2010. február 3., szerda

Szilánkok

... egy széthullott álom szilánkjain sétálok, s már fel sem veszem, hogy vérzik a lábam.
Üres.

3 megjegyzés:

Inima de tiganca írta...

Jaj, Te lány, Te Gyöngy, Te Pillangó! Hát röppenj, ahogy sietek én is, szilánkokról elemellek, sérült lábad bekötözöm!
Vigyázok Rád, mert Te vigyázol rám. <3

Dorka írta...

Ha csak röppenek, sosem kap el senki. Ki kéne söpörni...
*szorosan megölel és hálásan mosolyog*

Amőba írta...

Talán nem is a lábad, hanem az álom vérzik ezer sebből. A mult elfogadása is vérző, fájdalmas lépésekkel van tele. Barátaid körbevesznek, meginogni nem engednek. :)