Kerti zuhany fillérekért

A Kedves találta ki. Vettünk 600 Ft-ért a Tesco-ban ilyen locsolót, ami a slagra szerelhető. Eleinte csak a földre tettük, úgyis klassz elszaladgálni mellette. De aztán a Kedves kitalálta, hogy fel is lehet rakni, és akkor zuhanyként működik. Töredékáron lett kertizuhanyunk, ami ráadásul mobilis! Persze, így nincs előre melegített víz, de 35°-ban ez így is tökéletes. Gyereknek, felnőttnek egyaránt felüdülés :) (A Kedves azóta szépen feldrótozta, sokkal elegánsabb megoldás.)

Kreatív kedd #45

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Rövid bejegyzés lesz, ma a nappalival foglalkoztam - jóval nagyobb falat volt, mint a fürdőszoba vagy az előszoba. Este pedig programunk volt, úgyhogy bemutatom a tegnapi előszobás nap egyik termését :)

Csinálj üdvözlőkártyát az előszobába!

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd csütörtök #42

Kedden nem tudtam már bejegyzést írni, mert dokinál voltam, aztán pedig babáztam. A drága unokahúgom végre megkapta a könyvét, a szülei nagyon örültek neki :) És cserébe békésen elaludt a karomban és ott aludt több, mint egy órát, lekéstem egy vonatot miatta, de utána sem akart felkelni, úgyhogy alva adtam át az anyukájának. Aztán hazazötyögtem, főztem, szóval nem maradt időm írni... És így gurultak a napok egymás után. Ma könnyes búcsút vettem a munkahelyemtől és a kolléganőimtől, nagyon aranyosak voltak :) Az utóbbi 3 hét amúgy elég jóra sikerült, sikerült beilleszkedni, és ez sokat dobott a hangulatomon.

Na de, a Kreatív kedd eheti témája a beharangozott kókuszdió héj mécsestartónk, illetve mécsestartóink.

Előkészületek:

1. Vegyél 2 szimpatikus kókuszdiót.

2. Vágd le fűrésszel a tetejüket (egy kis kupakot).

3. Öntsd ki a kókusztejet és idd meg.

4. Vágd ki a kókusz húsát (ha szétvagdosod belül, utána elég jól kipattinthatók) és edd meg. Ne várasd meg nagyon, mert pár nap alatt képes rózsaszín penészt növeszteni!

5. Ezután mi hónapokig hagytuk állni a projektet, de szerintem nem kell ennyi idő neki :)

Most kezdődhetnek az igazi munkálatok. Hozzávalók:

1. Dremel 3000 multifunkcionális gép (mindenféle fejjel, kellett vágni és csiszolni is)

2. Smirgli

3. Fúró

4. Különböző méretű fúrószárak

5. Egy rongy (és egy kis víz)

6. Hú, nem tudom a pontos nevét, mi csak takonyragasztónak hívjuk... ragasztópisztoly? Egy pisztoly alakú valami, amit ha bedugunk, felmelegíti a benne lévő rudat, ami így folyékony ragasztó lesz. Valami ilyesmi.

7. Kettő kiürült fém mécsestartó. (Amiben maga a mécses van, egyszerű alumínium, de már nincs benne mécses.)

+ persze a két kókuszdióhéj

És maga az éles készítés:

1. Először egy durva csiszolófejjel lecsiszoljuk a kókuszdióról a szőröket.

2. Ízlés szerinti méretű és mennyiségű lyukakat fúrunk bele. Vigyázzunk a kezünkre! Ajánlatos előfúrni és ajánlatos minél több lyukat fúrni, mert a lényeg ugye az lenne, hogy fény is jöjjön ki azon a mécsestartón :D

3. Még egy karéjt levágunk a kókuszdió tetejéről, hogy szép széles szájú legyen, sok fény jöjjön ki belőle. Ezt a karéjt egyben vágjuk le, mert még szükség lesz rá. Erre tökéletes a Dremel 3000 kör alakú kis vágókorongja.

4. Egy lágyabb csiszolófejjel csiszoljuk simára a kókuszt.

5. Töröljük le nedves ronggyal majd ismét csiszoljuk le (a nedvességtől felállnak a kis szőrök, meg lemegy róla a por).

6. Belülről csiszolópapírral simítsuk körbe.

7. Próbáljuk össze a kókuszdiót és a karéjt, mennyire illeszkednek.

8. Addig csiszoljuk őket, míg jól összeilleszthetők és nem billegnek sem egymáshoz, sem a földhöz képest.

9. Ragasszuk össze a talpat és a tartót.

10. A mécsestartó szélét benyomjuk, lelapogatjuk, és ezt a ragasztóval a kókuszdió aljába ragasztjuk úgy, hogy vízszintes legyen.

11. Mécsest rakunk bele, meggyújtjuk és élvezzük :) (gyújtani lehet a lyukakon keresztül, hosszabb szárú gyufával)

A fenti képet a Kedves készítette. Következzen néhány kevésbé szép kép tőlem, hogy azért látszódjon, hogyan is kell elképzelni ezeket a mécsestartókat :)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #38

  Csak gyorsan, képekben. Részletes leírás majd pénteken.

1. Dekorálj! (és előtte rakj rendet)

Íróasztal végre ismét használható állapotban, új képekkel

Extra kis hangulati elem, csigaragasztó a Kedvestől

A konyhaasztal is használható és szép pipacsot is kapott :)

Plusz elem: kínai macska a polcra feltűzve

Tárt kapus madárka, épp háttal

2. Szervezd újra a fürdőszobapolcodat! - Hordozható fürdőszobapolccal

Előtte

Azt hittem, hogy utána, de igazából csak közben

Maga a nem szép, de praktikus, és már 2 polcos tárolóegység

És utána. Azért valamivel rendezettebb :)

Fülbevalórendezés

Nyaklánc- és medálrendezés

Karkötőrendezés

Pénteki frissítés, a dolgok részletes leírása.

  A kedd már épp a júliushoz tartozik, így nem a rendrakásé, hanem a takarításé kellett volna, hogy legyen, de júniusban a munka miatt sajnos nem nagyon haladtam a rendrakással, így még gyorsan egy szuszra letudtam a nagyobb projekteket. Jövő héttől jöhet a takarítás. Meg azért ezekhez is kellett takarítani - főleg port törölni.
  A két nagy képet a Kedvestől kaptam, és már rágta is a fülem, hogy miért nem rakom ki őket. Hát most kiraktam, de megadtam a módját és előtte rendet raktam a kiválasztott helyszíneken.

  A fürdőszobapolcomat már régóta terveztem kicsit rendszerezni, mert bár van egy adag ékszerem, mégsem nagyon használom őket. Nehéz is, ha percekig kell turkálnom a rendetlenségben, így sokszor inkább hagytam a fenébe az egész ékszerprojektet.
  Kedden nekiálltam mindenféle tárolóalkalmatosságot gyártani. Először is mindent odavittem a frissen rendbe rakott íróasztalomhoz, aztán odahordtam a szóba jöhető dobozokat is és nekiálltam válogatni.
  Tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy túl precíz ember, ilyenekben legalábbis nem. Ezeket a kis tárolókat is úgy gyártottam, hogy "Hm, ebben a bon-bonos dobozban tök jól mutatnának a fülbevalóim." és beleraktam és tetszett és úgy maradt. Aztán "Hm, ez a doboz pont belepasszol a másik dobozba." és akkor ezzel is kezdtem valamit. Nem méricskéltem, nem tervezgettem előtte.

  Először a fülbevalótartó készült el. Ehhez egy egyszerű bon-bonos dobozra volt szükségem, abba igyekeztem szín szerint belepakolni a fülbevalóimat. A nagyobbak egyedül kaptak egy egész bon-bon helyet.

  A bon-bonos doboz tetejéből lett a karkötőtartó. Ebbe elég jól belepasszoltak a teásdobozok fedelei (bár a nyakláncos dobozba még jobban, de az kicsi lett volna a karkötőknek). Volt belőle kettő ugyanolyan fazonú, egy narancssárga és egy kék. A narancsba mentek a melegebb színű karkötők, a kékbe a hidegebb színűek. Mellé a nagy, merev karkötők, a végére pedig egy másik teásdoboz tetejét vágtam le, oda pedig a földszínű és bőrkarkötők mentek. Az első két dobozt hozzátűztem a bon-bonos dobozhoz tűzőgéppel, a harmadikat viszont ragasztottam, mert nem volt olyan klassz oldala, mint az első kettőnek.

  A nyaklánctartó volt az utolsó. Ehhez használtam fel azt a klassz kemény fekete dobozt, amiben nem tudom, eredetileg mi volt, Gödöllőről került hozzám. Hogy kis elválasztókat készítsek, a lyukasztógép dobozát "szeleteltem fel". Nem lett szép a vágás, tudom. Csak úgy nekiestem ollóval. Egyenként raktam a nyakláncokat, illetve az egyikbe egy fülbevaló is került, klipszes, ami akkor lenne jó nekem, ha ilyen olasz maffiózó család női feje lennék. Talán egyszer farsangon... A medálokat, kitűzőket kis ékszeres dobozokba raktam és azok is mentek a nagy dobozba. Elfogyott a lyukasztós doboz, és amúgy is sajnálom szegény ékszeres dobozaimat, maradt még így is üresen egy pár.

  Aztán a hajas dolgokat rendszereztem. Hajgumik egy műanyag dobozba, csatok egy teás dobozba (a narancssárgába, aminek a teteje a karkötőknél van). A hullámcsatokat kartonra sorakoztattam fel. Sminkcuccok abba a ceruzatartóba, ami amúgy is ott árválkodott az íróasztalomon. Még pár szebb (gyöngyös) nyaklánc kifektetve egy szép dobozban.

  Aztán persze rájöttem, hogy ezek így hiába tök szépe, meg rendezettek, nem férnek el egymás mellett. Valahogy egymás felé kell őket rakjam. Találtam is egy kissé elnyűtt, nemrég leselejtezett kartondobozt, ami épp befért a fürdőszobaszekrénybe. Ebből lett az én kis hordozható fürdőszobapolcom. Levágtam a füleit, meg a tetejéből még egy kicsit, ami már nagyon rongyos volt. Vonalzó és minden nélkül, de meglepően egyenes lett.
  Gondoltam, egy kicsit adok arra is, hogy néz ki. Ezért kapott belülre borítást. Kívülre már nem, mert úgyse nagyon látszik. Hát, nem lett valami szép, talán csak egy hajszállal szebb, mint a csupasz, piszkos karton, de hát na... A polcokat a fülekből készítettem. A rövidet és a hosszút összeragasztottam, hogy legyen egy kis tartása. Pont végigért, még kellett valami, amivel rögzítem. Nekiálltam minifüleket vágni, amiket hozzáragasztottam és tűztem mind a polchoz, mind a nagy polc falához (ezeket már nem volt időm/türelmem beborítani). Aztán rájöttem, hogy a második polchoz szükséges hosszú fület sikerült megnyirbálni a nagy nemgondolkodásban (abból lett a két minifül)... Így készült el az egypolcos verzió. Amivel nem voltam elégedett, még funkcionálisan sem. Aztán találtam még egy adag kartont, abból vágtam egy második polcot. Kicsit hosszabb lett, mint kellett volna, de azért beleszuszakoltam... És tádá, egészen jól elférek :)

  A külcsínen majd később dolgozom, de jól funkcionál, és ez is siker. Hozzá kell tenni, hogy nem volt túl sok időm, nem az egész keddi napom ezzel telt, csak a délutánból 1-2 óra.

  A takarítós júliushoz pedig hozzájárultam pár ezüsttel, amire ráfér a vérfrissítés :)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #32

  Bemutatom egyik hétvégi kreatívkodásunk eredményeit. Mire jó egy projektor? Pl. arra, hogy annak segítségével klassz képeket fessünk ;)
  A fekete-fehér kép inverz változatát kivetítjük a papírra (vagy akár a falra is), és így ha fehér a lap, akkor a fehér részeket festjük feketére, ha fekete a lap, akkor a feketéket fehérre.

Ez lennék én, a mi drága Ubulunkkal (nyugodjon békében)

Ezek pedig Edward Norton (általam) és Brad Pitt (férjem által), Harcosok Klubja :)

  Saját lakásban majd a falat is kifestjük így :)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Kreatív kedd #21

E heti kreatívkodás: Túrd fel a régi göncöket, textileket!

  A hétvégén otthon voltunk a szüleimnél, és kreatív ötlettől vezérelve (éljen a gépmentes szombat!) megkértem anyát, hogy nézzünk körbe textilek terén, mert szeretnék néhány új díszpárnahuzatot varrni, meg a kanapé ülőfelületén a textilt lecserélni (egy pléd van ott, amit másra is lehetne használni), esetleg az ikeás székeinkre (ilyesmik) valami huzatot varrni, amit könnyebb lenne levenni és mosni (és mivel nem fehér lenne, nem is maradna meg úgy benne a folt).
  Így találtunk néhány használaton kívüli nagypárnahuzatot, melyből kettő a hálószobai nagypárnákra került (végre egységesek és illenek a kék ágytakaróhoz), a többiből meg lehet, hogy kispárnahuzatok lesznek, még meglátom. A nem használt párnahuzatokon kívül találtunk szép batikolt textilt is. De ami a legjobb, hogy egy ruhás dobozt is feltúrtunk, amit már csak anyagként tett félre anya, én pedig megláttam benne anya egyik régi ruháját, gyorsan ki is kaptam - ez nem végezheti szétdarabolva! Egy szép fekete nyári ruháról volt szó. Ránéztem, a mérete is rajta volt még: pont az enyém. Miért is nem próbáltam fel eddig? (Mondjuk talán mert eddig nem ez volt a méretem...) Felpróbáltam, mintha rám öntötték volna :) A Kedvesnek is tetszett nagyon, úgyhogy hazahoztam (illetve apa elhozta nekem hétfőn), alig várom a nyarat, hogy hordhassam! Emellett a ruha mellett kikerült két ing is, egy hosszú ujjú és egy ujjatlan. A hosszú ujjú színét imádom, csodaszép lila! Kimosom, kivasalom és meglátjuk, lehet, hogy most már ez is az én méretem :) Régebben is hordtam, de akkor ilyen bő inges korszakom volt, most viszont már nem az van, de lehet, hogy most már nem is olyan bő. Az ujjatlan az menthetetlenül kicsi rám, de nagyon szép párnahuzat lesz belőle :) Illetve anya egy másik ruhája is benne volt, amiben én anno indián voltam farsangon. Még lehet, hogy szervezek egy mentőakciót.
  A terveim megvalósítását sajnos el kellett napolnom, mert ma be kellett menjek a suliba ügyet intézni, de majd írok az eredményről is, remélhetőleg minél hamarabb! ;)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #15

  A mai napomban semmi kreatív nem volt... Tanulok, eszem, kikapcsolódásképp filmet nézek (túl a Star Trek 2-n). Úgyhogy most megosztom a Kedves lámpájáról készített képet: Hogyan hasznosítsuk újra megunt kislámpánkat? Hát tekerjünk bele egy adag ledszalagot, és máris nagyon menő fénye lesz, és a töredékét fogyasztja a hagyományos kislámpáknak! Nem beszélve arról, hogy a ledfénynél fotózni is sokkal jobb, szebbek, természetesebbek a színek. Úgyhogy köszönet a Kedvesnek a megmentett kreatív keddért!

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Kreatív kedd #2

 Köszönöm a Kreatív kedd pozitív fogadtatását (a blogon és a Molyon is), a muffin után most egy másfajta kreatív készítményemet hoztam el, mégpedig Marcsit, a bálnát. Szeretek bálnákat festeni, meg mindenféle vízi élőlényeket, vannak még terveim ezzel, de ez csak zárójeles, majd meglátjátok :)
  Jó pár éve kezdtem el az egészet, az első Dezső volt, amit a nővérem kapott meg, aztán még egy párat szintén. Amíg Gödöllőn laktak tesómék (és én is), addig a mosókonyha díszei voltak, ahol az egyik WC is van. A Kedves úgy megszokta őket, sajnálta, amikor nővéremék elköltöztek és elvitték. Aztán mi is összeköltöztünk, most már van (egy ideje) saját WC-nk, meg minden félénk :D És így másfél év itt lakás után végre ide is festettem egy bálnát. Blu tackkel a csempére remekül fel lehet applikálni :) Mosolyogva fogadta haza az én Kedves Férjemet.
  Szóval a mostani kreatív ötletet kétféleképpen is lehet értelmezni:
- Fess!
- Dekoráld ki a WC-t/fürdőt!
  Nálunk így remek vízi/tengeri/óceáni hangulat kerekedett és még nincs vége! Csak legyen egy kis időm és hangulatom festeni!

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában vagy mit terveztek?
Hogyan dekoráljátok/dekorálnátok ki a WC-t, fürdőszobát?

Házi készítésű puccás párna

Csak egy nem hordott felső és egy huzat nélküli párna kell és voilá

  Még jó pár évvel ezelőtt, amikor enyhe Pucca lázban égtem (a rajzfilmet igazából nem nagyon néztem, csak a figurák tetszettek), kaptam a nővéremtől egy puccás felsőt. Már akkor sem volt igazán az én méretem (152 centiig ajánlották, és hát már biztos túl voltam a 170-en), de azért megtartottam, időnként felvettem, szerettem. De mint már említettem korábban is, elmúlt az az idő, hogy a póló alól kikandikáló hasamat mutogassam nyilvánosan, úgyhogy valamit kezdeni szerettem volna a felsővel. Elajándékozni nem akartam, úgyhogy párnahuzatot gyártottam belőle.
  Először levágtam az ujjait, meg kivágtam mindenféle címkét belőle. Majd kifordítottam és az ujjaknál lévő lyukakat összevarrtam, illetve a nyakrészt is összevarrtam. Varrtam a végére 3 gombot, gomblyukakat vágtam rá és kész is volt (szerencsére nem foszlós az anyag, így nem kellett a gomblyukakat körbevarrogatni). Látszik a nyak és az ujjak vonala, de ez engem nem zavar. Kellett a hely a párnának, nem akartam azért bevenni, hogy egyenes lehessen a huzat vonala. Szóval ennyi. Varrogatás közben pedig hol Ubullal játszottam (és próbáltam megakadályozni, hogy minden cérnagombolyagot megrágjon), hol Downton Abbey-t néztem.

Ötletes megoldás a háztartásban - avagy mit tegyünk, ha kilyukadt a mosogató?

És a végeredmény
Senkinek sincs ilyen menő mosogatója, mi?

  Ma, miközben próbáltam megcsinálni a FlyLady program első napját, szépen ugye teleengedtem forró, domestosos vízzel a mosogatót, aztán még nekiálltam porszívózni, meg felmosni is, majd leültem a júniusi költségvetésnek kreálni egy exceltáblát és kitöltögetni azt. Hallom, hogy valami csöpög. De mégis mi lehet az és miért csöpöghet? A felmosót kicsavartam, itt van mellettem, nem csöpög. A mosogatót direkt nem töltöttem csurig, abból nem folyhat ki semerre.
  De mégis... Felálltam, odamentem, a frissen mosott padlón barnás színű víz állt, a mosogató alatti szekrénykében is állt a víz. Épp a Kedvessel beszéltem, hogy jön hazafelé és kimennék elé, sétálnánk egyet, de inkább megbeszéltük, hogy siet haza, én meg addig rendet rakok. Gyorsan leengedtem a vizet és felmostam (és igen, én balga nem néztem meg, hol ereszt). A Kedves hazajött (gyorsan reprodukálta a problémát), rájöttünk, hogy a mosogató bizony kilyukadt. Valami hegyes tárgy egy aprócska lyukat ütött rajta. De még régebben (nem mi voltunk), mert eléggé vízköves volt körülötte, viszont eddig még csak szivárgott. Hát hogy csináljuk meg? A Kedves nagyon kreatív volt. Egy használhatatlan tápból vett ki egy hűtéshez használt csavart, ami két oldalú, úgyhogy a mosogatón lévő aprócska lyukat egy csavar és egy kalapács segítségével kicsit kijjebb tágította, majd belerakta a csavart (közben mini-tömítőgyűrűket is előtúrt valahonnan, igaz, a kevésbé tartós fajtából), és szépen - a segítségemmel - rögzítette. A végeredmény pedig egy elképesztően menő mosogató lett, ami nem mellesleg megtartja a vizet. Szóval, kinek van a legügyesebb vőlegénye? Hát nekem!

Szobarendezgetés, az első saját kezűleg gyártott bútorunk

A Kedvessel az elmúlt hetek valamelyikén elkészítettük életünk első saját kezűleg gyártott bútorát. Ezzel ez a polc-szekrény-asztal keverék lett a harmadik/negyedik közös bútorunk (attól függ, hogy a két ikeás széket egynek vagy kettőnek vesszük, végül is párban jöttek).

Az egész onnan indult ki, hogy nagyon kicsi a szoba, és egyre zavaróbb volt, hogy nem férünk el. A Kedves ugyan talán már megszokta, hogy ideiglenes jelleggel lakik a szobában, de mellettem szép lassan azt is meglátta, hogy bizony nem lenne baj, ha picit otthonosabb lenne a szoba és rendezettebb. A gond az volt, hogy a szobát a böhöm nagy fekete bőrkanapé miatt nem igen lehetett
átrendezni, mert akárhová is raktuk, mindenhogy elfoglalta a fél szobát. Megszületett a döntés: a kanapénak mennie kell. Fel is került a galériára. Helyette ismerőstől olcsóért megvettünk 2 db ikeás fotelt, amelyek kényelmesek, viszont sokkal mobilabbak, kevesebb helyet foglalnak. Átforgattuk a szobát, jól is festett, egy probléma akadt még: majdnem az összes cuccunk a földön volt dobozokban, vagy doboz nélkül.
Agyaltunk, hogy hova, milyen polcot/szekrényt kéne rakni, de nem jutottunk semmire. Egyik hétvégén azonban garázsbazárba mentünk és vettünk egy polcot (amit már említettem is egyik előző bejegyzésemben), amire majdnem az összes cucc fel is került - nagyon boldogok voltunk.

A következő ötlet Csabi fejéből pattant ki, hogy kéne most már valami szép számítógépasztal is, mert a mostani inkább csak amolyan szükségmegoldásból van ott. Nézelődtünk erre-arra, de sehol sem találtunk megfelelőt. Hát úgy döntöttünk, gyártunk egy sajátot. Igen, erről is írtam már, amikor még csak a terveknél tartottunk. Hát a sok ötlet közül megszületett a végleges terv. Asztalostul, gépházastul.


Az, hogy miből készítsük, csak szép lassan dőlt el. Nézelődtünk az itthoni anyagok között, gondolkoztunk OSB-n, LSB-n, de egyik sem győzött meg minket. Mégiscsak, az első közösen gyártott bútor.. Ami majd elkísér minket az első önálló, közös otthonunkba. Szóval az nézzen már ki valahogy. De azért ki is tudjuk fizetni. Így döntöttünk végül is a táblásított luc fenyő mellett. Gödöllőn találtunk is jó áron, de azért még megnéztük a Praktikerben is, ahol drágább volt, de legalább kipróbálhattuk, mennyire bírja a terhelést - átment a teszten. A faanyagot nem, ellenben a csavarokat és a pántokat ott szereztük be (hozzá kell tenni, hogy kettő pánt még mindig hiányzik, de nem sürgős.. elszámolás történt).

Amint tudtunk, mentünk a fatelepre, ahol csak a jobb minőségűből volt raktáron, ellenben elengedték az áfát, így ugyanannyit fizettünk, mint amennyit eredetileg terveztünk fizetni, és még jobb minőségű fát is kaptunk (Jippíí!!). Plusz hozzá kell tenni, hogy egy ezressel többet adott vissza először a pasas, de azt készségesen visszaadtam, mihelyst észrevettem.
Az autóra felkötött táblával óvatosan mentünk haza, bátyám és Csabi az ablakból kinyúlva fogták még a táblát, olyan jól alá tudott kapni a szél.

A Kedves nagyon be volt zsongva, így amint lehetett, levágtuk, lecsiszoltuk az asztalnak valót.
Szörnyű stresszes dolog a milliméterekkel játszani, meg azzal, hogy most vajon eléggé lecsiszoltam-e vagy sem? De megcsináltuk. Másnap pedig az egész asztalt. Isteni érzés látni, ahogy összeáll az egész - és áll, nem dől össze! Persze nyűglődtem közben, azért nem annyira az én területem az asztaloskodás, a geometria sem volt a kedvencem, de a Kedvest jó volt nézni, ahogy lubickol az egészben.

Miután befejeztük az asztalt, akkor jöttünk rá, hogy basszus, eddig egy képet sem csináltunk, pedig ebből logout-os cikket akartunk írni... Sebaj. Felszaladtam a gépért és elkezdtem a fotózást - hiszen a logout-os lényeg, a gépház még hátra volt.


Na, az asztal elkészítésében is inkább a Kedves sürménykedett, de a gépházhoz meg aztán még kevesebb hozzászólásom volt (amúgy is inkább biciklizni mentem volna azon a reggelen..). De azért ott voltam, mert hát nem szeret egyedül lenni Csabi. Néztem, ahogy alkot, egy-egy dolgot le is mértem, ha megkért, aztán már inkább innivalót meg gyümölcsöket hoztam neki, hogy ne száradjon ki teljesen és ne haljon éhen (a munka hevében ugyanis hajlamos elfelejteni ilyesfajta szükségleteit).

Kivágta szépen a darabokat, lecsiszolta, összeillesztette, kivágta a CD/DVD-meghajtónak a helyet, aztán a ventillátoroknak (körző helyett a ventillátort használta!), amit kész élmény volt dekopírfűrésszel kivágni, de sikerült neki!

Megszületett a CD/DVD-meghajtó alátámasztás is.



Az alaplapnak való lemezt is beszerelte, némi alátámasztással.

Majd jöttek a vinyók kis elválasztói, amikhez az irtó fontos gumi-alkatrészeket én vagdostam ki! Ennek hála csendesek a vinyók :))



Méricskéltem még egy centis részeket is, amelyek végül nem kerültek be a házba, csak a takonyragasztó csöpögött rájuk :(



Igazából a technikai részét a Kedves jobban összefoglalja az ő cikkében, én inkább még az ott elmaradt apróságokat mondanám el.
Például azt, ahogy elemért rohangáltunk, hogy kipróbáljuk a power gomb mögötti ledeket (végül egy régi távirányító elemeit használtuk fel), ahogy mindent lefényképeztem, amit csak tudtam. Még sokszor azt is, amit nem engedett (ölben fűrészelés, fúrás, ilyenek..). Majd a gépház elkészülte után természetes fényben is pózolt.



Az asztal színén gondolkozgattunk, felmerült néhány alternatíva, de végül a natúr mellett döntöttünk. Egy lakkozás még ráfér mondjuk, arra is hamarosan sor kerül.



És végül beillesztettük a gépházat az asztalba és gyönyörködtünk. Ugyan kicsit egyenetlen, nem milliméter pontos, de a miénk.



A táblából még maradt egy adag, abból tegnap még egy polcot gyártottunk, tartottuk a dizájnt, úgyhogy már egész garnitúránk van! :)
Éljen a közös barkácsolás! Még a dekopírral való fűrészelést is gyakoroltam!

Még több kép, nagyobb felbontásban: https://picasaweb.google.com/pillepillango/Asztal

Kapcsos szivecske, polc és szekrény - avagy apró örömök a nyárban

Tegnap egy egészen tökéletes kis napom kerekedett (na jó, apró szépséghiba akadt a végére, de elhanyagolható). Először is, sokáig döglődtünk a Kedvessel az ágyban, oxigénhiányos szobaállapotunk miatt, majd kómásan kibattyogtunk a nappaliba, konyhába, ahol egy szivecske formájú kapcsos tortaforma fogadott engem. Megörültem neki nagyon. Anya vette a garázsbazárban, 200 forintért. Örült, hogy így megtetszett, én meg csillogó szemmel kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e az enyém... és esetleg az enyém lehetett és lett is. Jippíí!!

Ezt követően reggelit készítettünk egymásnak az én Szerelmemmel, Ő hagymás-paprikás-sajtos tojásrántottát kapott (oregánóval és borssal fűszerezve), én pedig barackos-almás-szedres-mézes zabpelyhet natúr joghurtba és egy kevés tejbe áztatva. Laktató reggelink után (az utolsó falatokat a készítőre bíztam) pedig felkerekedtünk mi is Anyáékkal a garázsbazárba, ahol a bútorok között találtunk egy egészen remek könyvespolcot, 1500 Ft-ért, amit gyorsan meg is vettünk.

A polc alja kissé elázott, meg jó poros volt úgy az egész, de nekiálltunk délután, megtakarítottuk (azt főleg én), fűrésszel szépen átalakítottuk (azt főleg a Kedves, az én seg(g)ítségemmel - hát na, valakinek súlynak is kell lennie, el ne mozduljon a fa), most a garázsban áll összeszerelve, holnap utazik Pestre, méltó helyére, ahol lelkesen nekiállok majd, hogy megpakoljam :)

Közben szekrényötlet is alakul, a monitor alá, erősítő-, gép- és egyéb tárolónak, már a faanyagot is kinéztük hozzá, google sketchup-pal megy a tervezés - amihez nekem nincs sok türelmem, így a lelkes Kedves mellett én néha hisztirohamot kapok... aztán megnyugszom, amikor takarítok kicsit odafönt, a régi szobában. Ugyanis leköltöztem az emeletről, vissza egy régebbi szobámba, ahol, mint utóbb kiderült, a pici Dorka valamikor 1990-ben megfogant. Nem csoda hát, hogy ilyen jól érzem magam itt.

Szóval Csabim tervezés-lázban ég, a szekrény mellett egy fekvő gépházat is akar kreálni, meg tápegységről működtetni egy aksis fűrészt, vagy mit... Én meg olvasgatok, hogy visszanyerjem hajdani műveltségem egy részét, ugyanis a mai, nem-írom-le-milyen szavam után nagyon szégyellem már magam... Csúnyán beszélek. Na nem a káromkodásról van szó, hanem a magyartalanságról, illetve a csúnya, helytelen ragozásról. Most írni is azért írok egy keveset, hátha az segít - meg mert Drága Szerelmem amúgy is alszik, így ráérek. A számolás is rém rosszul megy időnként.. szörnyű, mennyit felejt az ember érettségi után. De legalább tudok már olyat, hogy medulla oblongata. Ja, és nem. Mégse tudtam. Csak a szó ugrott be, de a magyar jelentése már nem. Fenébe. Butulok.. Akkor mit is tudok? Evezni. Az még egész friss élmény.

Mert leeveztünk Rajkáról Budapestre 9 nap alatt. Az 258 folyókilométer, bizony ám! Izmos és barna vagyok. Illetve hát izmos a karom-mellem-hátam, barna a hátam-karom-combom-hasam-arcom; a fenekemet viszont elültem, a lábszáram színe meg elüt a combométól, de annyi baj legyen. Az izomtalan testrészekre meg fogadást kötöttünk a Kedvessel, hogy első félév végére összeszedem magam. Szóval szeptembertől rettegjen az összes budapesti uszoda! Ki tudja, melyiket találom meg.

Oh, de a tegnapi tökéletes nap... volt a kapcsos forma, meg a polc, közben egy régi ismerősnek néhány információval szolgáltam a pszichológiáról, megbiztattam, hogy teljesíthető.. Aztán egy egészen romantikus vacsorát költöttünk el Csabival kint a kertben, mécsessel az asztalon, majd közös zuhany, és lám, az első fiú, aki lebőrradírozott tetőtől-talpig! Finom puha bőrrel és vizes hajjal távoztam hát a gőzfelhőből a csodaszép éjszakába.

Vége.

Ui.: Úgy néz ki, a garázsbazárból lesz egy kagyló fotelünk is, csak még Anya varr bele párnát (ezt a gödöllői rezidenciánkba szánjuk).

Uui.: Ma pakoltam le a régi szobából és gyerekkori rajzokra bukkantam. Van bőséggel, imádtam rajzolni. Most pedig imádtam visszanézni őket! :)

4. otthonom

Egyik délután Szegeden úgy éreztem, hogy mennem kell, nincs maradásom. Ha a Kedveshez nem is lehet menni, Budapestre lehet. Néhány órát lehet. Hát mentem. És szárnyalt a lelkem. Írtam is, de most ide nem az való. Hanem egy kép (az én nem túl szépen fényképező telefonommal készítve), egy dekoráció; az én 4. otthonomban, a vonaton. Én ragasztottam ki. Itt volt az ideje a dekorálásnak, hogy otthonosabb legyen.

A szöveg rajta kb. (emlékezetből) Legyél szerelmes! ; vonat = 4. otthonom, matrica = dekor; Jó utat! - na meg néhány szívecske. :)

Másnap délután amikor ismét Pestre utaztam, sétáltam a vonat mellett, hogy meglessem, melyik fülkében mennyien vannak. Megláttam egy üreset, gyorsan felpattantam hát a vonatra és odarobogtam. Hát nem az én drága matricás fülkém volt az? De igen :) Engem várt. Olyan jó érzés volt.