Érvelés

2009. XII. 8. Feladat:

"De ifjú kedvem forró vágya más:
Jövőmbe vetni egy tekintetet.
Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

(Madách Imre: Az ember tragédiája. Harmadik szín)

A jövő kutatása, a jövő megismerésének vágya vélhetően egyidős az emberiséggel, a különféle jövőképek bemutatása műalkotásoknak is gyakori tárgya. Mutassa be két mű (pl. regény, dráma, film, lírai alkotás) jövőről alkotott elképzeléseit! Szeretné, ha ezek beteljesednének? Miért igen, miért nem?

Ahogy Madách Imre Ádámja is vágyott arra, hogy megismerje a jövőt, úgy mindenki más is, az idők kezdete óta: gondoljunk csak a különféle jóslatokra, ókori jósolási technikákra. De számos írót, költőt és filmrendezőt is megihletett már ez a téma. Az utópisztikus, vagy épp antiutópisztikus alkotások közül én kettőt emelnék most ki: az Equilibrium című filmet és a A Földrengések szigete című regényt. Jövőről alkotott elképzeléseik bár különbözőek, én egyik jövőt sem választanám szívesen. Mindjárt el is mondom, hogy miért nem.
Az Equilibrium című film a III. világháború után játszódik, amely majdnem elpusztította az emberiséget. Hogy elkerüljenek egy IV. világháborút - amely vélhetőleg eltüntetné az emberiséget a föld színéről - a tudósok kifejlesztenek egy olyan szert, amely "megöli" az emberi érzéseket, érzelmeket. Erre azért van szükség, mert úgy gondolják, hogy minden baj forrása a vágy, az érzelem. A szer használata mellé mint "kiegészítő kezelés" pedig elégetnek minden műtárgyat, könyvet, művészeti alkotást, betiltják a színeket, hogy véletlenül se maradjon semmi, ami érzelmeket válthat ki az emberekből.
Mint minden rendszerben, ebben is van "hiba", ez sem működik tökéletesen. A rendszer ellenségei, az úgynevezett "érzésbűnözők" megtagadják a szer bevételét és műalkotásokat, színes tárgyakat rejtegetnek otthonaikban. Ezeket a "zavaró elemeket" elfogják és egyszerűen elégetik; elevenen elégetik a saját embertársaikat. *
Hogy miért nem választanám ezt a jövőt? Azt hiszem, ez elég egyértelmű. Ahogy Mouse is megfogalmazza a Mátrix című filmben: "Ha ez ember lemond a vágyairól, arról mond le, ami emberré teszi." Ha úgy vesszük, akkor ez a rendszer már eltüntette az emberiséget, mivel gépekké változtatta őket. Nem beszélve arról, hogy ez a rendszer cseppet sem békés, ugyanolyan diktatúra, mint mondjuk a kommunista diktatúra volt. "Szent célt" pedig minden háború fel tudott mutatni; ettől viszont egyik sem lett humánusabb vagy nemesebb.

A Földrengések szigete egy látszólag idilli világot mutat be: Az emberiség megtanulta irányítani a természeti erőket, aminek hála eltűnt az éhezés a földön és nem pusztítanak már földrengések vagy hurrikánok. Még a börtönök is megszűntek - nem volt többé rájuk szükség. Cserébe viszont a Föld egy picinyke szegletéről le kellett mondaniuk az embereknek, ahol a természet kitombolhatta magát. Ezt nevezik a "földrengések szigetének". Itt éjjel-nappal viharok pusztítanak, vulkánok törnek ki és hurrikánok söpörnek végig a tájon.
Bár valóban tökéletesnek tűnik ez a jövő, ami ráadásul igazán nem is kíván áldozatot, én mégsem szeretnék ilyen életet. A világnak van egy természetes körforgása, amibe ilyen mértékben belenyúlni butaság** és felelőtlenség és súlyos következményekkel jár. A földrengések szigetének létrejötte a kisebbik baj, a nagyobbik akkor következik be, amikor az emberi faj túlnépesedik (ami már napjainkban is elmondható), és egyszerűen nem marad hely többnek. Vagy majd akkor a halált is elkezdik szabályozni? Mondjuk minden 60. életévét betöltött embert átsegítenek a túlvilágra? Vagy betiltják a szülést és minden kisbabát elvetetnek, amíg újra fel nem lép az "emberhiány"?

Nem ismerem a jövőt, de remélem, ezek közük egyik sem következik be.

Tart: 5
Ny: 5

* a tanárnő hiányolt egy párhuzamot Madách falanszterével. De kérem, ez nem volt a feladat része :D
** a butaság helyett a balgaság szót javasolta a tanárnő ^^

Megjegyzés: Ha a film vagy a könyv tartalmának leírásában van némi hiba, azért elnézést kérek. Emlékezetből írtam és a könyvet pl. nagyon rég olvastam... De ajánlom mindenkinek! Nagyon kalandos sci-fi, ráadásul magyar! Az írónő neve nem jutott akkor eszembe :$ Most pótolom: Fehér Klára.