2013. június 26., szerda

Lakásozás 1. - előszoba, íróasztal és mindenes szekrény

    A nyári tervek között van az otthonosítás, de nehéz bármit is kezdeni a lakással, amíg teli vagyunk felesleges dolgokkal.
  Első lépésként az előszobából kezdtem elvinni az üvegeket az üveggyűjtőbe (mindig, amikor arra van dolgom, viszek egy hátizsáknyit, nincs "majd legközelebb"), a nem hordott cipőket a szekrénybe, szelektívet a szelektívbe, és remélhetőleg a "fekete dobozt" is sikerül felszámolni szép lassan, bár mindig lecsúszunk a veszélyes hulladékgyűjtésről (itt maradt beszáradt festékek, elektromos hulladék van főként a "fekete dobozban").

  Ezután következett a másik nagy mumus, az íróasztal. Már egy ideje nem dolgoztam rajta, mert tele volt mindenféle papírokkal, meg poros is volt. Így a Viától ellesett módszerrel beállítottam a telefonom időzítőjét 15 percre és elkezdtem lepakolni az íróasztalról. Ehhez kellett egy szemetes, egy papírgyűjtő és egy doboz, amibe a Kedves cuccait pakoltam, illetve egy felület/doboz, amibe azokat a cuccokat raktam, amiknek nem itt van a helyük. Hát, még 6 és fél perc volt hátra, amikor mindent lepakoltam az asztalról. Ezért volt olyan nagy mumus...Persze, ezután még a papírgyűjtőt vissza kellett vinnem a helyére, meg pár CD-t is. Szóval mondjuk akkor 10 perc alatt sikerült elpakolnom az asztalról. Ezután még kellett kb. 5 perc, hogy vizes rongyot hozzak és tisztára töröljem az asztalt. Szóval a bűvös 15 perc alatt használhatóvá is varázsoltam. (Persze a Kedvesnek még át kell válogatnia a cuccait...) Még a Kedvesnek is ragasztottam oda egy A/4-es lapot, mert az íróasztal az ágyunk mellett van, az ő felénél, így ő azt használja éjjeli szekrénynek. És nem, ez a lap nem azt jelenti, hogy ennyi az övé és kész, az asztal többi részéhez nem is érhet, hanem azt, hogy az mindenképp az övé, és oda vigyázzak, hogy ne pakoljak semmi mást.

Előtte
8 és fél perc pakolászás után már látni az asztalt
És kb. 15 perc munkával alkotásra készen áll az asztal
  Az íróasztal persze nem fejeződött be ennyivel, mert hát ott van az összes fiók, meg a tetejéről is selejtezni kellett/kell dolgokat. Hát szépen folytattam tovább. Minden nap egy fiók, illetve volt, hogy 15 percig csak a színesceruzáimat hegyeztem (idegőrlő, amikor folyamatosan törnek el a hegyek).
  Az első fiók az iratos fiók volt. Végre szépen sorba rendeztem a számlákat, csekkeket, és külön-külön bugyiba raktam a gáz-, villany- és internetszámlákat. Külön a blokkokat, szerződéseket, postai papírokat (ajánlott szelvény), azokat a garancialevelet, amik már nem érvényesek pedig kidobtam a papírosba. Külön raktam a személyes iratokat (egészségügyi kiskönyvek, lejárt személyi, lelet, stb.), amiket nem kell mindig magunknál őrizni. Illetve még egybe a sulis papírokat, referencia leveleket. Ezeket pedig egy fűzős mappába raktam, hogy minden egyben legyen. Minden bugyi fel van szépen címkézve, úgyhogy most már aztán nem keveredhet el semmi.
  A második fiók az úgynevezett "kreatív fiók" volt, amiben a zsírkréták, festékek, celluxok, satöbbik vannak. Ezt is szépen kipakoltam és újrarendeztem. A filceket végigpróbálgattam, amelyik rossz volt, kidobtam. A színesceruzákat az asztalról beraktam ide, egy klassz műanyagdobozba befért az összes, amiben anno biciklilámpák érkeztek hozzánk :) (a hegyezésük még nem fejeződött be). Így az asztalon is kevesebb az íróeszköztartó. Egyetlen üvegbe gyűjtöttem a mindennap használatos eszközöket (színes tollak, grafitok, rotringok), a filcek is bekerültek a fiókba, illetve a kifogyott toll gyűjtő maci is új funkciót kapott: jegyzetpapírokat, hegyezőt és radírt tartalmaz. A kifogyott tollak egy részét kidobtam, egy részét hazaküldtem Anyának, hátha otthon van hozzájuk tollbetét (igen, van egy családi kifogyott toll gyűjteményünk, talán azt is át kéne nézni). A vonalzókat összegyűjtöttem és egy papírmappába raktam az összeset, és a fent-középső, hosszú, nagy fiókba raktam őket. A "kreatív fiókon" belül pedig a festékek-kréták-sulis eszközök (főleg körzők) külön-külön helyet kaptak, elöl pedig a ragasztók, gémkapcsok és rajzszögek.

  Ezután áttértem kicsit a nagyszekrényre. (Van egy hatalmas, kb. 2,5 méter magas és 4 méter széles szekrényünk, ebben van kb. az életünk.) Ott is rendezgettem, és végre külön dobozt jelöltem ki a csomagolóanyagoknak (papírok, szatyrok, fóliák), illetve a másik biciklilámpás műanyagdobozba kerültek a szalagok, gombok, díszítőelemek. A dobozok között is szelektáltam (nem, nem kell 10 teafilteres doboz méretenként, elég csak mondjuk 2-2), illetve végre be tudtak kerülni a szekrénybe és nem a földön heverésztek (csak egy kis logika kellett és rendezés).
 A nagyszekrényen belül vannak a ruháink is, azok között is ismét körbenéztem - ugyanis nemrég konstatáltam, hogy az ujjatlanjaim az egekig érnek.
  A ruháknál szívtelennek kell lennem. Egyszerűen nem tarthatom meg azért, mert valamikor nagyon szerettem, és hát Belgiumban vettem és olyan sok kedves emlék fűz hozzá... Igen. De ha most felveszem, csak azt látom, hogy a hasam már nem befelé áll és ezért ez a fazon most már inkább vicces, mint szexi, és nem érzem kényelmesen magam az olyan fölsőkben, amik éppen hogy csak leérnek a derekamig - ha nem mozdulok meg. Vettem azóta olyan fölsőt, ami hosszú derekú, jól áll, úgyis azokat hordom. Itthoni fölsőnek pedig elég 2, amiből nyugodtan kinn lehet a hasam. A hosszú ujjúaknál is így szelektáltam. Nincs kompromisszum, hogy "de veszek alá trikót meg húzkodom naponta 20x, hogy ne legyen kinn a derekam". Van elég másik, ha mégse lenne, megy a bevásárlólistára. Ja igen, ruhaszortírozás közben érdemes bevásárló listát vezetni! A kismilló nagy, fehér pólóból is szortíroztam, az egyiket vsz. át is fogom alakítani, így az átkerült a varrós dobozba. (Pár ötletet összegyűjtöttem itt.) A méretet illetően azt, ami már olyan kicsi, hogy fel sem jön rám, tutira kimegy, ami feljön rám, de még kényelmetlen, az még esetleg maradhat, ha amúgy nagyon szeretem és ha tervezem, hogy lefogyok egy kicsit. Ha Te pl. tök elégedett vagy így Magaddal, és eszed ágában sincs fogyni (vagy hízni), akkor szortírozd ki azokat a ruhákat, amik kicsik vagy lötyögnek! Jó lesz másnak. Ha pedig épp fogyózol vagy hízni próbálsz, szülés után vagy vagy még épp várod a babát, akkor térj vissza ezekre egy kicsit később, amikor már stabilizálódik az alakod. Bár egy átnézést megér akkor is a ruhatárad.

  A ruhák sorsa egyébként sokféle lehet:
- rokonokhoz, ismerősökhöz kerülhet, ha még jó állapotú, rendben lévő ruha, csak Neked már nem kell
- el is adhatod, ha tényleg kifogástalan állapotú és érhet is valamennyit (és van erőd, időd, kedved ezzel foglalkozni)
- jótékonysági célra is felajánlhatod, ha jó az állapota, de sem Neked, sem ismerősöknek nem kell, mert pl. nem divatos, de egyébként a funkcióját még ellátja
- ha már szakadt, piszkos, akkor sem kell feltétlen a kukában végeznie - ha jó az anyaga, remek háztartási rongy lehet belőle!
    - Illetve mi a lyukas zoknikat a patkányoknak gyűjtjük. Tudnak belőle vackolni, vagy klassz függőágyat is lehet nekik varrni belőle :)
    - De akár egyéb kreatív dologra is fel lehet őket használni - hajpánt, báb, és egyéb készítésére (a kreatív dobozban is szortírozz rendszeresen!)
- ha a ruha nem a legjobb, de kis alakítással jó lehet, az kerülhet külön, egy átalakítós/varrós dobozba (rendszeresen szelektáld azt is, ne gyűljön össze egy évre elegendő varrnivaló!)
- ha a ruha másé, akkor keresd meg a gazdáját és add vissza neki!

A következő részben a könyvleltárról fogok írni. Kellemes lomtalanítást Mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések: