azután, hogy a gyereket leraktuk (ez többnyire fél11 körül történik meg). Vagy ha a kicsi alszik és a nagyra vigyáznak a nagyszülők. Most már azért nem lehet akármit megbeszélni Rebus előtt, így néha már arra gondolok, hogy cetlikre kellene írnom, amiről beszélni szeretnék/kell, hogy hatékonyan tudjam megejteni, amikor épp alkalom adódik a beszélgetésre.

Az éjszakai alvás átlag 5,5 óra/felnőtt, nekem 2-3 részletben. A rekord 7,5 óra! (Aznap reggel úgy éreztem, enyém a világ!)

A nagylány persze mindent akar, amit a kicsi. Csakazértis. Azért lehet vele kompromisszumokat kötni. Imád menni-menni-menni. Az "Apa, apa!" társa a "Mamáékhoz akarok menni!". Vagy strandra, vagy Fruzsináékhoz, vagy szomszédba. Ami mostanában volt és jó volt. Már nem veszem magamra. Igyekszem minden délelőttre szervezni valami programot, akkor könnyebb vele. De ma már mondjuk itthon maradtunk, én elfáradtam a programokban.

Ha nehéz is egy-egy nap, akkor is gyorsan telik. Hipp-hopp azon kapom magam, hogy közeledik az este, vacsit kell készíteni, meg fürdés, alvás... és roló lehúz, ez a nap is véget ért. Mindenki túlélte, és azért sok örömünk is volt (általában). Gyönyörködés az alvó gyerekekben.

Huh, hát valahogy így...

Életünk

Tényleg fogok írni arról, milyen a kétgyermekes lét, de még előtte...

Az éjszakai szoptatásokat én ülve, egy másik szobában ejtem meg, egyelőre így kényelmes, úgyis pelenkázni kell még előtte a csöppet. Viszont az ébrenmaradás sokszor nehézséget okoz, pedig szeretnék nem ráborulni a babámra. Ezért elkezdtem telefonozni, az felébresztett. Pár éjszakás kósza szörfölgetés után úgy döntöttem, szeretném értelmesebben eltölteni ezt az időt, értelmesebben, minthogy a Facebookot görgetem és görgetem. Könyvet is írhatnék, de telefonon, fél kézzel nem az igazi. Szóval elkezdtem ted-es videókat nézni (vagyis olvasni, hang nélkül, felirattal). Egész pontosan ezzel indítottam, mert a Facebookon szembejött velem. Aztán egy-két klassz után már túl sok idő ment el a keresgéléssel. Majd Anya megemlítette, hogy nővéremnek van egy listája, amit ajánlana. Elkértem tőle, és az utolsó előtti a listából, nos. Végigbőgtem. Szoptatás közben. (Nővéremet le is teremtettem, mégis hogy gondolja, hogy ezt nekem berakja a listába, kisegyermekesként!) Nézzétek meg.

Ilyenkor eltörpül minden probléma, a hisztik, a kialvatlanság, a nulla énidő (na jó, már egy picit több), az, hogy alig van olyan ruhám, amibe beleférek, hogy sokszor úszik a ház... Ezek mind eltörpülnek ilyenkor, és csak azt érzem, hogy hálás lehetek. Van két gyönyörű, egészséges gyermekem. És nem vagyok velük egyedül. A férjem egészséges, erős, és én is. És milyen törékeny ez, de most mennyire jó.

Aztán tovább is gondoltam kicsit. Milyen nehéz döntés lehetett, hogy gyermeket vállaltak. De milyen jó, hogy van egy pici belőle. De milyen nehéz lehet ez majd egy következő társnak. A kislánynak, aki nem ismerhette az apját. Aki valószínűleg egy másik férfit fog apjának tekinteni. És milyen nehéz lehet a nőnek. Már az is óriási teljesítmény, hogy nem bőgte végig, hogy ezt az üzenetet továbbadta.

Ma egy másik videót néztem. Ezt. A leghosszabb longitudinális vizsgálat. 75 év, a 4. projektvezető. Már ez magában elképesztő. Ez a teljesítmény. Szóval kiderült, annyira nem meglepő módon, hogy nem a pénz, nem a siker, nem a nagy ház az, amitől hosszú, egészséges életünk lesz. Hanem a kapcsolataink minősége. Egyelőre minden esélyem megvan akkor a hosszú, egészséges életre :) Ez szuper! Ápoljátok Ti is a kapcsolataitokat!

Az első két hét

Már két hete lakunk az új házban! Egészen otthonosan érzem már magam, a konyhánkat pedig imádom :) A lényeges dobozok kibontásra kerültek, műszakilag pedig eléggé rendben vagyunk, most jönnek az apróságok, amik persze irtó lényegesek. Pl. alapos takarítás, az itt-ott megült szerszámok összeszedése, elpakolása, a hely otthonosabbá tétele... Még pár dolog van Anyáéknál is, azokat össze kell szedni, aztán indulhat a MarieKondo-zás! De most úgy tényleg. Nem kiszelektálni, ami nem kell, hanem kiválogatni azt, amit tényleg szeretnék megtartani, és annak megfelelő helyet találni. A többitől pedig búcsút venni és eltüntetni.

2017-ben a család, családi ház és barátok, szociális élet lesznek a középpontban, meg én. Egész jól haladok.

A házzal rendszeresen foglalkozom.

Most volt baráti összejövetel nálunk, amolyan házavató. Még a fal is le lett hányva... szegény Rebus által, aki össze-vissza evett, ráitta az esti kakaóját, és sikeresen megszabadult a feleslegtől.

Rebusnak pedig kigondoltam egy sor játékot, eszközt, amit klassz lenne megcsinálni, aztán igazából rájöttem, hogy ezek perpill mind feleslegesek... Imádom az ilyen kis baldachinos sarkokat, gondoltam is, hogy csinálok egyet Rebusnak, de elvetettem az ötletet, az alábbi tapasztalatok után: a) a kiságyából is tökéletes kuckót lehet csinálni b) összeraktuk a ruhásszekrényünket, azóta arra van rákattanva. Viszi a kis táblás játékát, és ott pakolássza. Nem kell neki semmi más.

Akartam játék gáztűzhelyt is, de tudom, hogy úgyis oda akarna jönni velem főzni, mert az az igazi. Meg az evőeszközös fiók, és annak kipakolása. Szóval abban maradtam magammal, hogy van neki elég játéka, a szuperanya-vágyamat pedig nem az ilyen kreatívkodásban fogom kiélni. Szóval klisé, de alapvetően a gyereknek tényleg a szülő figyelme kell inkább, amúgy annyi mindennel el tud remekül játszani. Persze van pár dolog, ami jó, ha van, néhány klasszul eltalált játék, de amúgy meg játék az egész lakás! :)

A kuckó nemes egyszerűségében

A kuckó használatban (macival együtt az igazi)

És a jelenlegi favorit: a ruhásszekrény! (meg a járműves rakosgatós játék)

És a kilátás a hálószobából :)

Az alvás

(A cikket 7 hónappal ezelőtt kezdtem el, végre be is fejezem.)

Meglehetősen eltűntem az utóbbi időben. Leginkább mert szerettem volna több időt magamnak. Meg mert nem tudtam olyan bejegyzéseket írni, amikkel elégedett lettem volna. Nem nagyon volt már kreatív kedd, sem hajrá hétfő, hisz mind csak egy nap volt a sok közül. A gyermek alvása foglalta le az elmúlt... hát, kb. 3 hónapunkat minimum. Voltak jobb, de inkább rosszabb éjszakáink, míg végül most talán rendeződni látszik a helyzet. Most is kelünk azért, de mégis jóval kipihentebb vagyok.

Kezdjük az elején. Azt hiszem, ha végigpörgetünk egy általános gyermekfejlődéssel foglalkozó cikksorozatot mondjuk, akkor azt látjuk, hogy a 3 hónapos, vagy legkésőbb fél éves korra a hasfájás megszűnik, és a legtöbb baba átalussza az éjszakát. Persze megemlítik máshol a fogzást is, vagy a szeparációs szorongást, de csak mint múló, rövid időn belül rendeződő problémákat. Azt gondolnánk, 10-ből 9 baba tényleg jó alvó fél évesen (meg utána), és én valamiért mégis inkább a fordítottját látom. Megszámlálhatatlan szülő küzd a babájával, illetve a babája rossz alvásával. Hosszú hónapokon át. Sokaknak 2-3 éves korában alussza át először (!) az éjszakát (és ez persze nem jelenti azt, hogy ez hosszú távon így is marad). És addig? Hát számtalan praktika, meg az emberi szervezet csodálatos, és képes alkalmazkodni ahhoz is, hogy éjszaka 6x kelünk. Csak gyorsan aludjon vissza...

Rém nehéz kitalálni a nem alvás/rossz alvás okát. Melege van, fázik, szomjas, éhes, jön a foga, fáj a hasa, rosszat álmodott, kicsi az ágy/ruha, vagy épp nagy, zavarja a fény, vagy a sötét, szeparációs szorong, vagy zavarja, ha más is vele alszik, mozgásfejlődik, nem elég fáradt, túlpörgött, stb. stb.

Elmesélem, nálunk hogy ment - és hogy van most. Mert jól esik kiírni magamból, és hátha másnak a hasznára válik.

Az első hetek

Mi úgy indultunk neki, hogy Rebus kiságyban fog aludni, idővel külön szobában is. Kicsit értetlenkedve néztem a nővéremékre, ahol a baba közöttük, majd mellettük aludt egy ún. babaöbölben, és ahol a kislány továbbra is mellettük alszik a kiságyban (de kvázi úgy, mintha öböl lenne, pedig immár másfél éves). Hogy hát a házas élet... meg amúgy is. (Háh. Házas élet! Csak aludjon a gyerek, nem baj, akárhol is!)

Aztán úgy jöttünk haza a kórházból, hogy Rebeka egyszerűen tökéletes, és persze az legyen vele a legnagyobb baj, hogy csak függőlegesen, és csak valakin fekve tud aludni. Hát Istenem. Na, ez úgy 1-2 nap után tényleg elég nagy baj lett. A szüleimnél voltunk, így felváltva aludt valakin, hogy én tudjak aludni. Aztán idővel már le lehetett rakni magunk közé - időnként. Mi ekkor élére fekve aludtunk, de mindegy is volt, csak aludjunk. Órákat kellett sokszor altatni, aztán ha nem jó időpontban tetted le, szenvedhettél tovább. És hiába próbáltam magamon altatni, nem tudtam aludni, úgy "lihegett" a fülembe (iszonyú sebességgel veszi egy újszülött a levegőt). Persze, lehet mondani, hogy nem voltam elég fáradt, ha nem tudtam ülve, egy fújtató újszülöttel magamon aludni. Meg persze ott volt az is, hogy én ekkor nem sétálgathattam vele, mert a belső szerveimnek vissza kellett rendeződniük, így elég nehéz volt megnyugtatni. Ki is borultam, amikor a férjem 2 hét után visszament dolgozni. Szerencsére a szüleim továbbsegítettek éjszaka is. Pár hét alatt eljutottunk odáig, hogy már le lehetett tenni, és akár 3-4 órát is aludt egyben. Bár akkor még volt ilyen fura torokhangja. Ami elvárás, a kiskönyvben pipálják, de tök idegesítő.

Végül a mi babánk is az öbölben kötött ki, és rém boldog voltam, hogy volt egy egész ágyfelem :)

A 8-13. hét között

A mennyország. Nappal ugyan még mindig nagyrészt rajtam aludt, bár már időnként le lehetett tenni, viszont éjszaka minden további nélkül aludt az öbölben. 9-10 óra tájt le lehetett tenni, és aludt reggel 6-7-ig, egy ébredéssel. Utána ici-pici ébrenlét, és megint alvás. Hihetetlen volt.

A 3. hónaptól mostanáig

De utána... háh. Ahogy betöltötte a 3. hónapot - amikor más babája kezd hosszabbakat aludni éjszaka - minden felfordult. A 3 hónapos státuszon kérdezte a doktornő, hogy alszik, mondtam, hogy általában csodásan, csak most az egyszer volt egy olyan éjszakája, hogy 1,5 óránként kelt. Aha, most az egyszer. Többet nem kérdezte a doktornő, pedig tudtam volna mesélni. Akkor szerintem a fejlődési ugrás miatt tette mindezt, de sajnos nem állt vissza. Háromszor-négyszer kelt éjjel, vagy akár 2 óránként, de 3-4  hónapos kora körül még általában volt az éjszakának egy része, amikor 3-4 órát egyben aludt. És ekkor még általában könnyű volt visszaaltatni. Nem is értem, mit panaszkodtam. Négy és fél hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, hogy biztos éhes már, ezért nem alszik jól (napközben amúgy is gyakran evett előtte is). Valamit segített, de nem oldott meg mindent. És persze az emésztőrendszere sem bírt mindent, sokszor pukira kelt éjszaka. A biogaia segített. Párologtatni is elkezdtünk, hogy hátha száraz a levegő és megszomjazik. Segített, pl. a köhögését is megszüntette, de nem oldott meg mindent.

Öt-hat hónapos kora körül jött valamikor, hogy óránként kelt, vagy 2 óránként, de irtó nehéz volt visszaaltatni. Sokszor kiborultam, és a férjem vette át, hogy megnyugtassa - általában ehhez fel kellett ébreszteni. Mindent néztünk már, amit lehetett, semmi sem segített.

Fél éves kora körül kijött az első foga, meg is betegedett, pokoli időszak volt - karácsony és szilveszter, természetesen.

Ezután hálás voltam, ha csak 2 óránként kelt, és ha nem kellett sokat altatni.

Hét hónaposan rászoktattuk a cumira, hátha az segít. Elaludni segített, de az éjszakai alvását nem könnyítette meg. Addig az ujját szopta, de a fogzással már egyre kevésbé volt ez jó, mert megharapta magát. Illetve, ha morcos volt, az ujját nem lehetett bedugni a szájába, mint a cumit, és ha felhergelte magát, ő maga sem vette be. Szóval jött a cumi.

A jelen - 8 hónaposan

Nyolc hónapos korában megelégeltem ezt a nem alvást, rossz alvást. Két foga már kint volt, a hasfájása is elmúlt (nem voltak pukik), ott aludt továbbra is mellettem (egyébként irtó jó egy mosolygó babára ébredni :) persze, ha mosolyog reggel, és nem sír), szóval ott aludt, így a szeparációs szorongást kizártam. Nyolc hónaposan pedig - végre - elkezdtünk egy napirendet kialakítani. Este 10 körül aludt el, hát akkor legyen ez a lefekvési idő. Napközben pedig 3 alvás. Pár nappal később este 7 lett az elalvási idő, és így csak 2x aludt. A 2x-i alvást tartjuk, az este 7-et nem mindig, de 9-ig mindig elalszik (mindig, értsd: majdnem egy hete!).

Ezzel együtt elkezdtem az önálló elalvásra is rászoktatni, és külön szobába is költözött. Azt figyeltem meg, hogy du., amikor mindig a gyerekszobában, a kiságyában aludt (ott biztonságban volt, nem úgy, mint az öbölben), én meg a hálóban, akkor jobban aludt, és bár néha hallottam fél óra után a hangját, de ha nem szaladtam be hozzá (mert hulla voltam), akkor sokszor ez elmúlt, és összesen 1,5 órát is aludt akár. Szóval arra jöttem rá, hogy lehet, hogy éjszaka is csak zavarom, nem megnyugtatom. Nem beszélve arról, hogy én is kevésbé alszom jól, ha 1) ég a villany neki (enyhe éjszakai fény), 2) minden rezzenésére ugrom, hogy jesszus, most felébred? Simogassam, dúdoljak neki? Megfordulhatok, vagy ezzel felkeltem? Szóval jött a külön szoba és az önálló alvásra szoktatás.

Hosszú ideje zenére aludt el (közben táncoltam vele), így ezt megtartottuk, csak ahogy megnyugodott, csukódott le a szeme, letettem a kiságyába, majd ringattam a fenekét, dúdoltam neki, és ha elaludt, hurrá, ha nem, akkor felvettem, megnyugtattam, leraktam, stb. Egészen addig, amíg végül el nem aludt. Ezt bő egy hete csináljuk, és már sokszor egyszer elég lerakjam, de átlag 2-3x elég felvegyem, lerakjam.

Az igazi jelen - 15 hónaposan

Nem maradt meg ez az "önálló elalvása", de nem is érdekelt. Egy idő után kiléptem mindenféle alvással kapcsolatos facebook csoportból és leálltam a cikkek olvasásával. Altattam, ahogy tudtam, figyeltem a ritmusát, alkalmazkodtam hozzá. Ahogy átköltöztünk a szüleimhez (felújítás miatt), átszokott a napi 1 alvásra, mert itt volt az unokatestvére, aki miatt fent maradt 11-ig, délig. Olyankor volt, hogy csak a kerti hintában lehetett elaltatni. Aztán megint zenére. Most napközben mellen alszik el többnyire, este pedig kimegyünk, nézzük a csillagokat, éneklem neki, vagy elsorolom, mi minden alszik a kertben, házban. Éjszaka legjobb esetben 2x kel, átlagban inkább 3x, de időnként most is előfordul, hogy 1,5-2 óránként. Este 8-9 körül rakom le (néha akár 8 előtt is), reggel 7-8 óra körül kel. Néha fél7-kor. Délután 1,5-2-2,5 órát alszik, általában egyben, vagy max. 1 visszaaltatással. Élhető a dolog. Most éjszaka pl. 5-6 órát is aludtam egyben.

Aki a lakásunkat megvette, neki a fia 1,5 éves koráig ébredt éjszakánként, a lánya 4 éves koráig. Elvileg akkor lehet komolyabb problémát sejteni a háttérben, ha 1 éves kora körül sem alszik min. 1,5 órát egyben (egy alvási ciklust). És persze ez akkor érvényes, ha épp nem beteg és nem fogzik.

Ja, és most egy szobában alszunk, ő mellettünk a kiságyában. Időnként közöttünk terpeszkedve, ha beteg vagy nagyon nyűgös.

A csoportok, fórumok arra nagyon jók voltak, hogy kipanaszkodjam magam, érezzem, hogy sokan járnak ugyanebben a cipőben, sőt, rosszabban, és ennyi. A többit nagyjából tudtam/magamra szedtem. De azért jó szívvel ajánlom ezt a csoportot. Sok fontos dologról írnak alvás témában.

Fogzás

A fogzás az, ami az orvosok szerint nem létezik - mármint nincs olyan tünet, ami tutira a fogzásnak tudható be - az anyák szerint pedig de.

Csatlakozom.

A tökéletes hangulatú babám nyűgösködő, mindennel baja van baba lett napközben (egy pár napra, már kezd kifelé jönni belőle). Könnyen neki tud keseredni ilyenkor, a legapróbb dolgok is felzaklatják. Nem nagyon lehet tenni-venni mellette, legszívesebben folyamatosan valakin lógna, vagy valakivel játszana - pedig előtte már remekül elfoglalta magát egyedül is, hosszabb időkre.

Aztán olyat produkál, mint már pár hónapja nem: csodálatosan kikakil a pelenkából, megint moshatok rá hetente többször, de már egy adag új ruhát is vettünk neki.

Meg persze taknyos. Az éjszakák pedig sokkal rosszabbak, mint eddig bármikor (vagyis hát persze leszámítva a jótékony homály fedte első heteket). Ismét rajtam aludt két éjszakát, aztán volt, hogy le tudtam magam mellé hengergetni. Máskor nem rajtam alszik, de fél óránként kel. Most egy kicsit talán jobb. És hátha lesz pár nap nyugi, és visszatérünk a békés, 2 óránként ébredős éjszakákhoz.

Próbálkoztunk mindenfélével. Dologél, zsályalevél-rágcsálás (gyulladáscsökkentő), mindenféle gyógynövénytea neki, kamilla tea belém is, hogy hasson anyatejen keresztül, meg chamomilla homeopátia az ő vizébe (anya már Rebus születésétől kezdve mondja, hogy ez az ő szere), hátha... Meg persze gyakran teszem mellre, hogy megnyugodjon. Ja, és napközben rágcsáltatok vele mindenféle kemény dolgokat - hátha nem köpi ki, és átszakítja az ínyét. Eddig az almacsutka volt a legtutibb - véletlenül jöttünk rá, ez mennyire jó, az egyik foga így törte át az ínyét.

Végső mentsvár pedig a Nurofen, de hát azt nem lehet a végtelenségig, nem is örülök neki, ha azt kap. De muszáj aludjunk.

Eddig kint van alul kettő, felül kettő-három áttört már, még egyre várunk, ami hetek óta ott fehérlik. Én nem láttam még ilyen lassan fogzó babát... De már nem lehet sok hátra (aztán persze jön a többi, mert összesen 20 tejfog van).

In medias res

Az anyaság hatékonnyá tesz.
Reggeli készülődés, 15 perc szabadidő, amíg a férjem vigyáz a lányunkra. Ezalatt:
Epilálom mindkét lábszáram, bekenem krémmel, megfésülködöm, megnézem a hőmérőt, felöltözöm, és még arra is van időm, hogy meggondoljam magam, és ruhát váltsak. Sőt, ha jól néztem, még 2 percem maradt is, amit a lányunk öltöztetésével tölthettem. Lenyűgöző.


Megjegyzés: Eltűntem, mert az új évben úgy döntöttem, nem kötelezem magam blogírásra, mert kiüresedtek a hétfői és keddi bejegyzések. Ebből pedig az lett, hogy végül nem született bejegyzés, mert mindig volt mit csinálni helyette. Illetve mire eljutottam volna a bejegyzés megírásáig, addigra elszállt a hangulat. Az alvással is gondok voltak-vannak. Ezentúl azt hiszem, inkább rövidebb bejegyzések lesznek, lényegre törőek. Most sem igyekszem felgöngyölíteni az elmúlt hónapokat, csak írom, ami ma volt. Hát üdv újra itt :)

Kreatív kedd #64

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Ahogy már tegnap említettem, ma az egy hónapos kihívásokról fogok írni. Ugyanis úgy döntöttem, 2016 (szintén) egy meghatározó év lesz, nagy változásokkal (vagy ha nem is olyan hatalmasakkal, de fontosakkal). Pl. lakással szeretnék jól haladni, a háztartást/életmódunkat zöldíteni, az alakomat, izomzatomat visszaszerezni, franciatudásomat visszahozni, stb. Szóval a következők jutottak az eszembe ezen célok izgalmasabbá tételéhez:

Egy hónapig...

• Csak Magyarországon készült ételt enni (aminek tényleg minden összetevője itt termett). Még a só kérdésének utána kell járnom, mert anélkül azért eléggé kegyetlen lenne az a hónap...
• Minden nap szemtornázni.
• Minden nap lábtornázni (hogy stabilabb legyen a járásom, és mondjuk a magassarkú is könnyebben szóba jöhessen).
• Csinálni ezt a guggolás kihívást. Súlyzóval spékelve, átgondolva, figyelve magunkra. (Mert ilyen vélemény is van, meg ilyen.)
• Minden nap futni/biciklizni/lépcsőzni.
• Minden nap foglalkozni a franciával. Francia könyvet olvasni, franciául sorozatot/filmet nézni, franciául naplót írni, francia zenét hallgatni, francia ételt készíteni.
• Minden nap szakmai dolgokkal foglalkozni. Szakmai cikket olvasni, írni, vagy konzultálni - tervben van, hogy a diplomadolgozatomat is publikálom (ha más nem, legalább saját blogon).
• Nem gépezni (max. zenét bekapcsolni, főleg babaaltatáshoz). Könnyített: Nem internetezni. Még könnyebb: Csak a közösségi oldalakat kerülni (vagy hírportálokat, kinek mi rabolja az idejét).
• Minden nap foglalkozni valamit a testemmel - fogorvoshoz, nőgyógyászhoz időpontot kérni, hajpakolást készíteni, bőrradírozni, stb.
• Nem enni cukrot (novemberben megvolt).
• Minden nap tornázni (lehet gyakorlatsort választani, nekem ez a kedvencem, ez a decemberi kihívásom).

Még kellenének ilyen kihívások, hogy kitöltsem a jövő évet. Bár lehet, hogy bizonyos mozgásokat majd kitolok két hónaposra. Július 16-ára formába kell jöjjek - akkor megyünk ugyanis esküvőre :)

Ti milyen 30 napos/egy hónapos kihívásokról hallottatok/próbáltatok? Milyen ötletetek van?

2 hónapos

És ma lett 2 hónapos a mi kis Rebink. Hát lássuk csak.

Gyarapodás

Nem mérjük itthon, de július 16-án mértek nála 5370 grammot, már biztos elhagyta a 6 kilót. Akkor 58 centi volt, na, centit azt mértünk nemrég, 60 cm volt, meglátjuk, augusztus végén az orvos mennyit mér majd.
Hurkái vannak rendesen, még az egyik alkarján is! A nyakát még nem nagyon látjuk a tokájától. Azt hiszem, nem kell attól félni, hogy elfogyna :P

Evés-alvás-játék

Pár napja lett igazán nagylány, amikor rászokott arra, hogy napközben három óránként eszik (és nem 1,5-2 óránként), éjszaka viszont továbbra is csak egyszer kell hozzá kelni. A három óra pedig átlag 1-1-1 órás szakaszokra oszlik szét: játék-alvás-játék vagy alvás-játék-alvás. Persze néha ez megborul, de nagyjából megvan a rend. Imádom! Azóta sokkal kevesebbet is nyűglődik, a hüvelykujját szépen megtalálja, és az is sokat segít neki. Pl. abban is, hogy a kiságyában megnyugodjon. Mert pár napja azt is megelégeltem, hogy napközben csak rajtam tud aludni (éjszaka már jó pár hete szépen alszik a babaöbölben). Ha még kényelmes lenne neki.. akkor én közben olvasnék, ellennék, de már neki sem volt kényelmes, gyakran kellett átmozgatni, aztán felállni vele és visszaringatni. Úgyhogy elkezdtem kiságyba rakni. És nem az öbölbe, hanem a kiságyba, mert úgyis abban fog majd aludni az új lakásban napközben (pár hónap múlva már nem is lenne biztonságos a babaöböl napközben, mert abból kifordul az ágyra, aztán onnan meg le a földre). És működik! Csodálatos érzés, egy csomó időm-energiám felszabadult, ő pedig kedvére helyezkedhet a kiságyban. És behúzom most már neki a sötétítőt. Egy jó darabig próbálkoztam azzal, hogy nappali fényben aludjon, mert valahol azt olvastam, hogy különben nem tud különbséget tenni a nappal és az éjszaka között... De, tud. Így sötétben sem alszik egy óránál többet egyhuzamban, játszani kint játszunk a napfényben, szóval minden rendben. Nem is értem, hogy vártam el tőle, hogy fényességben aludjon, amikor magamtól sem várom el. A zaj is zavarja most már. arra is igyekszem figyelni.
Szóval beállt valamiféle rendszer, és én ennek nagyon örülök! Persze, néha be kell menni hozzá és visszaringatni, egyszer-egyszer még rajtam alszik, ha nagyon nem megy neki az ágyban, de ez így most nagyon jó. Össze is állítottam egy napirendet, amit majd az új lakásban igyekszem tartani - hogy legyen időm magamra és a háztartásra is.

Én

A terhesség előtti súlyomhoz képest még 3,5 kg van rajtam (ez mai, friss mérés, úgy megörültem neki! Pár napja még +5 kg-nál tartottam). A hasam elég szépen visszahúzódott, hasonló, mint terhesség előtt. Csíkos a combom, főleg elöl, de belül is, a hasam alján is vannak pici csíkok, illetve körbe a köldökömön, ja, meg persze a mellem, az brutál. A köldököm kezdi visszanyerni régi önmagát :) A mellem már sosem lesz olyan, de túlélem. Egy jó pedikűröshöz majd el kellene mennem, mert annyit mászkáltam mezítláb a lakásban is (úgy vagyok a legstabilabb és úgy ringatok a legjobban), hogy lett bőven bőrkeményedésem, meg el is kezdett feljönni a bőröm néhány lábujjamon, ami meg fáj.
Az intim izmokra ráfér az intim torna, de cseppet sem reménytelen a helyzet! Sokat húzódtak vissza a szülés óta.
A szépségápolásra nem sok időm marad, az arcomra ráférne egy bőrradír (na meg persze napi 10 óra alvás 1-2 héten keresztül), na de majd arra is sor kerül lassacskán.

Lelkileg most eléggé rendben vagyok, hogy Rebi ilyen kis angyal lett, így tudom élvezni a dolgot (és perpill egy második babát is el tudok képzelni - majd). Most már igazán hozzánk tartozik, kezdem felfogni, hogy ő itt van és itt is marad, és a családunk része. Kis tünemény.

A 6-8 hetes kor és a kiakadva sírás

Ebben a korban már kezd kinyílni a csipája, egészen nagylányosan tud viselkedni, egyre több ideig elvan játékkal, nézelődéssel, hatalmasakat mosolyog :) De tényleg! Imádnivaló! A nagyszülők alig ismertek rá az egy hetes nyaralás után, olyan békés lett. Aztán jön az este, és jönnek a szörnyek. Minden megváltozik. Jön a Síró Démon, és rátör Rebekára. Néha elég erősek vagyunk, és kevesebb nyűglődés után legyűrjük és helyét átveszi az Álom Manó. Néha viszont a Síró Démon kerekedik felül, én pedig eleinte kétségbeestem és én is sírtam egy sort. Aztán volt, hogy egy darabig sikerült türelmesnek maradnom, de ha tovább maradt a Démon, ideges lettem, türelmetlen. Hiszen én mindent megtettem... hordoztam, fürdettem, etettem, pelenkáztam. Türelmes is voltam - egy darabig. Akkor miért csinálja?

Kicsit utánaolvastunk - főleg a férjem, aztán ő küldött egy cikket. Utána kezdtem el még jobban figyelni a testkontaktusra és a levegőztetésre. Eddig is hordoztam napközben (mert lerakni nem lehet napközben alváshoz, én meg örülök, hogy éjszaka működik a dolog), de még jobban figyeltem a testkontaktusra, bőr-bőr kontaktusra. Minden pelenkázáskor hosszasan simogattam, össze-vissza puszilgattam, igyekeztem még a nyűgös időszak előtt (6-7 órás kezdés) sokat kint lenni vele a levegőn és megfürdetni, azt is hosszasan, sokat simogatva. Volt, hogy így sikerült elkerülni a kiakadós sírást. Ha nem, akkor pedig le lehetett rövidíteni és a komolyságából is vissza lehetett venni, ha a babát pelenkára vetkőztettem, én pedig melltartóra vetkőztem (melltartóbetéttel, a sírástól úgyis beindult a tejem, ne kenjek össze mindent), és úgy szorítottam magamhoz és igyekeztem megnyugtatni (ha hűvös van, egy takarót még rá kell rakni a hátára). Amúgy meg türelem, türelem, türelem és kitartás. El fog múlni. Mindennek az a vége, hogy elalszik. Ezt magamnak is mondogatni kell, mert bizony eddig még mindig elvesztettem a türelmem, ha mondjuk 3/4 óránál tovább volt ennyire nyűgös. És nem csak aznapra múlik el, de egy idő után végleg. Tudjátok, a 18 évesek már nem sírnak este 7 és 11 között minden nap :D

Abból lehet látni, hogy nincs komoly baj (azon túl, hogy a szokásos köröket lefutottuk), hogy sok helyzetben egyszercsak megnyugszik és hosszasan elvan. Pl. mikor kibontom a pelenkából. Vagy tegnap nem kért enni, de a szoptatós párnán egyszercsak megtalálta a tekintetem és hosszasan elnézegettük egymást, beszélgettünk. Aztán valami elpattant. Nem, nem a hasa fájt, nem tekergőzött, aznap rendesen kakilt, tud ő már büfizni, pukizni (bár az Infacolt még mindig adjuk neki biztonsági szempontból).

A szokásos körök pedig: pelenkacsere, etetés, megnézni, nem fázik-e, nincs-e melege. A nagy kánikulában lehet, hogy pelenkára vetkőztetve is a meleg miatt sír, és egy hűvösebb (nem hideg, hanem csak langyos) fürdetéstől máris megnyugszik.

Ezek a népek szerintem, ahol kevesebbet sírnak a babák, nem csak, hogy hordozva vannak, de sokszor pucéron vannak hordozva, és megvan a bőr-bőr kontaktus is (mert ott olyan jó idő van), illetve kint vannak folyamatosan a levegőn. Ezért is figyelek ezekre. Ja, meg hát az igény szerinti szoptatás. Bár szerintem ez babafüggő. Rebeka, ha nem éhes, köszöni szépen, nem kér a mellből, csak sír tőle. A minden nyikkanásra mellre tevés nálunk ezért nem jó. Mert ha nem ez a baja, akkor csak ideges lesz tőle. Ha aludni akar, ringassam álomba. Ha a pelusa piszkos, cseréljem le. Ha melege van, fürdessem meg, hűtsem le. És ha gyakran eszik, a pocakja nem tudja megemészteni a tejet és csak fájni fog tőle. De valóban van olyan időszak, amikor jóval gyakrabban kér inni/enni.

Azért érdemes még ezt a cikket is elolvasni. Nekem a lényeg inkább az, hogy nagyon le kell lassulni, rá kell állni a baba ritmusára, mintha hullámlovas lennél. Ő a legfontosabb - ehhez pedig sokszor Te Magad vagy a legfontosabb. Így néha előbbre való, hogy egyél, igyál, pisili, tisztálkodj, és utána nyugtasd meg a babát (persze közben is lehet hanggal, simogatással). Egyszerre igényel monotonitás tűrést és rugalmasságot. Irtó nehéz, mert teljesen másképp kell élned, nem megszokott felnőtt élet ez, inkább egyfajta időtlenségben élsz. Amibe bele lehet helyezkedni - de aztán vajon hogy helyezkedek vissza a felnőtt világba? És közben hogy kapcsolódok a többi, nem időtlenségben élő embertársamhoz? (pl. a férjemhez, akinek kötött munkarendje van)

Ui.: Ja, és elvileg (azt olvastam), az anya a baba egy hónapos korára meg tudja különböztetni a sírásokat, és egyből tudja, mit kell tennie. Hát én nem tudom megkülönböztetni. Tippjeim vannak, sakkozgatva abból, mikor evett utoljára, álmosan pislog-e, nincs-e kaki szaga, megnyugszik-e a ringatástól, vagy kitartóan sír.

Kicsit kiemelkedve a hullámokból

Huh, most vasárnap lesz Rebus 7 hetes. Most sikerült kicsit kiemelni a fejem a hullámokból és levegőhöz jutnom, körbe néznem. Észrevennem, hogy hamarosan vége a nyárnak, és nekem kell a napfény, különben nyűgös leszek nagyon télen. Úgyhogy du. csakazért is letettem Rebust a kiságyba (amúgy eddig csak éjszaka és nagyon kivételes alkalmakkor aludt kiságyban), hogy ki tudjak menni napozni. Sikerült! Engedte a kis szentem. Ez az érdekes, hogy mikor már nagyon nem bírnánk valamit, akkor lesz vége, vagy válik egy picit könnyebbé - és jön persze új nehézség, de az már másképp terhel.

Megtalálta a hüvelykujját a kis édes :) lehet, hogy nehezebb leszoktatni a gyerkőcöt az ujjszopásról, mint a cumiról, de ez van. Meg tudja magát nyugtatni, és ezzel engem is. És olyan jó nézni, ahogy a szájával fejti le a hüvelykujját az ökölbe szorított kezéről! Mert ugye ezt neki még így könnyebb, mert a keze nem olyan ügyes - még. Szóval ilyen skillel gazdagodott a napokban. A fejét már pár napos kora óta gyönyörűen tartja, imádom, ahogy a vállam felett elnéz, a kis fülét, a nagy haját, ahogy a forgójánál szétáll, meg ahogy rálóg a tarkójára. Most már kis személyisége is van, nagyokat mosolyog rám (és más emberekre is), szépen néz a szemembe, és lassan gyakorol a gügyögésre-gagyogásra is, alakulnak a hangjai. Én is folytatom az anya-szerepbe helyezkedést, elkezdtem játékot gyártani a babának (amikor azt hittem, esetleg megunta már a mostaniakat, de kiderült, hogy nem, csak aznap éppen semmi kedve nem volt játszani, csak enni és aludni). Nem tudom, mikor fogom tudni befejezni, remélem, még fogja élvezni ő is, és nem csak a következő lurkó :D

Most már tényleg hamarosan költözünk a saját lakásba, nagyon várjuk. Most már készen állok rá, nem félek tőle. De örülök, hogy nem dobtak be a mélyvízbe. Bár valahogy biztos megoldottuk volna.

Anyaság

2015. június 14-én, 12.28 perckor megszületett a kislányunk, Rebeka, 4130 grammal és 55 centivel.

Most is itt alszik a vállamon a sósszsák, a 16-ai vizsgálaton 5370 grammnak mérték, és 58 centinek.

A szülésről majd később. Most az anyaságról való írás tombol bennem inkább.

Azt írnám, hogy senki nem mondta, hogy ilyen nehéz lesz, de valószínűleg csak nem akartam meghallani, elhinni. Hiszen velünk minden másképp lesz... Hát nem lett. Hogy az első 3 hétben le vagyok tiltva arról, hogy a gyerekkel sétálgassak? Mindenki körbeugrál és ellát, nekem meg nincs más dolgom, mint enni-inni, aludni (hogy legyen elég tejem) és etetni. Meg eleinte napjában 6x átöltözni, mert elönt a tej (a módszer bevált, lett elég tejem). És nem, ez nem jó... 1 napig oké, hogy kiszolgálnak, de 3 hétig... és persze a baba legjobban séta közben nyugszik meg, de én nem sétálhatok vele... akkor sír. Valaki segítsen. Az első pár nap után, mikor már kiheverte a szülést, bennem is lecsengtek az ujjongó hormonok, akkor megőrjít a sírása, elkezd hiányozni az alvás és jön a babyblues. Hiába tudom, hogy ez a hormonok játéka, és ez normális, akkor sem könnyebb. Nem segít. Először jött a szar anya vagyok érzés, aztán a baba sajnálása, hogy valami rossz neki, azért sír, aztán néha már csak unom, és/vagy dühös vagyok, hogy miért sír, miért nem alszik/játszik szépen... Persze jöhet a bűntudat is, hogy hogy érezhetek ilyet, hogy mondhatok olyat a babának, hogy most már kicsit unalmas, amit csinál... Bár ez az érzés kevésbé jött. Most már nem érzem magam szaranyának. És megértem anyát, miért vágott be az éjszaka közepén az autóba is vitt el autókázni.

Néha azt érzem, legfőképp egy eszköz vagyok, amelynek annyi a feladata, hogy biztosítsa a baba túlélését. Lesem az órát, mennyi idő van a következő etetésig, ami kánikulában volt, hogy óránként történt, máskor 2 óránként, amúgy meg 3 óránként kellene, de lehet, hogy alszik egy nagyot, és 4 óra lesz belőle. Éjszaka meg 5-6-7 óra is eltelhet két etetés között (friss: ma 8 óra is eltelt).

Éreztem, hogy kezdek megszűnni annak lenni, aki voltam. Egy csinos egyetemista kismamából hirtelen kisgyermekes anyuka lettem. Egészen más világ. Először lebontom az addigi személyiségem, aztán valahogy újjáépítem, integrálom ezt az új ént. *még folyamatban* (most itt pukizik, amivel meg jól felébresztette magát)

Nem hiszem, hogy erre nagyon fel lehetne készülni.

Mert magam sem tudtam, hogy a testi változások közül (amiket amúgy sem lehet előre megjósolni, mik lesznek), a köldököm fog a legjobban zavarni. Persze, tele vagyok csíkokkal. De amúgy is kinőttem már a miniszoknyás korból, a strandon meg pont leszarom, hogy csíkos vagyok. Meg felszedtem pár kilót, de az majd lemegy (alig várom, hogy menjek úszni és biciklizni!), a melleim is megváltoztak, de a köldököm... Az az identitásom része volt - ezek szerint. Pedig már teljesen köldökszerű most is, de nem az enyém, nem olyan, hiányzik. Remélem, még fog valamelyest visszaváltozni. De eszembe sem jutott előtte, hogy ez ennyire fog majd zavarni (persze eltörpül a babával kapcsolatos nehézségek mellett).

Vagy hogy a hosszú hurcolászásokban az a legrosszabb, hogy leizzadok és ragadok. Nem is a fáradtság, a ragadás, a rossz komfort. Hogy büdös vagyok (egy darabig megpróbáltam a baba kedvéért dezodor nélkül lenni, de elég volt - engem jobban zavar az izzadtság, és az új testszagom, mint őt a dezodor). Vagy esetleg nagyon éhes.

Meg úgy egyáltalán, hogy hogy fogom bírni, hogy milyen lesz a baba. Szóval nem hiszem, hogy megérte volna várni, akkor sem lettem volna okosabb. A tökéletesen előkészített babaszoba sem segített volna. Ki tudja megjósolni, mitől nyugszik majd meg? Jó, ha van itthon pár alternatíva, de úgy is improvizálni kell. Labdán pattogás, pihenő szék, fürdetés, csobogó víz, zene...?

Meg hiába hiszem, hogy simán belehelyezkedek az anyaságba. Arról, hogy mi is az anyaság, mivel jár, akkor lesz igazán fogalmam, amikor már benne vagyok - akkor meg már kvázi késő :P Legalábbis nem adom fel, az biztos.

Ha előre tudnák, milyen fájdalmas a szülés (vagyis inkább a vajúdás), milyen nehéz egy csecsemővel, biztos jóval kevesebben vágnának bele - gondolom először. De igazából a természet jól kitalálta - hiába ragaszkodom görcsösen az emlékekhez, hiába írom le, úgyis elhalványodik, úgyis elfelejtődik a fájdalom és a nehézség mértéke. (És jön a következő.) Ha már a babát nem készítik fel rendesen a külvilágra (pl. fejletlen emésztőrendszer és ezért hasfájás), akkor legalább az anyát megtanítják felejteni. Meg amikor jó, akkor nagyon jó, és akkor olyan ügyesnek érzem magam, és a világ legjobb babájának Rebekát :) Már biztos el is múltak a nehézségek... Aztán persze nem. Ha az egyik el is múlik, jön egy másik. De a lényeg, hogy eszik eleget, fejlődik rendesen, láthatólag erős is, a mozgásfejlődése is rendben lesz, van tiszta alvó helye, a pelenkát eleget cseréljük rajta és fürdetve is van, és megkapja a szükséges gyógyszereket, kezelést (oltás, köldökápolás, pocakra Infacol, szemcsepp). És szeretve van. Sok ember által. Fel fog nőni, anélkül, hogy a csecsemőkora maradandó lelki sérüléseket okozna neki, és le fog érettségizni. Pont.

Szóval azt hittem, csak úgy belehelyezkedem majd, nekem menni fog. Kívülről könnyű így gondolni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ahogy idén is elterveztem, hogy mennyit fogok befelé figyelni, festeni, naplót írni, stb... Rá kell jöjjek, hogy nem azért élek (éltem) ilyen pörgős életet, mert kell, pedig mennyire vágyom a hosszú pihenőkre, lassú életre, nem. Én ilyen vagyok, igazi duracell nyuszi. Rövid alkalmakra nagyon bele tudok merülni a pihenésbe, alkotásba, de kell más is, kell a kimozdulás, emberek, tervek. Tervezés és szervezés. Aztán mostanában jó, ha az egy napi feladatomat meg tudom csinálni (persze a baba ellátása mellett) - úgy mint hajmosás, e-mail írás, stb.

De ma éppen jó, nagyon jó. Rátaláltam az aktuális csodaszerre: gyakori fürdetés és hordozás, ha aludni akar. Így viszonylagos nyugi van. És aktív tudok lenni. Meg a héten kiderült, hogy cumiból is szépen eszik (és nem köpi ki utána az anyamellet sem), szóval heti egyszer mondjuk lehet cumiztatni is, és el tudok majd menni úszni mondjuk :)

Ezt a bejegyzést 2015. július 21-én kezdtem el, és összesen 6 részletben sikerült megírnom.

A terhességről #4 Még pár dolog, ami eszembe jutott - mozi, forró dolgok és derékfájás

Előre leszögezem, hogy az információk hiányosak, illetve nincs semmilyen egészségügyi végzettségem. Minden kismama szervezete más és más, mindenképpen konzultáljon orvosával, védőnőjével, neki mit szabad/nem szabad, ajánlott/nem ajánlott!

Írtam már a táplálkozásról, a mozgásról, pihenésről és öltözködésről, illetve a szépség- és egészségápolásról is. Még pár dolog az eszembe jutott, illetve hát telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok, történnek új dolgok is.

Amit még kifelejtettem szerintem az előző listákból, az két dolog: a mozi és a mindenféle forró dolog.

Miután a baba elkezd hallani - körülbelül egybeesik azzal, amikor elkezded érezni a mozgását - nem ajánlatos moziba vagy hangos koncertre menni, mert az odabent irdatlan nagy zajt csap, és nem valószínű, hogy jól esik neki. Volt, aki elment, és a baba végigrugdosta az egész filmet. Én inkább nem kockáztattam, nem mentem moziba. Helyette itthon projektoron nézzük a filmeket, nekem tökéletes :)

A forró fürdőket és a szaunázást sem ajánlják, mert a magzatvíz túlmelegedhet, ami nem tesz jót a babának. Ezen felül a meleg vizes medencéket a fertőzésveszély miatt sem ajánlják, csak sportuszodába menjünk, az a tuti.

Aztán ami idő közben történt velem: harmadik trimeszteri derék/csípő/forgófájás. A Moly-on már szépen megfogalmaztam, mi volt, nagyjából azt átmásolom ide is :)

A kezdetekről:

"Vasárnap betöltöttem a 32. hetet, de már kb. 1 hete eléggé problémássá vált a derekam. Azt reméltem, április végéig még aktív tudok maradni, és utána is be tudok menni még 2x az egyetemre, az egyszem kurzusomra (ez kell még, hogy abszolváljak). 

Hát, nem így történt. 

Először csak el-elfáradt a derekam, de kialudtam. Aztán megfájdult kicsit, és már nem aludtam ki. Ma pedig odáig fajult, hogy bár elmenni el tudtam otthonról, és egy egész picike sétát is tettünk a Kedvessel, felfelé a lépcsőn már csak rá támaszkodva tudtam feljönni – vagy választhattam volna, hogy két kézzel a korlátba csimpaszkodva vonszolom fel magam, de ezt a férjem azért nem hagyta. A jobb derekam/csípőm/forgóm (azt se tudom, mit érint pontosan) a gyenge pont, így ha a jobb lábamra nehezedek, az fájdalmas tud lenni (és most a lépcsőn felfelé extra fájdalmas volt). Bár nem mindig, napközben épp volt, hogy azt éreztem, egész jó vagyok, nincs folyamatos nyilalló fájdalom, csak lassított járás (meg csak egész aprókat tudok lépni). Nem igazán tudom, hogy mi lenne jó neki. A csípőkörzések egész jók, meg néhány átmozgató gyakorlat, de pl. alvás után reggel mindig rosszabb, mintha be lennének rozsdásodva. Napközben így nehéz eldönteni, hogy mozogjak, vagy pihenjek. Már hívtam kismamamasszőrt is, de mivel bába is egyben, ma épp nem tudtunk beszélni, épp szülésnél volt. Remélem, holnap tudunk, és hamar sikerül időpontot egyeztetni. És remélem, hogy valamivel jobb lesz, és nem csak egyre rosszabb. Bár persze, ahogy a Kedves is rávilágított, a terhelés már nem lesz kisebb, a baba csak folyamatosan növekszik (és már múlt hét szerdán is 2393 g-ra becsülték, ami persze nem pontos, de akkor is…). Maximum a saját hízásomat tudom valamelyest befolyásolni, ha jobban odafigyelek arra, mit eszem (eddig annyira nem kellett, nem jöttek fel vészesen a kilók)."

Aztán az enyhülésről:

"A múlt heti eset, azt hiszem, hétfőn volt, mikor nem tudtam feljönni egyedül a lépcsőn, nagyon megijesztett. Kétségbeesetten hívtam a kismamamasszőrt, akivel másnap tudtam végül egyeztetni. Először jövő hetet mondott, akkor kétségbeestem, hogy mi a fenét fogok én addig csinálni… aztán végül péntekre be tudott szorítani a napi rendjébe :) Na de addig se voltam rest, igyekeztem én is gyógyítani magam. 

Két napig a következő volt a menetrend: először is, nem mentem ki a lakásból. Felváltva pihentem és mozogtam, ami azt jelentette, hogy a nap nagy részében a kanapén ültem (jól megtámasztott háttal és derékkal), szakdolgozatot írtam, aztán 1-2 óránként felálltam és átmozgattam magam, napi 2x „tornáztam”. Ami kb. a következőből állt: csípőkörzés 8-as formában, meg simán körbe-körbe is (mind a két feladat mindkét irányba), utána térdelő támasz és cicahát-kutyahát úgy, hogy kutyánál beszívtam orron keresztül, cicánál pedig kifújtam szájon keresztül a levegőt. Ezt addig, amíg kellemesen relaxált állapotba kerültem a légzésre figyeléstől. Ezután mindenféle nyújtások következtek. Felültem, a két talpamat összeraktam, először közel a csípőmhöz, és szintén jó kis légzésekkel nyújtottam, aztán távolítottam a csípőmtől az összerakott talpaimat, és minden egyes kilégzésnél kicsit közelebb hajoltam rá. Ezután felegyenesedtem (csak óvatosan és lassan!), az egyik lábam nyújtva, a másikat hajlítva a nyújtott láb térdéhez raktam, és ráhajoltam a nyújtott lábra (minden kilégzésnél egyre mélyebbre), majd lábcsere (közben a nyújtott láb pipál). Ha jól esett, akkor még nagy terpeszbe is beültem és úgyis ráhajoltam az egyik és a másik lábamra is. Nagyjából ennyiből állt a tornám. Ezen kívül 2 napig napi 1x le is dőltem du. pihenni-aludni, kb. 1 órára. Ekkor bekentem körömvirágkrémmel az érintett területet, illetve levendulás.vizes borogatást tettem rá (+ száraz kötést), és így pihentem. Miután felkeltem, levettem a kötést. Ezt azért csináltam, mert olyan érzésem volt, mintha be lenne gyulladva, és a levendula jó arra (és amennyire én tudom, ez veszélytelenül használható várandósság alatt is). 

Éjszaka pedig többnyire párnával a lábam között aludtam. 

Így szerdára sikerült azt elérni, hogy le tudtunk menni Gödöllőre ügyet intézni, és ott is tudtam lépcsőzni, illetve itthon is fel tudtam jönni egyedül a lépcsőn (de azért autóval kellett ide-oda furikázni, Apa jött fel értünk Pestre és hozott haza minket). 

Pénteken jött a kismamamasszőr, aki bő egy órán keresztül masszírozott. A keresztcsontot nem masszírozta, nehogy problémát okozzon egy kis alhasi vérbőséggel, de 2 perc után nem is hiányzott, hogy ott masszírozza. Inkább lejjebb, a csípőmet, fenekemet, combom oldalát masszírozta (mandulaolajjal). Megnyugtatott, hogy ezt valószínűleg nem nagyon tudtam volna elkerülni, mert a hormonok miatt csúszik szét a medencém, csípőm, lazul minden, hogy készüljön a szülésre. Sok kismamának vannak ilyen tünetei. Meg azt is mondta, hogy nehéz hozzáférni, mert mélyen az izom (! és nem zsír :P) alatt vannak az érintett területek, így csak a kitartó masszírozás tud segíteni, hogy elérjen oda is a hatása. Hát jó kitartó volt. 

Szombaton el tudtam menni osztálytalálkozóra, és nem robbantam le :) Hétfőn el tudtunk menni vásárolni a közeli boltba, és haza tudtam jönni egyedül, a lépcsőn sem kellett segíteni. Tegnap pedig elvillamosoztam a Blahára, ott egy picit sétáltunk, aztán haza tudtam jönni egyedül (még krumplit és uborkát is vettem az útba eső zöldségesnél). És úgy tudok éjszaka megfordulni, hogy nem kell csigatempóban araszolni a csípőmmel, esetleg kézzel rásegíteni. Csodálatos érzés! :) 

A hosszú séták még mindig nem nekem valók, és vsz. ez már így is marad, de az, hogy a mindennapi teendőimet el tudom látni, és nincsenek olyan nagy fájdalmaim, óriási érzés! Persze nem bízom el magam, és továbbra is inkább itthon pihengetek, emelni nem emelek nehezet, és mindenből csak annyit csinálok, amennyi jól esik. A pingvines járás viszont szerintem marad, csak kicsit visszafogottabb formában. 

A pocaktartót végül nem próbáltam.

Amúgy a leányzó jól van, befordult már a 32. hétre biztosan (akkor voltam UH-n), és azóta is érzem, mert jól lent van a hasam, és kezdi nyomogatni a hólyagomat is."

Hát így. Tegnap el tudtam egyedül intézni a szakdolgozatom köttetését, leadását, bár hazafelé azért a téren megpihentem, mielőtt feljöttem volna a lépcsőn, de sikeresen feljöttem, nyilalló fájdalom nélkül. A lábaim azért elfáradtak (jó meleg is lett délutánra, én meg szerintem túl voltam hozzá öltözve). Ma is tettünk itt a környéken egy kis sétát. Cipelni már nem cipelek semmi nehezet, venni is max. 1-2 kg-ig veszek valamit, és nem messzi boltból. És olyan csodálatos érzés, hogy ismét képes vagyok a mindennapi teendőimet ellátni :)

A szakdolgozat letudva, munkába már nem járok, szóval most jön az a furcsa időszak, amikor nem lesz más dolgom, mint pihenni, a babára és magamra figyelni (meg kicsit kényeztetni a férjemet is azért), és készülődni. Már csak másfél hónap van hátra a kiírt időpontig :)

A terhességről #3 Szépség- és egészségápolás

Előre leszögezem, hogy az információk hiányosak, illetve nincs semmilyen egészségügyi végzettségem. Minden kismama szervezete más és más, mindenképpen konzultáljon orvosával, védőnőjével, neki mit szabad/nem szabad, ajánlott/nem ajánlott!

Szépségápolás

Még épp időben kérdezett rá az egyik Kortárs, hogy igaz-e, hogy nem szabad hajat és körmöt festeni terhesség alatt. Erről a tilalomról addig nem is hallottam! De utánanéztem, és valóban nem ajánlott, mert olyan kémiai anyagok szívódnak fel, amik árthatnak a babának. A hajfestést nem nehéz megállni (bér pár csíkon épp gondolkodtam, de az ráér), a körömfestési mánia is csak néha tör rám, kibírható. A hennának nem olvastam utána, de szerintem az nem árthat, illetve elvileg vannak olyan körömlakkok is, amelyek nem tartalmaznak káros anyagokat. Én helyette inkább vettem 300 Ft-ért egy körömpolírozót a Rossmannban, és azzal varázsoltam magamnak csillogó körmöket :) Meg ha minden igaz, a japán manikűr is tökéletesen természetes.

Narancsbőrünk már lehet, hogy amúgy is volt, de a terhesség a hormonváltozások miatt megnöveli az esélyét. Ennek kezelését inkább halasszuk a terhesség utánra. Utánaolvasgattam, és a legtöbb alkotóelem, amit narancsbőr kezelésére alkalmas krémekbe raknak, kifejezetten ellenjavallt a terhesség alatt (pl. boróka). A bőrfeszesítés szintén, mert akkor meg a striák esélye nő meg, azt pedig sokkal nehezebb kezelni, mint később a narancsbőrt. Amit tenni tudunk, hogy egészségesen táplálkozunk és rendszeresen mozgunk - ülő munka esetén erre kifejezetten figyeljünk, álljunk fel és mozgassuk át magunkat időről-időre! Illetve a külső-belső hidratálás is fontos, és a finom masszázs is jót tehet, illetve egy bőrradírozás (nálam joghurt + só).

A striák alapvetően a genetikánktól függ, hogy megjelennek-e, és milyen mennyiségben, helyeken. Jelentkezhet combon, fenéken, hason és a melleken is. Azért próbálhatjuk védeni a bőrünket azzal, hogy eleget iszunk és hidratáljuk kívülről is a bőrünket. Vannak külön erre készített krémek, én egy kókuszvajasat kaptam a nővéremtől (a kakaóvajat is ajánlják amúgy), illetve natúr olívaolajat is használok. Ezeket elkezdhetjük akár már a terhesség elejétől használni, mert olyan jó simogatni a pocakot :) De a nagy méretváltozások valószínűleg csak az 5. hónap környékén történnek meg. Legalábbis ami a hasat illeti, de nekem pl. a melleim már elég hamar megnőttek és be is csíkozódtak, rájuk nem fordítottam az elején kellő figyelmet. Jó ötletnek tűnik még a mell- és pocaktartó rendszeres használata is (akár otthon is, pedig én előtte itthon nem nagyon hordtam melltartót), hogy a gravitáció minél kevésbé tegye próbára a bőrt. Egy idő után engem amúgy is zavart (és zavar), hogy melltartó nélkül, ha picit előrehajolok, a mellem és a hasam összeér :D (bár így a hasam lesz a természetes melltartóm...)

Kialakulhatnak még pattanások a hormonok miatt, erre biztos mindenkinek megvan a maga módszere, de nézze meg, hogy az általa használt szer egyik összetevője sem okozhat-e gondot terhesség alatt. Nekem egyszerű a módszerem: natúr joghurt + só bőrradírnak és levendula illóolaj + víz toniknak. Helyileg, ha egy-egy csúnyább pattanás kijön, akkor arra tömény levendulaolaj. Emellett gőzölni is érdemes lehet hetente egyszer, hogy kitisztítsa a pórusokat. Az illóolajokkal amúgy szintén bánjunk óvatosan, olvassunk utána, mit érdemes kerülni!



Egészségápolás

Az egészséges táplálkozás, mozgás és pihenés elengedhetetlen, ezen kívül viszont vannak még speciális dolgok is. Az első UH-nál a doki pl. felírt egy rahedli vitamint, meg egyéb bogyót, amiket a terhesség alatt ajánl szedésre, persze nem kell mindet egyszerre, hanem úgy szépen elosztva. Ezek a következők voltak:

• 3000 NE (nemzeti egység, vagy valami ilyesmit rövidít) D-vitamin
• 1-2 g C-vitamin
• B-vitamin komplex
• K1-K2-K3-komplex
• E-vitamin komplex
• Omega 3

A D-vitaminból vény nélkül max. 2000 NE-s kiszerelés van, de ha egy nap 2-t, a másik nap egyet veszünk be, akkor kisakkozható a dolog (úgyis zsírban oldódik a D-vitamin), ezt mondta nekem a gyógyszerész.

Na, én ezekből D és C vitamint szedtem rendszeresen, télen nagyon rám is fért, illetve elég hamar megéreztem a magnéziumhiányt is (a legkisebb dologtól is izomlázam lett), úgyhogy azt is szedtem (a védőnő a Magnerot készítményt ajánlotta).

A terhesség elejétől, sőt, már a próbálkozás időszakában is érdemes folsavat szedni, mivel mire észrevesszük a terhességet, addigra már bőséggel szüksége van a magzatnak a folsavra - ennek hiányában alakulhat ki pl. a nyitott gerinc is. Erre a nővérem fel is hívta a figyelmem, és 2 nappal a pozitív terhességi teszt után már szedtem (amiben B vitamin is volt, meg úgy amúgy a B vitamint sok mindenhez szeretik hozzádobni). Ezt az első trimeszter végéig szedtem, akkor fejeződik be ez a fejlődési szakasz.

Amikor a lábgörcsök súlyosbodtak (1-2 hete), akkor a magnéziumot kiegészítettem kalciummal is, illetve a magnéziumból is beveszem most már az ajánlott adagot (3 db/nap), nem csak 1-et.

A legtöbb kismama vashiányos is lesz a terhesség 2-3. trimesztere környékén, de ezt a vérvizsgálatokból úgyis kimutatják, nekem is írt fel rá a doki vasat.

Mindig olvassuk el a bogyók használati utasítását, ugyanis pl. a magnéziumot és vasat egyszerre nem ajánlatos szedni, mert gátolják egymás felszívódását! Sok bogyó esetén nem egyszerű kisakkozni, mikor mit vegyünk be, hogy egy napba minden beleférjen, de megéri! :)

Emellett pedig ugye táplálkozzunk változatosan, egy csomó minden bőségesen bevihető természetes úton is. És legyünk a napon is eleget (persze megfelelő védelemmel, meg nem feltétlen kell a tűző napra kiállni 35°-ban), a D-vitamin miatt.

A betegségeket legjobb elkerülni és megelőzni, C- és D-vitaminnal, egészséges táplálkozással, sok pihenéssel, és persze rendszeres kézmosással. Ha valamelyik ismerősünk beteg, kerüljük a vele való találkozást! Ha mégis megbetegedtünk, menjünk orvoshoz és konzultáljunk vele, mit szabad és mit nem, ne kezdjük el magunkat ártalmatlannak tűnő gyógyszerekkel gyógyítani!

Nekem még a terhesség elején volt egy hasmenős időszakom, hú, hát megijedtem, alig pár hetes kismamaként attól is féltem, hogy egy tüsszentés is árt a babának. Ha pár napon belül nem múlik, mindenképp forduljunk orvoshoz! Én végül egy adag széntablettával kikúráltam magam szerencsére, és nem is jött vissza. Meg persze pirítóst ettem, sokat ittam, és volt főtt krumpli is.

Aztán volt torokgyulladásom, azzal elmentem végül dokihoz, de mivel fennállt a várandósság gyanúja (úgy 24-25 hetes terhes voltam és rákérdezett, mennyire valószínű, hogy várandós vagyok :D), így nem írt fel rá semmit. A tüdőm tiszta volt, pihennem kellett és sok mézes-citromos teát inni. Kicsit hosszabb így a gyógyulás, de nekem kb. 1 hét elég volt.

Amúgy pedig járjunk el szépen a védőnőhöz és a nőgyógyászunkhoz, és az általuk előírt vizsgálatokra is!

Ja, és a fogápolás! Megváltozik a nyál összetétele, és a fogak sérülékenyebbek lesznek. Egyrészt segíthet a plusz kalciumbevitel is, másrészt még inkább figyeljünk a szájhigiéniára. Kevés cukor, rendszeres fogmosás + fogselyem + szájfertőtlenítés, és menjünk el fogorvoshoz! Kismamáknak amúgy is ingyenes egy csomó kezelés! :)