Pszichológiai 8 pont - amit az egyetemen megtanítanak, mégis sokan elfelejtik

  Többször is belefutottam olyan történetekbe, ahol a pszichológusok/pszichiáterek olyan alap dolgokat rontanak el, amit az egyetemi 5 (vagy még több) év alatt sokszorosan a fejünkbe vernek. És elképedtem. Persze, hogy bizalmatlanok az emberek velünk szemben. Most megpróbálom összeszedni, miket lenne jó nem elfelejteni, mire odáig jutok, hogy élesben is dolgozzak. (A sorrend nem a fontossági sorrend, hanem ahogy eszembe jutottak a dolgok.)

1. A tanácsadó igazából nem ad tanácsot. Ezért szerencsésebb elnevezés talán a konzulens, a konzultáció. De a terapeuta sem ad tanácsot. Van együtt ötletelés, de nem mondhatom meg neki, mit csináljon. Miért venném fel ezt a felelősséget a nyakamba? Persze, ezt néha nagyon nehéz megállni. Mégsem dönthetek helyette. Abból általában nem sül ki semmi jó.

2. Ne akarjam megváltoztatni. Amerre ő menni szeretne, abban eldönthetem, hogy tudok-e mellette lenni vagy sem, de ne erőltessem rá az én nézőpontomat, az akaratomat. Ha ő pl. szüzességi fogadalmat tett, és ebből problémája van, de a szüzességi fogadalmat szeretné megtartani, akkor a feszültség és a felmerülő problémák kezelésében segítsem, és ne akarjam lebeszélni a fogadalmáról. Ne erőltessek rá olyan módszereket, amelyek nem az övéi.

3. A családterápián hagyjuk a gyereket játszani. De ha nem fontos, hogy ott legyenek, akkor ne erőltessük, hogy ott legyenek. A gyerekeknek nem egy 50 (vagy több) perces verbális terápia való... Ne kényszerítsük őket ebbe a helyzetbe. Ez egy konkrét, és nagyon elszomorító példa volt.

4. Én vagyok a kliensért, és nem ő értem. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk a klienstől! Nagyon is tanulhatunk tőle! De büszkeségből, hiúságból, bosszúból, anyagi okok miatt ne vállaljuk. Ha nem vagyunk kompetensek, vagy nem tudunk rá elég időt és figyelmet szánni, akkor ne vállaljuk, segítsünk neki más szakembert keresni.

5. Emellett kezeljem a klienst egyenrangúként. Ő felelős a saját életéért és nem én. Erősítsem benne ezt az érzést. Persze én irányítom a terápiát, tartom a kereteket, de a változás nagy mértékben múlik rajta is. Nélküle nem megy.

6. Ne akarjam megmenteni! Nem tudom. Magától végképp nem. Pszichológus vagyok és nem szuperhős. És sajnos nem mindenkinek tudok még csak segíteni sem. Azt hiszem, Jung mondta, hogy a páciensei 1/3-ának romlott az állapota, 1/3-a stagnált, 1/3-ának tudott igazán segíteni. Azért Jung meg nem volt egy rossz szakember.

7. Szánjak időt a pihenésre és a feltöltődésre! Ez minden szakmánál elmondható. Különben kiégünk, romlik a teljesítményünk, hosszú távon senkinek sem jó.

8. Ne bonyolódjak kettős kapcsolatba! Ez nem csak egy baráti beszélgetés, kellemetlen helyzetekbe kerülhetünk!

  És persze van a titoktartás, ami nekem nagyon alap, de ki tudja, más hogyan kezeli... Meg egy sor egyéb dolog is, most ezeket éreztem fontosnak kiemelni, remélem, a többit sem felejtem el.


Ti mivel egészítenétek ki? Mit húznátok ki?

Kreatív kedd #36

Málna makró

  A mai kreatív keddbe becsúszott végül egy kis munka is (csak 3 óra), amiért nagyon hálásak voltak :) Előtte volt időm a Kedvessel végre ismét együtt sétálni a Duna parton, aztán Csarnokba is tudtam menni. Nem akartam lemaradni a sok finom nyári gyümölcsről, úgyhogy vettem cseresznyét, málnát és epret is. A cseresznyét egy nénitől, drágábban adta, mint a Csarnok többi árusa, de lehetett kóstolni, szép volt, finom volt, és hát a nénihez került így a pénz, nem a nagy elosztóba. Aztán munka, itthon pedig kreatívan új sorozatba kezdtem, a Parenthood-ba (magyarul Vásott szülők), még 2 éve ajánlotta az akkori kolléganőm. Egyelőre nagyon tetszik :)

  Kreatív kedd lévén kreatív vacsorát is szerettem volna, levessel és rizsfelfújttal. A leves sikerült is, itthoni maradék zöldségekből alkottam, de mikor a rizsfelfújt receptjét megláttam, inkább a hagyományos tejberizs mellett döntöttem :D (idő és sok-sok tojás, és idő)

  A következő kreatív projekt a kis szervező-tervező mappám rendbetétele lett volna, illetve lett is. A hétvégén vettünk hozzá "bugyikat", meg szép színes választólapokat is, alig vártam, hogy megcsináljam. Megcsináltam, összecsuktam, és megláttam... Hiába A/5-ös, nem stimmel a méret. Kilóg. A választólapokat még csak-csak meg tudnám csinálni, de a bugyikat... Erre még alszom párat.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Hajrá hétfő #35

Szép hétfő estét Mindenkinek!

  A múlt héten serényen dolgoztam a hosszú hétvége után, egy csomó dolgot kihúztam a "majd ha letudtam a vizsgaidőszakot" listámból. Mindezt főleg azért, mert egy ideje (egész pontosan azóta, hogy bevállaltam azt az irodai melót) arra panaszkodik a Kedves, hogy este (alvás közben! nem tehetek róla) hol ütök, hol rúgok, és mindeközben hangosan nyammogok, és így nem igen tudja kipihenni magát. Úgyhogy jó lenne a fölös feszültségektől valahogy megszabadulni. Erre pedig jó, ha nem húzom-halasztom a dolgokat, feszültséget keltve. Túlestem néhány telefonáláson, levélíráson, az évfordulónkra is lefoglaltam a szállást :) és írtam mesét. Aztán felfáztam... és a sok esti WC-re rohangálás igen hatékonynak bizonyult abban, hogy ne üssek-rúgjak, helyette viszont a Kedvest felkeltettem... de legalább foltokat nem szerzett. Úgyhogy a héten a munka mellett próbálok valahogy harmóniába kerülni önmagammal, hogy este békés legyen az alvás.
  Rá kellett jönnöm viszont, hogy hiába érzem, hogy segítek másnak ezzel a munkával (a szerződésellenőrzők munkáját jelentősen megkönnyítjük a postabontással), a társadalom felé nem érzem ezt valami hasznosnak, így a motivációm is kimerül annyiban, hogy jó sok mindent tudok majd a fizuból venni... Szóval ismét megerősítést nyert, hogy van bennem egy adag világmegváltó vágy :)

  A héten félig-meddig rendesen tartom majd a Kreatív keddet, alig várom! :) (de délelőtt bemegyünk postát bontani gyorsan) Illetve megyek Kortárs félévzáró beszélgetésre is. És talán elkezdek angolozni is végre... Vagy legalábbis előkészítem az anyagot. :D Ha minden igaz, aug. 9-én vizsgázom.

  És szombaton Szentivánéj! :)

(Kép innen.)

Nektek mihez kell hajrázni?

A legfinomabb lángosom

  Végre megtaláltam a tökéletes lángosreceptet! Próbálkoztam már krumplissal is, de az csak bonyolultabb és időigényesebb volt, finomabb és puhább nem. Úgy tűnik, a lelke a tejföl, a tej, a kellő mennyiségű élesztő, az alapos dagasztás (végre nem spóroltam le), és a ráérős kelesztés (fél óra helyett inkább egy órát ajánlok). Még másnap is igen finom volt! Mi csak simán sóval és tejföllel ettük (meg egy kis salátával), fél kg-ból csináltuk, éppen hogy tudtunk belőle kétszer enni. Isteni!

Tervezz, Tanulj, Cselekedj, Most! - Y-PLAN

  Ebben a félévben felvettem Dúll Andrea tanárnőnél egy Iskolai környezetpszichológia kurzust, és bár pénteki napon voltak az órák, egyáltalán nem fájt "feláldozni" azokat a délelőttöket, sőt! A környezetpszichológia még a pszichológiához képest is egy fiatal tudományág itt Magyarországon, ez a kurzus igazi kuriózum még (szerintem legalábbis). A kurzus során mindannyian kaptunk 2 cikket feldolgozásra (választhattunk érdeklődésünk szerint a felajánlott cikkekből), melyből az egyik annyira megmozgatott, hogy bejegyzést is szerettem volna belőle írni és most sikerült rá sort keríteni.

  A feldolgozott cikk Deborah L. McKoy & Jeffrey M. Vincent: Engaging Schools in Urban Revitalization – The Y-PLAN (Youth-Plan, Learn, Act, Now) című 2007-es cikke.

  Az Y-PLAN, Youth-Plan, Act, Now (Ifjúság-Tervezz, Tanulj, Cselekedj, Most) egy modell a fiatalok állampolgári részvételére a várostervezésben. Olyan területek, városrészek tervezésébe vonják be a fiatalokat, amelyeket amúgy is rehabilitálni szeretne a város vezetése. A fiatalok új, másfajta nézőpontot tudnak ebben adni, emellett pedig rengeteget tudnak belőle tanulni és a felelősségérzetük, realitásérzékük, közösség iránti elköteleződésük is nőhet. A programban részt vesznek egyetemi hallgatók (továbbiakban: mentorok), középiskolai diákok (továbbiakban: diákok) kormányzati szervek, magánszemélyek és más közösségi tagok, akik valós tervezési problémákon dolgoznak együtt. A program sikeres működéséhez három dolog szükséges: 1) olyan legyen a probléma, mely minél többféle embert képes megmozgatni, bevonzani, hogy igazi közösségi tervezés, „community of practice” jöhessen létre; 2) a felnőttek és a fiatalok (valóban) osszák meg a döntéshozatalt; 3) a projekt fenntartható egyéni és intézményi sikereket is hozzon. Ez a program 6 éven keresztül futott, 2000 és 2005 között, ez a cikk ezeket az adatokat dolgozza fel, bár később a program kinőtte magát és más államok, városok is csatlakoztak, ez már Youth Leadership by Design néven futott.

  A projekt helyszíne Nyugat Oakland, Kalifornia volt. Ez egy régi iparváros, mely büszke múlttal rendelkezik, de az ’50-es évektől fokozatosan elhagyatottá és lepusztulttá vált. A ’90-es évektől ezt a területet rehabilitálni kívánták, és 2000-ben lépett be ebbe a Y-PLAN.

  Miért is olyan fontos a diákok bevonása a város rehabilitációjába, és hogyan is lehetséges ez?

  Situated learning elmélete: Abban a kontextusban tanuljuk meg a dolgokat, amelyekben majd a valóságban is alkalmazni fogjuk őket. Fontos itt a szociális kontextus is. Eszerint az elmélet szerint a tanulás a „community in practice”-ban jön létre, ahol a közösség tagjai (the community) együtt dolgoznak, hogy megtalálják a választ egy adott problémára (the practice). Ez az a folyamat is, amikor az újoncból tapasztalt szakember válhat, a csoportban tanulás, egymás tanítása által. Ebben a felállásban mindenki véleménye fontos, mást tud egy végzett építész és mást a teret ténylegesen használó fiatal. A csoportok tanulhatnak egymástól.

  A részvételnek különböző lépcsőfokai lehetnek, ilyet már biztos többen is tapasztaltatok. Van, amikor igazából nincsen részvétel, van, hogy informálnak a döntésekről, de nincs beleszólásunk, van, hogy lényegtelen dolgokban kikérik a véleményünket, és akár még aszerint is cselekszenek (pl. milyen színű legyen a fal), de a lényegi kérdésekbe nem vonnak be. A diák-felnőtt döntéshozatalban olyanokat lehet elképzelni, hogy a diákokat ugyan bevonják a döntéshozatalba, de az irányt nem ők jelölik ki, a "főcsapás" már a felnőttek által adott, olyan is lehet, hogy minden a diákokon múlik, ők találják meg az irányt és vezénylik le az egész folyamatot, de olyan is létezik, hogy a diákok jelölik ki az irányt, de a felnőttekkel megosztják a döntéshozatalt. A szerzők ezt tartják a legértékesebbnek, ilyenkor mindkét fél sokat profitálhat a döntéshozatali folyamatból.

  Hogy ezen kívül miért fontos még a diákokat bevonni a várostervezésbe? Az állami iskolák színvonala, környezete nagyban gátolhatja a város rehabilitációját, mivel a családoknak fontos szempont lakhelyválasztásnál az iskola minősége. Gondolkozzunk rendszerszinten! Az sem mindegy, milyen az iskola – és az oda járó diákok – identitása. Ennek javítására pedig remek eszköz lehet a közösségi tervezés, a diákok bevonása!

  Hogyan is kell ezt elképzelni? Találnak egy „fiatal-barát” problémát, amit tényleg fel tudnak tárni, érdekli őket, és amely probléma megoldásának edukációs értéke is van. Ezután a mentorok és a diákok egy 10-12 hetes tervezői szakaszba lépnek, ez egy nyilvános prezentációval zárul, melyben bemutatják, mire jutottak, mik a javaslataik. A megoldási javaslatoknak reális határaik vannak, valóban megvalósítható ötletekre törekszenek. Így előfordult az is, hogy az egészet elölről kellett kezdeniük, mert a terv végére kifutottak a büdzséből.

  Hat problémát kaptak az évek során. Először egy állomást (Local Bay Area Rapid Transit Station), másodszor egy nyílt teret terveztek újjá (a HOPE VI Public Housing keretében), harmadszor egy Transit Village-et (nem tudom, mi lehet a magyar megfelelője). Az évek során a fiatalok szépen mászták meg az együttműködés lépcsőfokait, egyre inkább számítottak a szavaik, a terveik, de még nem volt közvetlen hatásuk. A negyedik évben egy elhagyatott miniparkot terveztek újjá a fiatalok, mely Oakland 6 legveszélyesebb parkjának egyike. Ebben az esetben már volt némi közvetlen hatásuk is a diákoknak a döntéshozatalra. Az ötödik évben egy üzlethelyiség jövőjét álmodták meg, milyen jellegű üzletre is lenne kereslet azon a környéken. A hatodik évben pedig egy vasútállomást terveztek újjá, a terv többek között ezeket az elemeket is tartalmazta: fotókiállítás, melyben az állomás történelmi fontosságát mutatják be, és lehetőséget biztosítanak fiatal művészeknek is kiállítani műveiket, fiatalbarát kávézó, közösségi találkozóhely, játszótér és szökőkút. A részvételi létrán egyre feljebb léptek a fiatalok a projekt folyamán. A projektek elmúltával is érezhető a pozitív hatása a programnak, mert több diák is folytatja a munkát, a városvezetésnek már könnyű elérnie a fiatalabb réteget és bevonni a várostervezésbe, többen mentek a diákok közül építészetet tanulni az egyetemre és több mentor is az oktatásban helyezkedett el.

  Rám nagyon lelkesítően hatott a cikk olvasása és több minden is az eszembe jutott. Az egyik, hogy Gödöllőn volt már hasonlóra példa. A főtér felújításakor pályázatot hirdettek, és számos fiatal álmodta meg saját főterét és alkotott belőle makettet. Sajnos, amennyire én tudom, nem igen vették végül figyelembe a diákok vágyait és őszintén szólva egy nagyon rendezett, de sokkal kevésbé közösségi hely lett így belőle... Amely nem mellesleg kisüti az ember szemét nyáron a csilli-villi burkolatával. Szóval itt még eléggé a létra alján voltak a diákok. Sajnos az ilyen alkalmak ki is tudják ábrándítani őket.

  A másik, ami az eszembe jutott, az pedig az aszódi vasútállomás egyik elhagyatott épülete volt, ahová szerintem majd' minden évfolyam megálmodott valamilyen közösségi teret: kávézót, diszkót, kocsmát, akármit. Végül azt hiszem, lerombolták. Pedig milyen jó lett volna erre pályázatot kiírni!

  Mind a főtér, mind a vasútállomás diákok által sűrűn látogatott hely volt, lett volna létjogosultsága annak, hogy bevonják őket a tervezésbe, ötletelésbe. Vannak már amúgy ilyenre próbálkozások Magyarországon is, de még eléggé gyerekcipőben járnak.

  Fontos az ilyen projekteknél az utánkövetés is, mert ahogy a tanárnő mondta, ha valamit megváltoztatunk, akkor ott valami meg fog változni. Nem csak a fizikai tér, de az szociális és egyéb változásokkal is jár, ezekre oda kell figyelni és kezelni kell őket.

(Kép innen.)

Nektek voltak ilyen élményeitek? Milyen terek jöhetnek szóba szerintetek?