![]() |
A Pszi jel |
Engem pl. vonz az iskolapszichológusi munka, és a suliban nem kapok minden kérdésemre választ, mindig jobb olyantól kérdezni, aki már megtette az odavezető utat. Tervezem, hogy a vizsgaidőszak után (remélhetőleg jan. 18-án végzek) más területen dolgozó pszichológusokkal is felveszem a kapcsolatot és készítek velük is egy-egy interjút. Ezen interjúkban igyekszem körbejárni a szakma előnyeit, hátrányait, az odavezető utat, hogy milyen tanulmányok szükségesek, ajánlottak és hogy mit is kell konkrétan csinálni az adott munkakörön belül.
Következzen hát az első interjú:
Interjú egy
iskolapszichológussal
Először is mutatkozz be, kérlek! Hol
végeztél, mit végeztél, hol dolgozol jelenleg és mióta? Illetve bármit, amit
fontosnak tartasz.
Az ELTE-n végeztem, még
osztatlan képzésben. Személyiség és tanácsadás programon voltam, a
diplomamunkámat a pályaválasztás, identitásfejlődés témáiból írtam. Jelenleg a
Gyermekház nevű gimnáziumban dolgozom, pszichológusként ez a harmadik évem itt.
Elsősorban SNI-s fiatalok miatt vagyok itt, de természetesen „hétköznapiakkal”
is dolgozom.
Azon kívül, amit Te elvégeztél, milyen
képzést, képzéseket ajánlanál még a leendő iskolapszichológusoknak és miért?
Igazából ezen én is elég sokat
gondolkozom, próbálom kiválasztani azokat, amik hasznosak lehetnének a munkám
során. A tranzakcióanalízis elég sokszor segít, úgyhogy szerintem abban érdemes
komolyabban elmélyülni. Amit mindenképpen javaslok, az a családterápia, ha a
képzés nem is jöhet össze, de a szemléletmód szerintem kulcsfontosságú. A
kollégáim egyébként a szimbólumterápiát, autogén tréninget is használják
időnként, de ez inkább az SNI-sek miatt kell.
Szerinted milyen személyiségjegyek
szükségesek ahhoz, hogy valaki jó iskolapszichológus legyen?
Sajnos itt csak kiábrándító
választ tudok adni: szerintem nincs ennek archetípusa. Az a jó, ha valaki képes
hitelesen önmagát adni, akkor a fiatalok elfogadják őt, megbíznak benne. Ha
pózol, akkor azt azonnal észreveszik. A türelem, frusztrációtűrés persze itt is
nagyon fontos, de például nem baj, ha szigorú vagy (pedig sokak szerint ez nem
fér össze a pszichológusi szereppel). A diákok számára nem evidens, hogy te nem
a tantestület része vagy, ezért tanári viselkedést várnak el tőled. Az egyéni
stílusodon múlik, hogy be tudod-e állítani, a tanári és pszichológusi szerepkör
közötti határvonalat. Én például nem olyan személyiség vagyok, akivel a
leggyakrabban találkozhatsz mondjuk egy konferencián, vagy egy egyetemen. Ennek
ellenére – vagy a pszichodráma vezetőm szerint pont ezért – jól tudok
kapcsolódni ezekhez a gyerekekhez.
Mit gondolsz, mennyire van/lenne ma
Magyarországon az iskolapszichológusokra szükség? Miért?
Nagyon fontosnak tartom, hogy
jelen legyenek, és egyenesen dilettáns döntésnek tartom, hogy 500 gyerekre fél
(!) pszichológust ír elő a törvény. Természetesen szakember segítsége nélkül is
értékes felnőtté lehet válni, azonban a jelenkori felnőtt társadalom
tapasztalatai gyakran elégtelennek tűnnek, ha a gyereknevelésről van szó.
Például a mostani szülők idejében nem volt Facebook, valóságshow, nem voltak
ilyen jól kidolgozott számítógépes játékok, illetve 3 havonta megújuló dizájner
drogok. Csak hogy a jéghegy csúcsát említsem. Ezen kívül a válások száma az
egekbe szökött, a szülők embertelenül sokat dolgoznak, a pedagógusok krízisről
krízisre élnek, szóval a gyerekeknek egy válsággal teli világban kell
felnőniük. Arról nem is beszélve, hogy a tanulás értékét elég nehéz ma
elmagyarázni a diákoknak (lásd diplomás munkanélküliek, semmirekellő celebek),
ezért a motivációs problémák, kiégés mindennapos. Egy ilyen helyzetben nagyon
fontos, hogy segítségért tudjon fordulni valaki, és ne kelljen rá két hónapot
várni (lévén a nevtanok túl vannak terhelve).
Mennyire könnyű elhelyezkedni
iskolapszichológusként ma Magyarországon?
Hát… Nem tudom. Nekem elég nagy
szerencsém volt, ami azt illeti. Csak hogy az álláskeresésben divatos
fogalommal éljek, itt a networking technika a leghatékonyabb, szerintem. A
legtöbb állást nem hirdetik meg, hanem az „ismersz egy jó pszichológust?”
módszerrel a kapcsolati hálót használják. Nekem is így lett munkám, illetve
amikor voltam egy másik helyen interjún, oda is egy tanárom javasolt. Ezek az
állások azért valamennyire kihalásos alapon működnek, ezért határozatlan idejű
szerződésre nem érdemes számítani, leginkább GYES-en lévő kolléganőket kell
helyettesíteni. Ebből a szempontból a férfiaknak előnye van, hiszen ők kisebb
valószínűséggel mennek szülési szabadságra, ezen kívül az
áttétel-viszontáttétel miatt nagyon is szükség van férfi pszichológusokra.
Vannak olyan helyzetek, amikben a férfiak hatékonyabbak, legalábbis néhány kliensem
szerint (mondjuk őket szívesen összeismertetném néhány volt
évfolyamtársnőmmel…)
Úgy egyáltalán, mi a hatásköre, feladata
egy iskolapszichológusnak? Mit is csinál tulajdonképpen?
Én speciális helyzetben vagyok
az SNI-sek miatt, úgyhogy sok olyan feladatom van, amivel egy átlag
iskolapszichológusnak nem kell megküzdenie. A krízisintervenció szerintem
mindenhol szükséges, illetve rövid egyéni konzultációkra is igény van. A diákok
változóan igénylik a segítséget, néhányan nagyon bevonódnak, néhányan kifejezetten
ellenállóak. Többségüket a tanárok küldik, ritka az önként jelentkező kliens.
Tanári konzultációra is érdemes számítani, illetve konfliktuskezelésre (a
resztoratív technikák meglepően hatékonyak tudnak lenni). Én több csoportot is
vezetek, de szerintem a legtöbb helyen erre nincs igény. A szociometriai
felméréseket általában a tantestület és a diákok is szeretik, ezt mondjuk
érdemes jó alaposan megtanulni.
Ami a hatáskört illeti: gyakran kell véleményt írni
valamilyen kivizsgáláshoz, illetve bevonnak fegyelmi ügyek rendezésébe is. A
felvételkor is kikérik a véleményem, illetve az osztályon belüli dinamikát is
gyakran megbeszélik velem az osztályfőnökök, igazgatók.
Milyen az időbeosztása egy
iskolapszichológusnak? Hány órát dolgozik egy nap/egy héten?
A jelenlegi törvény szerint 21
órát hetente, ez persze inkább több lesz a végére. Én átlagban 4-6 órát
dolgozom egy nap, illetve adminisztratív munka esetén délután (vagy éjszaka…)
is dolgozom. Az a tapasztalat, hogy inkább a délelőttöt köti le a munka,
úgyhogy meg lehet egyezni a főnökökkel, hogy egy fél állás, magán kliensek is
beleférjenek az ember idejébe. Amennyire tudom, ezt sokak ki is használják,
mert az alapfizetés…hát, mondjuk úgy, nem ebből fogunk meggazdagodni.
Mennyire általános, hogy egy
iskolapszichológus több intézményben is dolgozik egyszerre? Mennyi az átlag
intézmény/fő?
Mi speciális intézmény vagyunk,
ezért nálunk egy épületre több pszichológus is jut. Ahol voltam állásinterjún,
kettő iskoláról volt szó. A fővároson kívül, kistérségekben meg amennyi csak
jut… Van olyan volt évfolyamtársam, aki faluról-falura jár, és neki bizony több
iskolája is van. Átlagot nem tudnék mondani, mert sok múlik azon, hogy hány
iskola van egy területen, és azok mekkorák, illetve mennyire tartják fontosnak
ezt a szolgáltatást. Jó viszonyban vagyok a volt középiskolám tanáraival, és
mesélték, hogy náluk ez fontos (illetve fontossá vált, miután öngyilkos lett
egy diák), ezért hozzájuk két pszichológus is szokott járni.
Milyen problémákkal fordulnak Hozzád
legtöbbször a diákok?
Leginkább otthonról indulnak ki
a problémák. Nem jönnek ki a szüleikkel, és az ebből kiinduló játszmához
időnként jól jön a „már pszichológushoz is kell járnom miattatok” szöveg. Velük
el kell beszélgetni arról, hogy a saját szempontjaikon kívül léteznek más
szempontok is, és a szüleik is emberek. Sajnos vannak sokkal súlyosabb dolgok
is, amikor látszik, hogy a gyereket tényleg nagyon elhanyagolják érzelmileg. Ez
természetesen kihat az iskolai magatartásra, teljesítményre is. Igen gyakoriak
még a párkapcsolati problémák: a lányok szeretnék jobban kezelni őket, a fiúk
pedig azt szeretnék, hogy egyáltalán legyen párkapcsolatuk. Pályaválasztási
kérdésekkel hozzám nem fordulnak, mert azon a tagozaton, ahol dolgozom, ez még
nem merül fel. De hallottam, hogy más iskolákban ez is gyakori téma.
Krízis esetén csak azok jönnek maguktól, akikkel már
korábban dolgoztam, jellemzően a tanárok küldik őket, amikor már látszik, hogy
baj van.
Milyen problémákkal küldenek Hozzád
legtöbbször diákokat? (Ha küldenek.) Vagy úgy egyáltalán, milyen feladatokra
kérnek fel a leggyakrabban?
Van a „nem viselkedik jól, csinálj már vele
valamit” kérés, ami inkább a tanárról, mint a diákról árulkodik. Természetesen
leülök beszélni a diákkal, de itt inkább a tanárt kell megsegíteni. Sajnos sok
helyen büntetésnek szánják, ha leküldenek valakit a pszichológushoz (ez elég
sokat elmond hazánk pszichológiai kultúrájáról…), nálunk inkább a komolyabb
fegyelmi ügyek megelőzése céljából küldik hozzám a gyereket (például agresszív
a társaival, nagyon nem figyel órán, szemtelen a tanárokkal, stb.)
Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mivel olyan
helyen dolgozom, ahol a tanárok többsége komoly empátiával rendelkezik, jó
érzékük van a problémákhoz, ezért észreveszik, ha valamelyik gyerek elindult a
lejtőn. Ilyenkor szólnak nekem, és segítenek összehozni a találkozót.
Milyen módszereket használsz a
leggyakrabban? (Szervezel-e csoportokat, ha igen, milyen típusúakat, milyen
teszteket használsz a leggyakrabban? Ilyesmi.)
Elsősorban csoportokkal
dolgozom, amiket probléma és korosztály szerint szervezek. Ez persze főleg az
SNI-sek ellátása miatt van. Ezekben a csoportokban sok viselkedés terápiás
eszközt alkalmazunk, konfliktuskezelési, önismereti kérdésekkel dolgozunk.
Nagyon szeretik a dramatikus játékokat. Kisebb csoportban időnként az Identity
nevű társast használom, ezzel elég sok témát elő lehet hozni, és megkönnyíti a
diákoknak a bevonódást.
Olykor kapnak kisebb házi feladatokat (csak
egyéniben).
A tesztek közül Wartegget használom a legtöbbször,
egyéni keretek között. Csoportban jól tud jönni a Holland-féle pályaérdeklődési
kérdőív, mivel egyszerű, és sok témát fel tud vezetni.
Minden évben veszek fel szociometriát, lehetőleg
ősszel és tavasszal is, hogy az osztályok fejlődését monitorozzuk, és ha kell,
az osztályfőnök be tudjon avatkozni.
Mennyire van lehetőséged az önálló,
kreatív ötleteid megvalósítására a munkahelyeden? (Vannak ilyen ötleteid? Mik
ezek?)
Most már jól beilleszkedtem a
munkaközösségbe, úgyhogy lényegében egy egészséges keretrendszer között azt
csinálok, amit akarok. Persze ez a különleges helyzet abból fakad, hogy én
minden nap itt vagyok, bármikor el lehet érni bármivel, már harmadik éve. Egy
utazó pszichológusnak erre sajnos nincs lehetősége általában.
A kreatív ötleteket egyébként nem a tanárok ellenzik
inkább, hanem a diákok. Pszichológushoz járni ugye még mindig ciki, ezért
kézzel-lábbal tiltakoznak minden újítás ellen. A másik akadály az eszköz- és
hely igény, ami nálunk eléggé frusztrálódik, de ahogy hallottam, ez nem sokkal
jobb máshol sem. Úgyhogy csak óvatosan szoktam kreatívkodni.
Ütköztél már nehézségekbe munkád során?
Ha igen, milyenbe/milyenekbe?
Az egyik nehézség az, ha
komolyabb gondról van szó, ami már nem iskolapszichológusi kompetenciakör. Elég
nehéz rávenni a diákokat arra, hogy külső szakembert is bevonjunk a problémába,
de a szülők is ellenállnak, hiszen nem akarnak szembenézni azzal, hogy
diákcsínynél jóval többről van már szó.
A fő problémám a hely- és eszközhiány. Nincs papír
fénymásolni, nincs hely mozgásos játékokra, eszközök művészetterápiás
feladatokhoz… Az sem volt kis küzdelem, hogy a pszichológusi munka
legalapvetőbb feltételeit biztosítsák. Nem azért, mert nem vesznek komolyan, de
minél szegényebb egy intézmény, annál inkább szűkül a tér – és most szegények
az intézmények.
Milyen örömeid, sikerélményeid voltak
már munkád során?
Van úgy, hogy egy diák teljesen
lemond már magáról, vagy abszolút nem látja a felelősségét az ügyben, vagy nem
néz szembe a veszélyekkel. Azok a pillanatok, amikor mégis meglátja az alagút
végén a fényt, nagyon tudnak motiválni. Ilyenkor azt érzem, hogy ezért már
érdemes volt annyit dolgozni, valaki vissza tudja venni a kontrollt az élete
felett.
Ilyen az is, amikor egy abszolút ellenálló diák
végül mégis bizalmat szavaz neked. Vagy amikor a tanárok megértenek egy
helyzetet, és elhatározzák, hogy másképp csinálnak valamit a gyerek érdekében,
mert megéri.
Mostanában keresem a „tudományos magyarázatát” egyes
problémáknak, és örülök neki, hogy az egyetemen tanult dolgok nem csak a könyvekben
léteznek. Ilyenkor nagyon kompetensnek érzem magam J
Mennyi szabadidőt hagy ez a munka?
Milyen könnyű pl. mellette a magánéletre is időt szakítani?
Nekem nem jelent problémát,
hogy kevés az időm, mivel ugyanarra a helyre járok be, stabil órarenddel. Máshol,
ahol a pszichológus nem illeszkedik be ennyire az intézmény szervezetébe,
gondolom, ez kicsit nehezebb.
Milyen módszereid vannak arra, hogy a
munkádat ne vidd haza? Fontosnak tartod egyáltalán ezt?
Az adminisztrációt gyakran haza
viszem. Az eseteket valahogy ott tudom hagyni a helyükön, még ha megterhelőek
is. Elfoglalom magam az egyik hobbimmal, ilyesmi. Szoktam beszélgetni erről
másokkal, de jellemzően nem szupervíziós jelleggel. Amit hazaviszek, az a
fáradtság. Hiperaktívokkal dolgozni nem könnyű!
Ha változtathatnál valamit az
iskolapszichológusi oktatásban vagy munkakörülményeken, változtatnál valamit?
Ha igen, mit/miket és miért?
Indítanék olyan kurzust, ami az
iskolák működésével ismerteti meg a hallgatókat. Végülis van ilyesmi, de
részletesebben is lehetne hallani arról, milyenek a hétköznapok a tanárok
szemszögéből.
Ami kicsit erősebb, az a klinikai, gyógypedagógiai
szemléletmód bevonása. Ha vizsgálatra kell küldeni a gyereket, akkor sokan nem
tudnak mit kezdeni a dologgal, nem tudják, milyen jogok és kötelességek
kapcsolódnak a problémás gyerekekhez. Ezen a téren jó volna, ha stabilan
lehetne számítani a pszichológusokra.
Köszönöm az interjú! További szép napot!
Kiegészítő információk:
Ma a pszichológusokat 3+2 (+sok-sok-sok) éves osztott képzésben képzik. Pszichológia BA végezhető a Szegedi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, Budapesten pedig 3 helyen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A 3 év után viselkedéselemzői diplomát kapnak a hallgatók (hogy az mire jó, nem tudom), csak az 5 év után válhat valakiből pszichológus.
Ahhoz, hogy valaki iskolapszichológus legyen, ajánlott (de nem feltétlen kötelező) tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányra mennie, ez a szakirány elvégezhető az ELTE-n, a SZTE-n és a DE-n.
Erre a későbbiekben érdemes egy szakpszichológusi képzést, lehet tanácsadó szakpszichológus vagy pedagógiai szakpszichológus, melyek kizárólag az ELTE-n végezhetők el.
A különböző módszerspecifikus képzések pedig elég szerteágazóak (pszichodráma, fókuszolás, stb.), ezekről nem tudok összefoglalást adni, a KAPSZLI szokott még tájékoztató előadássorozatokat tartani.