2010. december 17., péntek

Képzetek

Eddig én mindig csak úgy hallgattam a zenét, mikor mit adtak, mihez volt kedvem. De klipeket nagyon ritkán néztem. Nem olvastam nagyon utána az együttesnek, sokszor azt sem tudtam, hogy néznek ki. Én csak hallgattam. A versekkel ellentétben a zenének a szerzőjére nem mindig vagyok olyan kíváncsi. De már kezdtem magam emiatt rosszul érezni, hogy évek óta hallgatom, mégsem tudom, milyen az arca... Hát, talán jobb volt úgy. Én elképzeltem egy karaktert a hanghoz, plusz az emlékek szülte hangulat csatlakozott a dallamhoz. Most rákerestem youtubeon. Régen nem volt fent klip, csak egy másik előadó akusztikus feldolgozása. Azt is imádtam, ott az arc is passzolt. De most... most már van fent video, az eredeti. És csalódás. A klip semmilyen, az énekes nyálas. Hülye haj, kihúzott szem, valamelyik klipben még festett köröm is. Ajj.. miért? De a hangja, a régi hangulat még mindig megvan. De ez rosszabb, mint könyv után filmadaptációt nézni. Ott legalább általában kb. hasonlít a szereplő, vagy legalább el tudja velem hitetni. Itt egyáltalán nem. És elvész a régi, fejben lévő képzet.

Nincsenek megjegyzések: