komment - Isten nélkül soha?

Ehhez el kell olvasni Peti bejegyzését. Arra kommentáltam. Még 2008-ban. De most elölről kezdtem az átolvasását a blognak, és megtaláltam ezt a kommentemet. Ami hosszabb, mint az eredeti bejegyzés :D És így úgy éreztem, hogy egy olyan alkotássá nőtte ki magát, amit ide is át kell telepíteni, amit nem szabad veszni hagyni (ha neadjIsten történne valami Peti blogjával).

"Fú, ez egy olyan téma, amiről én is sokszor beszélgettem már, ötlöttek fel róla gondolatok a fejemben, főleg töri órákon, amikor a vallásokat, vallásháborúkat vettük.
Tisztázzuk először azt, hogy én sem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, de hiszek: elvekben, tapasztalatokban, abban, hogy mindig van választásunk, hogy mindennek meg lehet találni az értelmét, és mindig van lehetőségünk a boldogságra - és szerintem nem az a boldog ember, aki sosem sírt, sosem szenvedett.
Ateistának sem vallom magam. Nem tagadom Isten létezését, de nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne Allah vagy mondjuk Isten között. Az ember adott neki nevet, jellemet, szavakat a szájába. És azért különbözik a Korán meg a Biblia, mert más-más kultúrában keletkezett. A Biblia szavai pedig nem Jézus szavai szóról-szóra, mivel Jézus nem írt le semmit, halála után a tanítványai próbálták meg összegyűjteni a tanításait. És igen, utána szelektáltak, hogy mi kerülhet be és mi nem. Legalább is mi így tanultuk. És a Biblia történetei jelképesek, szimbolikusak, mondanivalójuk van, de nem kell őket szó szerint vennünk. Szerintem. Pl. Ádám és Éva története, és Éva, mint ősanya. A lényeg, hogy valamilyen úton módon, de mind testvérek vagyunk, összetartozunk és ne gyűlölködjünk.

Jézus nagyságát elismerem. Volt egy hivatása, igyekezte elvégezni. De nem hiszem, hogy azért jött volna a Földre, hogy megmutassa, milyen bűnösök vagyunk. Hanem inkább hogy megmutassa, nem is vagyunk olyan rosszak, miért nem csináljuk akkor kicsit jobban, ha úgy is tudjuk? És sose mondta, hogy ne házasodj, ne mulass, ne örülj, sőt! Bár tudom, nem ismertem, de én még is valahogy így képzelem, a tanultak, olvasottak, látottak alapján.

Templom, mise, papok.
Az, hogy legyen egy közösség, egy hely, ahol összegyűlünk és rituális dolgokat végzünk, és hogy csönd van, és gondolkozhatunk, megtisztíthatjuk a lelkünket, stb. Szerintem ez egy jó ötlet, egészen addig, amíg meg tudjuk tölteni tartalommal ezeket a rítusokat. De amikor már a pap nem is ismeri a híveit, nincs új, amit mondhatna nekik, a hívők pedig már nem is hisznek, csak kényszerből vagy megszokásból mennek, az nem jó. Meg amikor papnak valaki a megélhetés miatt megy, és nem azért, mert elhivatott, vagy mert alkalmas lenne lelki vezetőnek. És igen, a csöndet, a békét nem csak a templomban lelheti meg az ember, máshol is meditálhat, imádkozhat vagy csak egyszerűen gondolkozhat. Csak a templom épp egy nem rossz hely erre -legalábbis elvileg, alapötlet szerint. Utána pedig közösségi életet élhet az ember, közben is nézték a fiúk a karzatról a lányokat (Móricz Zs.: Boldog ember), és ezek kedves dolgok.
Meg az sem jó, ha lelkiismeret-furdalást próbálnak kelteni az emberben.

A gyóntatás, gyónás.
Szerintem alapból ez sem egy rossz ötlet. Kiönti a szívét valakinek, aki nem vonja felelősségre, aki csak hallgat. És magát visszahallgatva az ember is rájön talán, hogy nem is olyan szörnyű, amit tett, hogy meg lehet ezt oldani.
Csak ez a "mondj el 10 Miatyánkot és Isten megbocsát" ez az, ami röhejes és szerintem rossz.
Persze a gyóntató lehet egy barát vagy egy szülő is. Egy bölcs ember, az jó :) Aki sokat tapasztalt már, aki meg tud hallgatni, aki -ha kéred- ellát tanácsokkal, de nem háborodik fel, nem üvölti le a fejedet.

Isten.
Annyira ellentétes, amiket állítanak róla. Azt mondják, megbocsátó, közben meg hirtelen haragú és bosszú álló (pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem)? Nem hiszem. Legalább is én nem ilyennek képzelem, nem bosszúállónak. Hiszen akkor miben különbözne az emberektől?
Isten egy fogalom, van olyan vallás, aki több istent kreált, van, aki egyben egyesített mindent. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiktól -véleményem szerint.

Szentek, szegénység, önkínzás.
Hú, a középkor jut az eszembe. Amikor valaki azért lett szent, mert változatosan tudta magát kínozni, nem evett, nem élt nemi életet: nem örült annak, amit Isten adott neki. És legyünk szegények, mert akkor Isten jobban szeret, de adjunk enni az éhezőknek és pénzt a szegényeknek -hogy Isten őket akkor ne szeresse? ˇ^
És igen, szerencsére ezek ma már kevésbé "divatosak".

Saját Isten.
Szerintem nem kell kreálni már új Istent vagy vallást. Van bőven, csak válogassuk össze magunknak, mikben hiszünk, mikben nem. Milyen elvek szerint élünk. De szerintem nem olyan nehéz, minden adott hozzá. Minden lehetőség bennünk van.
És Istenért nem kellett sose szenvedni, csak az emberek azt hitték, kell. Az emberek akkor úgy néz ki, hogy szenvedni akartak. És a háborúk nem Isten miatt dúltak, hanem mert hatalmat akartak az emberek, azt akarták, hogy csak az legyen az igaz, amit ők gondolnak, hisznek. És egyéb indokok.
Nem hiszem, hogy Isten büntetne vagy jutalmazna, egyszerűen csak segít, hogy amit az ember igazán szeretne, azt el tudja érni. És van, hogy az ember valami "rosszat" akar, mondjuk háborút 8azért van "", mert a rossz és a jó relatív, és minden jó valamire). És ha nagyon akarja, ha sokan akarják, akkor meg is kapják. Aztán ha már nem akarják, akkor abba marad.

A vallásokat vizsgálni jó, kis időt én is szeretnék ezekre rászánni valamikor.
Egy picit Peti viszont olyan vagy ebben az írásban, mint én, amikor az iskoláról, a töri oktatásról írtam Neked :) Akkor fel voltam háborodva, és úgy is írtam róla. Aztán később Te csillapítani próbáltál, megmutattad a másik oldalát is. Valami hasonlót próbálok én is. Mert ezekben az írásaidban olykor sztem elragadtatod Magad. A bigott pedig nem szép szó és sértő is lehet. Bár vsz. senki sem veszi magára, senki sem nevezi magát bigott hívőnek. Nekem valahogy mégsem tetszik ott..

Na, üdv, további szép napot! :)"