A nyár második fele úgy eltelt, mint a sicc, egy pillanat alatt. Volt még egy kis evezés, Szigetőrség, utolsó túra, volt pakolászás, meg pihenés, utolsó napok kihasználása. Bár az utolsó nap... esett az eső, fújt a szél, kint már sötét volt, én a Kedvesen feküdtem, közben Bubble szólt, és tiszta karácsonyi hangulatom lett. Elkezdtem sorolni, milyen sütik szoktak lenni, milyen is a karácsony nálunk. Kellemes hangulat volt, bár kissé fura így augusztus 31-én...
Most pedig itt vagyok. A messzi Szegeden, egy McDonalds-ban - mert itt van wifi.. És azt érzem, hogy ez nem az. Amikor én bejelöltem, akkor ez lett volna, akkor egy olyan életszakaszban voltam. Elszakadás, önállósodás, kalandok, bulik, miegymás.. Most meg. Nem. Most nem. Már nem érzem, hogy csak úgy tudnék önállósodni, ha elmegyek 220 km-re hazulról. És már nem magányos kalandokra vágyom. Az ismerkedés sem vonz annyira, mint régen. Most nem az. Remélem, még változik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése