Körömlakklemosó

    Ezt úgy éreztem, muszáj most megosztanom. Épp Szívek szállodáját néztem (nézek), és ez az a sorozat, ami közben a legjobban lehet körmöt festeni vagy lemosni, körmöt vágni, egyszóval körmözni. És a körömlakklemosó az íróasztalról leesett, és talpra esett! Ma bebizonyosodott, hogy nem csak a macskák esnek a talpukra! Igaz, hogy egy kb. 10 centis rés állt a rendelkezésére az ágy és az asztal között, így két oldalról is támogatást kaphatott, de akkor is... begurulhatott volna az ágy alá, ehelyett megállt a talpán!

Ez egy nagyszerű nap! :)

Meggyleves

   Anyáék nemrég voltak ismerősöknél meggyet szedni, mi is kaptunk belőle egy jó nagy adagot. Picit már összeszottyadt, így úgy gondoltam, levest készítek belőle (még úgysem készítettem soha meggylevest). Körbenéztem az interneten, így végül valahogy így készítettem el:

Hozzávalók:

- friss megy (kb. fél-1 kg)
- só (csipet)
- ~5 ek cukor
- fahéj (késhegynyi)
(- szegfűszeg)
- 1 cs. vaníliás cukor
- ~2 dl tejföl
- 2-3 ek liszt

- a meggyet (fél kg. tuti volt) magozatlanul feltettem főni, hogy bőven ellepje a víz

- a vízbe tettem egy kis csipet sót, 3 lapos ek cukrot, egy késhegynyi fahéjat és egy csomag vaníliás cukrot (szegfűszegünk nem volt otthon, egyébként azt is majdnem mindenhol írják)

- közben kb. 2 dl tejfölből (12%-os) és 2-3 lapos ek lisztből habarást készítettem, szép csomómentesre kevertem

- mikor felfőtt a víz, abból két merőkanálnyit tettem a habarásba, azzal is elkevertem, majd a habarást állandó kevergetés mellett beletettem a levesbe

- együtt is felfőztem

- még kb. 2 ek cukrot tettem bele

    A leves isteni finom lett, bár valamiért csomós lett, hiába ügyeltem a habarásra... De nem volt olyan zavaró, az íze mindent elfeledtetett velünk! :) Máskor is csinálok, ha lesz rá lehetőségem! Gyors, egyszerű, mennyei!
    Ha lett volna maradék főzőtejszín, azt is biztos beletettem volna, de csak bontatlan volt, úgyhogy az most kimaradt.
    (A kép csak illusztráció, a sajátról nem készült fotó, de valami hasonló volt.)

Virágos élet a téren

   Tegnap épp bevásároltunk az ebédhez egy kedves ismerősünkkel, amikor a Kedves egyszer csak eltűnt, otthagyva engem és az ismerőst a boltban, ránk bízva egy-két dolgot. Nem értettem, de szerencsére épp jó kedvemben voltam és nem a negatív alternatívák jutottak eszembe. Fizettünk épp, mikor hívott a Kedves, hogy hol tartunk, ő mindjárt itt van. Kimentünk és egy szép rózsával fogadott engem :) Teljesen meghatódtam. A másik virágot pedig a nagyinak szánta (az édesapát és a nagyit vártuk ebédre), a bort, amit velünk vetetett, pedig az édesapjának. Spontán, csak úgy, mert úgyis mindig minden napot elfelejt (anyák napja, apák napja, ilyenek). Kis helyes, illatos rózsácska, sajnos vázából kevés a választék egyelőre, de azért így is nagyon szép :)

   A csokor mai. Tegnap este sokáig gépezett, nem értettem, kicsit nyűgös is voltam, nem szeretek egyedül lefeküdni aludni (nem is nagyon aludtam, amíg meg nem érkezett), reggel pedig korán keltünk, mert 8-ra mennie kellett a fogorvoshoz, és akkor már én is felkeltem. Úgy volt, hogy a fogorvos után visszajön még, összepakolni a munkaeszközeit, illetve az ebédjét. Vissza is jött, már láttam az ablakból, hogy jön, repültem ki elé, erre ott virít egy csokor virág a kezében "A hét minden napjára". Hát még jobban meghatódtam, mint előző nap. A középső egynek számít, és így van 5 virág, a hétköznapokra hozta, hétvégére mást szán. Sajnos sietnie kellett a munkahelyére, de most már én is meglepem majd valamivel. :)
Megkaptam persze, hogy ezt is hangoztassam, ne csak azt, hogy milyen rossz, hogy sokat gépezik. Hát tessék. Hangoztatom. Milyen jó dolgom van, hogy ennyi szép virágot kapok :)

Ballagási búcsúztató beszéd - házi feladat

Házi feladat                                                                                                                                             I. 27.

     "Van egy álmom." - így kezdte egyik szónoklatát Martin Luther King. Azért kezdtem én is ezzel a beszédem, mert fogalmam sem volt, mivel indítsak, hogy hatásos legyen.
      És erről a mondatról azt beszélik, hogy egészen hatásos. Mert a szónok a saját érzelmeiről, vágyairól kezd beszélni. Hát akkor lássuk csak az én érzéseimet és vágyaimat. Már úgy a Ti ballagásotokat tekintve, Kedves Végzős Diáktársaim. Mert ugye erről is van most szó. Tehát...
      Nem is olyan régen felkértek, hogy legyek én, aki idén a végzősöket búcsúztatja. Hihetetlenül megörültem. Hiszen - aki ismer, tudja - imádok beszélni. Hát még beszédet tartani. Amikor bárkire rászólhatok, hogy hahó, figyelj ide!...
      Hahó, figyeljetek ide! Figyeljetek, mert épp Benneteket búcsúztatlak. Búcsúztatom a "nagyokat", akik helyére jövőre már én lépek és az én osztályom. Na meg a 11. B, C, D, E.
      Épp kicsit húználak vissza Benneteket, hogy maradjatok, érettségizzetek le megint. Jó volt az a 3 szabadnap nekünk :P De ennyire nem vagyok azért önző. Gondolom, mindenki örül, hogy ezen is túl van. Úgyhogy nem húzok vissza senkit, inkább csak egy utolsó darabkát hozzáadok az "ezt adta nekem a gimi" nevű csomaghoz.
      De mi is ez a darabka? Egy mosolygós, langaléta barna lány beszéde. Egy lányé, akit még csak nem is minden végzős ismer. Aki imád sokat beszélni akkor is, amikor nincs sok mondanivaló. Amikor annyi a lényeg, hogy Ti elmentek, mi pedig búcsúzunk. Ti hagytok itt nekünk osztályonként egy-egy tablót, mi meg... Mi meg adunk egy beszédet, egy műsort, egy sorfalat meg egyéb szépet és jót.
      Hát akkor: Viszlát, sok szerencsét, élvezzétek ki a nyarat, mert valószínűleg ez lesz életetek legszabadabb nyara! És sose felejtsétek, hogy:
- Kicsi a bors, de erős.
- A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
- A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

      És ezzel átadom a helyet más, hasonlóan magvas gondolatoknak.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hm... 2009-ben íródhatott, ha jól számolom. Akkor jópofának tűnt. Most is van egy-két rész, aminél megörültem, hogy na, valami, aztán megint húztam össze magam, hogy basszus, ennyire magamról írni... igen, egyet értek az akkori kritikával. De legalább látszik (remélem, látszik), mennyit fejlődtem a szalagavatós beszédig :) Ott is van idézet, meg viccelődés, de ott már be voltam jobban vonódva, hiszen rólunk szólt az egész.. és nem másokról kellett beszélnem. Hm, azok a csodaszép gimnazista évek :)

A vörös félhold motívumának jelentései Jókai Mór: Az arany ember című regényében

A vörös félhold motívumának

jelentései Jókai Mór: Az aranyember

című regényében

      Jókai Mór (1825-1904) a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alakja, a "nagy magyar mesemondó". Az arany ember pedig talán a leghíresebb regénye. A romantikára és Jókaira jellemzően a mű eseményekben és fordulatokban gazdag, hősei sematizáltak, jól elkülöníthetőek a negatív illetve a pozitív figurák. Bár Tímár Mihály, a főszereplő karaktere már némileg árnyalt, vívódó hős, aki nem mindig dönt helyesen.

      Hozzá kapcsolódik a vörös félhold motívuma is. A romantika egyik jellemzője, hogy a természet visszatükrözi a hős lelki állapotát. A hold pedig "a(z) (át)változás, ismétlődés, növekedés és fogyás, halál és újjászületés, illetve újrakezdés jelképe." (Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár, 95. o. / Hold) És valóban, a vörös félhold motívuma mindig akkor jelenik meg, amikor valami változás várható. A vörös szín pedig a szenvedést, a pokol tüzét szimbolizálja ebben az esetben, hiszen a vörös félhold az, ami Tímár szenvedéseit "elindítja". Mikor pedig véget érnek a szenvedések, a hold is átalakul: "A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma, hanem egy ismerős jóbarát." A vörös félhold amúgy muzulmán (főként török) jelkép, megtalálható Törökország zászlaján is.

      Az arany emberben is elsőként török vonatkozásban jelenik meg. Ali Csorbadzsi beszél róla halálos ágyánál Tímárnak: "Milyen vörös ez az éjszaka. Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A "vörös félhold"..." Ezután még kétszer megismétli, de egyszer sem fejezi be gondolatát, így Tímár ekkor még nem értheti a szókapcsolat jelentését. Ezután nem sokkal a Szent Borbála tőkére fut és elsüllyed.

      Majd amikor megkezdik a rakomány kimentését, ismét megjelenik a vörös félhold. Előbb az égen, majd mikor Tímár hátat fordít neki, ismét szembetalálkozik vele, ezúttal egy zsákon. És rádöbben: "Ez volt az! Ezt értette a haldokló utolsó szavával." A zsákot beviszi a kabinba, senki sem veszi észre, csak a hold követi: "A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával, s besütött a kabin ablakán." Tímár szétvágja a zsákot és megtalálja benne Ali Csorbadzsi kincsét, ez pedig nehezen eldönthető kérdést vet fel: Kié a kincs? Tímeáé vagy az övé? Belső párbeszédet folytat, érvel, hogy miért is érdemli meg ő ezt a kincset. A hold közben némán figyeli. Mikor rábukkan a "köztes megoldásra", hogyan tartsa meg a kincset úgy, hogy közben Tímeáé is legyen, a hold ismét előtérbe kerül. Itt realizálódik a hold második funkciója (a hold, mint az előrevetítés eszköze mellett): a hold, mint lelkiismeret. "Tímár hallgatá a hold szavait, a habok beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog." S a belső hang megszólal: "Tolvaj vagy!" Ezzel a pénzzel Tímár újjászületik, gazdag ember lesz, "arany ember".

      A "Tolvaj vagy!" mondat többször is felbukkan a műben, a holddal karöltve. A hold örök figyelő, a lelkiismeret, Tímár rátekintve mindig elgondolkozik, vívódik és érvel - saját magát védi a "tolvaj" szótól. De az újra és újra visszajön, nem hagyja nyugodni, hiszen:

"Ellopta Tímeától apja millióját, azután ellopta tőle szíve férfiideálját, végre ellopta tőle hitvesi hűségét.

Ellopta Noémitől szíve szerelmét, női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.

Ellopta Terézia bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja a háladatosságát.

(...) Meglopta az Istent magát, lelopott tőle egy angyalt.

(...) Meglopta a holdat!

(...) Meglopta magát az ördögöt."

      A hold ismételt felbukkanásai egyre feszültebbé teszik Mihályt, egyre jobban tart tőle, lázálmaiban is visszatérő motívum lesz: "-Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot."

      Később, Noémivel beszélgetve az "újjászületés" jelentésen kívül a "halál" értelmezés is megjelenik. Ugyanis Noémi szerint az öngyilkosok lelkei, testüket hátra hagyva a holdra távoznak. "s akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy a lélek, ami így erőszakosan hagyja el önkényt földi testét, nem mehet máshová, mint a holdba." Ezután kezd érlelődni Mihályban az öngyilkosság gondolata. Hátha végre megértené a hold szavát, ha lelke oda távozna. "Jövök, jövök! - mondta Tímár - Nemsokára megtudom, mit beszéltél hozzám. Ha hívtál, ott leszek." Ám a halál helyett Mihály az újrakezdés lehetőségét kapja meg - Krisztyán Tódortól. Így Tímár ott hagyhatja a szürke, kapitalista világot, hogy élete végéig Noémivel élhessen.

      Elmeséli neki a "másik" életét, a lány pedig megbocsát neki - ez az igazi újjászületés Mihály számára. Ekkor már a hold is, mint jó barát jelenik meg.

      Még azt is megemlíthetjük, hogy a félhold Kacsuka úrnál is felbukkan: "egész arca simára borotválva, egy kis félhold alakú pofaszakáll kivételével". A regényben pedig ez a félhold is csak szenvedést hoz Tímár fejére, hiszen Kacsuka úrba lesz szerelmes Tíméa.

      Összességében a hold jelentései, szerepei a műben: kísértő csillag, lelkiismeret, változás, újjászületés-halál, újrakezdés, öngyilkosok jégparadicsoma, jó barát, billog.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt is magyar fakultációra írtam, még 2009. V. 13-án. Erre is ötöst kaptam :) Plusz egy felkiáltójelet ahhoz a részhez, amikor a hold második funkcióját is megemlítem. Nagyon sokat segített az, hogy a neten is fent van a regény, így ctrl+f-fel már könnyű volt a keresés ;)
A beadandón annyit módosítottam, hogy az idézeteket dőlt betűbe raktam.