Szilvalekvár és szilvadzsem

Az egyik kedvencem a szilvalekvár, szigorúan veresszilvából. Mivel ezt piacon nem lehet kapni (nem értem, miért, a legfinomabb szilva nyersem és lekvárként is), ezért mindig Anyáék fáitól függünk. Szerencsére idén szépen termettek és sikerült befőzzek (és még fogok is).

Anyáék dzsemet szoktak elrakni, csak dzsemfix nélkül, azaz az eredmény így egy folyós, darabos isteni szilvadzsem. (De mi mégis mindig lekvárnak hívtuk, csak felnőttként olvastam utána a különbségnek.)

Idén viszont úgy döntöttem, sűrűre főzöm a lekvárokat, hogy tényleg lekvárok legyenek. A szilvát a következőképpen tettem el:

A gyümölcsöket szűrőben alaposan átmostam, majd kimagoztam, a kérdőjeles egyedeket megettem/kidobtam. Ezután 20% cukrot adtam hozzá, majd betettem a hűtőbe. Két gyerekkel és egy háztartással csak úgy van időm befőzni, ha két részletben csinálom.

Másnap felraktam főni. Kb. 3/4 óra alatt elég sűrűre főtt (közben ne felejtsük el kavargatni, le ne égjen!), ekkor botmixerrel összeturmixoltam, majd újabb negyed óráig főztem még, végül késznek nyilvánítottam. A gázt nem zártam el, rotyogás közben szépen üvegekbe mertem (ezek csak simán el voltak mosva, nem sterilizáltam őket, a meleg megtette helyettem), rátekertem a kupakjukat, majd pár percre fejreállítottam őket. Estére konyharuhába bugyoláltam az üvegeket, másnap pedig betettem a helyükre.

Magozottan durván 1300 g volt a szilva, ehhez ment 260 g cukor, és ebből lett két kb. 4 decis üvegnyi lekvár, meg egy picike (1,5 dl lehet). A picit Rebus kérésére felbontottuk és megkóstoltuk. A lekvár palacsintáért kiáltott, így másnap sütöttünk is hozzá palacsintát. Isteni lett, és az állaga tökéletes! Nem folyik, de nem is késsel kell vágni, majd trancsírozni (mint a bolti, dzsemfixeset), egyszerűen csak szét kell kenni. Nyamm.

Fotón talán annyira nem látszik a különbség,
de ez a hígabb verzió.

A bejegyzés posztolása előtt, tegnapelőtt még gyorsan tettem el lekvárt, azaz végül folyós dzsemet. Tegnapelőtt-előtt becukroztam a szilvákat, így tegnapelőtt már meg kellett őket főzni. Este volt már, én meg szívem szerint mentem volna már aludni, de féltem, ha még egy napot állnak, tönkremennek. Így ittam egy gyömbérteát és nekiálltam. Eszembe jutott, hogy még egy ponton meg lehetne szakítani a lekvárkészítést: ha csak felfőzném, még itt tudnám hagyni, és másnap folytatni... Akkor nem romlana meg. De nem akartam ennyire elnyújtani már. Viszont egy órát pepecselni sem akartam vele. Úgyhogy készítettem egy hígabb, darabos verziót. Ízre az is tökéletes, és pudingos édességekbe pedig isteni! (Jobb is, mint lekvár testvére.) Ha ilyet szeretnénk készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy a becukrozott gyümölcsöket felforraljuk, majd kb. 20-25 percig rotyogtatjuk (közben kavargatjuk persze, hogy ne égjen le), amíg nem "húz" az alja. Ezt lehet érezni, tényleg. Ezután üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, majd bebugyolálva mehetnek ők is egy lábasba mondjuk, másnap pedig a helyükre.

Megjegyzés: A befőzéshez érdemes benevezni egy széles szájú befőző tölcsérre (itt megnézheted, milyen az), aminek a csövén átfér a lekvár. Tölcsér nélkül csúnya égési sérüléseket lehet szerezni.

Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"

És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)

Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:

• ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
• szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
• só
• olíva olaj

Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.

Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.

Körtés pite

Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 2 ek tejföl
• 15 dkg vaj + olaj
• 2 tojás
• só

• ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
• fél csomag tejszín ízű pudingpor
• 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?