Háziasszonnyá válás - apró praktikák

Kezdő háziasszony visszatér!

Egy ideje háziasszonyként próbálok funkcionálni kedves párom mellett, hát nem mindig könnyű.

Nehézségek: két személyre kell főzni, és a két személyből egy meglehetősen kevésszer szeret egy fajta kajából enni (kivéve a lasagnét), úgyhogy nagyon kell figyelni, mennyit süt-főz az ember.. Főleg, hogy én kb. 5 főre tanultam meg főzni.

Ott van a suli is, nincs mindig idő főzni.

Annyiszor romlott már ránk étel, ami után mindig összezuhantam, majd újabb erővel folytattam a kísérletezést - hogy legyek jó háziasszony, aki finomakat főz, gazdaságos, és nem romlik rá a kaja?

Apróbb praktikák:

- a fél adag csodás megoldás. Persze, adódik ebből a probléma: kinyitott konzervvel, ami félig van, mit kezdjen az ember? Fél karfiollal mi legyen, ha már elég volt a karfiolból? Stb. Stb.

--> fagyasztó! Eddig én nem igen használtam, valahogy nem voltam ránevelve, nálunk szinte mindig minden elfogyott, lévén nagy a család. De kész ételeket remekül el lehet tenni a fagyasztóba (pl. megcsinálhatom az egész tepsi rakott karfiolt, és a felét elteszem a fagyasztóba). Arra kell figyelni, hogy frissen (de ne melegen) tegyük el, akkor tuti nem lesz gond a bacikkal. Pl. pizzatésztát is remekül lehet lefagyasztani! Ez megoldja a kettes számú problémát is (suli, időhiány), mert így ha nagyon nincs idő főzni, csak elő lehet kapni valamit a fagyasztóból, ami kis idő múlva fogyasztható. (Ne felejtsük el időben kivenni!)

- meg kell tanulni, mit lehet kezdeni a felbontott konzervekkel, a kimaradt tojásfehérjékkel...

--> pl. kukoricát lehet salátába vagy rizsbe is tenni. A pizzaszószos konzerv tartalmát is le lehet fagyasztani! A tojásfehérjét is le lehet fagyasztani! Vagy, ami még jobb, reszelt sajtot, lisztet és panírmorzsát keverni bele és olajban kisütni! Egyszerűbb, mint a rántott sajt (nem folyik ki), és nagyon finom!

Problémát okozott számomra az is, ha el voltam csúszva a hozzávalók feldarabolásával, és a lábasban a többi már épp kezdett megégni, vagy kifutni, vagy ha jött egy telefon és nem tudtam a rántott dolgokat kellő gyorsasággal forgatni.. Egyszerűen nem voltam elég rutinos ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket kellő nyugalommal el tudjam intézni. Pedig egyszerű a megoldás: le kell venni a tűzről az edényt! Így nem ég oda semmi, de a gázzal se kell a későbbiekben bajlódni, hogy újra meggyújtsuk. Végtelenül egyszerű és banális megoldás, mégis, amíg nem szokott rá az ember, nagy gondot tud okozni az odaégés megakadályozása. (legalábbis nekem)

Úgyhogy ismételt energiával és lendülettel fogok bele a háziasszonyi lét feladataiba ezekkel a praktikákkal a birtokomban! Mert ami biztos, jó háziasszony csak gyakorlással lesz az ember lányából :)

Egy kis napfény

Tegnap, miután eljöttem a fodrászomtól és negyed óra buszmegállóban való vacogás után végre felszálltam a 260-as buszra és leültem, a nap - több napos pihenő után - kisütött! Élveztem a napfényt és vigyorogtam bele a világba. Közben Vanessa Carlton szólt a fülemben.

Egy 10 éves forma kisfiú mellé ültem le egyébként. Valami fúvós hangszer volt a kezében (szépen táskában, nem tudtam megítélni, milyen hangszer lehetett pontosan), azt igazgatta a kis kezei között, látszott, hogy készülődik leszállni. Én meg csak néztem a kis kezeit, a rövidre vágott aprócska körmeit, és legszívesebben megfogtam volna. A napokban máskor is rám jött már ilyesmi érzés.. Egy kislány mellett mentem el, és legszívesebben megsimogattam volna a fejét.

Aztán a kisfiú megszólalt, hogy ki tetszik engedni? Hát kitetszettem... Tetszik.. ehm. Öregszem. Aztán ott állt az ajtónál, én meg csak néztem és mosolyogtam. Fülvédős nagy sapija volt, kis takaros kabátkában, cipőben. Biztos pszichopatának nézett, hogy mit mosolygok rá. Aztán csak nézelődtem végig a buszon, meg ki a napsütésbe és mosolyogtam. És olyan tök jó érzésem volt, hogy minden szép és jó, és hogy mindenki felé boldogságot szeretnék árasztani. Volt még egy srác is, szintén zenével a fülében, ő is így mosolygott bele a világba.

Persze aztán kiderült, hogy elmarad az órám, mert beteg a tanár, és szólt neptunon, de én bizonyos procedúrák elhúzódása miatt még nem tudtam neptunon felvenni azt a tárgyat.. úgyhogy én nem tudtam róla. Sebaj. Ugyanazt csináltam, mint amit órán csináltam volna: dolgoztam a műhelyemen. Utána úgyis volt szondi teszt felvétel. Hamarosan megtudhatom, milyen pszichés betegségekre vagyok hajlamos. ;)

A jókedvem nem tört meg. Ma ugyan kissé lebetegedtem, de a jókedv még mindig tart! Annyi biztos, hogy ma nem szoknyában megyek suliba. És a TO-ra is csak holnap megyek el.

Ezúton üzenem azoknak, akiket letör a zord időjárás, hogy ennek is megvannak a maga örömei! Jól felöltözve el kell menni egyet sétálni, ki a friss levegőre. Aztán hazamenni, venni egy forró fürdőt és inni egy jó forró teát - netán egy kis forralt bort. Itt a téli gyümölcssaláta ideje, naranccsal, befőtt meggyel, kivivel, mindenféle jóval... Na meg a korcsolyaszezon is itt van lassan! A séta után egy tévé elé bevackolás is jó program lehet. A hidegben a hölgyek jobban fáznak, ideális terep az udvarlásra! ;) Jaj és hát az olvasás! Egy bögre meleg tea vagy kakaó, a kedvenc fotelünk, meleg pléddel, egy jó könyv, és máris arra utazunk, amerre csak szeretnénk. Az összes benti munkálat is sorra kerülhet, hogy már nem vágyunk annyira ki a szabadba, a tanulásra is könnyebb így koncentrálni. Most írjátok meg a következő best sellert! Zrínyi is csak télen írt (bár a Szigeti veszedelmet kihagyhatta volna).

Szóval csak mosolyogva, fel a fejjel! Egyetek és igyatok jókat, sétáljatok nagyokat!

Segítség kérés - Általános lélektan műhelymunka

Kedves Olvasóim!

Az egyetemen pszichológiát tanulok, most vagyok másodéves és az általános lélektan műhelymunkámhoz kérném a segítségeteket.

A műhelymunkám témája a középkorú magyar nők összehasonlítása aszerint, hogy tagjai-e valamilyen közhasznú egyesületnek/szervezetnek vagy sem, hogyan érzik magukat a bőrükben, mennyire szoronganak, illetve mi motiválja őket tevékenységükben.

Ehhez a munkámhoz lenne szükségem minél több 40 és 55 év közötti hölgyre, akik gyermekeiket már felnevelték (legkisebb gyermek nagykorú) vagy gyermektelenek.

Megvan az online változat végre.

Kérek minden kedves Olvasót, hogy ha rá nem is illik a leírás, de ismer olyat, akire igen és akit esetleg érdekelhet a dolog, továbbítsa neki az információt!

A kérdőív kitöltése után egyéni és összesített értékelést is szívesen adok annak, akit érdekel.

Előre is köszönöm a segítséget! :) Szép napot!

Ui.: Aki személyes kiértékelésre vágyik, az írjon nekem, és doc. formátumban elküldöm neki a kérdőívet, azt küldje vissza kitöltve és e-mailben elküldöm az értékelést. Aki az összesített eredményekre kíváncsi, az is küldjön nekem egy e-mailt!

Egy rekord vége

[FIGYELEM! A következő bejegyzés egyrészt: elég elszomorító tényt közöl, másrészt: meglehetősen naturalista módon írja le, némelyeknek elmehet tőle az étvágya, ilyesmi... Úgyhogy közvetlen evés előtt, vagy evés alatt, vagy kicsivel evés után nem ajánlott olvasni. Meg akkor sem, ha gyenge idegzetű az olvasó.]

Tegnap, valami szörnyű dolog történt... Tegnap... egy rekordtól búcsúztunk...

Eddig, éveken keresztül minden ismerősömnek dicsekedtem ezzel a remek képességemmel, de most vége. Mindenki lekörözött. Mert tegnap...

... hánytam.

Hát igen, szomorú ez az eset. Körülbelül 15 éves nem hányós korszakom ért véget tegnap, olyan este 8 és 9 között. Pedig néhány éve egy betegség majdnem kifogott rajtam, de akkor én győztem. A tegnapi nap folyamán is győztem már egyszer, de a második ostrom alatt elbuktam. Hősiesen küzdöttem, de csak annyit sikerült elérnem, hogy a padlószőnyeget megóvtam. Ez már nem mondható el a folyosó csempéjéről, a küszöbről, a párom papucsáról és az enyémről, a melegítőmről és a zoknimról... na meg egy pohár vízről, ami egy db-ig a kezemben volt (még jó, hogy a Kedves szólt később, hogy ne igyak bele...). Plusz egyéb testrészek apróbb beszennyezéséről, illetve a falról.

Undorító volt. De miután megmostam a kezem és az arcom, első mondatom az volt, hogy "Megdőlt a rekord!!" Nee.. :( Na igen, a párom szerint nem vagyok normális. De ő se.

Szegény Anya meg takaríthatott utánam. Azért a papucsokat én öblítettem le.

De büszkén jelenthetem, hogy ma már nincs émelygés, sőt, kezd visszajönni az étvágyam - és kissé ég a gyomrom az antibiotikumtól...

Persze ezután hallgathattam és még majd hallgathatom is, ahogy a párom szekál ezzel... "Mióta is nem hánytál? Úgy 10 perce??.. Úgy 1 napja?... Na és én? .. Jó néhány éve." De legalább ezen is túl vagyunk. Látott szőrösen is, látott hányni is, és még mindig együtt vagyunk. Sőt, suli után jön ápolni engem.

Váááá - avagy az őrület határán

Istenem, miért nem tudják átláthatóbbá tenni az egyetemi rendszert?? És miért is nem írtam kérelmet az átvételre??.. Még hogy a tantárgy-elfogadtatás könnyű!!! Hat helyről összeszedni az infót.. a kurzusnevek természetesen nem egyeznek, meg vannak 2 in 1 esetek... vááá!! De egyszer csak vége lesz... az a fránya pályaszocializáció.. az megszívat. Ha amiatt a tárgy miatt fogok egy évet csúszni! ... Meg ez az egész csoportbesorolás.. Nem akarok 30 éves koromig egyetemista lenni!!! :S Ilyenkor jönnek az olyan gondolatok, mint pl.

- Ó, a fenébe is, nem is akarok pszichológus lenni! Miért nem keresek inkább valami gazdag férjet?

- Úgyis túl sok a diplomás, miért lennék én is egy a sok közül?

- Ha lenne olyan, hogy eprész, biztos annak mennék!

- Olyan tehetséges vagyok, papír nélkül is boldogulok.. vagy: Én tökéletes vagyok így, ahogy vagyok!

- A masszőrszakma megtanulása csak két év!

- Hagyjuk a fenébe, majd lesz valami...

- Miért nem buktam meg a gimiben??? Ott olyan jó volt..

- De megrugdosnék valakit...

- Miért nincs itthon több fagyi?

- Inkább megyek Csabi mellé informatikusnak..

- Saját táskakollekció?

- Társalkodónő? (Ó, a fenébe is, ideális társalkodónő lennék! Kinek kell egy? Na? Na?)

Most valahogy minden más vonzóbb, mint ez.