Elmélkedés barátságról, szerelemről

  (Víí, végre van egy kis időm a gép előtt ülni és csak úgy írogatni!) Tegnap az egyetemen az egyik órán szóba került a barátság és szerelem témaköre. Valahogy olyan kontextusban, hogy melyik szolgálja jobban az identitás alakulását, ám igazából a két kapcsolattípus közötti mérlegeléséről szólt, hogy melyik is a jobb. Hát, kissé felhúztam magam és a tanár kapott egy hatalmas mínusz pontot.

  A válasz természetesen az volt, hogy hát a barátság. Az indok a jól ismert klisé volt, hogy a szerelmek jönnek mennek, de a barátság... az akár egy életre is szólhat. Mint minden klisének, ennek is van némi igazságtartalma. Némi, bizonyos esetekben. Nem tudom, az életre szóló házasságot, vagy a barátságok megszakadását miért nem ismerik.
  Az órán elhangzottak alapján a barátság őszinte, önzetlen, érdekmentes, míg a szerelem sokszor őszintétlen, és önös érdekek, elvárások vezérelnek benne minket. Felkerült példának az, hogy hát egy alárendelődő kapcsolatban, ha a feleség (természetesen a feleség az alárendelt) elkezdi szárnyait bontogatni és függetlenedni, arra a férj csuklóból elutasítóan reagál, hogy hát a feleség minek bolygatja meg a rendet. Bezzeg egy barát... ő hogy támogatna, mert neki nincs olyan érdeke, hogy mi alárendelődjünk.
  Van ilyen kapcsolat, nem is egy, ezt aláírom. De tényleg ezt tartjuk szerelemnek? Ezt hozzuk fel példának a barátság mellett/szerelem ellen? És ki beszél a megbízhatatlan, az eltűnő, a hátba szúró, a kihasználó "barátokról"? Vagy aki épp alárendelt helyzetben lát minket szívesen?
  Értelmetlen volt a kérdés alapból, nem is értem, miért került szóba egy pszichológiai kurzuson. Persze, egy elméletet vettünk, de nem igazán éreztem úgy, hogy kritikus szemmel tekintettünk volna erre.

  Már egy ideje megfogalmazódott bennem amúgy ez a téma, mert elegem van a barátság idealizálásából, "túlsztárolásából". Mintha valami szent dolog lenne, tiszta, makulátlan, tökéletes.
  A két kapcsolattípust így összehasonlítani, hogy melyik a jobb, körülbelül olyan, mint amikor a gyerek megkérdezi mondjuk Aput, hogy kit szeret jobban, őt, vagy Anyut.

  De tisztázzuk, a szerelmet sem idealizálom túl. Vannak nagyon fontos barátaim, akiket nem adnék semmiért és senkiért. De voltak olyanok, akikkel végül megszakadt a barátság. Volt, aki megbántott. Barát is, szerelem is. Most pedig úgy látom, vannak barátok, akik megmaradnak egy életre, és van egy férjem, aki szintén mellettem lesz egy életen át. És még a szárnyalásom sem zavarja, sőt ;)

  Hogy a barátság önzetlen, a szerelem pedig önző, meg érdekekkel, elvárásokkal teli. Hát nem tudom. Szerintem mindennel és mindenkivel szemben vannak elvárásaink. A főnökünkkel, a zöldségessel, a buszsofőrrel, az édesanyánkkal, a barátunkkal, a szerelmünkkel, stb. szemben is. Nem esne jól nekünk pl., ha az eladó, akire mi kedvesen mosolygunk és szépen köszönünk, nem köszönne vissza vagy épp ránk mordulna, hogy mit vigyorgunk, inkább pakoljuk már el a megvett árut. Pedig mégis milyen jogon vannak nekünk vele szemben elvárásaink, hiszen semmilyen kapcsolatban nem vagyunk!? Igaz, mások a határok, ezt aláírom. A barátnak talán könnyebben megbocsájtjuk, ha lemond egy találkozót, mint a szerelmünknek. Például. De ettől a szerelem már csökkentebb értékű? Meg attól, hogy a szerelmünket nem szívesen látjuk mással hemperegni, bezzeg a barátainknak lehetnek még barátaik. Ettől önzőek vagyunk. Abszurd.
  Az egészet enyhíteni még elhangzott az, hogy persze a barátság és a szerelem mindenkinek mást jelent, lehetnek ezért eltérések...

  Utólag talán azt mondom, közbe kellett volna szólnom, de nem akartam az órát megszakítani filozofálgatással. Ide kiírtam. De lehet, legközelebbre összeszedem magam.

(Kép innen.)

Inspiráció a múltból

  Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, jó dolog lehet a régi képeket nézegetni, inspirálódhatunk saját magunktól is, nem kell feltétlen másokat nézni. A saját múltamból következik válogatás, a teljesség igénye nélkül.

  A hajamat jelenleg növesztem az esküvő miatt, hogy szép frizurám legyen, meg mert a Kedvesnek is tetszik a hosszú haj és én is kíváncsi vagyok rá, de azért tervezem majd a levágását, és találtam néhány inspiráló képet a múltból, milyen is legyen majd az új (asszony) frizurám.

Hajinspiráció 1. Frufruval, hajpánttal

Hajinspiráció 2. Frissen a fodrásztól, gomba hatás

Hajinspiráció 3. Egy régi kedvenc, oldalfrufrus fülig érő

  Aztán rájöttem a képeket nézegetve, hová jött fel az a plusz x kiló sunyiban a gimis évek óta. Nem feltétlen akarok olyan lenni, mint a gimiben, mert jött azért egy-két jó helyre is föl plusz kiló (természetesen a karomra gondolok, végre nem kell 3x körbetekerni rajta a vérnyomásmérőt), de azért na...

Alakinspiráció - erre is képes vagyok!

  És vannak hangulatok, érzések, amiket nem árt néha felidézni...

Inspiráció a testvéri szeretethez
(én vagyok a pici a fésűvel)

Inspiráció ahhoz, hogy tudjunk örülni az ajándéknak,
hogy tudjunk kapni

Azok az évek, amikor nem szerettem, ha fotóznak...
mégis kedves emlék lett a kép

Inspiráció mezőn fekvéshez
(az öltözködéshez NEM! az a 9. osztályos Dorka...)

Inspiráció ahhoz, hogy jó barátok legyünk
(barátnőm első pudingja)

Inspiráció ahhoz, hogy könnyedebben
vegyük a dolgokat

Inspiráció ahhoz, hogy értékeljük az egyszerű örömöket
(életem legnagyobb szendvicse)

Inspiráció a kreatív élethez
(imádtam az arcomra rajzolni egy időben)

Azok a piros lábkörmök... Mindig jó kedvre derítettek

  És Nektek van valami a múltatokból, ami inspirálni tudna?

Próbáld ki! - 2.

  A Próbáld ki! sorozat előzményét itt olvashatjátok. Most következzen egy újabb csokor. Próbáld ki, ...

  ... hogy zuhanyzás helyett rendes, kádas fürdést szervezel Magadnak, legalább 20 perces áztatással! Mehet bele habfürdő, illóolaj, köré mécsesek, bor vagy bármilyen ital a kézbe és csak kapcsolj ki! Semmi olvasás vagy agyalás, hagyd, hogy kalandozzanak a gondolataid vagy teljesen kikapcsoljanak! Én imádok ilyenkor lebukni a víz alá és úgy elleni egy darabig. Ha teheted, fürödj együtt a Pároddal, a nem kifejezetten két személyes kádakban is jó móka tud lenni, kellemes kikapcsolódás.

  ... hogy a szokásos esti programra nemet mondasz (nálunk ez az esti filmezés/agymosás) és leülsz a pároddal iszogatni, beszélgetni, egymás felé fordulva. Zenével, vagy anélkül. Egymásra figyelve. Akár egyedül is megteheted, hogy leülsz, megiszol egy pohár finom bort vagy egy üveg sört, vagy limonádét vagy bármit, és csak merengsz, ábrándozol, élvezed, hogy vagy és épp nem aktívan mosod az agyad vagy nem a mosatlannal küszködsz. Olyan könnyen bólintok rá az esti filmekre és olyan jó érzés volt egyet beszélgetni helyette. Ennek egy másik változata: Próbáld ki, hogy egy napig nem nézel filmet/sorozatot, egyebet és nem kapcsolod be a gépet (és az okostelefonodon sem nézed az e-mailjeid)!

  ... hogy nemet mondasz/mondtok a kötelező programokra és csak úgy vagy/vagytok, azt csináljátok, amihez épp kedvetek van és nagyon sokat vagytok együtt a pároddal, vagy nagyon sokat foglalkozol Magaddal. Nincs kötelező nagyilátogatás, barátozás, csak ha kedved van hozzá.

  ... hogy videót forgattok a barátokkal/pároddal/családdal vagy akár egyedül! Az évfolyamból páran a munkapszichológia kurzusra videót készítettünk beadandó helyett és elképesztően szórakoztunk! Találjatok ki egy sztorit vagy csak improvizáljatok vagy csak sétáljatok körbe a városban és kommentáljátok a látnivalókat, bármi! A fantáziátokra van bízva. Akár pillantsatok rá az aznapi újságra vagy valamilyen hírportálra és az egyik cikket filmesítsétek meg. Lehet, hogy nem lesz művészi vagy mindenki számára vicces, de garantálom, hogy Ti jól fogjátok Magatokat érezni közben. Bármilyen minőségű kamerával tökéletes, akár telefonnal, digitális fényképezővel, ezen ne akadjatok le.

  ... hogy végignyálazod a régi képeidet és egy inspirációs táblát készítesz Magadnak, vagy csak kellemes visszaemlékezést tartasz. Nem feltétlen kell sztároknál keresni a frizura/ruha inspirációt, a régi önmagunk is ideális lehet! (egy saját összeállítás hamarosan következik)

  ... hogy egy nap a mai kedvenceid/slágerek/rádió helyett a régi válogatás kazettáid/CD-id vagy lejátszási listáidat, mappáidat hallgatod. Múlt hétvégén régi kedvencek szóltak, miközben autóval utaztunk, a szél fújta a hajam, a nap sütötte az arcom, felszabadító érzés volt.

(Kép innen.)

Múlt

Ma megemlékezés van, ma visszaemlékezés, beszélgetés a "régiekkel". Szép emlékek, szép érzések. Elengedés, megbékélés és tiszta öröm.

Örülök a saját életemnek, hogy ez az enyém.

Örülök az övének, hogy látom, megtalálta az útját és sikerül kiteljesednie. És hogy még mindig nem veszítettük el egymást. Végül. Csak egy időre eltávolodtunk. De megint közeledés. És örülök, hogy még mindig értékeljük egymást, még mindig van kedves szavunk egymáshoz. Egy meleg ölelést küldök Neki.

Örülök a harmadiknak, mert látom, mennyire kitartó, és a nehézségek ellenére megtartotta minden emberségét, kedvességét, jókedvét, szerethetőségét. Még mindig olyan, amilyennek megismertem. A szó legszebb értelmében. A lényege állandó.

Örülök a barátnőimnek, a barátaimnak, hogy velem maradtak.

Örülök egy régmúlt kedvesnek - annak, hogy már nem vele vagyok. Hogy a tehetségét ki tudja bontakoztatni. Sajnálom, hogy más, számomra fontos értéket úgy érzek, elveszített, vagy háttérbe szorított. De örülök, hogy ennek a hiánynak már nem én vagyok az elszenvedője, és hogy időben váltunk el, hogy mindketten megtaláljuk a megfelelőt.

Örülök a mostani szerepemnek. Imádom a Szerelmem, az Egyetlenem. A szüleimet, a testvéreimet, a sógoromat, az egész családot. A várost, ahol élek. A vonatot, ami összeköt. Valahogy most minden összeállt. Mint egy kirakó. Egy estére bepillantást engedett az ég az egészbe. Hogy egésznek láthassam.

Az idei kártyám szerint csak helyet kell adjak az újnak, és az megjelenik. Úgy érzem, itt a hely. Képes vagyok az új befogadására. A tavalyival felégettem az akadályokat, az idei év kifújja a hamvakat. És hamvaiból újjá születik a főnix.

Szeretlek Élet.

Szeretlek Hajnalom.

És milyen fura, hogy több pár is mostanában 9 hónapos... Megszülettek. Megszülettünk.