Napi vers #13

Paul Géraldy 

ÁRADOZÁS

Jaj, úgy szeretlek! Úgy szeretlek! 

Hallod? Bolond vagyok. Bolond… 

Ezt zúgom egyre szivednek… 

De úgy szeretlek! Úgy szeretlek! 

Szeretlek, érted, drága, mondd? 

Nevetsz? Hülye vagyok valóban? 

De hogy közöljem azt, amit 

tudnod kell? Semmi sincs a szóban! 

Várj, kitalálok valamit… 

Hát igenis, a csók magában nem elég. 

Valami fojt, zokog itt bennem és elég. 

Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk. 

Amit érzünk, ki kell fejezni még. 

Többé-kevésbé a szavakban élünk. 

Szók kellenek, kell elemezni. 

Kell, hogy kimondjam néked ezt ni… 

Tudd meg, mivel vagyok tele… 

De bár találnék sok költői dolgot – 

felelj nekem – több lenne-e, 

mint az, hogy átölellek így, te boldog 

hétköznapom költészete, 

míg százszor és ezerszer fölsikoltok: 

Te! Te! Te! Te!

Szívem c. kötetből

Napi vers #12

Somlyó György: Veled

Nem csoda ma se történt
Megint csak este lett
Mégis jó volt veled
En-szörnyeim felett
Átugrani az örvényt

Szemben az utcalámpa
Most villant éjfelet
A hinta fönt megállva
Lendül új zuhanásba
Továbbrepít veled

Cserepeire hull már
Minden sarkán reped
A nyár tükre - mig új nyár
Nem jön már vak leszek
De úgy is jó veled

Bár el ma sem daloltam
A fő-fő éneket
Ma is csak elnapoltam
Mégis jó volt veled
Venni ezt-azt a boltban

Ma is drágán fizettem
Vertarany zsigerekben
A pénzt a keveset
Mégis jó volt veled
Mikor zsebembe tettem

Jó volt egy rezzenetre
Ma is a döbbenet
Hirtelen latra vetve
Hogy máskép is lehetne
Lehetnék nem veled

Lehetnék nélküled
Az eljövő telekre
Mik rámköszöntenek
Már egyre hidegedve
Az is jó lesz veled

Hurrikánok söpörtek
Repülő leesett
Nem ma se ma se lett
Embernek lenni könnyebb
Mégis jó volt veled

A délkörök keresztjén
Mindig megfeszitett
Embert ma is ecet -
Hírek várták csak enyhként
Mégis jó volt veled

Jó volt veled az erkély
A buszon a tömeg
Ahogyan felnevettél
Elmentél visszajöttél
Az is oly jó veled

Hogy úgy vagy mint a tenger
Ha elhúzódsz se hagysz el
Végleg elkevered
Hullámod fövenyemmel
Mely tele van veled

S a mindennapos ünnep
Az is oly jó veled
Nappali jelmezed
Után ha felveszed
Mezét a szerelemnek

Egy pillanatra jó volt
Nem-élni is veled
Feledni az utókort
Amely majd elfeled
És inni rá egy korty bort

Jó róni ezt a verset
Nélküled is veled
Míg alszol s nem is sejted
Hogy mint petét a sejtek
Megörökítelek

Jó ez is jó veled
Lenni egyszerünek
A százsejtű valóság
Felhámján lesni meg
A percek suhanását

Tépni az elmarasztalt
Fákról e rímeket
Mint a bűnbeesett
Kitiltván az absztrakt
Édenekből veled

Mily Massacciói kép ez
Elfödöm szememet
Úgy futok el veled
Míg rímet keresek
Az első sor ríméhez

Így játszogatva negyven
Évemmel míg pereg
Az éj s oly jó veled
E szeptemberi esten
Kilencszázhatvanegyben

Napi vers #11

Eugene Guillevic: Fény

Az nem igaz, hogy minden
nagy szerelem mulandó.

Az nem igaz,
hogy mind bajt tartogat.

Az nem igaz,
hogy megbánás a vége,

ha ketten figyelünk
egyszerre, egy jövőbe.

Az nem igaz,
hogy tévútra terel,

ha a növő erőknek
éppen a mi erőnk kell.

Az nem igaz,
hogy attól múlni kezd,

ha ketten indulunk,
azonos viadalra.

Az nem igaz,
hogy a szerelem elhagy,

ha a nagy viadal
a győzelmet megadta,

mert végképp nem igaz,
mit róla mondanak,

ha azonos harag fűt
két embert, ki szeret:

s ha élni, s gyúrni tudják,
a mások életét
markukban tartják örömét.

Tóth Judit fordítása

Napi vers #10

Ha már ma van a Költészet Napja (és Színes tinta nap), jöjjön egy újabb Napi vers.

Mihai Beniuc

Ilona

Sűrü, varázslatos erdőn,
tán kétezer éves a tölgye,
bujkál moha rejteke mélyén
a vadon álombeli hölgye.

Már sok nagyhírü lovag jött,
keresve-kutatva, nyugatról,
de átok alatt, a vad erdőn
kőkép lett és csupa tapló.

Iszonyú-hírü zsiványok
törték magukat érte, hiába;
rég ott porlad a testük
a rengeteg ős avarában.

És álmodozik csak a tündér
egy tölgy-beli ifjú legényről,
hogy jöjjön! Az ostoba rontást
egy csókkal elűzze fejéről.

Jékely Zoltán fordítása

(Kép innen.)

Napi vers #9

Konstanty Ildefons Gałczyński: Miért nem dalol az uborka

(Részlet az Irgalmasság című, hosszabb befejezetlen költeményből)

E kérdést, mit a cím
oly bátran vág szemünkbe,
meg kéne oldani,
bármi kínba kerülne.

Mert ha az uborka
nótára soha nem gyújt,
az ég tán így akarja:
szegényke nyilván – nem tud.

De ha szeretne! Forrón.
Pacsirtánál is szebben.
ha éjjelente zöld könnyeket ont
a befőttesüvegben.

Telek és nyarak múlnak,
hol nap les ránk, hol felleg:
s mi közömbösen megyünk el
nem egy uborka mellett.

Kerényi Grácia fordítása

(Kép innen.)

Napi vers #8

Anders Celsius, a győztes

Cristian Morgenstern: Trónkövetelők

"Réaumur grófja a nevem,
s szakadjon rátok átok!
Szolgáljátok csak szüntelen
Celsiust, renegátok!"

Mócsingot majszol még Dicső
Fahrenheit egy zugolyban.
"Atyám! Az volt a szép idő,
melyet még én fokoltam."

Molnár Imre fordítása


  Fizikához ajánlom, bár szegény Kelvin, Rankine, Delisle, Newton és Romer kimaradt. Átváltáshoz segítség itt és itt. A verset a Bukfencező múzsában olvastam (113-114. oldal).

(Kép innen.)

Napi vers #6-#7

Kedves idős Bess királynő
mindig illő ruhában
nem hagyhatja el a kastélyt
sok veszekedés nélkül
(ja, elég béna nyersfordítás, lehet segíteni)

Edward Clerihew Bentley: Három clerihew*

Jonathan Swift
nem tudta, mi a lift,
s kérdé Robinson Crusoe:
"Húzó?"

                *

Sir Christopher Wren
így szólt: "Megyek, reggelizem.
Ha valaki keres mégis:
tervezem a katedrálist."

                 *

"A bajszod, Adolf Hitler,
kis kajsza darab, hidd el.
Irígyled szőröd tőlünk" -
gondolta Hermann Göring.

Gergely Ágnes fordítása


William Jay Smith: Két clerihew

William Penn
feje lapos-elem,
s benne a mánia -
Pennsylvania.

                 *

Edward Clerihew Bentley
gondolta, a nevét menti,
ha négy sort telifú.
Így született a clerihew.

Gergely Ágnes fordítása

*A clerihew egy négy soros életrajzi vers, melyet (az angol wikipédia szerint Edmund, az én könyvemben Edward van) Edmund/Edward Clerihew Bentley talált ki még az iskolákban, majd később könyveiben népszerűsítette. A clerihew első sora a vers tárgyát - többnyire egy híres személy nevét - tartalmazza, melyet/akit abszurd helyzetbe helyez. A műfaj rímelése AABB, a rímek sokszor erőltetettek. A sorok hossza és verselése szabálytalan. (Szabadon fordítva, összefoglalva az angol szócikk alapján. A többi angolt nem kívánom lefordítani, elnézést, de a műfajt fontosnak éreztem.)

Ó, és július 10-e a clerihew nemzetközi világnapja! A következőt megünnepeljük! (jaj, el ne felejtsem!) De már most is nyugodtan írjatok kommentbe clerihew-t, ha van kedvetek! Gyakorlás teszi a mestert!

Szóval amúgy a művelődésért meg a humoráért választottam ezt a két verset, és mivel összetartoznak, így párban tettem őket közzé. A verseket a Bukfencező múzsából választottam (110-111. és 113. oldal).

(Kép innen.)

Napi vers #5

BERNARD DE LA MONNOYE (1641-1728)

    Boldogság

Szerény birtok, mely egyre szépül;
jó termőföld és kellemes
élet, ügyvéd, per, gondok nélkül;
egészség, erős idegek;

sok jó barát; nem túl nagy tálak
az asztalon mindig elég
friss étellel; szép hozománnyal
kibélelt, huncut feleség;

sok-sok háztáji kötelesség;
délután nyájas társaság;
boros, bár nem borgőzös esték;
rövidnek tűnő éjszakák;

sok nevetéshez ritka könnyek;
ne féld s ne hívjad a halált;
ez a boldogság; ennél többet
fajtánk itt lenn még nem talált.

  Ezt a verset a Molyon idézte a nővérem Faludy György: Test és lélek c. könyvéből. Köszönöm neki!

Legyetek nagyon boldogok!

(Kép innen és innen.)

Napi vers #4

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban, 

a földben, az égben, a tengerben, 

a fájdalomban, a régi szerelemben, 

mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó, 

és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett, 

mert ártatlan volt, édes, tökéletes, 

mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét, 

se erényét, se éhségét, se bátorságát, 

mert csúnyának látta magát, 

és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt, 

az éjszakára a nyári mezőn, 

eszeveszett örömmel nézte a tüzet, 

mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra 

szabta az időt, 

mert idegen volt itten, 

mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon 

hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte, 

hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt, 

mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek 

nem tudnak emberi nyelven szólni már.

Pór Judit fordítása

A versre az Új szerelmes kalendáriumban bukkantam rá. Szép szombatot!

(Illusztráció nincs, minden kép túl mű, beállított. Vagy a lány arca közömbös, flegma...)

Napi vers #3

Edward Lear: A Kacsa és a Kengurú

Szólt a Kacsa a Kengurúnak:
    "Hogy ugrándoz ön! nagy ég!
A réten is túlra, a vizen is túlra,
    mint akinek sosem elég!

Én nem látok mást, csak rút pocsolyát,
s nem a világot, azt a csodát!
    Álmaim önnel úsznak!" –
    szólt a Kacsa a Kengurúnak.

"Ha fölvenne engem a kenguru-hát
    - szólt a Kacsa a Kengurúnak –,
én ülnék és annyit se szólnék, hogy >>Háp<<,
    igérem ezt az úrnak!
Megnézzük a Rát, a Kocsonya-Fát,
a réteken át, a tengeren át –
    szállunk, mint akit húznak!" –
    szólt a Kacsa a Kengurúnak.

Szólt a Kengurú a Kacsának:
    "Tünődnöm kell e tippen.
Az ügy lényegileg nem árthat,
    csak az a bökkenő itten,
hogy önnek, kérem, már megbocsássa,
szörnyen hideg és nedves a lába,
    s mit szólna a világ egy csúzos
    Kengurúhoz?

Szólt a Kacsa: "A szirten álltam,
    hogy átnézzem az útilistát,
s befödni úszóhártyás lábam,
    vettem négy pár gyapjúharisnyát.
Köpenyem elbír vészt, vihart,
mindennap elszívok egy szivart,
    nem érhet semmi bú:
    én szeretem, Kengurú!"

Szólt a Kengurú: "Nos, nem bánom!
    A hold ma oly setétes;
hogy egyensúlyozzak, bátran szálljon
    a farkam végére, édes!"
Hipp-hopp, nem jártak hókuszpókuszt,
de háromszor körül a glóbuszt,
    s viszi, viszi a boldog út
    a Kacsát s a Kengurút.

Gergely Ágnes fordítása

A verset a Bukfencező Múzsa kötetből gépeltem. Szerintem nagyon aranyos és különös szerelmes vers (igen, szerintem az).

A strange love kereső szavakra dobta ki a Google,
és annyira édes! :) Kép innen.

Napi vers #2

  Eredetileg ezt szántam első versnek, amíg meg nem kaptuk az esküvői versünket Apától. :)
Kibogoznom nem sikerült, de nagyon megfogott a hangulata. A verset az Új szerelmes kalendárium c. gyűjteményben olvastam.

Cesare Pavese: Sóból és földből

Sóból s földből eredt 

a tekinteted. Egy nap 

kilúgoztad a tengert. 

Forró növények álltak 

akkor a közeledben. 

Ágávé és leánder. 

Mindent szemedbe zártál. 

Benned sóból és földből 

van érverés, lehellet. 

Nyálát forró szeleknek, 

a kánikula árnyát – 

mindent magadba zártál. 

Te vagy ott kint a földek 

rekedt hangja, a kis fürj 

búvó kiáltozása, 

a kőből áradt hő. 

A föld mind fájdalommal 

s fáradtsággal szinültig. 

Az éj jöttével elhal 

mozgása a parasztnak. 

Te vagy a nagy fáradtság 

s az enyhületadó éj. 

Zárt vagy te, mint a szirtek, 

mint a fű és a föld, 

munkálkodsz, mint a tenger. 

Nincs olyan szó, amely 

birtokba venne téged, 

mely bezárhatna. Halmot 

raksz, mint a föld, hogy élet 

legyen belőle, édes 

lehellet, hallgatás. 

Kopár vagy, mint a tenger, 

akár egy szirt virága, 

s egyetlen szót sem ejtesz, 

s nem szól hozzád se senki.

Somlyó György fordítása

Napi vers #1

  Új "rovat" indul, azaz ha szembe jön velem egy jó vers, azt ide szépen bepötyögöm (vagy ctrl+c, ctrl+v-zem), talán még képet is választok hozzá és közzé teszem. Mert verset olvasni jó! Kellemes hangulatot tud adni, vagy épp elgondolkodtat, múltat idéz, tettre késztet, sok minden lehet.
  Volt már ötlet, hogy mi legyen az első ilyen vers, aztán jött az esküvő és kaptunk egy esküvői verset Apától. Ez mindent überelt.