És visszajöttek a romantikus szavak. Derengő hajnal, csivitelő madarak, finomvonalú, békésen alvó arc, lehunyt pillák, suttogások, simítások, szerelem... A biztos érzés a távolból: ez így jó, ez így szép. Romantika. Könnyű, rózsaszín, tavaszi romantika, almafavirág.
Ma is megpirult a vállam. A tulipánok hajladoznak, ó tavasz. Gyönyörű vagy.
Könnyű romantika és mégis igazi. Mindenestül igazi és mély a könnyedsége ellenére. Nem fekszi meg a gyomrot, de betölti az egész valót. Minden prózai mellőzve, a költészeté az élet, mert vers a táj is (ezt Anne Shirley-től tudom), egy még el nem mondott vers a természetben. Attól, hogy még nem írták meg, attól még létezik. Költészet a tavaszi nevetés, messzeségbe szálló, csengő. Kacagj világ!
Jaj, ennyi bukfencező gondolat elég is lesz mára. Suttogás a világba, tavasz, virág, illatok, napsugár. Guruljatok tovább, mint gyöngyök a padlón.
1 megjegyzés:
Ez egy édes hármas lesz, kedves. Egy szerelmünk közös, még pedig az a Tavasz. <3
Gyönyörű. Lelketölelő és öltöztető. Leplekből kivetkőztető. Illatokkal kerülgető. Jaj, szerelmes, jaj, kedves, friss, harmatos, tündérkacajos, libbenős, ébredős!
És úgy van, költészet! Ugrándos, kedves, rímes!
Ajj! Inspiráció, a neve Tavasz, múzsább és mosolygóbb.
Perdít, forgat, szoknyában és bele a való forgatagokba! Legszebb piac a tavaszi erdő! Nyíló hangok és illatok! Ajjajj!
gyöngyök, színesek, mind szaladnak és kacagnak!
Szeretlek Tavasz, szeretlek Gyöngyöm! ^^
Megjegyzés küldése