2009. november 29., vasárnap

Az élet apró örömei

Mint például az, hogy egy vad idegen férfi, akivel annyi kapcsolatunk volt, hogy két órát egymással szemben utaztunk, ő Jókai: Egy magyar nábob-ját olvasta, én pedig Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember-ét és Miskolcnál mind a ketten leszálláshoz készülődtünk, ő pedig szó nélkül megfogta a kabátom, és felsegítette. Sosem történt még velem ilyen, a modern világ modern lányával. Milyen egyszerű mozdulat, és mennyire jól tud esni :)

Vagy néhány kissrácnak a kukkolás Katalin-bálon, és én fehér melltartóban :D Híressé váltak a melleim! (Abban már nem is reménykedem, hogy az arcomat is megjegyezték :P Talán jobb is.)

Vagy egy szájrapuszi egy idősebb lánytól.

Vagy egy hatalmas nagy, körülbelül 30 centi átmérőjű kerek kenyér, és abból egy nagy szelet. Életem eddigi legnagyobb szendvicse.

Furcsa az élet. Annyi minden történhet az emberrel, ha hagyja.




Életem legnagyobb szendvicse. Kb. 30x12 centi. ^^ Vaj, sonka, sajt, paprika, majonéz.

Nincsenek megjegyzések: