A hétköznapi hímsovinizmusról - 4. rész

  És folytatom a Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadvány idézését. Akit érdekel, a címre kattintva elolvashatja az egészet egyben. Eddig már átvettük, mi is az a hétköznapi hímsovinizmus, milyen hatása van a nőkre és a párkapcsolatokra, milyen főbb fajtái vannak és az első típusba tartozó fajtákat is áttekintettük már. Most következzen a második csoport, azaz a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus, és annak különböző alfajai, módozatai.

"2. A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus:

Amikor az addig stabil hatalmi egyenlőtlenség veszélybe kerül és a nagyobb egyenlőség irányába billen (nő önállóságának növekedése, férfi munkahelyi státuszában/fizikai állapotában bekövetkezett negatív változás).

2.1. HIPERKONTROLL ÉS HIPERKRITIKA

A nő megerősödésének első jeleire a férfi még jobban ellenőrzi a nő mozgásterét, bírálja tevékenységét és időfelhasználását. Leggyakrabban azok a férfiak használják az erre szolgáló manővereket, akik úgy érzik, hogy veszítettek a hatalmukból még mielőtt a nő több hatalomhoz jutott volna. Ezek a módszerek általában együtt járnak azzal a stratégiával, amely a nőt minden tekintetben illetéktelennek nyilvánítja.

A férfit a félelem mozgatja, és azt próbálja megelőzni, hogy a nő több – valóságos vagy viszonylagos – hatalomhoz jusson saját élete felett és a párkapcsolatban, és ezzel kiszorítsa őt uralkodó pozíciójából. Például amikor a nő autóvezetői tanfolyamra kezd járni, ami azzal fenyeget, hogy nagyobb fizikai önállóságra tesz szert, vagy jobbak lesznek az elhelyezkedési esélyei, a férfi kifejezi kételkedését, hogy egyáltalán képes-e megtanulni vezetni.

2.2. ÁLSEGÍTSÉG

Ezek a manőverek általában akkor kerülnek elő, amikor a nő nagyobb mértékben akar házon kívüli tevékenységet végezni. A férfi szavakban támogatásáról biztosítja a nőt, ám ezek soha nem testesülnek meg valóban együttműködő cselekedetekben. A férfi így elkerüli a frontális összeütközést, a nő pedig mégsem jut több időhöz, hiszen a férfi továbbra sem osztja meg vele a házimunkát. Például a pár megegyezhet, hogy azokon a napokon, amikor a nő autóvezetést tanul, a férfi bevásárol, de valami lényegeset mindig elfelejt megvenni.

2.3. PASSZÍV ELLENÁLLÁS ÉS TÁVOLSÁGTARTÁS

A férfi a nő növekvő önállósodását szorítja vissza ezekkel a manőverekkel.

Célja a nő legyengítése, hogy annak így kevesebb ereje jusson a saját élete feletti hatalom növelésére. Kitűnő példája a következő mondat: „Gondolom, tudatában vagy, hogy mit teszel.” (értsd: a házimunkával, amikor a nő pénzkereső munkát akar vállalni).

Ide tartozik a támogatás és az együttműködés hiánya; az elhidegülés; a „lesből való támadás” (a férfi nem kezdeményez, várakozó álláspontot foglal el, majd bírál: „Én jobban csináltam volna...”); az eltávolodás; az elhagyással való fenyegetőzés vagy a gyakorlatban megvalósított elhagyás (a férfi a munkájába vagy egy „megértőbb” nővel létesített kapcsolatba menekül).

2.4. „JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE KELL”

A férfi nem lép egy tapodtat sem, abban bízva, hogy a nő majd belefárad a változás kezdeményezésébe.

2.5. „HA MÁSKÉPP MONDTAD VOLNA...”

A férfi azzal szereli le a nő követeléseit, hogy nem voltak „korrektül” kifejezve (mármint a férfi, illetve a nővel szembeni társadalmi elvárások szerint).

2.6. A BÍRÁLAT ÉS AZ ESZMECSERE ELKERÜLÉSE

A férfi megpróbálja elkerülni azt, hogy el kelljen ismernie uralkodó helyzetét, igyekszik elnémítani a nő bírálatát, és el akarja hárítani a számára nem kívánatos változást. Ezt azzal kényszeríti a kapcsolatra, hogy tagadja a nő felvetéseinek jogosságát, és kizárja a tárgyalásos megoldás lehetőségét is.

E manővereket általában a nő „megváltozását” kifogásoló vádló és bűntudatkeltő kijelentések kísérik.

Ide tartozik az is, amikor a férfi a nő felvetéseit, bírálatát, kifogásait az őt ért „rossz hatásnak” (barátnők, anyós, após, feministák, pszichológus) tulajdonítja. Ezzel egyben azt is kinyilatkoztatja, hogy a nőnek nincsenek saját gondolatai: ha nem a férfi gondolatait valósítja meg, akkor biztos valaki másét.

Példák: „Nekem bezzeg jó minden úgy, ahogy van.” „Miért kéne nekem is változni, csak azért mert te változol” „Ez a te problémád!” „Mit panaszkodsz, talán nem ilyennek ismertél meg?”  „Ha te nem változtál volna meg, minden rendben lenne!”

2.7. ÍGÉRGETÉS ÉS JÓPONTGYÛJTÉS

A nő kitartó igényével szemben, hogy változás álljon be a kapcsolatban, a férfi ígéreteket tesz, hogy megváltozik. Valójában csak ideiglenes engedményeket tesz, és azoktól is azt várja, hogy „varázspálcaként” működjenek. A férfiszerep valódi megkérdőjelezéséről vagy valódi változásról szó sincs, csak taktikai visszavonulásról. A változások ideiglenes volta akkor válik legnyilvánvalóbbá, amikor még az addigi eredmények is eltűnnek, és a férfi visszatér a kezdeti felálláshoz, mihelyt a nő felhagy igényei hangoztatásával, haragja kifejezésével, és elfogadja a férfi kérelmét arra, hogy „még egy lehetőséget kapjon”.

Ide tartozik az ajándékok vásárlása, a „jó férj/apa leszek” jellegű ígérgetés, a csábító vagy figyelmes viselkedés és a hibák „beismerése”.

A manőverek intenzitása nagymértékben megnő, mihelyt a nő a kapcsolat feladásával fenyeget.

2.8. MÁRTÍROMSÁG

A férfi úgy állítja be önmagát, mint aki ártatlan áldozata a nő változásainak és „megőrülésének”, és az erre vonatkozó vádaskodással próbálja megtörni a nő akaratát. Ha a férfi mégis elszánja magát valamiféle átalakulásra, minden lépését hatalmas áldozatként éli meg. Tapsot vár még a legkisebb változásért is és ennek hiányában haragos lesz.

Mindez arra megy ki, hogy ne lehessen tőle sokat elvárni. A férfi a saját erőfeszítése alapján értékeli a változásra irányuló tetteit, nem pedig annak alapján, hogy valóban eredményesen csökkentették-e a nő által kifogásolt hatalmi gyakorlatait.

Az ilyenkor leggyakrabban elhangzó manipulatív mondat: „Neked semmi se elég jó!”

2.9. IDÕNYERÉS

E manőverre akkor szokott sor kerülni, amikor a férfi rájön, hogy a nő nem hagyja magát manipulálni és valódi változásokat vár el tőle.

A férfi formálisan elfogadja e követelmény jogosságát, de addig halogatja a változás elkezdését, amíg valami nem kényszeríti erre (általában az, hogy a nőnek elege lesz és a válásra vonatkozó ultimátumot nyújt be). Nyilvánvaló uralmi taktikáról van szó, amennyiben arra kényszeríti a nőt, hogy továbbra is viselje el az igazságtalan kapcsolatot, rendelje magát alá a férfi időbeosztásának és kívánságainak. Mindeközben a férfi továbbra is kezében tartja a döntést arról, hogy mikor hajlandó nyélbe ütni a változást (vagy elismerni, hogy esze ágában sincs, illetve képtelen rá).

A férfi többféle módon tolja ki a változásról szóló döntést vagy az arról szóló párbeszédet is. Gyakorta megtagadja azt is, hogy külső, terápiás segítséghez folyamodjanak, illetve, ha azt elvben elfogadja is, halogatja annak elkezdését.

Az időnyerő manőver hatékonysága abban rejlik, hogy kifárasztja a nőt – hacsak az nincs nagyon tisztában saját céljaival és szilárdan tudja képviselni azokat.

Példák: „Időre van szükségem.” „Majd beszélünk róla.” „Majd meglátjuk.” „Majd meggondolom.”

2.10. SAJNÁLTATÁS

A férfi sajnálat keltésével próbálja elérni, hogy a nő hagyjon fel célkitűzéseivel, engedjen neki, és helyreálljon az eredeti állapot. A manőver színtere lehet a nő környezete is. A férfi itt keres szövetségeseket, akik tanúsítják, hogy ő mennyire „jó” (és milyen „gonosz” a nő). A manőver megvalósulhat önkárosító magatartásokban is: a férfi elhanyagolja magát, betegséget vagy balesetet provokál, növeli az alkohol vagy más függőséget teremtő szerek fogyasztását, illetve öngyilkossággal fenyegetőzik. Mindez a nő gondoskodó beállítottságára apellál és azt a benyomást igyekszik kelteni benne, hogy nagyon rosszul fog végződni a dolog, ha nem marad meg a helyén. Ez a manőver gyakran a kapcsolat felbomlása után is folytatódik."

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.