Nos, az előszobával annyit foglalkoztam kb., hogy egyszer felsöpörtem a héten. Amikor a gyerek alszik, akkor nem akarok ott zajongani, amikor meg nem, nos, akkor meg vele játszom a nappaliban általában, vagy valamerre programunk van (nővéreméknél, Anyáéknál, dokinál...). De nem csak ezért nem haladtam semmit, hanem azért is, mert úgy döntöttem, a zónázást ideje végre az alapoktól kezdeni. Elolvastam a Rend a lelke mindennek c. könyvet, és ez elég inspirációt és lendületet adott, hogy nekifussak a selejtezésnek, úgy istenigazából. A ruhákkal kezdem, ahogy a könyv is ajánlja.
Amúgy a könyvről röviden:
Ez a KonMari módszerről szól (Marie Kondo az írónő), amely a rendrakás művészete igazából. Az írónő szerint egyszer kell igazán rendet rakni, utána nem lesz többet rendetlenség, csak szépen használod a dolgaidat, visszarakod a helyükre, de nem fog többé a fejedre nőni az otthonod. Én ezzel vitatkoznék, de azért nagyon tetszett a módszer.
Először, mielőtt bármit is tennél, gondolkozz el: Milyen életet szeretnél? Ne csak annyi legyen, hogy olyat, amiben mindennek megvan a helye. Legyél konkrétabb. Milyen hangulatot képzelsz el, mit csinálnál szíved szerint az otthonodban? Az írónő a praxisából hoz egy példát erre. Az egyik kliense azt mondta, nőiesebben szeretne élni. Ez neki azt jelenti, hogy miután hazajön a munkából, szeretne fürdeni, aromaterápiával kényeztetni magát és jógázni. Elég eleven volt ez a kép, mintha már most is így élne. A saját képeddel a fejedben könnyebb selejtezni és rendet rakni, kialakítani az otthonod.
Ezután vedd sorra az összes cuccodat, egyenként. Mindegyiket vedd a kezedbe (ne csak ránézz, tényleg érintsd is meg!), és dönts: Ez örömet okoz nekem? Ha nem, akkor válj meg tőle! Kategóriánként haladj, a legkönnyebbtől a legnehezebb felé - ruhák, könyvek, hivatalos papírok, egyebek (CD-k, DVD-k, konyhai eszközök, stb.), és legeslegvégül a személyes tárgyak, papírok, emlékek. Nem kell könyörtelennek lenned, és azt is kidobnod, ami haszontalan, esetleg csúnya, de Te valamiért mégis imádod. Ha örömet okoz, tartsd meg. De ha csak bűntudatból, a múlthoz való ragaszkodásból, vagy a jövőtől való félelemből tartanád meg, akkor válj meg tőle. Végy tőle olyan búcsút, amilyet megérdemel, és engedd el. Mindezt a selejtezést, amennyire lehet, igyekezd egy szuszra megcsinálni - ami nem azt jelenti, hogy egy nap alatt végezned kell, csak egy lendülettel. Ne tarts nagyobb szüneteket. Így kitart a lendület, és a katarzis sem marad el. Ami a végén marad, az Te Magad vagy. Minden, ami örömet okoz Neked, ami a jelened, ami okkal marad az otthonodban. Ezután, de csakis miután már mindent leselejteztél, akkor ess neki a helykeresésnek - mi hová kerüljön? Mindennek legyen meg a maga helye, így a legkönnyebb rendet tartani (és ezáltal könnyebb takarítani is). Általában nincs szükség bonyolult tárolási megoldásokra. Azzal a mennyiséggel, ami egy ilyen selejtezés után marad, már könnyen elbánik a legáltalánosabb gardróbszekrény, fiókok és dobozok. A könyv ad pár tippet a ruhák tárolására is.
Tehát most nekiesek a ruháknak. Már elkezdtem, a héten folytatom, és talán a könyveket is sorra veszem, bár azok még dobozokban vannak. Azért az sok háztartásban nem működik, hogy mindent kidobunk, ami nem okoz örömet. Mert ha nem is okoz örömet a télikabátunk, de ha nincsen másik, és most tél van, és pénzünk sincs másikra, akkor nem hiszem, hogy ki kellene dobni. Én most szerencsés helyzetben vagyok, mert a legtöbb időmet itthon töltöm, így nincs annyi ruhára szükségem, így nyugodtan selejtezhetek. Ezzel párhuzamosan pedig listát is írok, hogy milyen ruhákat kell majd vegyek. Szépen, lassan, fokozatosan. Mire megint munkába állok, reményeim szerint már rendben lesz a ruhatáram. :)
