Szárnypróbálgatás

És a pillangó elindul... felröppen az eső után és próbálgatja a szárnyait, vajon működnek-e még rendesen. Nézzétek el neki, nekem, ha az elején még nem megy. Később - remélem - jobb lesz. Ha másnak nem, legalább nekem. Hogy újra írok, néha, egy kicsit. Ma megindított egy fiú, ahogy felolvasott a saját írásaiból. Nem mindegyikre emlékszem, de a hangulat rám ragadt. Könnyeket csalt a szemembe. Pedig nem volt mindegyik olyan szomorkás vagy megható.. csak talán az, hogy valamit érez, valamit ír, és ezt elénk tárja. Kis félénken, olykor hadarva, egy-egy részt pedig legszívesebben kihagyna. De nem teszi. Erőt vesz magán, és azért is megmutatja nekünk. Én meg csak hallgatom csendben, olykor elkalandoznak a gondolataim.. "Igen, ilyen velem is volt." "Hajj, bizony, de jó lenne..." és más hasonlók. Jól esne most. Mintha lenne valami bennem, ami formát keres, de nem talál. Valami erő, valami alkotó erő, de nem tudom, hogy szabadulhatna ki. Az írás nem megy - legalább is egyelőre - rajzolni, vagy festeni se nagyon akaródzik.. aztán a végén meg lehet, hogy csak egy kiadós sírás formájában tör a felszínre... *csalfa félmosoly*

Jöjjön megint a szél, ami reggel süvít a házak között, és kisöpör a szívek táján; jöjjön az eső, ami az ereszen csorogva elaltat este, és kimossa a keserű gondolatokat!