Az első két hét

Már két hete lakunk az új házban! Egészen otthonosan érzem már magam, a konyhánkat pedig imádom :) A lényeges dobozok kibontásra kerültek, műszakilag pedig eléggé rendben vagyunk, most jönnek az apróságok, amik persze irtó lényegesek. Pl. alapos takarítás, az itt-ott megült szerszámok összeszedése, elpakolása, a hely otthonosabbá tétele... Még pár dolog van Anyáéknál is, azokat össze kell szedni, aztán indulhat a MarieKondo-zás! De most úgy tényleg. Nem kiszelektálni, ami nem kell, hanem kiválogatni azt, amit tényleg szeretnék megtartani, és annak megfelelő helyet találni. A többitől pedig búcsút venni és eltüntetni.

2017-ben a család, családi ház és barátok, szociális élet lesznek a középpontban, meg én. Egész jól haladok.

A házzal rendszeresen foglalkozom.

Most volt baráti összejövetel nálunk, amolyan házavató. Még a fal is le lett hányva... szegény Rebus által, aki össze-vissza evett, ráitta az esti kakaóját, és sikeresen megszabadult a feleslegtől.

Rebusnak pedig kigondoltam egy sor játékot, eszközt, amit klassz lenne megcsinálni, aztán igazából rájöttem, hogy ezek perpill mind feleslegesek... Imádom az ilyen kis baldachinos sarkokat, gondoltam is, hogy csinálok egyet Rebusnak, de elvetettem az ötletet, az alábbi tapasztalatok után: a) a kiságyából is tökéletes kuckót lehet csinálni b) összeraktuk a ruhásszekrényünket, azóta arra van rákattanva. Viszi a kis táblás játékát, és ott pakolássza. Nem kell neki semmi más.

Akartam játék gáztűzhelyt is, de tudom, hogy úgyis oda akarna jönni velem főzni, mert az az igazi. Meg az evőeszközös fiók, és annak kipakolása. Szóval abban maradtam magammal, hogy van neki elég játéka, a szuperanya-vágyamat pedig nem az ilyen kreatívkodásban fogom kiélni. Szóval klisé, de alapvetően a gyereknek tényleg a szülő figyelme kell inkább, amúgy annyi mindennel el tud remekül játszani. Persze van pár dolog, ami jó, ha van, néhány klasszul eltalált játék, de amúgy meg játék az egész lakás! :)

A kuckó nemes egyszerűségében

A kuckó használatban (macival együtt az igazi)

És a jelenlegi favorit: a ruhásszekrény! (meg a járműves rakosgatós játék)

És a kilátás a hálószobából :)

Új év, új élet

Elérkezett a 2017, és mi január 8-án, féléves papírmunka és felújítás után végre beköltöztünk az új otthonunkba, az erdőbe!

Sikerült megcsináltatni a fűtéskorszerűsítést, a tervezett ablakcserét (nem az összeset cseréltük), a villanyvezeték-cserét, az új padlókat és festést. Nem volt egy egyszerű menet, és a házzal kapcsolatos munkálatok közel sem értek véget, de akkor is, már itt vagyunk! :)

A lányunk meglepően jól vette a költözést. Aggódtam, mert ez a 3. költözése az ő kis 1,5 éve alatt. Az elsőnél 2 hónapos volt, fel sem tűnt neki, a másodiknál egy éves, akkor 3 éjszaka elég rossz volt, aztán megszokta, most pedig már első éjszaka minden rendben volt (azaz úgy aludt, ahogy amúgy szokott, ami továbbra sem a legjobb, de legalább már megszoktuk). A költözés hetében jártunk ide vele játszani, nézelődni, lehet, hogy ez is segített. Meg persze már ért és beszél és így talán könnyebb volt neki el is magyarázni a dolgot.

Milyen jó, hogy még a múlt hétvégén költöztünk, és nem most... zuhog a hó, alatta meg van némi jég. Persze, akkor is volt némi latyak, de nem esett épp semmi. A hidegek is jönnek-mennek, van alkalmunk tesztelni az új fűtést és a ház gyenge pontjait.

Közben úton van a második baba is :) Ebben az évben igyekszem a családra, házra, barátokra fókuszálni. Meg persze magamra is. Úgyhogy remélhetőleg a blog is elevenebb lesz, mint az elmúlt 1-2 évben. :)

Boldog új évet Mindenkinek!

Egy lépéssel közelebb az erdőhöz

Rövid híradás következik. Az erdőnk időközben kissé megcsupaszodott, a házunkat pedig rendesen szétbombáztuk. Ahogy az lenni szokott, a felújítás közben értek minket meglepetések, és sajnos a villanyszerelőnk lemondta, a fűtésszerelőnk pedig megbetegedett, így ezek is csúszást okoztak. De végül is minden alakul, és ha minden jól megy, a jövő héten már lesz fűtés a házban! Az ablakok kicserélve, vezetékek behúzva, alapszintű világítás is lesz a fűtéssel összekötve. Aztán takarítás, faljavítás, festés és padló. Remélem, már nem sok meglepetés ér minket. Jó lenne az új évet új otthonunkban kezdeni :) (ha 1-2 hetes csúszással is)
És alig várom, hogy végigsétáljunk a telkünkön! Így, hogy itt a tél, talán már sikerülni is fog. Izgalmas dolgok várnak még ránk. Találtunk már hintaállványt is, és persze a faállományra is rettentő kíváncsi vagyok.

Kulcs az erdőhöz

Tegnap megkaptuk a kulcsokat!
Az erdő erdő marad valószínűleg egy darabig, de a háznak már a hétvégén neki esünk (főleg a férjem és a legjobb barátja). Látszik szegényen, hogy egy ideje már nem otthonként bántak vele, csak szállásként. Kell a fantázia, hogy belelássuk az otthont, de meglesz! A műszaki dolgok is. Szerencsére egyelőre semmi olyan hibát nem fedeztünk fel így üres állapotában, amire amúgy ne számítottunk volna. Sőt, pozitív meglepetések is értek. Pl. nem kell mindenhol vésni, mert sok helyen csőben fut a vezeték.
Izgalom és aggodalom, de inkább izgalom. Tűkön ülés. Van egy házunk. Hamarosan lesz egy új otthonunk is.

Veszünk egy erdőt

Úgy adódott - nem részletezem, milyen okok vezettek ideáig - hogy eladjuk a lakásunkat. Már alá is írtuk a szerződést, ki is költöztünk (jelenleg Anyáéknál vagyunk), a másik szerződés is aláírva, várjuk, hogy elrendeződjenek a hátralévő pénz- és papírügyek.

Szóval ez a másik szerződés, ez a ház, ez a telek. Nézegettünk párat a neten, de ami árban megfelelő volt, az vagy kicsi volt, vagy közel volt a vasút... aztán megnéztük ezt. Áh, ez túl drága... de sürgősen eladó, hátha engednek az árból. Végül elmentünk megnézni. A ház 96 m2, a telek hozzá meg bő 4600 m2, megy a dombon fül, 80% erdő. A ház erősen felújítandó, enyhe doh szag is volt benne, van, ahol nincs padlóburkolat, az egyik fürdőt már jó rég nem használta senki, egyszer egy földcsúszás is volt, elindult a ház egyik sarka lefelé (már megállították), meg beázás is persze... A telek 80, vagy inkább 90%-át pedig erdő borítja, illetve van egy elhagyatott kenel is, amit le kéne bontani, meg valami tároló szerűség lent, ami szintén bontásra ítélt. És mégis. Megláttuk, és beleláttunk mindent. A hálót, a gyerekszobát, a nappalit, a kellemes előteret, a telken a teraszokat, ahol lenne hintaágy, meg mindenféle növény... Itt aztán tere nyílik a képzeletnek. Hát tettünk egy pofátlan ajánlatot (mert a felújításra viszont kell a pénz). Visszadobták. Mondtunk egy kevésbé pofátlant, és végül beadták a derekukat a tulajdonosok!

Oké, de nekünk még nincs meg a pénz, nincs vevőnk, még hirdetve sincs. Vágjunk bele. Gyors fotózás, ingatlanosokkal szerződéskötés, árkalkuláció.. És bumm, beindult a biznisz. Jöttek egy csomóan, végül pedig az első érdeklődő vitte a lakást, gyors kiköltözésért cserébe. Költöztünk, búcsúzkodtunk. A lányunknak az első születésnapját még ott ünnepeltük, utolsó este pizzát rendeltünk.

Azóta várunk, ügyet intézünk és tervezünk. Akiknek meséltük eddig a tervünket, a nagy részük őrültnek tart, nem értik, miért akarjuk ezt. Néztünk mi ezután más házakat is, amik jobb állapotban voltak, de nem volt ekkora telkük. Nem volt bennük ennyi fantázia. Ez egy életre szóló projekt. (Hosszú távon amúgy vsz. be is fogja hozni az árát, ha föntebb nyitnak utcát és tudunk a telkünkből eladni.) Úgyhogy akárki akármit is mond, én nagyon várom. Tudom, hogy sok lesz a munka vele, tudom, hogy a felújítására sokkal több pénz is elmenne, mint amennyi nekünk lesz rá, de akkor is nagyon izgatott vagyok és alig várom. Majd mesélek a fejleményekről, lesznek előtte-utána fotók is.

Ui.: Ajánlott olvasmány ilyen időszakban a Napsütötte Toszkána.

Ez is letudva :)

Ma végre lediplomáztam! Azt hittem, szülés után 4 nappal lenne nehéz lediplomázni, de ott bizony, ha még pocakosan elkészítettem volna, amit el kell, lehet, hogy összességében könnyebb lett volna. Most viszont... kisgyerek mellett felkészülni, úgy, hogy nyakunkon egy költözés, előtte való nap este 10-re értünk haza kb., mert nagyon elhúzódott a szerződéskötés (de megkötöttük, és ez a lényeg!), ez azért nem semmi. Reggel óriási dugó, de bejutottunk, viszonylag olcsó fizetős parkolót is találtunk, elsőként védtem, így várni sem kellett, gyorsan végeztem.

Jó érzés volt arról beszélni, ami tényleg érdekel. Jó volt a konzulensemet is újra látni. Sőt, szeretné folytatni a kutatást, és lehet, hogy egy projektbe is bevonna. Nagyon izgatott lettem :) Inspiráló egy délelőtt volt.

Ma igyekszem azzal foglalkozni, ami jól esik: blog, film, könyv, finomságok - holnaptól pedig indulhat a költözés ezerrel. Jövő szombaton el kell hagyjuk a lakást. Ja, meg közben azért el kellene tenni meggyet, mert most van, meg bodzaszörpöt, mielőtt elvirágzik végleg, meg hársat is kellene szedni a hétvégi eső előtt. Hétvégén pedig házavatóra megyünk, remélem, nem mossa el az eső, mert bográcsolnánk.

Hát ilyen tervek vannak.

Költözés után pedig valamelyest csatlakozom Adrihoz, én is hosszabb távú átalakítást tervezek, ami már nagyjából elindult amúgy. Az alapja A francia nők nem híznak c. könyv. De erről lehet, hogy írok egy külön bejegyzést.

Szóval ez a nap nagyon klassz. Lediplomáztam (még meg is dicsértek külön), ráadásul átvettem az utolsó Anne-kötetet, úgyhogy teljes a sorozat, Európa kiadós változatban! :) És beleférek ismét az egyik kedvenc szoknyámba! :D

Szakmai szerda

Két hete új blogot indítottam, a Szakmai szerdát, itt is beajánlom: http://szakmaiszerda.blogspot.hu/

Rebus ma 4 hónapos. :)

Felhívás kutatásban való részvételre

Kedves Olvasók!

Jelenleg is aktív, általános iskolás korosztályt (1-8. oszt.) tanító pedagógusokat keresek kérdőív kitöltése céljából. De sulis kontaktnak is nagyon örülnék, ahonnan nagy valószínűséggel reagálnak is.
A téma: családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, gyermekkori szexuális abúzus. Kb. 30-40 percet vesz igénybe a kérdőív kitöltése.
Ebből születne a szakdolgozatom, későbbiekben pedig reményeim szerint publikáció is.

Elérhetőség: armosdorka@gmail.com vagy ide írjatok kommentben.

Köszönöm!

Piros körömlakk - avagy visszaemlékezés a gimis évekre

Április 25-én lesz az aszódi francia kéttannyelvű 25. évfordulója, és a mi 5 éves érettségi találkozónk. Ezalkalomból felkértek, hogy írjak egy cikket a sulis élményeimről. Hát írtam, és ide is kirakom.

Francia kéttannyelvűs voltam 2005 és 2010 között. Úgy kerültem ide, hogy a matek tagozat nem indult Gödöllőn. Én pedig csak azt, meg az aszódi francia kéttannyelvűt jelöltem be - mert oda úgyis felvesznek. És mert nem akartam angolból felvételizni, sem egyházi suliba menni. Meg a nővéreim is oda jártak Aszódra. Hát, nem túl nagy motiváció, szó se róla, de máig nagyon örülök, hogy így alakult. Az aszódi évek a részemmé váltak, és sok időbe telt elengedni, hogy már bizony nem vagyok gimis, nem is leszek, sőt, a kamaszéveknek is vége.

De hogy mit is adott nekem a gimi? Milyenek voltak az itt töltött évek?

Az első, amit gondoltam, hogy adni fog, de nem adott: igazán izmos és feszes combokat és feneket, mert hát azon a dombon felmászni minden reggel… Az a bizonyos domb a vasútállomásról felfelé, a sárga köveivel, amikre ne lépj télen, mert csúsznak! De kaptam helyette jó beszélgetéseket, ábrándoztunk, mivé alakítanánk át az állomáson lévő üres épületet (amit azóta sajnos elbontottak), meg persze egy adag cigifüstöt is időnként, az előttem sétálóktól…

Volt belépőkártyánk, amit kilencedikben még serényen hordtunk, egyszer még hazafelé is rajtam maradt, meg is kaptam a nővéremtől, hogy ciki vagyok. Valahol még mindig megvan, egy doboz mélyén.

Azt szerettem igazán itt, már az elejétől kezdve, hogy nagyon családias. Elképesztő ruhakompozíciókat aggattam magamra én is, meg persze mások is, de itt elfértünk egymás mellett, senki sem piszkált érte. Az is micsoda meglepetés volt, mikor a pirosra festett körmeimért nem szólt rám a tanár (mert általánosban a narancssárgáért még bizony szóltak). Itt még ezt is szabad volt! Csak a karkötőket kellett levágni a csuklómról, a tesi órák miatt.

Itt megtaláltam a helyem. Az osztályban és az iskolában is. Egy darabig énekkarba jártam, színjátszóztam franciául és magyarul is, a suliújságban főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő lettem, illetve eljutottam Belgiumba, Franciaországba és Erdélybe is. DÖK-ös is voltam, és a mi időnkben vezették be a cigaretta-tilalmat, így ügyeletesként rendszabályozhattam kedves dohányos iskolatársaimat - amit valami furcsa oknál fogva én rettentően élveztem.

Az osztályom igazán jól sikerült osztály volt. Emlékszem, az egyik új fizikatanárnőnkkel (összesen 3 tanár tanította nekünk a fizikát) azzal töltöttük az első 2 órát, hogy egyenként bemutatkozott mindenki, és majdnem mindenki (vagy mindenki?) hozzátette, hogy szereti az osztályt. Nem csak ez volt elképesztő, hanem már önmagában az a tény is, hogy képesek voltunk egymást végighallgatni, érdeklődtünk egymás iránt. Amit ma igazi csodának látok így visszatekintve. Volt szerencsém több osztályban is csoportfoglalkozást tartani (iskolapszichológusnak tanulok), de ez a fajta figyelem sehol sem valósult meg. Vagy én emlékszem rosszul, és tanári szemmel mi sem voltunk jobbak?

Azt hittem, nagyon kevés lesz ez az 1-1,5 oldal, amit kaptam. Ez valahol igaz is, mert könyvet tudnék érni a gimis évekből, másfelől viszont, ha már 200 oldalam nincs, akkor egy csomó minden elmesélésébe bele sem kezdek.

De azért összefoglalom, mit is adott a gimi: önbizalmat, egy francia felsőfokú nyelvvizsgát, kilátást a nagyvilágba, tanulni tudást és kitartást, barátokat (a legtöbbjükkel ma is tartjuk a kapcsolatot), vigaszt szerelmi bánatra, remek színházi élményeket, karakteres tanárokat, életem leghosszabb igazgatói beszédét, eszméletlen szalagavatót és after party-t, illetve szerenádot. Meg persze lehetőséget - felvettek arra az egyetemre és szakra, ahová menni szerettem volna. Meg egy csomó-csomó emléket, amit képtelenség lenne mind felsorolni. Ezek között volt persze negatív is, de egyikről sem mondanék le.

Ismét bejelentkezem :)

Most néztem, hogy sajnos vesztettem is követőt ezalatt a csendes időszak alatt. És most van először, hogy nem nagyon zavar. Furcsa, hogy eljött az az idő, amikor nem érzek már olyan nagy vágyat a blogolásra, nem baj, ha nem nagyon olvasnak. Pedig nagy tervekkel futottam neki ennek az évnek blog terén, aztán átvette a helyét valami más. Kicsit mesélek erről a valami másról.

Egyrészt a szakmai életemet kezdtem el elég erőteljesen egyengetni. Hiába, nem terveztem soha, hogy a blogolásból fogok megélni, most már azt sem tartom valószínűnek, hogy rendszeresen publikálnék pszichológiai témában. Az egy más életforma és mást kíván. Én pedig nem ezt választottam.
Helyette ettől a félévtől már a Kortársnál is jöhetnek hozzám segítő beszélgetésre, tagja lettem az Ötvenperc nevű csoportnak, amin nyár óta ezerrel dolgozunk, és ami reményeim szerint talpon tud maradni és hosszú, fényes jövő előtt áll.

A Kortársban szerveztem Sütivásárt, benyomultunk egy csomó egyetemi honlapra és újságba, felvettünk sok-sok lelkes újoncot (ma lesz a beavató bulijuk :) ), és ahogy mondtam, már hallgatók is megkereshetnek (és meg is keresnek) a nehézségeikkel.

Az Ötvenpercnél mindig van valami munka... Bevállaltuk a férjemmel a honlapot, azt januárban útnak indítjuk :) Ott is keresett már meg kliens, közben folyamatosan agyalunk, hogyan tovább... Szerveztem is egy könyvelős találkozót jövő hétre, hogy végre valaki hozzáértővel beszéljünk az ügyről, és januártól már tudjuk, milyen formában szeretnénk ezt hivatalosan csinálni. Megy a folyamatos reklámozás, egyeztetés, csapatépítés, nagyon izgalmas!
Meg persze ott van az egyetem is... ZH-k, vizsgák, beadandók, szakdolgozat... (uh, majd valamikor!)
Illetve a fotelüzlet, karácsonyi szezonban többnapos nyitvatartással, így már heti 5x4 órát dolgozom.

És a legfontosabbat hagytam a végére. Azt hiszem, most már hivatalosan is bejelenthetem: kisbabát várok! (és még mennyien várják ezt a kisbabát!) Június közepén számíthatunk rá (talán kivárja a tanév végét, hogy a tanítónő nagymamája el tudjon jönni :) ). A csöppség most 6 centi körül jár (ülőmagasság) és szerencsére minden rendben van vele az ultrahangok szerint :) Szóval azt hiszem, emellett érthető, hogy a blog helyzete kevésbé érdekel. (De azért érdekel, és szeretettel gondolok minden kedves olvasómra! :) )

További szép hetet és hétvégét! Hamarosan itt van a Télapó!

Péntek

Hát kimaradt vagy két hét. És nem garantálom, hogy nem fog még jó pár kimaradni. Furcsa ez. Nyáron teli voltam ihlettel és írhatnékkal, most ha van is ötlet, kedv az nincs. Nagyon elkezdtem befelé fordulni, ha írok is, akkor személyes dolgokat írok, amiket úgy 18-19 éves korom óta nem nagyon osztok már meg (Ó, Te jó ég, az már 5 éve volt!! :O). Szóval azokat külön vezetem. Meg olyan is foglalkoztat, amiről itt nem szeretnék írni, bár nem magánélet, az pedig az aktuálpolitika. Sosem értettem hozzá eléggé ahhoz, hogy fel merjem venni a kesztyűt a kemény kommentelőkkel, de azért érdekel, most pezsegnek a dolgok.
A befelé fordulás amúgy abszolút nem negatív, sőt :) Csak változások vannak az életünkben, és olyan jó ezzel így magunknak foglalkozni meg tenni a dolgunkat. Aztán pihenésképp olvasni, Battlestar Galacticát nézni vagy sétálni, na meg persze aludni. Igen, új sorozat az életünkben, az X-aktákat kivégeztük. Arról is lehetne írni... Nagyon szerettem, de már megint egy sorozat, aminek idióta vége lett. Nem értem, miért nem tudnak jól befejezni sorozatokat.
Hát szóval ez van. Pörögnek az események, meló helyen is sokkal többet vagyok bent a karácsonyi szezon miatt, a sulis teendőkből is van bőséggel (kicsit el is csúsztam, ami nem szokásom), közben meg albérletet is nézünk, mert fontolgatjuk a költözést. Ha tud valaki fiatal pár számára megfelelő albérletet Budapesten, szóljon! :)
A karácsonyra is nagyon készülök, elég jól állok :) Az egyik ajándékot ma átvettem, egy másik úton van, egy harmadikat már megrendeltem, még 1,5 van hátra tutira. A menüt már nagyjából összeraktuk fejben, vizsgákat januárra vettem fel, reményeim szerint nyugis lesz a karácsony :)

Az idő rabja

Ismét írtam a Blogger Irományok Projektbe, ezúttal Az idő rabja címmel :) (még saját illusztrációt is készítettem gyorsan :D )

Próbáld ki #4 - Olvass régi írásokat!

  Még valamelyik hosszú hétvégén, amikor otthon voltunk Gödöllőn, nekiálltam szortírozni a cuccaimat. A kezembe akadt néhány régi füzetem, a 8.-os központi felvételi dolgozatom is, és elhoztam őket, hogy átolvasgassam, milyen fogalmazásokat is írtam régen. Nagyon mulatságos dolog ez. A következő alkalommal biztos a leveleimet olvasom át :) Bár azokból nagyrészt ugye a másik féltől kapottak vannak meg, de azokból is látszik, mi foglalkoztatott akkor engem/minket, miről tudtunk hosszú oldalakon keresztül levelezni.

  Következzen néhány régi fogalmazásom....

2001. XII. 4., 5.-es első fogalmazásom:

Győztünk!

            Vázlat:

I.                   Odaértünk Franciaországba

II.                1. Lepihentünk

2. A csata

III.             János búcsúzik

Megérkeztünk Franciaországba. A törökök már raboltak javában.

Találkoztunk a királlyal, aki elpanaszolta, hogy elvitték a lányát, s aki visszahozza, az magas jutalomban részesül. Mi megnyugtattuk, hogy holnap visszahozzuk a lányát, és szabaddá tesszük az országát, de előbb lepihenünk. Úgy is lett.

Reggel megszólaltak a trombiták, és mi indultunk is, hogy legyőzzük az ellenséget. Egy követet küldtünk harci jeladásnak. Mi bátran kiálltunk a csatatérre. Én minden ellenséget a másvilágra tudtam küldeni, aki csak a közelembe merészkedett. Már a török basát támadtam, mikor valaki megtámadott hátulról. Mire vele is végeztem, addigra már az én bátor és erős barátom, Jancsi kettészelte a basát. Még sok törököt győztünk le, mire már csak a basa fiával kellett leszámolnunk. Én fedeztem Jancsit, nehogy még valahonnan előjöjjön egy török és megtámadja őt. Sokáig üldözte a fiút, míg az ellenség lova össze nem rogyott, és el nem pusztult. Azt nem tudom, mit tett a törökkel, de egy biztos, hogy Jancsi visszahozta a királylányt. Ők visszamentek a királyhoz, aki nagyon boldog volt, hogy viszontlátja a leányát. Mi is bementünk a várba, ahol a szakács már elkészítette a vacsorát. A király azt mondta Jancsinak, hogy övé lehet a lánya és a királysága, de Jancsi nem fogadta el.

Elmesélte, hogy van neki egy szerelme, aki már várja őt. A király nem erőltette tovább a dolgot, hanem adott neki egy zsák aranyat.

Jancsi elindult a pénzzel hazafelé.

Csak pár javítást raktam bele, főleg helyesírásit (a tanárnő mást is javasolt volna).

Fogalmazás 5-ös, helyesírás 5-ös, külalak 4-es. Figyelj oda jobban a tükörjavításra! Jó, ügyes.

(És ehhez a fogalmazáshoz én vázlatot írtam... heh :D)

2002. IV. 15., még mindig 5., de tavaszi félév, levél:

Kedves atyám!

Iszonyú dolog történt velem! Elvesztettem a szemem világát a megátalkodott Odüsszeusz miatt, aki kiszúrta a szememet. Az alávaló nem harcban, hanem otthon, a saját házamban, amikor aludtam, tette ezt a gaztettet.

            Úgy kezdődött, hogy Odüsszeusz társaival együtt bejött a barlangomba, mikor éppen (egy p-vel írtam anno, mert úgy régies, de a tanárnő kijavította) kint legeltettem a nyájat. Ez nem elég, még a sajtomból is ettek, és ittak a tejemből! Aztán meghallották lépteim és bemenekültek egy sarokba. Én, mint mindig, most is megfejtem a juhokat. Vacsorához készülődtem, és a tűz fényénél megláttam őket. Nagyon dühös lettem. Mikor lecsillapodtam, megkérdeztem tőlük, hogy mit keresnek itt. Mivel nem tudtak kielégítő válasszal szolgálni, megettem kettőt közülük. Másnap is így tettem. De harmadnap odajött hozzám Odüsszeusz – akkor még nem tudtam, hogy ő – és megkínált finom borral. Én buta, elfogadtam. Jutalmul azt mondtam, hogy őt eszem meg majd utoljára. Utána megkérdeztem:

- Mi a neved?

Erre ő azt felelte:

- Senki.

Ekkor mély álomba szenderültem. Ők, ezt kihasználva, egy előre kihegyezett bottal kiszúrták a szememet. Én meg hiába kiabáltam, hogy Senki bánt engemet, azt gondolták, hogy tényleg senki se árt nekem, ezért elmentek.

Másnap, úgy, vakon, kihajtottam a nyájat legelni, és gondosan elzártam a kijáratot. A következő napon a juhokkal együtt a foglyokat is elengedtem, mert ők magukat az állatok hasára kötötték. Én a hajójuk után dobáltam néhány sziklát, de hiába, egyik sem találta el a hajójukat.

            Apám, kérlek, keserítsd meg nyomorult életüket!

            Szeretettel: a vak Polüfémusz

5. IV. 18.

Nekik öt, de nekünk ie. 771. (Ezt nem nagyon értem ennyi év távlatából)

Fogalmazás 5-ös, helyesírás ötös, külalak 5 alá. Még szebben dolgozz! Nagyon jó!

2005 január-február, központi felvételi:

Meglepetés ért

  Nem is olyan régen nagydolgozatot írtunk kémiából. Az előtte levő napokat izgulással, szorongással, na és persze tanulással töltöttem. Hogy miért izgultam annyira? Erre egészen egyszerű a válasz. Mert elég gyenge voltam ebből a tantárgyból. Ráadásul most 60 oldalból kellett felkészülnöm. Ezért minden barátomat megkértem, hogy szorítson nekem, mert most nagyon kéne a jó jegy. Persze mindenki bólogatott, hogy nagyon fognak nekem szurkolni.

  Eljött a rettegett nap. Már csak a szünet választott el a dolgozattól. Megnéztem a telefonom, hogy tudjam, hány perc van még hátra. Ekkor vettem észre, hogy üzenetet kaptam. K. írt. Azt írta, hogy sok sikert kíván a következő órámhoz és tudja, hogy menni fog, és ő nagyon bízik bennem. Ettől aztán fülig ért a szám és melegség töltötte el a szívemet. Annyira, de annyira jólesett. Nagy szükségem volt rá. És természetesen meg is köszöntem neki a hatásos biztatást.

  Négy nappal később kiosztották a dolgozatot.  Egyetlen egy darab ötös lett, sok négyes, hármas, és sajnos egyes is. Az ötös nem az enyém lett – nem is vártam – de négyest kaptam, Köszönöm, K.!

Ez a gyöngyszem is hozzájárult ahhoz, hogy imádott gimnáziumom diákja lehessek! :D A cím amúgy adott volt, vagy ezt, vagy A jó szó orvosság címet választom. Szörnyű címeket tudtak adni...

És még nincs vége a sornak, de gondoltam, egy bejegyzésbe ennyi is elég lesz. Aztán majd valószínűleg feltöltögetem a többit is. :) Érdekes így begépelve látni, hogy amit annyi oldalra lekörmöltem, az csak ilyen rövidke a monitoron.

Ti miket olvastatok/olvasnátok vissza? Milyen volt? Milyen címekkel kellett már fogalmazást írnotok?

Cosmo-lány vagy?

  A múltkori házassági emléklapos elemezgetés után ismét egy szubjektív szövegelemzésbe-értelmezésbe kezdek, ezúttal viszont egy hosszabb műfajt választottam. Egy egész magazint fogok végigböngészni, hogy arra jöjjek rá, kinek is íródott ez a lap. Itt már a szöveg mellett bőséges képanyag is van, volt miből dolgozni. A választott magazinom a tavaly novemberi travel size Cosmopolitan. Akkor volt egy ilyen magazinvásárlós hangulatom, vettem egy Cosmo-t, egy Nők Lapját, később pedig még egy Éva Adventet is. Ezek közül a Cosmo-t találtam legizgalmasabbnak elemezni, mert már olvasás közben jöttek az ötletek tavaly novemberben, amikor a bejegyzés gondolata még sehol nem volt.

  Kezdjük a címlappal:

  J. Lo van rajta, egy női sztár, haskivan "felsőben", valami mellényszerűségben, amit én eddig ruha fölé láttam, hogy felvették volna, de ő csak úgy á la nature ezt vette fel fölsőnek, így a hasa mellett a dekoltázsa is eléggé szabadon van. A hasa és a melle (persze) feszes. Vékony combjain csipkés nadrág (?) feszül. Egyik hüvelykujját ebbe a nadrágba akasztja, másik kezével a lazán a vállára dobott valamilyen hosszabb felsőjét tartja. Körmei lakkozva, van egy hangsúlyosabb gyűrűje és nyaklánca, meg két karkötője. Kicsit oroszlános frizura, kihúzott szemek, félmosoly. 44 éves, de sehol egy ránc, mindene feszes. A hozzá tartozó idézet: "Úgy táncol a világ, ahogy én énekelek!"

  Emellett néhány angol szó, travel size, meg flört & love (bár a flört magyar helyesírással) és hot winter. Az ajánlott cikkek egyike pasiszerzéshez ígér tippeket, a másik a belső istennődet vadítja meg, a harmadik elsőre beleszeretős kabátot ajánl, a negyedik viccesen a Nagy EnCICIklopédia nevet viseli, melytől elvileg nem csak az önbizalmunk nő meg... És végül az ötödik egy riport arról, hogy valaki pénzért mondta ki az igent. Meg nagy reklám annak, hogy a travel size csupán 425 forint. Szóval itt minden tuti, a nő, aki irányítja a világot, a tippek, amikkel megszerzed A pasit, a kabát, a cicik, a belső istennőd...

  Az első hat oldal reklám. Aztán jön egy kis tartalom, még reklámmal spékelve. Van itt Hímnem, Friss, Shopping, Beauty, Riport, Szerelem&Szex, Te Te Te, Body Love és Weekend. Szóval nem nagyon szeretjük a magyar szavakat, bár néha azért belefér.

  És végre a főszerkesztő levele, ami a Cosmo-lányokhoz szól! A mostani szlogen a "Légy az a nő, aki mindig is lenni akartál." Szóval foglalkozzunk kicsit a nőiségünkkel, most ezt a szerepet vegyük elő. Mi lehet ez egy Cosmo-lánynak? Hát ez:

"Hm, aki mindig is lenni akartam? Csak nem volt hozzá merszem, időm, kedvem? Olyan lány, aki ha talál a konyhaszekrényben egy fél üveg Nutellát, nem eszi meg azon nyomban, és utána nem füllenti azt a pasijának, hogy fogalma sincs, hová tűnhetett, biztos nem is volt ott semmi. Vagy aki nem veszi meg a tizenegyedik kisfekete ruhát, mert "ilyenre mindig szükség van", hanem alaposan átgondolja a kassza előtt, hogy mi van a gardróbjában. De még inkább olyan lány, aki hetente háromszor elmegy edzeni. Na jó, legalább kétszer! De ehhez van akaratereje, kitartása, mert tudja, hogy ez jót tesz neki."

  Szóval a Cosmo-lányok ilyen gondokkal küzdenek. Nutellájuk van otthon (és nem Nutoka vagy hasonló "hamis" társai), amit bizony szeretnek bekanalazni, bár ez nem az a nő, akik lenni szeretnének. Ezért még a pasijuknak is hazudnak róla. (És pasijuk van, nem barátjuk vagy párjuk vagy élettársuk, netán férjük.) Ilyenek ezek a Cosmo-lányok, esendőek, nem tudnak ellenállni a kisfekete ruháknak (nekem a fekete kisruha logikusabb, de sebaj), abból van otthon vagy 10, de ha csak költői túlzás, akkor 5 mindenképp. De szeretnének átgondoltak lenni, meg olyanok, akik figyelnek magukra és mindent megtesznek magukért. Az edzést is. Mert erősek lélekben, van akaraterejük és kitartásuk. Na ilyenek szeretnének lenni.

  Aztán folytatja egy másik esettel, aki rátalált egy tuti módszerre (ó igen, kellenek a módszerek), hogyan tartsa be a fogadalmait. És pl. tett is olyan fogadalmat, hogy 30 napig nem csekkolja a sztárhíreket. A Cosmo-lányoknak az ilyen elfoglaltságokat kell minimumra csökkenteniük, hogy legyen szabadidejük és jobban tudják azt menedzselni. Vagy hogy egy hónapig nincs shopping! Hogy az online vásárlás is számít-e? Abba már belegondolni is rossz. A főszerkesztőnő pedig olyan 32 éves lehet, ha jól számoltam ki, vékony, nagy nyaklánccal, fülbevalóval, sminkkel, hullámos(ított) hajjal, szolid mosollyal és elegáns kisruhával (nem fekete). Lejjebb J. Lo sminkjéhez is adnak tippet, hogyan másoljuk le. Meg van egy kis Ti írtátok rész.

  Ezt követi egy kis Friss, hogy mi menő, cuki, dögös vagy szexi. Képek, listák, összehasonlítások (menő vs. ciki). Az ilyen listáktól kiráz a hideg. Csámcsogjunk másokon, hátha holnap rajtunk csámcsognak (de erre a rossz szokásra is ajánl később remek módszert a Cosmo!).

  Majd jön a Shopping, jó sok képpel, mi a mai trend, hol vásárolj és mit. Van itt atom drága és megfizethető ruhadarab is (68.990 vs. 7990 Ft-os bokacsizma). De van egy kis ajánló arról is, hogy kerüld el, hogy ugyanabban a szettben taggeljenek kétszer a facebook-on (mert az ugye szörnyű lenne).

  A Beauty részben sminkcuccok, kozmetikumok, frizurák, sztártippek, tesztelt kencék.

  Következik a Sztárportré J Lo-ról, ami egyébként nem rossz.

  Majd a Hímnem rovatban Liam Hemsworth elárulja, mi az a 3 dolog, amire szükség van a tökéletes kapcsolathoz. Kis statisztika is arról, a fiúk milyen gyakran néznek szexfilmeket és miért, és arról is egy adat, hogy a mai 22 éves pasik 88%-a hisz abban, hogy hamarosan rátalálnak a Nagy Ő-re, majd egy "Ugye, milyen édesek?" hozzáfűzés (miért lesajnáló nekem ez a kérdés?). Illetve kötelező teszt is van, meg félpucér sportoló fiúk és pasibarométer (folytassuk a csámcsogást!).

  A Szerelem&Szex-ben megtanulhatod, hogyan legyél kacér flörtölő a kétségbeesett helyett. Plusz néhány szexi és ciki felszedős szöveg és azok történetei. Az egyik tényleg egész mókás (szerintem legalábbis). A szöveg: "Helló, baby! Új vagyok a városban, meg tudnád mondani, melyik irányba kell menni a lakásodhoz?", válasz: "Persze, indulhatunk is! Alig várom, hogy bemutassalak a szüleimnek!", végül a srác zavarba jött és az egyik haverjával jött össze a lány. Ezután turkálhatunk más párok magánéletében (hogy léteznek-e, azt nem tudom), kaphatunk mindenféle szextippeket arra az esetre, ha csak pár percünk van (hm, micsoda élmény!) és kicsit beszélünk az exekről is.

  A Te Te Te rovat vadítja meg a belső istennőnket. Egy viszonylag hosszú cikk A szürke ötven árnyalatának filmváltozatáról, szereplőválasztásáról. Sajnos a férfi főszereplő nem szingli (hüpp-hüpp). Munka, önvédelem, tesztek, szépítőkúra (ha kicsit nem pasizol, végre lesz időd Magadra! - hogy aztán még szebben és frissebben pasizhass ismét).

  A Cosmo Riport csapta ki nálam a biztosítékot. Itt írnak azokról a nőkről, akik gazdag pasikkal jöttek össze. Oké, ha valakinek fontos a pénz, de az egyik történet konkrétan egy gazdasági erőszakot mutat be, ami már nagyon nem oké.

Te leszel a hercegnőm!

Gyöngyi tökéletes testű modell, akiért mindig is rajongtak a férfiak. Két éve, 28 évesen találkozott Karcsival egy szórakozóhelyen, egy félig ukrán milliárdossal, akivel az első pillanatban vonzódni kezdtek egymáshoz. A férfi a következő szöveggel ment oda a lányhoz: "Te leszel az én hercegnőm." És eleinte minden így is történt... "Látszólag semmi problémám nem lehet az életben, hiszen mindenem megvan. Harmincmilliós luxusautó, drága ruhák, ékszerek, egzotikus nyaralások és egy kacsalábon forgó palota, ahol együtt élünk. Ráadásul hab a tortán, hogy Karcsi nem csúnya öregember, hanem még harmincöt éves sincs, jóképű, sportos férfi - meséli Gyöngyi, majd sóhajt egy nagyot. Tényleg úgy indult az egész, akár egy tündérmese, hiszen a párom minden kívánságomat leste. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, valami megváltozott. Miután úgymond megkapott, szívvel-lélekkel az övé lettem, egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy egyedül vagyok ebben a kapcsolatban, és azóta sem változott. Persze megértem, hogy Karcsinak nincs ideje többet foglalkozni velem, de akkor is nagyon rossz itthon egyedül. Régebben gyógyszerfüggő voltam, pontosan tudom, milyen érzés függeni, a legmocskosabb dolog a világon. Megeszi a lényemet, szabadulnék, de nem tudok! Hiába van meg mindenem, úgy érzem, szépen lassan felemészt a magány, a luxuslakás csendje. Kriptává válik ilyenkor a palota is. Régen volt önálló keresetem, munkám és életem, de amióta együtt vagyok Karcsival, csak ő van. Az egész életem tőle függ: az is, hogy mennyi pénzt kapok tőle, hogy mit vehetek meg és mikor. A barátok is eltűntek az életemből, hisz mindenkitől úgymond "elvett". Nemrég kitaláltam, hogy elmegyek dolgozni, mert itthon megkattanok, de nem engedi. Nincs más dolgom, mint hogy mossak, főzzek, takarítsak. Soha sehova nem járunk, így még a drága ruháimat sem tudom felvenni. Az egyetlen jó program az életemben, ha beszélgethetek a pszichológusommal. És már az is mindegy, hogy miről, mert nem vagyok beteg, de olyan jó valakihez szólni. Néha azt érzem, egyedül egy gyerek menthetne meg. Ma már Karcsi is akarja, de tudom, hogy csak miattam. Már ő is érzi, hogy borzalmasan magányos vagyok! Talán soha ennyire még, akkor sem, amikor szingli voltam. És jogosan tehetnék fel a kérdést, hogy miért nem változtatok?! Azért, mert nem tudok! Fogva tart a kislánykori álmom, hogy egy herceghez menjek feleségül. Csak arra nem gondoltam, hogy a herceggel bizony jár aranykalitka is."

  Úristen! Nem érdekel, hogy ez most valós vagy kitalált, vagy valós, de nem magyar történet. Amit közvetít, ahogy teszi azt, az rossz, romboló. Itt a nő teljes mértékben le van uralva. Mi az, hogy nem engedi dolgozni menni? Milliárdos, de a nőnek kell otthon maradni a háztartást vezetni? Ez az indok? (De ha nem lenne milliárdos, akkor sem döntheti ezt el a nő helyett!) És nem, egy gyerek nem mentené meg, sőt! Nagy valószínűséggel nem a gyermekkori álom miatt nem tud változtatni, hanem mert a pasas azt sem engedné. Ha valós a sztori, akkor pedig a pszichológusnak illenék felismerni a helyzetet... Ez elképesztő. Azt közvetíteni, hogy ejnye-bejnye lányok, látjátok, mi lesz, ha hercegnők szeretnétek lenni... hát azért bizony viselni kell a következményeket. Pfuj!

  Ministatisztikát is készítettem. Első átolvasás után 5 szót választottam ki, a szexit, a trendit, a dögöst, a cukit és a menőt. Ezek mellett persze érdemes lehetett volna a pasi-csajszi arányokat is nézni, meg más izgalmas szavakat (ciki, vagány, shopping, love, stb.), de most ennyit és ezeket néztem. A sorrend:

• Szexi 50, egy oldalon belül maximum 3
• Dögös 26, egy oldalon belül maximum 4
• Cuki 21, egy oldalon belül maximum 2
• Menő 18, egy oldalon belül maximum 3
• Trendi 14, egy oldalon belül maximum 3

  Összesen 129. Persze érdekes lenne megnézni ezt arányokban is, hogy az egy oldalon található szavaknak hány százalékát teszik ki ezek, vagy más melléknevekkel összehasonlítva, de azért nem álltam neki egy ilyen fokú számolásnak :D Mindenesetre olvasási élményben azért feltűnő ezeknek a szavaknak a túlsúlya.

  A reklámokat számoltam még össze, hogy hány oldalt tesznek ki nagyjából. Összesen kb. 37 és 1/3 oldalt, kerekítve 37,3 oldalt a 172-ből. Ez ~22%-a a magazinnak, ami szerintem azért elég durva. Ebbe pedig nem számoltam bele az olyan oldalakat, amelyek igazából reklámok, de legalább valamilyen "tematikát" kerekítettek köréjük, és néhány mondat született a fotók mellé. A reklámok között szerepelnek kozmetikum, parfüm, ruha&cipő, ékszer&kiegészítő, kütyü, háztartási cikk, innivaló, rádióműsor&TVműsor&újság, nyereményjáték és önreklámok is.

  Hogy milyen a Cosmo-lány? Az én olvasatom alapján olyan 20-as-30-as éveiben járó, önálló egzisztenciával rendelkező fiatal, egyedülálló nő (aki még csajszninak hívja magát). Fontos neki, hogy szexi, dögös, trendi és menő legyen. Ideje nagy részében ezzel is van elfoglalva, főleg azért, hogy összeszedjen valami pasit. Na nem hosszútávra, mert akkor már nem neki szólna a Cosmo! Én azt éreztem, hogy ezeket a nőket úgy kezelik, mintha 16 évesek lennének. A Cosmo hangulata sok mindenben idézte kamaszkorom magazinjait, szóhasználatában, meg ezekkel a csámcsogós összehasonlításokkal és az idétlen tesztekkel. Talán lejjebb is tolnám 13-ra a 16-ot. Oké, a szexről nem írnának így, meg nem feltétlen reklámoznának 70 ezres cipőket. Mondjuk így is nagyon vegyesen voltak a reklámok, hogy a magyar közönségből minél több nő tudjon olyan dögös lenni, amilyen szeretne.

  Szóval én nem vagyok Cosmo lány. 10 éve talán jobban értékeltem volna, most így elég volt. Az én női magazinom az urban:eve. De ha tudtok még jót, azt szeretettel várom, mert amúgy imádom a színes-szagos magazinokat olvasgatni!

Az iránytű - Blogger Irományok Projekt

Sziasztok!

Az eheti 3. bejegyzésem egy másik blogon jelent meg a Blogger Irományok Projektben. Az iránytű címmel írtam egy mesét - az ötödikben elkezdett fogalmazásfüzetembe, amit a hétvégén fedeztem fel, és még pont volt benne pár oldal hátul. Milyen más kézzel írni... De működött, csak megszületett a bejegyzés :)
http://everybodywrite.blogspot.hu/2014/06/az-iranytu.html


Mi az a Blogger Irományok Projekt?
Ez egy olyan projekt, amiben bloggerek, vagy akár bloggal nem rendelkező, de írni vágyó emberek összegyűlnek, és egymásnak dobálgatva a labdát bejegyzéseket írnak. Mindig az aktuális szerző jelöli ki a következő bejegyzés szerzőjét, és azt is, milyen címmel írjon. A műfajt, terjedelmet, egyebeket a következő szerző találja ki magának, ehhez pedig egy képet is mellékel és így születik meg a következő bejegyzés, amiben majd ő is kijelöli az azt következőt... A bejegyzések megírására jelenleg egy hónap áll rendelkezésre (majd ha nagyon sokan leszünk, módosítunk, hogy mindenki sorra tudjon kerülni legalább évente).
Ha van kedved beszállni, jelentkezz! Kommentben vagy e-mailban a pillepillango@gmail.com - on.

Amikor jó

Amikor reggel mégis felveszem a melegítőt és a futócipőt,
amikor sétálunk egyet és beszélgetünk,
amikor tovább sétálunk, mint szoktunk,
amikor visszasétálok az indulóponthoz (és nem futok, csakazértis onnan indulok el, mint szoktam),
amikor bemelegítek és aztán elkezdem,
amikor azt érzem, ez nem fog menni, elég lesz egy hossz is, úgyis annyi dolgom van még,
amikor aztán az egy hossz végéhez közeledve azt érzem, hogy most kezdenek bemelegedni a lábaim és kevés lenne nekik nagyon az egy hossz,
amikor megfordulok a hossz végén és belekezdek a másodikba,
amikor lassan ráébredek, hogy tökéletes ritmusban dobbannak a lábaim a földön és tökéletes ritmusban veszem a levegőt,
amikor érzem, hogy nem érzem: nincs légszomj, szúró tüdő, csak egyenletes dübb-dübb, ritmus, légzés, az én ritmusom - lassúcska, de az enyém, egyenletes,
amikor azt érzem, hogy ezt így, a végtelenségig akár, de legalább a második hossz végéig - eddig az a rekord egyben,
amikor a második hossz végén azt gondolom, na legalább az első tábláig fussunk visszafelé, mindig kell egy kicsit többet, ha csak egy lépéssel is,
amikor azt érzem, a lábaim, a tüdőm kinevet az első táblánál - ez lenne a kihívás?, na jó... hát ezután
amikor elhagyom az első táblát, a másodikat, a következő kukát, a mólót,
amikor annyira felszabadult vagyok, hogy nem érdekel, ki nyerte és mennyivel a választásokat,
amikor ott vagyok, hogy lassan a harmadik hossznak is vége - atyaég! Ennyit sosem futottam még le egyben!,
amikor a végén belehúzok, legyen egy kis sprint is,
amikor ebben a sprintben érzem, hogy zsibbadtak a lábaim, mégis teljesen stabilak,
amikor a Kedvesre gondolok, aki mindig mondja, hogy ne lassítsak a vonal előtt, csak utána kezdjek el lassítani, és
amikor emiatt a vonalig teljes erőmből,
amikor aztán sétálok és mosolygok,
amikor érzem, hogy ebből talán még több is lehetett volna, de
amikor elégedett vagyok ezzel és nem zavar, hogy nem voltam maximalista,
amikor sejtem, hogy ez legközelebb nem fog így menni, de ez sem zavar,
amikor nem érdekel az sem, hogy paradicsom a fejem - érzem, hogy teli van vérrel,
amikor hazajövök és lenyújtok,
amikor a kis huplik, gödrök, hurkák nem zavarnak, mert erre képes a testem így, ahogy van,
amikor lezuhanyzom és hajat mosok és ezeket a mondatokat fogalmazom meg a fejemben,
amikor megreggelizem és összekészülök,
amikor nem írom meg sebtében ezt a bejegyzést, hanem mára hagyom,
amikor elindulok ezzel az érzéssel a tüdőmben,

akkor nagyon jó.

Új külső

  A szuperzöld után valami egyszerűbb blogkülsőre vágytam, és egyik sablon sem nyerte el a tetszésem, így megpróbáltam a blogspot keretein belül garázdálkodni. Nem vagyok maradéktalanul elégedett az eredménnyel, úgyhogy egy nagy mínusz a blogsablonoknak. Pl. az oldalsávot juszt sem tudtam fehérré tenni, hiába volt annak beállítva, csak valami béna sötét szürke lett. Ezért vittem némi színt is a blogba, amúgy ilyen egyszerűbb, régi újságos kinézetre gondoltam (valami olyasmire, mint ez). Meg egy csomó vackot lehet külön állítgatni, de egy rakat lényeges dolgot meg nem...
  Bár nem lett tökéletes az összeeszkábált kinézet, azért váltottam mégis, mert 1: nem csúnyább, mint az előző (szerintem), 2: beleszerettem ebbe a betűtípusba! :) A fejléccel maximálisan elégedett vagyok. (Blog címe + blog leírás blokk) Ez az oldalsáv belerondít, de hát istenem... Ha nagyon olvashatatlan, akkor azért szóljatok!

Meglepetés díj :)

  Macskától díjat kaptam! Teljesen feldobta - az amúgy sem rossz - napomat! Köszönöm! :) Szeretettel elfogadom és folytatom. Bár nem teljesen értem, hogyan is kellene csinálni, mert Vivien és Macska másképp csinálták... de próbálom Macskáét követni, ha már tőle kaptam a díjat :)

1. Van olyan híres ember, aki szerinted nagyon igazakat mondott, és gyakran idézel tőle?

Hú, hát nem. Nem vagyok az az idézgetős típus. Az okosság rám ragad és beépítem, de nem idézem név szerint, az biztos. És a legtöbb okosságot inkább az életből merítem (hogy egy klisével éljek).

2. Követsz valamilyen videobloggert?
Nem.

3. Humorosnak tartod Magad?
Ha ezt dimenzióként képzelem el, akkor közelebb érzem magam a humoroshoz, mint a humortalanhoz, de nem vagyok kifejezetten tehetséges a humorban, azt hiszem.

4. Reál vagy humán beállítottságú vagy?
Hát azt hiszem, mégis csak inkább humán. Akárhogy is matektagozatos voltam. Mondjuk úgy, hogy a humán jobban a szívem csücske, de a reálból sem vagyok teljesen elveszve, és azért a matek egyes részeit kifejezetten élveztem :) (és hiányzott is egy darabig) Nem szeretek sem minden humán, sem minden reál dolgot.

5. Van olyan tanárod, akire felnézel/tiszteled/kedveled?
Jelenleg nincs olyan szoros kapcsolatom a tanáraimmal, de azért akad egy-kettő, aki szimpatikus. Amúgy pedig általánostól kezdve több olyan tanár is volt, akit nagyon tudtam tisztelni és kedvelni.

6. Milyen országba utaznál szívesen?
Kanadába (Prince-Edward szigetre különösen :) ), Ausztráliába, Új-Zélandra, Írországba, Franciaországba, Olaszországba, Horvátországba, ...

7. Rajongója vagy valamilyen hírességnek?
Nem, nem vagyok rajongó típus (kamaszként persze voltam, de már nem). Tisztelek vagy kedvelek hírességeket - illetve leginkább a munkásságukat, a rajongás az már nem az én világom.

8. Milyen körülmények között szeretsz írni?
Nincs sok elvárásom, tudjak normálisan ülni, halljam a gondolataimat és ne szakítsanak meg non-stop.

9. Mit szeretnél elérni egy éven belül?
Hogy baba legyen a pocakomban.

10. Nézel valóságshow-kat (őszintén!)?
Nem. És nekünk sincs TV-nk :D

11. Melyik nyaralásod volt eddig a legemlékezetesebb?
Nem tudok választani. Kategóriái vannak a nyaralásoknak, így több a favorit :)

12. Mióta blogolsz?
2008 óta, de 2013 óta rendszeresen.

13. Mit csinálsz szabadidődben?
Mostanában leginkább örülök, hogy vagyok :D Egyébként sorozatot nézek, blogot írok, futok, úszok, barátnőzök, olvasok... Meg persze férjezek és családozom :) Ez alap.

14. HTML kódos design vagy blogsablon?
Egyelőre még blogsablon, mert nem nagyon értek máshoz. Meg szerintem egy alap keret amúgy sem rossz, amiben van tér módosítgatni, de mégsem kell mindent elölről kezdeni.

15. Mit tennél, ha megnyernéd a lottót?
Hú. Hát vennék minden családtagomnak lakást (akinek kell). Magunknak talán többet is, hogy kiadjuk aztán albérletbe. Elmennék nyaralni a férjemmel. Sokszor. Kényeztetném magam (masszőr, fürdők, ruhák...). Félre is tennék egy adagot. Ja, meg persze képezném magam, hogy nagyon jó pszichológus legyek :D És ha a férjemnek lenne valami extra vágya, természetesen arra is költenénk. Ez már nem csak az én nyereményem lenne :)

16. Mivel foglalkozol/szeretnél foglalkozni iskola után?
Jelenleg tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányon vagyok pszichológia mesterképzésen az ELTE-n. Emellett Kortárs Segítő lettem, abban Filmklub és Sajtó csoport tag vagyok (utóbbi mily' meglepő). Továbbá egy lánykoliban vagyok önkéntes "lelki segítő" (nem szeretem ezt a megnevezést), ott két lány jár/járt hozzám eddig, illetve szakmai gyakorlatot is csinálok a PATENT-nél, amelynek keretében a családon belüli erőszakkal foglalkozom, járok tárgyalásokra meg anya-gyerek csoportba, meg megyek majd segélyvonalhoz is hospitálni. És egy fotelüzletben vagyok eladó heti 2x4 órában.
A jövőben középiskolai iskolapszichológus szeretnék lenni, de nem zárkózom el mástól sem :)

17. Mi volt életed eddigi legfelejthetetlenebb pillanata?
Huh. Ezek nehezek, a legek. Mondanám, hogy az esküvőm, amikor kimondtam az igent, de igazából annyira zsongtam, hogy a szövegre nem is emlékszem, amit elmondtam a kedves férjemnek az anyakönyvvezető előtt :D De sok szép, meg egy-két kevésbé szép felejthetetlen pillanat is volt az életemben.

18. Ki a példaképed (Bármiben.)?
Na, most erre épp tudok válaszolni! Alakban Jessica Biel :D Amúgy nem nagyon szoktam példaképet választani.

19. Mi a kedvenc helyed Magyarországon?
Imádom a Bükköt. :) Meg a nyéki tavat. Meg az Alföldet (biciklivel a legjobb). Budapesten a Duna partot, a Rózsák terét és a Bakáts teret. Meg a meglepetés pesti utcákat. :) És a gödöllői könyvtárat.

20. Mit szeretnél elérni 5 év múlva?
Legyen meg az MA diplomám, az első babám, talán már a második is, és legyen a hátam mögött mondjuk olyan 2-3 év szakmai tapasztalat (fizetett). És persze maradjunk ilyen boldogok és egészségesek :)

21. Mit jelent számodra a Boldogság?
Hogy jól érzem magam a bőrömben és nem cserélnék senkivel sem. Mert szeretem magam és az életem.


Az én kérdéseim:
1. Gondolkoztál már azon, milyen néni/bácsi szeretnél majd lenni? (És milyen?)
2. Szerinted mi az a könyv, amit kár lenne 14 éves kor alatt kihagyni?
3. Hogyan fejeznéd be a következő mondatot: Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de...
4. Mos hány évesre mondod, hogy középkorú? És kamaszként hány évesre mondtad?
5. Milyen volt az első saját szobád? Mit szerettél benne a legjobban?

Ezeket felteszem Fruzsinak és Bencének, meg az összes Kedves Olvasómnak! :) Bármelyik kérdésre (a nem általam feltettekre is) várom a válaszokat, nem muszáj az összesre!

Blogger Irományok Projekt #3

  Már a harmadik posztom a Blogger Irományok Projekten, ezúttal a Sivatag címet kaptam, és abból próbáltam kihozni valami dorkásat... Azt hiszem, sikerült. Egy bolondos vers lett a végeredmény, katt ide, ha kíváncsi vagy rá.

Adásszünet rövid megszakítása

  Az adásszünetet meg kellett szakítsam, mert egy közös projektben épp én következtem, így olvashattok tőlem egy írást Mégis mit meséljek? címmel. Persze, hogy a szerelemről szól, hiszen szombaton férjhez megyeeeek!!!! :))))

(Kép innen.)