Túl az államvizsgán...

  Tegnap 10 és 11 között letudtam az államvizsgám. És hogy évekkel később el ne felejtsem, leírom kicsit, milyen is volt (mint ahogy ezt az érettségivel is tettem).
  Szóval, túl vagyok a pszichológia BA-n, diplomás viselkedéselemző lettem. A vizsgára kb. két hetet készültem, ebben benne volt a prezentációkészítés és a referenciamunka írása is a felvételire. Referenciamunkának amúgy végül a fejlődéslélektan műhelymunkám 15 oldalasra rövidített változatát küldtem el (aminek a 2-3 oldalas kivonatát itt olvashatjátok).
  Most az egyszer nem olvastam szakirodalmat, csak mindenféle jegyzetet. Táblázatot meg mini-összefoglalókat készítettem, meg próbáltam beindítani az agyam a tételcímekre, hogy mindenképp eszembe jusson valami a tételről az államvizsgán. Mert egy általános lélektan tételt is lehet személyiséglélektanba fordítani :D Egész nyugodt voltam amúgy, nyugodtabb, mint az utolsó vizsgám előtt. Úgy voltam vele, hogy a prezentációval csak nem lesz gond, és amúgy meg bármiről elgagyogok 10 percig.

  Elérkezett a nagy nap, én 6-kor keltem, még átnézegettem pár tételt, felöltöztem, a Kedves segített kaját összerakni nekem, és időben sikerült elindulni, 20 perccel a busz indulása előtt már az Árpád-hídnál voltam. Harmadiknak mentem be egy tündéri bizottsághoz (több bizottság is futott párhuzamosan). Először tételt húztam, a szociálpszichológia 6-os tételt: Szociális reprezentáció, csoportközi viszonyok és előítélet. Ennek a kidolgozására volt kb. fél órám, vígan elvoltam. Írtam egy szuszra 1,5 oldalt, aztán 5 percenként még pár dolgot. Hasznos pár dolognak bizonyultak, ugyanis végül ezekből kérdeztek.
  A fél óra letelte után behívtak, én pedig megalapoztam az első benyomásom azzal, hogy majdnem átestem a küszöbön, de végül nem estem el, elmentem valahogy az asztalig, elindítottam a ppt-t és csak mondtam és mondtam... (Szerencsére még reggel felraktam a ppt-t és ellenőriztem, egy táblázat el is volt csúszva és takart egy sort a szövegből, azt gyorsan kiigazítottam.) A szám persze ki volt száradva, éreztem, hogy remeg a hangom, néha tévesztettem is szavakat, de összességében jól sikerült. Nem állítottak le, pedig biztos több volt, mint 10 perc. Utána feltettek pár kérdést, de azok is rendben voltak. A konzulensem nagyon aranyos és lelkes volt, hogy ezt meg ezt is meséljem még el a kutatásról... :) A tételem elmondásánál már leültem szembe a bizottsággal, csak a vázlatpontokat kellett felolvasnom és azzal kapcsolatosan tettek fel 2-3 kérdést és slussz. Elég szerencsés voltam, mert szociálpszichológia tételt húztam, a bizottságban pedig csak fejlődés- és személyiséglélektanos emberkék voltak, illetve egy klinikai. Úgyhogy mélységeiben nem tudtak belekérdezni (pl. nevekkel, évszámokkal, vagy extra-hiper pontos definíciókkal ha akartak volna, csőbe tudtak volna húzni). Aranyos volt az elnök, megkérdezte az előítéletesség szintjeit, aminek az utolsó pontja a kiirtás, ezután megjegyezte, hogy nem kéne ilyen negatívan zárni a feleletet, nem jó végszó, akkor beszéljek még arról, hogyan lehet ezen a hozzáálláson változtatni... :)) Aztán mosolyogva megköszönték és elköszöntünk.
  A délelőtti csoportnak aztán dél-egy óra felé tartottak eredményhirdetést, és ötös lett mindenem! :) (szakdolgozat, védés és tétel). Szóval örültem nagyon, bár még nehéz felfogni, hogy vége... Ma reggel is le kellett magam nyugtatni, hogy ne érezzem magam rosszul, hogy a Duna-parton sétálok a Kedvessel és a Nagyival, ahelyett, hogy tételeket tanulnék... Végre olvashatok, pihenhetek, írhatok, lakást rendezhetek, ... Nyártervezés amúgy hamarosan következik :) Meg az összes bejegyzés, amit elterveztem a tanulás alatt. Meg persze vizsgaidőszak utáni regeneráció.

  Egy idézet, ami ide passzol, ami hozzám passzol: "Hiszek benne, hogy a boldogság nem szerencse kérdése. Nagyon sok munka van abban, ha jó az életed. Egyszer-egyszer - sokszor a legjobbkor - jön a véletlen, és helyére pöccint mindent, de ha sorozatosan, éveken keresztül jó dolgok történnek veled, az nem a szerencse miatt van, hanem azt jelenti, értesz ahhoz, amit csinálsz, kihasználod a lehetőségeket, és keményen dolgozol!" Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 13. oldal.

  Ja, és a bejegyzéshez passzoló zene (már az ÁV előtti napon kiválasztottam):

Első lépésem a kreatívabb frizurák felé

  Én tipikusan az a lány vagyok, aki kontynak nevezi azt, amikor a lófarok kötése közben a végén nem húzzuk ki a copfot, hanem benne hagyjuk a gumiban. Nekem van ez a "konty", meg a lófarok, meg a kiengedett haj. A copfok magasságán állítok néha, illetve mióta nagyon hosszú, már oldalra is kötöm időnként. Nagy ritkán pár hullámcsattal feltűzök egy kevés hajat vagy középen a fejtetőmön, vagy oldalra. És slussz. A hosszú hajjal sose tudtam mit kezdeni, mert előbb-utóbb meguntam a lófarkat és a "kontyot", a kiengedett csak frissen mosva mutatott jól vagy úgy sem, mellesleg meg halálra idegesített, hogy mindig rápakoltam a táskát, ráfeküdtem álmomban, melegített is...
  Ez a helyzet most is, idegesít. De nem akarom levágatni (bár a végéből majd kell, mert már nagyon töredezett), mert hamarosan férjhez megyek, és csini frizut akarok aznapra, hogy bármire legyen lehetőség a hajamból. De addig is el kell lenni valahogy, és sosem volt még ilyen hosszú hajam, szóval most kell kiélvezni, amíg végleg meg nem unom, és vissza nem vágatom.

  A hosszú bevezető után következzen a mai napom termése: a fonás. Az egyszerű, hármas fonás. Nem parketta, semmi. Csak lassan, lépésenként. Elég egyszerűnek tűnik a dolog, de rá kellett döbbennem, hogy annyi hajam van, mint a nyű. Szeretem is, nem arról van szó, csak három felé fogni, közben azt a három tincset külön tartani és szépen összefonni... Nekem túl nagy kihívás volt. Ráadásul a vége egy kalácsra emlékeztetett inkább, mintsem egy szép hajfonatra. Végül ügyeskedtem össze-vissza, és kitaláltam azt, hogy hátul, középre összefogom a hajam egy részét. Akár úgyis maradhatott volna, ilyet is csináltam már (hohó!). De nem hagytam úgy, hanem ez lett a középső tincse a fonásnak. A maradék hajamat már könnyebb volt ketté szedni és úgy is tartani, és szépen oldalra fontam (én a bal oldalamra szeretem tenni a copfot), aztán begumiztam. Majd örömködtem egy sort, hogy már inkább fonott haj, mint kalács, meg hogy egy nagyobb tincs sem maradt ki, ami miatt újra kéne kezdenem, csak néhány kósza hajszál (ami külön jól mutat). Szóval ez lett a mai frizu. Estére kissé megkopott, de talán kócosabban még jobban tetszik, mint szigorúra kötve, és tök szép hullámos lett a hajam. Úgyhogy ezt megtartom, frissen mosott hajat majd időnként így szárítom. Ja, és most már nekem is van Pinterest-em, úgyhogy gyűjthetem a mindenféle frizura ötleteket (és gyűjtöm is).

Reggel, még szoros fonatban

Este, kicsit kócosabban

Egy löket ahhoz, hogy visszaváltsuk a halmozódó borosüvegeket

  Nálunk, bár nem vagyunk nagy italozók, azért egy év alatt szépen felgyűltek a boros-sörös üvegek. Nagy ritkán, ha eszembe jut és úgy jön ki a lépés, visszaviszek párat, de még sosem sikerült eltüntetnem az előszobából az összeset. Nem beszélve arról, hogy vannak a nem visszaválthatóak, amiket pedig egy üveggyűjtőbe kéne elvinni.
  Na de ma, amikor ismét szorgos voltam és visszavittem 2 boros és 4 sörös üveget, azzal szembesültem, hogy június 6-tól változik a boros üvegek ára: 30 Ft helyett csak 15 Ft-ot fognak érni! Szóval már csak ma és holnap tudjuk őket visszaváltani az eredeti áron (50%-os veszteség azért nem esne jól!). Úgyhogy holnap még sokkal szorgalmasabbnak kell lennem :) Legyetek szorgalmasak Ti is! (Nem tudom, hogy mindenhol ez lesz-e érvényben, ez a Ráday utcai Spar-ban volt kiírva).

(Kép innen.)

Nyolc kikapcsolódási ötlet vizsgaidőszakra - amikor csak pár percünk van rá

  Itt a tavaszi-nyári vizsgaidőszak, megy a hajtás, én is tanulok az államvizsgára, de néha azon kapom magam, hogy már egyáltalán nem tudok koncentrálni, egyszerűen muszáj valahogy feltöltődnöm. Egy ilyen pillanatban álltam fel, kapcsoltam be a zenét és mozogtam egy kicsit. Közben arra gondoltam, írok erről egy bejegyzést.
  Szóval, néhány ötlet, hogyan kapcsolódj ki vizsgaidőszakban, amikor csak pár perc szünetre van időd és ha nem kávéval vagy energiaitallal akarod felturbózni Magad (hosszú távon nem ajánlom).

- A már említett zenehallgatás. Hallgass meg egy számot, amilyenhez hangulatod van (és lehetőleg ami nem mély depresszióba dönt, hanem ami segíti a feltöltődésed, hogy vissza tudj menni tanulni) és mozogj (és énekelj)!

- Mozgáshoz ötletek: guggolás, nyújtás (felfelé nyújtózkodás; lefelé terpeszben középre, egyik, másik láb; ülve nyújtott lábbal; ...); térdemelés; sarokemelés; karkörzés; törzskörzés; csípőkörzés; fejkörzés; ugrálás (alsó szomszéd esetén csak finoman!) - szökdécselve, terpeszzár, bárhogy; ugrálókötelezés; hullahoppkarikázás; ... Ezeket persze lehet zene nélkül is.

- Nyiss ablakot és szippants mélyeket! (állva! Végre kíméld kicsit a feneked.) - ez mozgás mellett is ajánlott.

- Végezz házimunkát! Pl. mosogass el pár edényt, söpörj fel, moss fel, vidd le a szemetet. Nyilván, ha ez Téged felbosszant és nem kapcsol ki, ne csináld!

- Moss arcot, fogat, kezet... Engem ezek is fel szoktak pörgetni. Vagy akár zuhanyozz le, zuhanyzás után pedig törülközővel jól dörzsöld át a bőröd. (Ha még több időd van, akkor ülj be egy kád vízbe, habfürdővel, illóolajokkal, amivel szereted.)

- Szippants rozmaring illóolajat! Élénkítően friss. Hasonlóan hathat a borsmenta vagy az eukaliptusz is.

- Masszírozd meg az arcod, fejed, talpad, tenyered... Ami jól esik. (akár a fentebb említett illóolajakkal - krémbe vagy olajba keverve! Nem tisztán!)

- Igyál! Mondjuk 100%-os gyümölcslevet, vizet, teát (a borsmenta élénkít) - akár jeges teát, limonádét. És amint már írtam is erről, tanulás közben amúgy is mindig legyen Melletted egy üveg víz, amire rájársz.

  Ha ülve tanulsz, akkor nem ajánlom, hogy a pár percedet a gép előtt ülve, olvasgatva töltsd, mert az bár az agyadat kikapcsolja, de nem pezsdíti fel a vérkeringésedet és továbbra is elülöd Magad. Úgyhogy mozgásra fel és kitartást mindenkinek!

Ti hogyan töltődtök fel, kapcsolódtok ki vizsgaidőszakban?

(Kép innen.)

Ötletes megoldás a háztartásban - avagy mit tegyünk, ha kilyukadt a mosogató?

És a végeredmény
Senkinek sincs ilyen menő mosogatója, mi?

  Ma, miközben próbáltam megcsinálni a FlyLady program első napját, szépen ugye teleengedtem forró, domestosos vízzel a mosogatót, aztán még nekiálltam porszívózni, meg felmosni is, majd leültem a júniusi költségvetésnek kreálni egy exceltáblát és kitöltögetni azt. Hallom, hogy valami csöpög. De mégis mi lehet az és miért csöpöghet? A felmosót kicsavartam, itt van mellettem, nem csöpög. A mosogatót direkt nem töltöttem csurig, abból nem folyhat ki semerre.
  De mégis... Felálltam, odamentem, a frissen mosott padlón barnás színű víz állt, a mosogató alatti szekrénykében is állt a víz. Épp a Kedvessel beszéltem, hogy jön hazafelé és kimennék elé, sétálnánk egyet, de inkább megbeszéltük, hogy siet haza, én meg addig rendet rakok. Gyorsan leengedtem a vizet és felmostam (és igen, én balga nem néztem meg, hol ereszt). A Kedves hazajött (gyorsan reprodukálta a problémát), rájöttünk, hogy a mosogató bizony kilyukadt. Valami hegyes tárgy egy aprócska lyukat ütött rajta. De még régebben (nem mi voltunk), mert eléggé vízköves volt körülötte, viszont eddig még csak szivárgott. Hát hogy csináljuk meg? A Kedves nagyon kreatív volt. Egy használhatatlan tápból vett ki egy hűtéshez használt csavart, ami két oldalú, úgyhogy a mosogatón lévő aprócska lyukat egy csavar és egy kalapács segítségével kicsit kijjebb tágította, majd belerakta a csavart (közben mini-tömítőgyűrűket is előtúrt valahonnan, igaz, a kevésbé tartós fajtából), és szépen - a segítségemmel - rögzítette. A végeredmény pedig egy elképesztően menő mosogató lett, ami nem mellesleg megtartja a vizet. Szóval, kinek van a legügyesebb vőlegénye? Hát nekem!