Cosmo-lány vagy?

  A múltkori házassági emléklapos elemezgetés után ismét egy szubjektív szövegelemzésbe-értelmezésbe kezdek, ezúttal viszont egy hosszabb műfajt választottam. Egy egész magazint fogok végigböngészni, hogy arra jöjjek rá, kinek is íródott ez a lap. Itt már a szöveg mellett bőséges képanyag is van, volt miből dolgozni. A választott magazinom a tavaly novemberi travel size Cosmopolitan. Akkor volt egy ilyen magazinvásárlós hangulatom, vettem egy Cosmo-t, egy Nők Lapját, később pedig még egy Éva Adventet is. Ezek közül a Cosmo-t találtam legizgalmasabbnak elemezni, mert már olvasás közben jöttek az ötletek tavaly novemberben, amikor a bejegyzés gondolata még sehol nem volt.

  Kezdjük a címlappal:

  J. Lo van rajta, egy női sztár, haskivan "felsőben", valami mellényszerűségben, amit én eddig ruha fölé láttam, hogy felvették volna, de ő csak úgy á la nature ezt vette fel fölsőnek, így a hasa mellett a dekoltázsa is eléggé szabadon van. A hasa és a melle (persze) feszes. Vékony combjain csipkés nadrág (?) feszül. Egyik hüvelykujját ebbe a nadrágba akasztja, másik kezével a lazán a vállára dobott valamilyen hosszabb felsőjét tartja. Körmei lakkozva, van egy hangsúlyosabb gyűrűje és nyaklánca, meg két karkötője. Kicsit oroszlános frizura, kihúzott szemek, félmosoly. 44 éves, de sehol egy ránc, mindene feszes. A hozzá tartozó idézet: "Úgy táncol a világ, ahogy én énekelek!"

  Emellett néhány angol szó, travel size, meg flört & love (bár a flört magyar helyesírással) és hot winter. Az ajánlott cikkek egyike pasiszerzéshez ígér tippeket, a másik a belső istennődet vadítja meg, a harmadik elsőre beleszeretős kabátot ajánl, a negyedik viccesen a Nagy EnCICIklopédia nevet viseli, melytől elvileg nem csak az önbizalmunk nő meg... És végül az ötödik egy riport arról, hogy valaki pénzért mondta ki az igent. Meg nagy reklám annak, hogy a travel size csupán 425 forint. Szóval itt minden tuti, a nő, aki irányítja a világot, a tippek, amikkel megszerzed A pasit, a kabát, a cicik, a belső istennőd...

  Az első hat oldal reklám. Aztán jön egy kis tartalom, még reklámmal spékelve. Van itt Hímnem, Friss, Shopping, Beauty, Riport, Szerelem&Szex, Te Te Te, Body Love és Weekend. Szóval nem nagyon szeretjük a magyar szavakat, bár néha azért belefér.

  És végre a főszerkesztő levele, ami a Cosmo-lányokhoz szól! A mostani szlogen a "Légy az a nő, aki mindig is lenni akartál." Szóval foglalkozzunk kicsit a nőiségünkkel, most ezt a szerepet vegyük elő. Mi lehet ez egy Cosmo-lánynak? Hát ez:

"Hm, aki mindig is lenni akartam? Csak nem volt hozzá merszem, időm, kedvem? Olyan lány, aki ha talál a konyhaszekrényben egy fél üveg Nutellát, nem eszi meg azon nyomban, és utána nem füllenti azt a pasijának, hogy fogalma sincs, hová tűnhetett, biztos nem is volt ott semmi. Vagy aki nem veszi meg a tizenegyedik kisfekete ruhát, mert "ilyenre mindig szükség van", hanem alaposan átgondolja a kassza előtt, hogy mi van a gardróbjában. De még inkább olyan lány, aki hetente háromszor elmegy edzeni. Na jó, legalább kétszer! De ehhez van akaratereje, kitartása, mert tudja, hogy ez jót tesz neki."

  Szóval a Cosmo-lányok ilyen gondokkal küzdenek. Nutellájuk van otthon (és nem Nutoka vagy hasonló "hamis" társai), amit bizony szeretnek bekanalazni, bár ez nem az a nő, akik lenni szeretnének. Ezért még a pasijuknak is hazudnak róla. (És pasijuk van, nem barátjuk vagy párjuk vagy élettársuk, netán férjük.) Ilyenek ezek a Cosmo-lányok, esendőek, nem tudnak ellenállni a kisfekete ruháknak (nekem a fekete kisruha logikusabb, de sebaj), abból van otthon vagy 10, de ha csak költői túlzás, akkor 5 mindenképp. De szeretnének átgondoltak lenni, meg olyanok, akik figyelnek magukra és mindent megtesznek magukért. Az edzést is. Mert erősek lélekben, van akaraterejük és kitartásuk. Na ilyenek szeretnének lenni.

  Aztán folytatja egy másik esettel, aki rátalált egy tuti módszerre (ó igen, kellenek a módszerek), hogyan tartsa be a fogadalmait. És pl. tett is olyan fogadalmat, hogy 30 napig nem csekkolja a sztárhíreket. A Cosmo-lányoknak az ilyen elfoglaltságokat kell minimumra csökkenteniük, hogy legyen szabadidejük és jobban tudják azt menedzselni. Vagy hogy egy hónapig nincs shopping! Hogy az online vásárlás is számít-e? Abba már belegondolni is rossz. A főszerkesztőnő pedig olyan 32 éves lehet, ha jól számoltam ki, vékony, nagy nyaklánccal, fülbevalóval, sminkkel, hullámos(ított) hajjal, szolid mosollyal és elegáns kisruhával (nem fekete). Lejjebb J. Lo sminkjéhez is adnak tippet, hogyan másoljuk le. Meg van egy kis Ti írtátok rész.

  Ezt követi egy kis Friss, hogy mi menő, cuki, dögös vagy szexi. Képek, listák, összehasonlítások (menő vs. ciki). Az ilyen listáktól kiráz a hideg. Csámcsogjunk másokon, hátha holnap rajtunk csámcsognak (de erre a rossz szokásra is ajánl később remek módszert a Cosmo!).

  Majd jön a Shopping, jó sok képpel, mi a mai trend, hol vásárolj és mit. Van itt atom drága és megfizethető ruhadarab is (68.990 vs. 7990 Ft-os bokacsizma). De van egy kis ajánló arról is, hogy kerüld el, hogy ugyanabban a szettben taggeljenek kétszer a facebook-on (mert az ugye szörnyű lenne).

  A Beauty részben sminkcuccok, kozmetikumok, frizurák, sztártippek, tesztelt kencék.

  Következik a Sztárportré J Lo-ról, ami egyébként nem rossz.

  Majd a Hímnem rovatban Liam Hemsworth elárulja, mi az a 3 dolog, amire szükség van a tökéletes kapcsolathoz. Kis statisztika is arról, a fiúk milyen gyakran néznek szexfilmeket és miért, és arról is egy adat, hogy a mai 22 éves pasik 88%-a hisz abban, hogy hamarosan rátalálnak a Nagy Ő-re, majd egy "Ugye, milyen édesek?" hozzáfűzés (miért lesajnáló nekem ez a kérdés?). Illetve kötelező teszt is van, meg félpucér sportoló fiúk és pasibarométer (folytassuk a csámcsogást!).

  A Szerelem&Szex-ben megtanulhatod, hogyan legyél kacér flörtölő a kétségbeesett helyett. Plusz néhány szexi és ciki felszedős szöveg és azok történetei. Az egyik tényleg egész mókás (szerintem legalábbis). A szöveg: "Helló, baby! Új vagyok a városban, meg tudnád mondani, melyik irányba kell menni a lakásodhoz?", válasz: "Persze, indulhatunk is! Alig várom, hogy bemutassalak a szüleimnek!", végül a srác zavarba jött és az egyik haverjával jött össze a lány. Ezután turkálhatunk más párok magánéletében (hogy léteznek-e, azt nem tudom), kaphatunk mindenféle szextippeket arra az esetre, ha csak pár percünk van (hm, micsoda élmény!) és kicsit beszélünk az exekről is.

  A Te Te Te rovat vadítja meg a belső istennőnket. Egy viszonylag hosszú cikk A szürke ötven árnyalatának filmváltozatáról, szereplőválasztásáról. Sajnos a férfi főszereplő nem szingli (hüpp-hüpp). Munka, önvédelem, tesztek, szépítőkúra (ha kicsit nem pasizol, végre lesz időd Magadra! - hogy aztán még szebben és frissebben pasizhass ismét).

  A Cosmo Riport csapta ki nálam a biztosítékot. Itt írnak azokról a nőkről, akik gazdag pasikkal jöttek össze. Oké, ha valakinek fontos a pénz, de az egyik történet konkrétan egy gazdasági erőszakot mutat be, ami már nagyon nem oké.

Te leszel a hercegnőm!

Gyöngyi tökéletes testű modell, akiért mindig is rajongtak a férfiak. Két éve, 28 évesen találkozott Karcsival egy szórakozóhelyen, egy félig ukrán milliárdossal, akivel az első pillanatban vonzódni kezdtek egymáshoz. A férfi a következő szöveggel ment oda a lányhoz: "Te leszel az én hercegnőm." És eleinte minden így is történt... "Látszólag semmi problémám nem lehet az életben, hiszen mindenem megvan. Harmincmilliós luxusautó, drága ruhák, ékszerek, egzotikus nyaralások és egy kacsalábon forgó palota, ahol együtt élünk. Ráadásul hab a tortán, hogy Karcsi nem csúnya öregember, hanem még harmincöt éves sincs, jóképű, sportos férfi - meséli Gyöngyi, majd sóhajt egy nagyot. Tényleg úgy indult az egész, akár egy tündérmese, hiszen a párom minden kívánságomat leste. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, valami megváltozott. Miután úgymond megkapott, szívvel-lélekkel az övé lettem, egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy egyedül vagyok ebben a kapcsolatban, és azóta sem változott. Persze megértem, hogy Karcsinak nincs ideje többet foglalkozni velem, de akkor is nagyon rossz itthon egyedül. Régebben gyógyszerfüggő voltam, pontosan tudom, milyen érzés függeni, a legmocskosabb dolog a világon. Megeszi a lényemet, szabadulnék, de nem tudok! Hiába van meg mindenem, úgy érzem, szépen lassan felemészt a magány, a luxuslakás csendje. Kriptává válik ilyenkor a palota is. Régen volt önálló keresetem, munkám és életem, de amióta együtt vagyok Karcsival, csak ő van. Az egész életem tőle függ: az is, hogy mennyi pénzt kapok tőle, hogy mit vehetek meg és mikor. A barátok is eltűntek az életemből, hisz mindenkitől úgymond "elvett". Nemrég kitaláltam, hogy elmegyek dolgozni, mert itthon megkattanok, de nem engedi. Nincs más dolgom, mint hogy mossak, főzzek, takarítsak. Soha sehova nem járunk, így még a drága ruháimat sem tudom felvenni. Az egyetlen jó program az életemben, ha beszélgethetek a pszichológusommal. És már az is mindegy, hogy miről, mert nem vagyok beteg, de olyan jó valakihez szólni. Néha azt érzem, egyedül egy gyerek menthetne meg. Ma már Karcsi is akarja, de tudom, hogy csak miattam. Már ő is érzi, hogy borzalmasan magányos vagyok! Talán soha ennyire még, akkor sem, amikor szingli voltam. És jogosan tehetnék fel a kérdést, hogy miért nem változtatok?! Azért, mert nem tudok! Fogva tart a kislánykori álmom, hogy egy herceghez menjek feleségül. Csak arra nem gondoltam, hogy a herceggel bizony jár aranykalitka is."

  Úristen! Nem érdekel, hogy ez most valós vagy kitalált, vagy valós, de nem magyar történet. Amit közvetít, ahogy teszi azt, az rossz, romboló. Itt a nő teljes mértékben le van uralva. Mi az, hogy nem engedi dolgozni menni? Milliárdos, de a nőnek kell otthon maradni a háztartást vezetni? Ez az indok? (De ha nem lenne milliárdos, akkor sem döntheti ezt el a nő helyett!) És nem, egy gyerek nem mentené meg, sőt! Nagy valószínűséggel nem a gyermekkori álom miatt nem tud változtatni, hanem mert a pasas azt sem engedné. Ha valós a sztori, akkor pedig a pszichológusnak illenék felismerni a helyzetet... Ez elképesztő. Azt közvetíteni, hogy ejnye-bejnye lányok, látjátok, mi lesz, ha hercegnők szeretnétek lenni... hát azért bizony viselni kell a következményeket. Pfuj!

  Ministatisztikát is készítettem. Első átolvasás után 5 szót választottam ki, a szexit, a trendit, a dögöst, a cukit és a menőt. Ezek mellett persze érdemes lehetett volna a pasi-csajszi arányokat is nézni, meg más izgalmas szavakat (ciki, vagány, shopping, love, stb.), de most ennyit és ezeket néztem. A sorrend:

• Szexi 50, egy oldalon belül maximum 3
• Dögös 26, egy oldalon belül maximum 4
• Cuki 21, egy oldalon belül maximum 2
• Menő 18, egy oldalon belül maximum 3
• Trendi 14, egy oldalon belül maximum 3

  Összesen 129. Persze érdekes lenne megnézni ezt arányokban is, hogy az egy oldalon található szavaknak hány százalékát teszik ki ezek, vagy más melléknevekkel összehasonlítva, de azért nem álltam neki egy ilyen fokú számolásnak :D Mindenesetre olvasási élményben azért feltűnő ezeknek a szavaknak a túlsúlya.

  A reklámokat számoltam még össze, hogy hány oldalt tesznek ki nagyjából. Összesen kb. 37 és 1/3 oldalt, kerekítve 37,3 oldalt a 172-ből. Ez ~22%-a a magazinnak, ami szerintem azért elég durva. Ebbe pedig nem számoltam bele az olyan oldalakat, amelyek igazából reklámok, de legalább valamilyen "tematikát" kerekítettek köréjük, és néhány mondat született a fotók mellé. A reklámok között szerepelnek kozmetikum, parfüm, ruha&cipő, ékszer&kiegészítő, kütyü, háztartási cikk, innivaló, rádióműsor&TVműsor&újság, nyereményjáték és önreklámok is.

  Hogy milyen a Cosmo-lány? Az én olvasatom alapján olyan 20-as-30-as éveiben járó, önálló egzisztenciával rendelkező fiatal, egyedülálló nő (aki még csajszninak hívja magát). Fontos neki, hogy szexi, dögös, trendi és menő legyen. Ideje nagy részében ezzel is van elfoglalva, főleg azért, hogy összeszedjen valami pasit. Na nem hosszútávra, mert akkor már nem neki szólna a Cosmo! Én azt éreztem, hogy ezeket a nőket úgy kezelik, mintha 16 évesek lennének. A Cosmo hangulata sok mindenben idézte kamaszkorom magazinjait, szóhasználatában, meg ezekkel a csámcsogós összehasonlításokkal és az idétlen tesztekkel. Talán lejjebb is tolnám 13-ra a 16-ot. Oké, a szexről nem írnának így, meg nem feltétlen reklámoznának 70 ezres cipőket. Mondjuk így is nagyon vegyesen voltak a reklámok, hogy a magyar közönségből minél több nő tudjon olyan dögös lenni, amilyen szeretne.

  Szóval én nem vagyok Cosmo lány. 10 éve talán jobban értékeltem volna, most így elég volt. Az én női magazinom az urban:eve. De ha tudtok még jót, azt szeretettel várom, mert amúgy imádom a színes-szagos magazinokat olvasgatni!

A vörös félhold motívumának jelentései Jókai Mór: Az arany ember című regényében

A vörös félhold motívumának

jelentései Jókai Mór: Az aranyember

című regényében

      Jókai Mór (1825-1904) a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alakja, a "nagy magyar mesemondó". Az arany ember pedig talán a leghíresebb regénye. A romantikára és Jókaira jellemzően a mű eseményekben és fordulatokban gazdag, hősei sematizáltak, jól elkülöníthetőek a negatív illetve a pozitív figurák. Bár Tímár Mihály, a főszereplő karaktere már némileg árnyalt, vívódó hős, aki nem mindig dönt helyesen.

      Hozzá kapcsolódik a vörös félhold motívuma is. A romantika egyik jellemzője, hogy a természet visszatükrözi a hős lelki állapotát. A hold pedig "a(z) (át)változás, ismétlődés, növekedés és fogyás, halál és újjászületés, illetve újrakezdés jelképe." (Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár, 95. o. / Hold) És valóban, a vörös félhold motívuma mindig akkor jelenik meg, amikor valami változás várható. A vörös szín pedig a szenvedést, a pokol tüzét szimbolizálja ebben az esetben, hiszen a vörös félhold az, ami Tímár szenvedéseit "elindítja". Mikor pedig véget érnek a szenvedések, a hold is átalakul: "A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma, hanem egy ismerős jóbarát." A vörös félhold amúgy muzulmán (főként török) jelkép, megtalálható Törökország zászlaján is.

      Az arany emberben is elsőként török vonatkozásban jelenik meg. Ali Csorbadzsi beszél róla halálos ágyánál Tímárnak: "Milyen vörös ez az éjszaka. Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A "vörös félhold"..." Ezután még kétszer megismétli, de egyszer sem fejezi be gondolatát, így Tímár ekkor még nem értheti a szókapcsolat jelentését. Ezután nem sokkal a Szent Borbála tőkére fut és elsüllyed.

      Majd amikor megkezdik a rakomány kimentését, ismét megjelenik a vörös félhold. Előbb az égen, majd mikor Tímár hátat fordít neki, ismét szembetalálkozik vele, ezúttal egy zsákon. És rádöbben: "Ez volt az! Ezt értette a haldokló utolsó szavával." A zsákot beviszi a kabinba, senki sem veszi észre, csak a hold követi: "A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával, s besütött a kabin ablakán." Tímár szétvágja a zsákot és megtalálja benne Ali Csorbadzsi kincsét, ez pedig nehezen eldönthető kérdést vet fel: Kié a kincs? Tímeáé vagy az övé? Belső párbeszédet folytat, érvel, hogy miért is érdemli meg ő ezt a kincset. A hold közben némán figyeli. Mikor rábukkan a "köztes megoldásra", hogyan tartsa meg a kincset úgy, hogy közben Tímeáé is legyen, a hold ismét előtérbe kerül. Itt realizálódik a hold második funkciója (a hold, mint az előrevetítés eszköze mellett): a hold, mint lelkiismeret. "Tímár hallgatá a hold szavait, a habok beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog." S a belső hang megszólal: "Tolvaj vagy!" Ezzel a pénzzel Tímár újjászületik, gazdag ember lesz, "arany ember".

      A "Tolvaj vagy!" mondat többször is felbukkan a műben, a holddal karöltve. A hold örök figyelő, a lelkiismeret, Tímár rátekintve mindig elgondolkozik, vívódik és érvel - saját magát védi a "tolvaj" szótól. De az újra és újra visszajön, nem hagyja nyugodni, hiszen:

"Ellopta Tímeától apja millióját, azután ellopta tőle szíve férfiideálját, végre ellopta tőle hitvesi hűségét.

Ellopta Noémitől szíve szerelmét, női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.

Ellopta Terézia bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja a háladatosságát.

(...) Meglopta az Istent magát, lelopott tőle egy angyalt.

(...) Meglopta a holdat!

(...) Meglopta magát az ördögöt."

      A hold ismételt felbukkanásai egyre feszültebbé teszik Mihályt, egyre jobban tart tőle, lázálmaiban is visszatérő motívum lesz: "-Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot."

      Később, Noémivel beszélgetve az "újjászületés" jelentésen kívül a "halál" értelmezés is megjelenik. Ugyanis Noémi szerint az öngyilkosok lelkei, testüket hátra hagyva a holdra távoznak. "s akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy a lélek, ami így erőszakosan hagyja el önkényt földi testét, nem mehet máshová, mint a holdba." Ezután kezd érlelődni Mihályban az öngyilkosság gondolata. Hátha végre megértené a hold szavát, ha lelke oda távozna. "Jövök, jövök! - mondta Tímár - Nemsokára megtudom, mit beszéltél hozzám. Ha hívtál, ott leszek." Ám a halál helyett Mihály az újrakezdés lehetőségét kapja meg - Krisztyán Tódortól. Így Tímár ott hagyhatja a szürke, kapitalista világot, hogy élete végéig Noémivel élhessen.

      Elmeséli neki a "másik" életét, a lány pedig megbocsát neki - ez az igazi újjászületés Mihály számára. Ekkor már a hold is, mint jó barát jelenik meg.

      Még azt is megemlíthetjük, hogy a félhold Kacsuka úrnál is felbukkan: "egész arca simára borotválva, egy kis félhold alakú pofaszakáll kivételével". A regényben pedig ez a félhold is csak szenvedést hoz Tímár fejére, hiszen Kacsuka úrba lesz szerelmes Tíméa.

      Összességében a hold jelentései, szerepei a műben: kísértő csillag, lelkiismeret, változás, újjászületés-halál, újrakezdés, öngyilkosok jégparadicsoma, jó barát, billog.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt is magyar fakultációra írtam, még 2009. V. 13-án. Erre is ötöst kaptam :) Plusz egy felkiáltójelet ahhoz a részhez, amikor a hold második funkcióját is megemlítem. Nagyon sokat segített az, hogy a neten is fent van a regény, így ctrl+f-fel már könnyű volt a keresés ;)
A beadandón annyit módosítottam, hogy az idézeteket dőlt betűbe raktam.

Weöres Sándor: Merülő Saturnus - elemzés

Weöres Sándor: Merülő Saturnus

elemzés

          Weöres Sándor (1913-1989) a XX. századi magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Író, költő, műfordító, zseni: 15 évesen már publikál, több díjat is nyer. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik. Első verseskötetein még érződik is a nyugatias hatás, ám érett költészetének stílusa már annyira egyéni, egyedi, hogy semmilyen stílusirányzathoz nem csatolható. Prótheuszi költőként is szokták emlegetni, mivel ő is, mint Prótheusz, mindig más alakba bújik, más szerepet vesz fel, mindig olyat, amely a vers mondanivalójának kifejezéséhez a legmegfelelőbb.

          Jelentősége ezen kívül azért is olyan nagy, mivel azon kevesek közé tartozik (pl. Nagy Lászlóval együtt), aki a II. világháború és '56 után sem omlott össze, új irányt, utat tudott mutatni a magyar költészetnek, a magyar társadalomnak. Bár leginkább gyermekverseiről híres, de saját bevallása szerint: "Persze vannak pesszimista verseim is: De profundis; Merülő Saturnus; de hitetlen egy sincs." Mi a Merülő Saturnus cmű művével fogunk most megismerkedni.

          A Merülő Saturnus című verse az 1968-ban megjelent kötetének címadóverse. Ez a kötet egy Sevcsenko idézettel indul ("Mulik a Saturnus-erő/Gonosz lesz ez a jótevé,/Mihelyt az ősz fürtöket fonja...). Tarasz Sevcsenko (1814-1861) ukrán költő, festőművész és humanista. Tíz évig hol rab, hol elítélt, hol pedig kényszermunkás, de ezalatt is ír, alkot - persze titokban. Egész életében küzd a jobbágyfelszabadításért (maga is jobbágy származású), az önkényuralom megszüntetéséért, a nemzeti elnyomás ellen (ezért is tartóztatják majd le). Nem véletlen hát, ha Weöres tőle idéz. Az idézett sorokban ugyanolyan negatív jövőkép jelenik meg, mint a Merülő Saturnusban: az életerő elmúlása, az emberi hiszékenység győzelme (jótevőnek nézik a gonoszt), a fürtöket fonó ősz. mint a fojtogató elmúlás.

          Weöres ezt a művét T. S. Eliot emlékének ajánlja, aki 1965-ben hal meg. Weöres Eliotot mesterének vallja: "Azok közé szeretnék tartozni, akik, mint T. S. Eliot, költészeti doktrína nélkül, legjobb hajlamaikat követik, maximális értékre törekszenek, ellanyhulásuk ellen makacsul küzdenek... Hol hagyományosak, hol újítók, hol érthetők, hol érthetetlenek, aszerint, hogy az éppen jelentkező kifejeznivalónak mi felel meg leginkább. Nem követnek valamely irányt, hanem úgy növekszenek, mint az élő fa: ágaikkal minden irányba, gyökerükkel lefelé, koronájukkal felfelé."

          Ezzel a művével pedig mintegy emléket állít Eliotnak, a Merülő Saturnus témájában és képeiben is hasonlít Eliot: A puszta ország (The Waste Land) című, 1922-ben megjelent verséhez (amit Weöres fordított le magyarra). Elior verse kollázs a korabeli társadalomról, egy széttöredezett országot jelenít meg. Hatása oly' nagy, hogy egyik kritikusa ezt írja róla: "majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság".

          Az idézet és az ajánlás után térjünk rá a versre. A mű címében szereplő Saturnus egy antik római isten, akinek az uralkodása a nyugalom és a béke időszaka volt. A "merülő" jelző egy visszafordíthatatlan folyamatra utal, azaz az ősi "aranykor", a társadalom és a természet összhangjának felborulását, eltűnését vetíti előre.

          A vers három versszakból áll, az első a múltat, a második a jelent, a harmadik pedig a lehetséges jövőt mutatja be. A mű szervezőelve az ellentét: a pásztor (költő), aki a szellemi aktivitást képviseli és a csorda, a passzív, érdektelen társadalom ellentéte.

          A költő, a pásztor, a szellemi vezető elvesztette a nyáját, s ezzel együtt a hivatását, az életcélját is. Ez is visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan. A nyáját elvették, s a botja is eltörött. Itt a kérdés már csak az, amit a mű során háromszor fel is tesz magának: "Bánjam-e?". Azaz foglalkozzon-e még a világgal, ha az már hátat fordított neki?

          Az egyén tragédiáján keresztül megláthatjuk a világ tragédiáját is. A költő bemutatja, hogyan kergették el sorra a szellemi vezetőket, az értéket képviselő embereket (a papot, a királyt, a bölcset, a tudóst, s végül a költőt). Hangneme itt ironikus, szatirikus, ezzel gúnyolva ki a korabeli társadalom értékrendjét, felszínességét, hogy a mélyről jövő, igazi érték helyett a praktikusságot, sablonosságot támogatják ("célszerű dalnokok").

          Majd a jelen tragédiája következik, ahol mindenki egy vályúnál tolong, fejük lehajtva - jól is van ez így, legalább nem néznek körül, nem látnak. Aki pedig lát és gondolkodik, azt megbüntetik ("agyarat döfnek belém, ha látom"). Megjelennek a háború borzalmai: "gyilkos sugarak", "kapuba rakott robbanás" és ezzel párhuzamosan a mindennapi élet szörnyűségei is: "roppant szaporulat", "kapart anyaméh", "falánk hódolat". Ezek közül a "kapart anyaméh" szókapcsolat, az abortusz a legerősebb. Azzal, hogy a költő egy felsorolásban említi az abortuszt és a háborút, arra világít rá, hogy nemcsak a katonák gyilkolnak, hanem a felelőtlen nők, lányok is. S bár más körülmények között, de ugyanúgy értelmetlenül.

          A harmadik versszakban a lehetséges jövő képe tárul elénk. Weöres az akkori társadalmat, állapotot egy száguldó vonathoz hasonlítja, amely egy szakadék felé, a saját vesztébe rohan. De itt már megkérdőjelezi önmagát, hátha ő nem lát jól, és van még egy pálya a szakadék fölött, vagy hátha szárnyat bont a vonat és felrepül (ez is egy elioti kép, nála a mennyországba szálló víziló jelenik meg). Ezzel együtt pedig ki is vonja magát a felelősség alól: "ők tudják, nem én". Az utolsó sorokban pedig mintegy válaszol saját kérdésére, hogy bánja-e. "Nekem már mindegy.", mondja, és belenyugszik sorsába. Lemond hivatásáról, leheveredik pihenni, s már nem látja, mi úszkál a vályúban - nem is érdekli - csak az állatok farát és lobogó füleit látja.

          De legalább nem állt be a sorba, ezt az utolsó reménysugarat hagyta meg a mű.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most, hogy van egy kis időm, folytatom a meglévő elemzéseim begépelését. Úgy láttam, van, amelyik hasznos volt :)
Ezt 2010. II. 16-án írtam. Ötöst kaptam rá, az egy-két helyesírási hibát itt már javítottam, még a "Mi a Merülő ..."-nél kaptam egy hullámos vonalat a "Mi"-re.

Jelenlegi véleményem szerint a fogalmazásom itt nem túl szárnyaló vagy változatos, élvezetes, viszont az tuti, hogy jól utánajártam a dolgoknak. :)

Plusz link, ahol a költő maga mondja el ezt a versét: Katt!

József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (elemzés)

József Attila (1905-1937) a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költészete szintetizál: lezár és összegez egy korszakot, de egyben újat is nyit. Pályáját három nagy korszakra bonthatjuk. Zsengéi lázadástól fűtöttek, míg második korszakát a szocializmus eszméi itatják át - ami nem is csoda, hiszen proletár családból származott - harmadik korszakának versei pedig rezignáltak, önelemzőek, a költőre ekkor már a freudizmus volt nagy hatással.
Kései versei letisztultak, formái és költői képei leegyszerűsödtek. Ebből a korszakából maradt ránk a Talán eltűnök hirtelen... című verse is.

Ezt a verset 1937-ben, halálának évében írta; ekkor már súlyos beteg. Ahogy a cím is jelzi nekünk, a mű témája az elmúlás, a költő elgondolkodik, meditál az élete fölött. Bizonytalan, talán fél is. Ezt a bizonytalanságot a "talán" szó használata és a három pont is felerősíti. A cím megegyezik a költemény első sorával, a népdalokra jellemző módon; ez is mutatja, hogy József Attila kései versei valóban leegyszerűsödtek.
A mű idő- és értékszembesítő vers. A költő felidézi gyermekkorát, és versszakról-versszakra szembesíti magát azzal, hogy mennyi mindent elpazarolt életében, mennyi mindent tekintett értéknek, amit már sosem kaphat vissza - mint az édesanyját, a gyermek- és ifjúkorát, vagy az iskolás éveit.
A vers hangulata nyomasztó, hiszen a költőt a magányosság és az árvaság érzete hatja át: "Talán eltűnök hirtelen/akár az erdőben a vadnyom." Azaz senki sem venné észre, ha meghalna, nem lenne olyan, akinek hiányozna.
Ezt a hangulatot az ige- és jelzőhasználata is fokozza: a "Bánat szedi szét eszemet" az "Sz" alliterációval (az Sz ráadásul sziszegő, félelmet és hidegséget keltő hang is) vagy a "Most rezge megbánás fog át" sor a rezge jelzővel, ami még védtelenebbnek mutatja a költőt. Rezge a félelemtől, de rezge valószínűleg a betegség okozta gyengeségtől is.
Képei egyszerű, ősi képek. Gyermek- és ijfúkorát a tavasz toposznak felelteti meg: "bimbós gyermek-testem", "Ifjuságom, e zöld vadont"; míg az akkori, halálközeli állapotot az ősszel azonosítja: "hallgatom/a száraz ágak hogy zörögnek."
Ez a vers egy magányos ember létösszegzése, csendes fájdalmának kifejezése, búcsúja az élettől. A költő már nem cselekszik, csak "könnyezve hallgat".
Bár József Attila úgy érezte, nincsen senkije sem, tudjuk, hogy ez nem így volt. Barátai és nővérei amiben tudták, segítették, ám a költő elméje ekkor már nem volt ép, egyre inkább visszahúzódott a saját belső világába.

Költészete nagy hatással volt többek között Pilinszky Jánosra és Nagy Lászlóra, a Baumgarten díjat is elnyerte végül - igaz, csak posztumusz.

Nyelvtan: 5
Tartalom: 4/5

Hiányzik: művészeti eszközök, rímek, verselés (és megint művészeti eszközök.. tanárnő..)


Hm.. na jó, talán tényleg nem ez életem fő műve. Ahhoz képest viszont, hogy nem igen szeretem József Attilát, egész jó lett :D Mondjuk ez a verse még egészen tetszett is. Nem is feltétlen a jegyemmel van a baj. Ha négyötöd, akkor négyötöd. Inkább a megjegyzés, amit hozzá kaptam. Hogy ennél nálam többet vár.. és nézzem meg osztálytársamnál, mik hiányoznak, mert hogy ugyanazok a hibáink. Közben nekem is ráírta a hiányokat, a művészi eszközöket kétszer is... el is fogadom, valóban kimaradtak dolgok. De mást pedig azért dicsért halálra, mert terminus technikusokat használt. Áh.. az irodalomban tényleg ez a nagy valami? Néhány szakszóval való dobálózás? Az irodalom elvileg művészet.. és több egyszerű eszközök halmazánál. Az eszközök tényleg csak eszközök, hogy kifejezzenek egy hangulatot, egy érzést, és hassanak az olvasóra.. én igyekeztem átérezni József Attila hangulatát, és azt megragadni - még ha nem is sikerült úgy, ahogy terveztem, de próbálkoztam. Sajnos többet éreztem, mint amit papírra tudtam volna vetni.
És sikerült ezzel elrontania az első két órámat. Az is lehet ötös irodalomból, aki alig foglalkozik az irodalommal, nulla a művészi érzéke, csak egyszerűen bemagolja az elemzéseket.. hú de nagy érdem. Van segge.. jó persze, ez is valami, nekem mondjuk nincs ilyenhez erőm, de azért... ez olyan csalódás tud lenni. Azért volt benne értékelhető, és semmi pozitívat nem mondott rá.

Nagy László: Tűz - verselemzés

-->

Ez a verselemzés faktos házi, a tanárnő sajnos lebetegedett, úgyhogy még nem tudtam neki odaadni, talán a jövő héten. A téli szünet után a jegyet is ide tudom majd írni, amit kaptam rá. ^^

Nagy László: Tűz

elemzés

Nagy László (1925-1978) a II. világháború utáni magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Megítélése elég ellentétes, a kritikusokat két táborra osztja. Van, aki szerint költészete túl patetikus, hitvallása, célja és módja elavult; és van, aki szerint pont, hogy hitvallása teszi őt igazán értékessé: mivel Nagy László még hitt az irodalom társadalomformáló hatásában, az értékmentő szerepét vállalta magára (ahogy ezt a Ki viszi át a Szerelmet című versében is olvashatjuk) és így a helytállás példájává vált. Költészetét két nagy korszakra tagolhatjuk: a bulgáriai utazás (1948-1952) előttire és utánira.

Az első korszakot a költő szocializmusba vetett hite jellemzi, versei sematikusak. Bulgáriai utazása azonban új lendülettel tölti fel, hazatértekor kiábrándul az addig jónak hitt eszmékből, „újraértelmezi” a világot és önmagát is. Költészete érettebbé válik, jellemző lesz rá a lineáris-oppozíció és az archetipikus toposzok használata. Második korszakának egyik gyümölcse a Himnusz minden időben, 1965-ös kötetének Tűz című verse is.

Már első ránézésre is feltűnik, hogy a vers félig-meddig képvers. Anélkül, hogy elolvasnánk, már asszociálhatunk a hangulatára, témájára. A versszakok szimmetrikusak, a hosszú és rövid sorok szabályosan váltakoznak, dinamizmussal töltve fel a verset. Elolvasva, de nem figyelve a szavak jelentésére a „tűz” szó ismétlése és a sorok hosszának váltakozása különös ritmust kölcsönöznek a műnek, mintha az ütőerünkre tennénk a kezünket, úgy lüktet ez a vers is.

Nem csoda, hiszen a tűz az élet és a szerelem egyetemes jelképe. Emellett világít, utat mutat, illetve megtisztít – ezzel pedig a bátorság, a hit és az ártatlanság próbáját is szimbolizálja. A bosszú, a lázas betegségek és a pusztító szenvedélyek jelképe is. Kétféle tűzről beszélhetünk. Az egyik a szelíd és hasznos (kohó, lámpás, tűzhely), a másik pedig a pusztító és megzabolázhatatlan (villám, vulkánkitörés).

Nagy László versében a tűz vad, féktelen és pusztító, de nem értelmetlenül: megtisztít. Szembeszáll a megalkuvással, a fásultsággal és az öregséggel. De nem a testi öregséggel, hanem a lelkivel: „ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra/lélekben szakállasodva”. Ez a tűz utat mutat, ahogy a csillag is: „csillag-erejű”.

A vers a költő harca az elidegenedéssel szemben, egy olyan világ ellen, ahol a mozdony is magányos (a fekete jelző pedig még nyomasztóbbá teszi), ahol még a madár sem szólja az igazat, ahol az emberek szinte jéggé váltak, életképtelenné, a színek kifakultak, a túlszabályozottság pedig megfojtja az embereket.

Ez a mű egy fohász a tűzhöz, az ősi egészhez („mindenség-gyökerű”), hogy pusztítsa el ezt a haldokló világot és teremtsen újat, őt pedig repítse e „jéghegy” fölébe, oda, ahol van élet, szín, tánc és jókedv („piros bál”).

Ebből is következik, hogy a világ egy értékvesztett világ, ami már elvesztette a hitét, bátorságát és ártatlanságát, így válhat a tisztító tűz „áldozatává”, a költő pedig az értékmentő, akit a tűz nem bánt, nem éget meg, hanem a magasba emel.

A második korszak jellemzői tökéletesen megfigyelhetőek a művön. A központi (egyben címadó) motívum a négy őselem egyike, archetipikus toposz. A vers egésze ellentétpárokra épül: élet – halál, tűz – jég, hideg – meleg, öregség – fiatalság, stb. Motívumrendszerében pedig merít a keresztény (tisztítótűz, virrasztó ige) és a népi motívumokból is (madár, tündér, égi bál).

A csillag és az égi bál motívumokat vizsgálva önkéntelenül is eszembe jutnak Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség és Boldog szomorú dal című versei, amelyekben szintén az égi bál és a csillagok képviselik az értéket, szemben a városi, kapitalista léttel, amelyben az emberek elvesztették már a nemes célokat, a „kincset”.

Ez a kincs pedig a lelkünk ifjúsága, a bennünk lobogó tűz, amely képessé tesz minket arra, hogy cselekedjünk, hogy érezzünk, hogy formáljuk a világot.

Én hiszem, hogy az irodalomnak lehet társadalomformáló hatása; ha nem is olyan látványosan, de lehet. Hiszem, hogy ez a vers legalább egy emberben elindított egy – pozitív – folyamatot, és akkor már megérte megírni a verset.

Forrás: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár (227-229. o., TŰZ)

Krúdy Gyula: A hídon - elemzés(féle)

Krúdy Gyula - A hídon
elemzés

Krúdy Gyula (1878-1933) irodalmunk jogtalanul háttérbe szorított alakja. A XX. század elején alkot, ontja magából a novellákat, színműveket és regényeket. Stílusa eltér kortársaitól. Elutasítja a hagyományos realizmust, de a nyugatosokhoz sem csatlakozik. Ehelyett ügyesen ötvözi az impresszionizmus és a szecesszió stílusjegyeit a saját "krúdyságával", melynek kulcsmotívumai az emlékezés és az utazás. Műveiben felrúgja a klasszikus tér- és időkezelés szabályait: terei szimbolikusak, inkább belső terek, ahogy az idő is egy belső, szubjektív idő. Visszatérő szereplője az Ezeregy éjszaka ihlette Szindbád, a hajós, akit Krúdy alteregójának is tekinthetünk. Szindbád negyedik útját A hídon című novella mutatja be.
A címben szereplő híd egy névtelen város barna hídja, melyről Szindbád katonakorában gyakran nézte az alvó kék erdőket. Ide szeretne még egyszer eljutni, mielőtt meghalna. Ugyanis - mint ahogy az a novella első mondatából is kiderül - épp a halálán van.
"Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát (...)"
A hídra viszont csak a novella legvégén lép rá. Miért ez hát akkor a cím? A hídon. Rajta. Nem A híd felé, vagy hasonló, hanem rajta. A választ a híd szimbolikus jelentése és az alaphelyzet adja meg. A híd ugyanis általános szimbólum, összekötő szakasz két part, gyakran élet és halál között. A hídon című novella esetén pedig minden bizonnyal erről van szó. Szindbád élet és halál között áll, még tesz egy utolsó kitérőt, visszaemlékszik ifjúkorára, majd rálép a hídra, az elmúlás felé vezető útra, melynek álmos ívei alatt fürgén fut a folyó: a szárnyaló idő és az élet jelképe.
Ezen a kis folyón kívül minden mozdulatlan és változatlan a városkában. Az órák megálltak, valami olyan időt mutatnak, amilyen talán soha sincs; a zsalugátereket azóta sem húzták fel az ablakokról, a cukrászbolt is a régi, csak az aranyozás kopott meg kissé a cégéren. Mint ahogy az emlékek is megkopnak idővel.
Ahogy visszautazik Szindbád a városkába, úgy az időben is visszautazik, ismét fiatalnak érzi magát, mint katonakorában.
" (...) és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss léptekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában ... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek a sarkantyúk a sarkán. (...)"
A cukrászboltban szivarfüst és pörköltkávé illata fogadja, s mint Proust Madeleine-jelenetében, elindul a visszaemlékezés útján. Leül csendesen, elnézi a biliárdozó katonát, aki akár ő is lehetne ifjúkorában; szemével pedig Amáliát keresi, régi szerelmét. Már csak ő hiányzik a teljességhez. A barna hajú, barna szemű lány, akit egykor kebelére szorított, aki egyfajta lelki védelmet, békét adhatna neki (az Amália ugyanis összetett név, egyik tagja védelmet jelent). Ekkor kilép ő; azaz a lánya. Aki mint később kiderül, Szindbád lánya is. Váltanak néhány mondatot, de ez nem is lényeges, Szindbád nem zökken ki saját tudatában, emlékeiben tett utazásából.
Ez a város, mivel nincs is a műben megnevezve, nem is fontos, hogy hol fekszik földrajzilag. Az ideutazás sokkal inkább lelki, tudati utazás, mintsem fizikai. Azért is választhatta ezt a helyet utolsó utazásának színhelyévé Szindbád, mert csendes, békés, ideális hely az életen való merengéshez. Ráadásul a színek, illatok is segítik a visszaemlékezésben, amik nem változtak meg az idő múlásával. Mint a piros tetők, a zöld posztó, a sárga viaszgyertyák vagy a piros és fehér golyócskák, stb.
Szindbád visszaemlékezése töredékes, szaggatott. Ahogy a különböző benyomások érik (trombitaszó, kávéillat, golyók koccanása), úgy jutnak eszébe életjelenetei, vagy mások lehetséges életjelenetei (például a zsalugáteres ablak mögött lakóké).
Utolsó útján megpróbálja magába szívni az életet. Magába szívja a színeket, a hangokat, az illatokat, az ízeket és végül hosszú kézszorítással búcsúzik a puha, bársonyos kezű cukrásznétől, hogy aztán továbbinduljon az útján a halál felé.
Krúdy impresszionista leírásokkal, szecessziós ág-bogas asszociációkon és emléktöredékeken keresztül rendkívüli finomsággal mutatja be egy ember utolsó utazását, búcsúját az élettől.
Szindbád csendes-bús hangulata átragad az olvasóra is és a novella olvasásának befejezése után önkéntelenül is elüldögél felette néhány percet csendesen. Igazi remekmű.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt magyar faktra írtam, tegnap. Hétvégén olvastam a novellát. Nagyon megszerettem, ahogy az a záró részből ki is derül. Egy igazán kimerítő és eredeti elemzést szerettem volna írni róla. Nem sikerült. Nem lett rá időm, hiába szerettem volna. Majd erőm is elfogyott. Észrevettem a szóismétléseket, a nehézkes szerkezeteket, de nem volt már energiám kijavítani őket. És sajnos már túlzottan is belém rögződtek a sémák... beszélj a címről, az idő- és térkezelésről, a szereplőről, a nyelvezetről, stb. Elkezdtem ezekkel dolgozni, de nem sikerült összekötni a gondolatokat, meg a stílus.. átváltozott. A novella elolvasása után megvolt az a hangulat, amiről az elemzés végén beszélek, és az a belül keveredő valami, érzések és gondolatok kavalkádja, aminek valami színes, fordulatos formában kellett volna papírra vetődnie. Helyette szabványmondatok, ketrecbe zárt, túlzottan tankönyvszerű szöveg született. Azért néhol talán előbújt valami abból a keveredő dologból... de szerintem szünetben újra írom. Bár az osztályzatot már úgy is erre kapom, de szeretnék valami a novellához méltóbbat, hozzám inkább illőt alkotni. Amúgy mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a novellát. :)
Annyira azért nem írom le ezt az elemzést sem... végül is nem rossz, csak hát a szokásos probléma: ha valaki igazán eredetit és nagyot akar alkotni, abból úgyis csak erőlködés lesz, nem sikerül.