(VIGYÁZAT! A bejegyzés cselekményleírásokat tartalmaz)
Huh... ezt a filmet ma nézette meg velünk az egyik tanárunk Pedagógia és iskolapszichológia kurzuson. A film dramaturgiájához az is hozzáadott, hogy az utolsó 15 percben voltak megakadások, a net ugyanis nem a legjobb a suliban. De így is a székbe passzírozott minket. Már rég szünet volt, a tanár ránk nézett: "Itt már gondolom ne kapcsoljam ki." Mi meg csak ráztuk a fejünket.
Suliban voltam, így nem sírhattam el magam - mégse menjek már haza kisírt szemekkel. A hatása alatt maradtunk, és hogy valahogy oldjuk a feszültséget, egy pár mondat erejéig maradtunk néhányan és beszélgettünk erről az egészről, ami a szemünk előtt lezajlott 98 perc alatt.
Na de a történetről röviden.
Egy középiskolában játszódik a film, ahol Joosep az osztály lúzere, az egész osztály kreténnek tartja és folyamatosan gúnyt űznek belőle, fellökik, beszólnak neki. A film elején az osztály vezére, Anders ötlete nyomán Joosepet levetkőztetik tesi után és bedobják a lányöltözőbe, majd az ajtónak támaszkodnak kívülről, hogy ne tudjon kijönni. Kaspar egy új fiú, nehézségek árán jutott be abba a suliba - így helyzete ingatag, nem szabad elszúrnia semmivel. Ő tartja az ajtót, de még azelőtt kiengedi Joosepet, hogy erre Anders engedélyt adna. Erre ő is Joosep mellé kerül, a szekálandók közé. Kaspar tökösebb legény, nem hagyja annyiban a dolgot, és elkezdődik egy kegyetlen játék, amiben két gyermek van az egész osztállyal szemben. A felnőttek dilettánsok, a feszültségek fokozódnak, és egy végső, kegyetlen megalázás után következik a nem túl meglepő végkifejlet - bosszút állnak az osztályon.
A film egyébként fent van youtube-on: http://www.youtube.com/watch?v=_m0SsOKtpz8
A film több, mint 2/3-ában csak az idegesség gyűlt bennem. Hogy lehet egy egész osztály ennyire birka, ennyire gyenge és bolond. Felmerült bennem a kérdés: mi történt a lányokkal? Minden nemi diszkrimináció nélkül, a lányok empátiája, együttérzése, védelmező volta hová lett? Egy lány nem szólt, hogy most már elég, ne bántsátok! Amikor az öltözőbe bedobták J-t, akkor is annyi volt a reakció, hogy miért dobták be hozzájuk ezt a kretént, őket hagyják ki ebből, hagyják őket békén... Együtt vihogtak a fiúkkal - vagy ha már nagyon nem bírták, hát elmentek.
De iszonyat ideges lettem a filmben megjelenő felnőttekre. Főként rájuk. Az inkompetens tanárokra, szülőkre és igazgatóra. Az apa, aki csak gyorsan letudja apai feladatait azzal, hogy megkérdezi a fiát, minden rendben van-e. A válasz az, hogy rendben, de a fiúról sugárzik, hogy egyáltalán nincs minden rendben. De ő ezzel nem foglalkozik. Az anya még rá is szól az apára, hogy hagyja, hiszen tanulnia kell. Nincs kommunikáció. Az anya azt hiszi, jót tesz azzal, ha betelefonál, nem beszéli meg a fiával, mennyire súlyos a helyzet. Az apa arra buzdítja fiát, hogy legyen már tökösebb, védje meg magát. Ahol már ennyien vannak ellene, talán jobb lenne az egy szem fiút elvinni és talán nem veretné szét magát. Az ilyen típusú megoldáshoz már késő volt - véleményem szerint. Az pedig már csak hab a tortán, hogy J-n mutatja meg, hová is kell rúgni, hogy fájjon a másiknak - a fiú sírva a padlóra rogy, az apja otthagyja.
Az osztályfőnök egy álló órán át vigyázzban tartja az osztályt, ahelyett, hogy visszaszerezné a füzetet. Nem beszél az osztállyal erről, pedig látszik, hogy komoly a dolog. Mintha nem tűnne fel neki semmi.
És a többi tanár? Vakok talán? Nem látják, hova néz J? Miét vágja ki a márkajelzést, miért nincs cipője?
Na és az igazgató? Rá sem néz Kasparra, amikor kikérdezi J. füzetének ügyében. Természetesen nem hisz neki, de nem ássa bele magát a dologba. Nem látja K-n, hogy retteg, hogy teljesen meglepődik, hogy őt gyanúsítják. Az indoka pedig az igazgatónak az, hogy egy jó tanuló miért venné el más füzetét... Mert a jó tanuló eredendően jó ember is, nem?!
Még K. nagymamájában láttam a legtöbb fantáziát, de ő pedig nem elég határozott. Egy kamaszt nem lehet csak úgy otthagyni és ráhagyni mindent. Hiszen dackorszakát éli, bizalmatlan, úgy gondolja, őt úgy sem értik meg, esetleg szégyelli magát szülei/nagyszülei előtt... De ha látjuk, hogy baj van, nem szabad annyiban hagyni! Igenis beszélni kell! Amikor K. átöleli a nagyanyját és bocsánatot kér tőle, majd elmegy, nem szabad elengedni! ... persze így külső szemmel, utólag könnyebb, hogy én tudom, látom, mire készül. De hogy nem hisz a fiúnak, hanem az igazgatónak és nem beszéli meg vele akkor az ügyet...
Miután felgyűlt bennem ez az idegesség, reménykedtem valami pozitív végkifejletben. Hátha K. elér valamit. De nem. Thea pedig... az a szöveg, amit ott előadott. Mert az ő imidzsébe nem passzol bele, hogy K-val járjon, ha K. kiáll J. mellett. Nem támogatja a párját, csak magára tud gondolni. Amikor az utolsó megaláztatás éri a fiúkat, inkább elmegy, nem hogy szólna vagy közbeavatkozna...
Reménykedtem, mert láttam Andersen is, hogy retteg. Nem véletlenül hívta félre K-t, próbált a lelkére beszélni, hogy szálljon ebből ki, legyen minden úgy, mint régen... Egy kretén, akit szekál az egész osztály, akin mindenki röhög, a többiek pedig vígan elvannak (és nem kell saját belső kreténségükre, árnyékszemélyiségükre összpontosítaniuk, csak ha már Jungot olvasok). De K. nem hagyja annyiban. Andersnek pedig vezetői "kötelessége" bosszút állni, folytatni a hadjáratot, mindig emelve a tétet. Látszik, hogy retteg, akkor is, amikor J-t mellkason rúgja, a fiú pedig alig kap levegőt. Bele sem gondolt Anders a lehetséges bordatörésbe, belsővérzésbe... talán még ott lett volna J-nek fordítani a dolgon, talán ha azt hiszik, meghalt, vagy valami súlyos, maradandó sérülést szerzett és nem tud lábra állni... De nem így történt, szóval a hadjárat folytatódott.
Kamu e-mailcímekről a két fiúnak "randevút" szerveznek, ahova elmegy az egész osztály, persze jót röhögnek azon, hogy ők buzik és titokban találkozgatnak. Anders még Theából is kikényszerít egy nemet, hogy nem jár K-val - erre K. nekiront Andersnek és csapatának, de hiába, kés van náluk. A helyzet feszültsége hergeli őket, hogy csináltassanak a fiúkkal valami buzisat. Hát letérdeltetik K-t, nyakához kést szorítanak, J-t pedig odaállítják elé. Csak reménykedek, magamban mondogatom, hogy ne, ne, ne... csak azt ne. De az lesz. Lehúzzák J. gatyáját, K-t pedig kényszerítik, hogy tegye meg... az egészet közben fotózzák/videóra veszik. Egy-két lány nem bírja, és ott hagyja a fiúkat, de különösebb ellenkezés nem történik. J. elélvez, K. pedig hány és sírva borul a földre. Zokog. Itt már nagyon nehéz volt magamat tartani.
A végkifejlet egyébként várható volt. Általános törvény, ha egy fegyver megjelenik, annak el kell sülnie. Márpedig a film elején J. apja épp a fegyverét tisztította (ugyanis katona és készült a lőtérre gyakorolni). J. el is lopott 2 fegyvert, így K-val karöltve bementek másnap az iskolába és lövöldözésbe kezdtek. De hogy senki nem szólt ott egy árva szót se? Ott lógott egy hatalmas fegyver J. kezében, és senki sem szólt... nem hívták időben a rendőröket. Az a lány sem próbálta megállítani őket, akit végül kiengedtek. K. egy nyolcadikos kislányt is lelőtt, mert nem tudott pontosan lőni (hogy tudott volna?). Theát megmentette J-től, a lány így viszont végig nézte, ahogy J. öngyilkos lesz, K. pedig végül az életbenmaradást választja.
Elképesztően durva film volt a számomra, és visszaerősítette a vágyat, hogy iskolapszichológusnak menjek. De a szakmai vívódásról máskor.
Ajánlom is meg nem is a filmet. Többször biztosan nem nézném meg, és talán még egyszer is sok - annak ellenére, hogy zseniális. Ez az én lelkemnek sok. Elveszi az életkedvem. Erről még olvasni is elég megrázó, nem hogy végignézni, az arckifejezésekkel, mindennel... Hogy történhetnek ilyenek? És még egy megjegyzés: A suliban hol vannak a tanárok? Miért nincs soha senki a folyosókon? Lazán szarrá verhetik egymást a gyerekek és senkit sem érdekel? Ráadásul egy egyébként helyes srácról volt szó... csak nem odavaló volt.
Ezt muszáj volt kiírni magamból, bár igazából Jungot kéne olvasnom.
8 megjegyzés:
akkor az első bekezdés után nem olvastam tovább... amíg meg nem nézem. itthon, hogy sírhassak.
Azért majd ha megnézted, olvasd tovább. Kíváncsi vagyok a véleményedre. (más is elsírná-e magát rajta...)
Szerintem remek film, bár anno engem is felzaklatott:) Irtam is róla egy bejegyzést. Egyébként láttad már a BenX-t? Témában hasonló, de a vége talán érdekesebb:)
Remek film, remekül van megcsinálva, az biztos. Csak egyszerűen brutálisat üt... A BenX-et láttam, igen :) Hát annak egészen más a vége, az valahogy azért kellemesebb... sokkal. Ott a körülmények is kicsit mások voltak azért.
Melyik bejegyzésben írtál róla? Elolvasnám :)
2010.júl.12: Farkastörvény
Teljesen egyet értek a bejegyzésedben azzal, hogy zsarnokok rettegnek attól, hogy valaki egyszer szembenéz velük. Anders is rettegett ebben a filmben. Nem is kicsit. Szinte kényszerből tette a végén a gonoszságait. Az egész bagázs félt valamitől.. Thea is, hogy megjegyzések célpontjává válik. Mindenki félt és gyenge volt, a környezet pedig semmit sem akart ebből észrevenni.. Beszélgettünk a következő órán, hogy mit lehetett volna tenni. És lehetett volna.. tudtak volna. A felnőttek és az osztály is. Nagyon kellenek az iskolapszichológusok is...
Megjegyzés küldése