Nyűgös nyári este után a másnap

Kedves Olvasók!

Örömmel jelentem, a nyűgös nyári este végül írás után alvással folytatódott és a másnap (azaz a ma) sok szépet tartogatott számomra.

A Kedves megkért, ne haragudjak, hogy türelmetlen volt, megegyeztünk végül egy döntetlenben - ő türelmetlen volt, én nyűgös, a kettő pedig szépen generálta egymást. Megpróbálkoztunk ismét a bicikli liften való szállításával (és az előtte való felemeléssel, hogy egy keréken álljon a kerékpár), a Margit-szigetre kimenéssel, és végül mind a kettő sikeresen megtörtént. A Kedves talált kevésbé forgalmas útvonalat (és időpontot), figyelmesebb volt, szólt, ha emelkedő következett és váltani kellett, pislantgatott hátra.. Szóval tiszta sikerélmény volt; bár be kell valljam, visszafelé az Erzsébet-híd környékén ismét kezdtem nyűgös lenni, jött az emelkedő meg a szembe-szél, a Kedves meg ugyanúgy hajtott tovább, mintha mi se történt volna (kiderült, hogy szuperül váltott és hajtott mint az állat, de én már nem tudtam hova váltani, jobban hajtani meg erőm nem volt), de aztán észre vette szépen, hogy lemaradtam, hát lassított meg hátra szólt. Azon a nyűgösségen is túllendültem, és érett paradicsomként tértem haza (kissé kimelegedtem, na).

Egyszer még nevettem is útközben. Egy bácsika körülnézés nélkül akart kilépni a bicikli útra, a Kedves pedig elhajtott előtte, én meg - mivel egy pillanatra sem maradtam volna le mögötte - hajtottam utána. Igaz, elkezdtem húzni a féket, ha netán elém kilép már, amit végül nem tett meg, így én is elszáguldottam előtte, de közben sikerült elkapnom az ijedt és megrökönyödött tekintetét - nem bírtam ki, elnevettem magam.

A tanulni valóval kissé elmaradtam, de bevásároltunk, sütöttünk-főztünk, és a két szép új ruhácskámhoz találtunk gombokat (gombhiányban szenvedtek szegények), amiket holnap fel is varrok és talán a hétfői vizsgámra majd az egyikben megyek el.

Szép estét, jó éjszakát, Kedves Olvasók!