Örülök a saját életemnek, hogy ez az enyém.
Örülök az övének, hogy látom, megtalálta az útját és sikerül kiteljesednie. És hogy még mindig nem veszítettük el egymást. Végül. Csak egy időre eltávolodtunk. De megint közeledés. És örülök, hogy még mindig értékeljük egymást, még mindig van kedves szavunk egymáshoz. Egy meleg ölelést küldök Neki.
Örülök a harmadiknak, mert látom, mennyire kitartó, és a nehézségek ellenére megtartotta minden emberségét, kedvességét, jókedvét, szerethetőségét. Még mindig olyan, amilyennek megismertem. A szó legszebb értelmében. A lényege állandó.
Örülök a barátnőimnek, a barátaimnak, hogy velem maradtak.
Örülök egy régmúlt kedvesnek - annak, hogy már nem vele vagyok. Hogy a tehetségét ki tudja bontakoztatni. Sajnálom, hogy más, számomra fontos értéket úgy érzek, elveszített, vagy háttérbe szorított. De örülök, hogy ennek a hiánynak már nem én vagyok az elszenvedője, és hogy időben váltunk el, hogy mindketten megtaláljuk a megfelelőt.
Örülök a mostani szerepemnek. Imádom a Szerelmem, az Egyetlenem. A szüleimet, a testvéreimet, a sógoromat, az egész családot. A várost, ahol élek. A vonatot, ami összeköt. Valahogy most minden összeállt. Mint egy kirakó. Egy estére bepillantást engedett az ég az egészbe. Hogy egésznek láthassam.
Az idei kártyám szerint csak helyet kell adjak az újnak, és az megjelenik. Úgy érzem, itt a hely. Képes vagyok az új befogadására. A tavalyival felégettem az akadályokat, az idei év kifújja a hamvakat. És hamvaiból újjá születik a főnix.
Szeretlek Élet.
Szeretlek Hajnalom.
És milyen fura, hogy több pár is mostanában 9 hónapos... Megszülettek. Megszülettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése