2010. szeptember 7., kedd
szocializálódás
Tegnap este már jobb volt, meg ma is. Kis szoicalizálódás. Az iskolalátogatási is megvan, lesz bérlet, meg sok utazás. Elindult.
2010. szeptember 6., hétfő
Őszi éjjel..
Illetve hát nem is éjjel, csak eljött az ősz, és az "Itt van az ősz, itt van újra" túl elcsépelt, és ősszel kapcsolatban ez a Weöres Sándor versike jutott még az eszembe.
A nyár második fele úgy eltelt, mint a sicc, egy pillanat alatt. Volt még egy kis evezés, Szigetőrség, utolsó túra, volt pakolászás, meg pihenés, utolsó napok kihasználása. Bár az utolsó nap... esett az eső, fújt a szél, kint már sötét volt, én a Kedvesen feküdtem, közben Bubble szólt, és tiszta karácsonyi hangulatom lett. Elkezdtem sorolni, milyen sütik szoktak lenni, milyen is a karácsony nálunk. Kellemes hangulat volt, bár kissé fura így augusztus 31-én...
Most pedig itt vagyok. A messzi Szegeden, egy McDonalds-ban - mert itt van wifi.. És azt érzem, hogy ez nem az. Amikor én bejelöltem, akkor ez lett volna, akkor egy olyan életszakaszban voltam. Elszakadás, önállósodás, kalandok, bulik, miegymás.. Most meg. Nem. Most nem. Már nem érzem, hogy csak úgy tudnék önállósodni, ha elmegyek 220 km-re hazulról. És már nem magányos kalandokra vágyom. Az ismerkedés sem vonz annyira, mint régen. Most nem az. Remélem, még változik...
2010. augusztus 25., szerda
10+1 könyv
Egy eddig magáról jelt nem adó olvasóm, bizonyos Panda nem régiben felkért, hogy legyek a játszótársa, és én ezt örömmel elfogadtam. A lényege az, hogy 10+1 könyvet (igen, az 11) kell ajánlani egy bejegyzésben, emellé pedig 5 másik blogolót bevonni a játékba. Először következzen az én 10+1 könyvem.
Elsőként Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák című alkotását ajánlom. Illetve az ehhez tartozó folytatásokat. Hatodik osztályos korom környékén a kedvenc olvasmányaim közé tartozott ez a sorozat, és máig nagyra értékelem, még az is lehet, hogy újra olvasom. Kalandos történetek sora egy csapatnyi gyerekről (illetve két csapatnyiról), akik vitorlásoznak, kincset keresnek és mindenféle kalandba keverednek. Izgalmas, kikapcsoló, megmosolyogtató, élettel teli könyv.
A második Móricz Zsigmond: A boldog ember című mű. Móricz sosem tartozott a kedvenceim közé, nem is fog; de ez a könyve valahogy kivételes. Minden nehézséget bemutat továbbra is, de mégis valahogy derűs. Egyszerű ember élete, mulatságos és persze nehéz helyzetek soraival. Igazi nőcsábász volt ez a boldog ember. Szép az élettörténete.
Harmadikként Ingmar Bergman: Fanny és Alexanderját ajánlom. Forgatókönyv, bravúros forgatókönyv. Néhol misztikus, de mégis életszerű, frappáns dialógusokkal, olykor fejbekoppintós mondatokkal. A filmet is érdemes megnézni.
Negyedikként egy kortárs gyöngyszem, egy verseskötet. Friss tinta - mai gyerekversek. Egyszerűen élmény kézbevenni. Vicces is és szép is. Kicsiknek és nagyoknak is. Nem beszélve arról, hogy vannak benne Dorottya-versek ^^
Az szerencsés ötödik pedig Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál című regénye. És persze az egész Anne-sorozat, Váratlan utazás és a többi. Tizenévesen (még az elején) imádtam, de még most is. Ez is élettel teli könyv. Volt, hogy miután ezt olvastam, rámjött a takaríthatnék - Anya nagy örömére. Úgyhogy minden kedves szülő figyelmébe ajánlom ezt a könyvet! ;)
Hatodikként ismét egy kortárs. Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim. Darvasi László művészi alteregójának tárcái, novellái szerelmeiről. Mivel rövidek, könnyű vele haladni. Értékes szórakozás, intelligens humorral, furcsa élethelyzetekkel. Kedvenc novelláskötetem.
Fehér Klára: A földrengések szigete című regénye a hetedik. Azért különleges számomra, mert egy magyar sci-fi, ami kiemelkedően jóra sikerült. Nem nagyon olvasok sci-fit, de ezt elolvastam, és imádtam. Kalandos, ötletes, vicces, nagyon olvasmányos.
A nyolcadik Chaim Potok: A nevem Asher Lev című könyve. Szülinapra kaptam. Amikor az első mondatokat elolvastam, felnéztem: "Biztos, hogy ez nekem való? Ezt nekem szánták?" Egy hívő zsidóról szól, amit az elején kifejtett. Később kiderült, hogy nagyon is nekem való. Egy zsidó fiú, aki festő lesz és Krisztust fest. Sajnos hiába kerestem rá, úgy tűnik, egy fiktív festő, pedig nagyon kíváncsi lennék a műveire. Fantasztikus regény.
Kilencedikként következzen Terry Pratchett: A Kaszás című regénye. Lehengerlő humor, a Halál imádnivaló, azt lesi csak az ember, mikor kerül be ismét a történetbe. Az összes Pratchett könyvet ajánlom, a humora egyedülálló, nagyon szórakoztató.
Tizedikként Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála című kisregényét ajánlom. A téma nem túl derűs, a helyzet sem, de valahogy a főhős lelki folyamatai, belső monológjai olyan jól esnek az embernek - nekem legalább is jól estek. A felismerés, a fejlődés, a megnyugvás. És nem lett ömlengős, nem erőltet semmit. Egyszerű, tiszta.
Tíz plusz egyedikként pedig Biri Magdolna: Lélekveszélyben című könyvét ajánlom. Ha már a családban akad valaki, aki könyvet ír, aki történetesen az édesanyám.. Azt hiszem, ez a különleges hely, a plusz egyedik őt illeti. Emberi történetek, amelyeken első olvasáskor mind sírtam. A körítésben nem mindenkinek kell hinnie, a történetek akkor is tanulságosak.
Igyekeztem változatosan összeszerkeszteni a listámat, hogy mindenki találjon valami nekivalót. A sorrend nem minőségi sorrend, csupán csak ahogy haladtam a könyvespolc mellett, ilyen sorrendben kerültek fel a papírra (kivéve a 10+1.-et). Mindegyik segít így vagy úgy az életben, bizonyos élethelyzetekben. Vagy szórakoztat, vagy elgondolkoztat, vagy tettekre sarkall, vagy ezeket egyszerre.
Játszótársat választani nehéz... Én sem olvasok olyan sok blogot (mint ahogy ez Pandának is gondot okozott), de lássuk a listát: Peti, Timi, Andi, Aki úgy gondolta, hogy úgy van és Oximoron. Remélem, mindenki beszáll a játékba.
Elsőként Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák című alkotását ajánlom. Illetve az ehhez tartozó folytatásokat. Hatodik osztályos korom környékén a kedvenc olvasmányaim közé tartozott ez a sorozat, és máig nagyra értékelem, még az is lehet, hogy újra olvasom. Kalandos történetek sora egy csapatnyi gyerekről (illetve két csapatnyiról), akik vitorlásoznak, kincset keresnek és mindenféle kalandba keverednek. Izgalmas, kikapcsoló, megmosolyogtató, élettel teli könyv.
A második Móricz Zsigmond: A boldog ember című mű. Móricz sosem tartozott a kedvenceim közé, nem is fog; de ez a könyve valahogy kivételes. Minden nehézséget bemutat továbbra is, de mégis valahogy derűs. Egyszerű ember élete, mulatságos és persze nehéz helyzetek soraival. Igazi nőcsábász volt ez a boldog ember. Szép az élettörténete.
Harmadikként Ingmar Bergman: Fanny és Alexanderját ajánlom. Forgatókönyv, bravúros forgatókönyv. Néhol misztikus, de mégis életszerű, frappáns dialógusokkal, olykor fejbekoppintós mondatokkal. A filmet is érdemes megnézni.
Negyedikként egy kortárs gyöngyszem, egy verseskötet. Friss tinta - mai gyerekversek. Egyszerűen élmény kézbevenni. Vicces is és szép is. Kicsiknek és nagyoknak is. Nem beszélve arról, hogy vannak benne Dorottya-versek ^^
Az szerencsés ötödik pedig Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál című regénye. És persze az egész Anne-sorozat, Váratlan utazás és a többi. Tizenévesen (még az elején) imádtam, de még most is. Ez is élettel teli könyv. Volt, hogy miután ezt olvastam, rámjött a takaríthatnék - Anya nagy örömére. Úgyhogy minden kedves szülő figyelmébe ajánlom ezt a könyvet! ;)
Hatodikként ismét egy kortárs. Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim. Darvasi László művészi alteregójának tárcái, novellái szerelmeiről. Mivel rövidek, könnyű vele haladni. Értékes szórakozás, intelligens humorral, furcsa élethelyzetekkel. Kedvenc novelláskötetem.
Fehér Klára: A földrengések szigete című regénye a hetedik. Azért különleges számomra, mert egy magyar sci-fi, ami kiemelkedően jóra sikerült. Nem nagyon olvasok sci-fit, de ezt elolvastam, és imádtam. Kalandos, ötletes, vicces, nagyon olvasmányos.
A nyolcadik Chaim Potok: A nevem Asher Lev című könyve. Szülinapra kaptam. Amikor az első mondatokat elolvastam, felnéztem: "Biztos, hogy ez nekem való? Ezt nekem szánták?" Egy hívő zsidóról szól, amit az elején kifejtett. Később kiderült, hogy nagyon is nekem való. Egy zsidó fiú, aki festő lesz és Krisztust fest. Sajnos hiába kerestem rá, úgy tűnik, egy fiktív festő, pedig nagyon kíváncsi lennék a műveire. Fantasztikus regény.
Kilencedikként következzen Terry Pratchett: A Kaszás című regénye. Lehengerlő humor, a Halál imádnivaló, azt lesi csak az ember, mikor kerül be ismét a történetbe. Az összes Pratchett könyvet ajánlom, a humora egyedülálló, nagyon szórakoztató.
Tizedikként Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála című kisregényét ajánlom. A téma nem túl derűs, a helyzet sem, de valahogy a főhős lelki folyamatai, belső monológjai olyan jól esnek az embernek - nekem legalább is jól estek. A felismerés, a fejlődés, a megnyugvás. És nem lett ömlengős, nem erőltet semmit. Egyszerű, tiszta.
Tíz plusz egyedikként pedig Biri Magdolna: Lélekveszélyben című könyvét ajánlom. Ha már a családban akad valaki, aki könyvet ír, aki történetesen az édesanyám.. Azt hiszem, ez a különleges hely, a plusz egyedik őt illeti. Emberi történetek, amelyeken első olvasáskor mind sírtam. A körítésben nem mindenkinek kell hinnie, a történetek akkor is tanulságosak.
Igyekeztem változatosan összeszerkeszteni a listámat, hogy mindenki találjon valami nekivalót. A sorrend nem minőségi sorrend, csupán csak ahogy haladtam a könyvespolc mellett, ilyen sorrendben kerültek fel a papírra (kivéve a 10+1.-et). Mindegyik segít így vagy úgy az életben, bizonyos élethelyzetekben. Vagy szórakoztat, vagy elgondolkoztat, vagy tettekre sarkall, vagy ezeket egyszerre.
Játszótársat választani nehéz... Én sem olvasok olyan sok blogot (mint ahogy ez Pandának is gondot okozott), de lássuk a listát: Peti, Timi, Andi, Aki úgy gondolta, hogy úgy van és Oximoron. Remélem, mindenki beszáll a játékba.
2010. július 26., hétfő
Az (in)aktivitásomról
Egyszer volt, hol nem volt... a 2010-es nyár.
Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.
Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.
Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.
Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.
És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.
Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.
További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!
Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.
Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.
Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.
Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.
És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.
Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.
További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!
2010. június 20., vasárnap
Itt a vége, fuss el véle :)
Leérettségiztem. Most már tényleg nyár van. Az utolsó dokumentumokat is feltöltöttem a felvételihez. És csak azért, hogy évek múlva ne felejtsem el, miket húztam, most leírom ide :)
Franciából a 19-es tételt, az első 5 kérdésből nem sokra emlékszem, a képek az extrém szabadidős tevékenységek kontra hagyományos szabadidős tevékenységek, a szituációban pedig a commerce équitable (~fair trade) mellett foglaltam állást.
Angolból szintén a 19-est húztam :D Első 3 téma: születésnap, háziállatok, egészséges életmód. Szituációban az iskolai rádióba kellett műsortémát ajánlanom, 3 témalehetőség közül választhattam, abból 2 sporttal kapcsolatos volt, így maradt a 3. :P A legutóbbi osztálykirándulásunkról (déjá-vu érzésem támadt.. így blogírás közben) beszéltem, az erdélyiről. Imponált az ofőnek is, az angol tanárnőnek is (mind a ketten erdélyiek :P). Képeknél pedig e-mail kontra hagyományos levél. Imádnivaló volt ez a tétel :D
Magyar. Irodalomból Kosztolányi Édes Annája, az öntudatlan lázadás megjelenése a műben. Hú, imádtam! Marha sok időm volt felépíteni a feleletem, és végig is mondtam, egy kérdést sem tettek fel utána :D Pedig amikor kihúztam, nem örültem neki annyira. Aranyt álmodtam meg, de végül jól alakult ez így :) Nyelvtanból pedig a "milyen is a jó szónok?" tétel.. Váá, ennél jobbat kívánni sem kívánhattam volna! :D Ezt is végigmondtam szépen, egy kérdést tettek még fel, hogy ugye régen hogyan oldották meg a beszédhibákat, ilyenek.. egy-két ókori példa. Az is ment, max pontos lett ^^ Vuhhúú!
Töriből a török világ Magyarországon Buda elfoglalása után. Nem kedvenc, de végül is jól sült el, mert tudtam a szókészletét :) Ha egy-két szó ki is maradt :P De enélkül fogok tudni boldogulni az életben... ahogy a töri tanárnő is megmondta :D
Összesítés:
Magyar nyelv és irodalom - közép - 95% - magyar nyelven
Matematika - közép - 87% - francia nyelven
Történelem - közép - 89% - francia nyelven
Francia nyelv - emelt - 90%
Angol nyelv - közép - 90%
Kitűnő bizi, 90%-os átlag, ha jól számolom, 460 pont. Irány Szeged! ^^
És vége.. tényleg. Tíz éve az érettségivel riogatnak, az ismeretlen mumussal, és most megismertük. Nem, nem hittem el, nem hiszem el, hogy most már ismerem. És hogy most már vége. És nincs tanulás. Ezen a nyáron legalábbis... Max. egy kis biosz az egyetemre ^^ De egyébként pedig.. itt a nyár, ha napsütés nem is mindig, de szerelem az van, csudajó minden! :) És soha többé nem akarnak majd feleltetni Magyarország német megszállásából és a nyilas hatalomátvételből! :D Juhhúúú!!
Ui.: (2010. június 21.) Na ebből már elég, hogy minden éjszaka a tételekkel, az érettségivel álmodom... Érettségi előtt megálmodom, mit fogok húzni (ami persze nem úgy lett), meg frászt kapok a Szigeti veszedelemtől (csak ne azt, csak ne azt!), utána pedig azt álmodom, hogy biztos nem is tudtam az Édes Annát.. hiszen már vissza se tudnám mondani.. tuti mindent elmondtam? Nem beszéltem hülyeségeket? Vááá.. ma meg.. hogy bár leérettségizett az osztály, de az ofő nem hagyja, hogy pihenjünk. Szinten kell tartani a tudást, még tételezni akar velünk.. Hála az égnek ez sem így van. Megvolt a bankett is, tényleg búcsú.. Sírás nem, felfogás sem. Látjuk még egymást.
Franciából a 19-es tételt, az első 5 kérdésből nem sokra emlékszem, a képek az extrém szabadidős tevékenységek kontra hagyományos szabadidős tevékenységek, a szituációban pedig a commerce équitable (~fair trade) mellett foglaltam állást.
Angolból szintén a 19-est húztam :D Első 3 téma: születésnap, háziállatok, egészséges életmód. Szituációban az iskolai rádióba kellett műsortémát ajánlanom, 3 témalehetőség közül választhattam, abból 2 sporttal kapcsolatos volt, így maradt a 3. :P A legutóbbi osztálykirándulásunkról (déjá-vu érzésem támadt.. így blogírás közben) beszéltem, az erdélyiről. Imponált az ofőnek is, az angol tanárnőnek is (mind a ketten erdélyiek :P). Képeknél pedig e-mail kontra hagyományos levél. Imádnivaló volt ez a tétel :D
Magyar. Irodalomból Kosztolányi Édes Annája, az öntudatlan lázadás megjelenése a műben. Hú, imádtam! Marha sok időm volt felépíteni a feleletem, és végig is mondtam, egy kérdést sem tettek fel utána :D Pedig amikor kihúztam, nem örültem neki annyira. Aranyt álmodtam meg, de végül jól alakult ez így :) Nyelvtanból pedig a "milyen is a jó szónok?" tétel.. Váá, ennél jobbat kívánni sem kívánhattam volna! :D Ezt is végigmondtam szépen, egy kérdést tettek még fel, hogy ugye régen hogyan oldották meg a beszédhibákat, ilyenek.. egy-két ókori példa. Az is ment, max pontos lett ^^ Vuhhúú!
Töriből a török világ Magyarországon Buda elfoglalása után. Nem kedvenc, de végül is jól sült el, mert tudtam a szókészletét :) Ha egy-két szó ki is maradt :P De enélkül fogok tudni boldogulni az életben... ahogy a töri tanárnő is megmondta :D
Összesítés:
Magyar nyelv és irodalom - közép - 95% - magyar nyelven
Matematika - közép - 87% - francia nyelven
Történelem - közép - 89% - francia nyelven
Francia nyelv - emelt - 90%
Angol nyelv - közép - 90%
Kitűnő bizi, 90%-os átlag, ha jól számolom, 460 pont. Irány Szeged! ^^
És vége.. tényleg. Tíz éve az érettségivel riogatnak, az ismeretlen mumussal, és most megismertük. Nem, nem hittem el, nem hiszem el, hogy most már ismerem. És hogy most már vége. És nincs tanulás. Ezen a nyáron legalábbis... Max. egy kis biosz az egyetemre ^^ De egyébként pedig.. itt a nyár, ha napsütés nem is mindig, de szerelem az van, csudajó minden! :) És soha többé nem akarnak majd feleltetni Magyarország német megszállásából és a nyilas hatalomátvételből! :D Juhhúúú!!
Ui.: (2010. június 21.) Na ebből már elég, hogy minden éjszaka a tételekkel, az érettségivel álmodom... Érettségi előtt megálmodom, mit fogok húzni (ami persze nem úgy lett), meg frászt kapok a Szigeti veszedelemtől (csak ne azt, csak ne azt!), utána pedig azt álmodom, hogy biztos nem is tudtam az Édes Annát.. hiszen már vissza se tudnám mondani.. tuti mindent elmondtam? Nem beszéltem hülyeségeket? Vááá.. ma meg.. hogy bár leérettségizett az osztály, de az ofő nem hagyja, hogy pihenjünk. Szinten kell tartani a tudást, még tételezni akar velünk.. Hála az égnek ez sem így van. Megvolt a bankett is, tényleg búcsú.. Sírás nem, felfogás sem. Látjuk még egymást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)