A vörös félhold motívumának
jelentései Jókai Mór: Az aranyember
című regényében
Jókai Mór (1825-1904) a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alakja, a "nagy magyar mesemondó". Az arany ember pedig talán a leghíresebb regénye. A romantikára és Jókaira jellemzően a mű eseményekben és fordulatokban gazdag, hősei sematizáltak, jól elkülöníthetőek a negatív illetve a pozitív figurák. Bár Tímár Mihály, a főszereplő karaktere már némileg árnyalt, vívódó hős, aki nem mindig dönt helyesen.
Hozzá kapcsolódik a vörös félhold motívuma is. A romantika egyik jellemzője, hogy a természet visszatükrözi a hős lelki állapotát. A hold pedig "a(z) (át)változás, ismétlődés, növekedés és fogyás, halál és újjászületés, illetve újrakezdés jelképe." (Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár, 95. o. / Hold) És valóban, a vörös félhold motívuma mindig akkor jelenik meg, amikor valami változás várható. A vörös szín pedig a szenvedést, a pokol tüzét szimbolizálja ebben az esetben, hiszen a vörös félhold az, ami Tímár szenvedéseit "elindítja". Mikor pedig véget érnek a szenvedések, a hold is átalakul: "A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma, hanem egy ismerős jóbarát." A vörös félhold amúgy muzulmán (főként török) jelkép, megtalálható Törökország zászlaján is.
Az arany emberben is elsőként török vonatkozásban jelenik meg. Ali Csorbadzsi beszél róla halálos ágyánál Tímárnak: "Milyen vörös ez az éjszaka. Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A "vörös félhold"..." Ezután még kétszer megismétli, de egyszer sem fejezi be gondolatát, így Tímár ekkor még nem értheti a szókapcsolat jelentését. Ezután nem sokkal a Szent Borbála tőkére fut és elsüllyed.
Majd amikor megkezdik a rakomány kimentését, ismét megjelenik a vörös félhold. Előbb az égen, majd mikor Tímár hátat fordít neki, ismét szembetalálkozik vele, ezúttal egy zsákon. És rádöbben: "Ez volt az! Ezt értette a haldokló utolsó szavával." A zsákot beviszi a kabinba, senki sem veszi észre, csak a hold követi: "A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával, s besütött a kabin ablakán." Tímár szétvágja a zsákot és megtalálja benne Ali Csorbadzsi kincsét, ez pedig nehezen eldönthető kérdést vet fel: Kié a kincs? Tímeáé vagy az övé? Belső párbeszédet folytat, érvel, hogy miért is érdemli meg ő ezt a kincset. A hold közben némán figyeli. Mikor rábukkan a "köztes megoldásra", hogyan tartsa meg a kincset úgy, hogy közben Tímeáé is legyen, a hold ismét előtérbe kerül. Itt realizálódik a hold második funkciója (a hold, mint az előrevetítés eszköze mellett): a hold, mint lelkiismeret. "Tímár hallgatá a hold szavait, a habok beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog." S a belső hang megszólal: "Tolvaj vagy!" Ezzel a pénzzel Tímár újjászületik, gazdag ember lesz, "arany ember".
A "Tolvaj vagy!" mondat többször is felbukkan a műben, a holddal karöltve. A hold örök figyelő, a lelkiismeret, Tímár rátekintve mindig elgondolkozik, vívódik és érvel - saját magát védi a "tolvaj" szótól. De az újra és újra visszajön, nem hagyja nyugodni, hiszen:
"Ellopta Tímeától apja millióját, azután ellopta tőle szíve férfiideálját, végre ellopta tőle hitvesi hűségét.
Ellopta Noémitől szíve szerelmét, női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.
Ellopta Terézia bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja a háladatosságát.
(...) Meglopta az Istent magát, lelopott tőle egy angyalt.
(...) Meglopta a holdat!
(...) Meglopta magát az ördögöt."
A hold ismételt felbukkanásai egyre feszültebbé teszik Mihályt, egyre jobban tart tőle, lázálmaiban is visszatérő motívum lesz: "-Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot."
Később, Noémivel beszélgetve az "újjászületés" jelentésen kívül a "halál" értelmezés is megjelenik. Ugyanis Noémi szerint az öngyilkosok lelkei, testüket hátra hagyva a holdra távoznak. "s akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy a lélek, ami így erőszakosan hagyja el önkényt földi testét, nem mehet máshová, mint a holdba." Ezután kezd érlelődni Mihályban az öngyilkosság gondolata. Hátha végre megértené a hold szavát, ha lelke oda távozna. "Jövök, jövök! - mondta Tímár - Nemsokára megtudom, mit beszéltél hozzám. Ha hívtál, ott leszek." Ám a halál helyett Mihály az újrakezdés lehetőségét kapja meg - Krisztyán Tódortól. Így Tímár ott hagyhatja a szürke, kapitalista világot, hogy élete végéig Noémivel élhessen.
Elmeséli neki a "másik" életét, a lány pedig megbocsát neki - ez az igazi újjászületés Mihály számára. Ekkor már a hold is, mint jó barát jelenik meg.
Még azt is megemlíthetjük, hogy a félhold Kacsuka úrnál is felbukkan: "egész arca simára borotválva, egy kis félhold alakú pofaszakáll kivételével". A regényben pedig ez a félhold is csak szenvedést hoz Tímár fejére, hiszen Kacsuka úrba lesz szerelmes Tíméa.
Összességében a hold jelentései, szerepei a műben: kísértő csillag, lelkiismeret, változás, újjászületés-halál, újrakezdés, öngyilkosok jégparadicsoma, jó barát, billog.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ezt is magyar fakultációra írtam, még 2009. V. 13-án. Erre is ötöst kaptam :) Plusz egy felkiáltójelet ahhoz a részhez, amikor a hold második funkcióját is megemlítem. Nagyon sokat segített az, hogy a neten is fent van a regény, így ctrl+f-fel már könnyű volt a keresés ;)
A beadandón annyit módosítottam, hogy az idézeteket dőlt betűbe raktam.
A beadandón annyit módosítottam, hogy az idézeteket dőlt betűbe raktam.
