Ahogy írtam, a legénybúcsú is júl. 6-án volt, igazából ahhoz igazodott a leánybúcsúm. A legénybúcsút elmesélni nem az én tisztem, de néhány gondolat eszembe jutott ezzel az ünneppel kapcsolatban, amit azért mégis leírok.
Úgy látom, valahogy a legénybúcsú sokkal kötöttebb, mint a leánybúcsú, sokkal kevésbé rugalmas. Arra inkább megvan egy "kell" séma, hogy egy legénybúcsúnak ilyennek és ilyennek kell lennie, ennek és ennek benne kell lennie. Jellemző az a hozzáállás, hogy "jaj szegény fiú, elkapta az a lány, már nem menekül, most még utoljára bulizzon egyet és érezze jól magát". Én ezt nem értem. Manapság már rengeteg pár úgy házasodik össze, hogy előtte rövidebb-hosszabb ideig együtt éltek. Akkor mi is az, ami olyan nagyon változik? Na nem azt mondom, hogy a házasság nem jelent semmit - különben nem mennék férjhez - de biztosan nem azzal egyenlő, hogy most már öregek lettünk és soha többet nem mehetünk el táncolni vagy találkozni a barátainkkal. Nem kell attól otthon borkóstolókat tartani, mert az érett házasok azt csinálják - pláne, ha a házasság előtt a hajnalig táncolás jellemzett minket. Ha jól esik, persze lehet, de egyáltalán nem kötelező vagy elvárt. A házasságtól még ugyanúgy 22 éves maradok (legalábbis nagyon remélem!), csak kijelentem ország-világ előtt, hogy én bizony az oldalamon lévő fiatalembert választom életem párjául, aki mellől most már nem lehet majd kirugdosni, úgyhogy minden családtag és barát lesz oly' kedves ezt megszokni és elfogadni. És vice-versa.
A házasság nem börtön, sem a feleségnek, sem a férjnek. Ma, itt Magyarországon semmiképp (ha vannak is kivételek, most hadd beszéljek a nagy átlagról). Ez egy szabad választás - ki miért választja, az az ő dolga, de választja. Akkor miért is kell sajnálni a vőlegényt? Miért kell "még utoljára" egy olyan bulit csapni neki, ami egyáltalán nem biztos, hogy az ő ízlése? Ez egy szép szimbólum, és legyen más, mint a hétköznap - mondjuk 10°-kal, de ne 180°-kal. Nincs kell! Akármit is ír a Google, vagy bármilyen újság, könyv, vagy akármi is van a filmekben, a vőlegény neve a leggyakrabban nem Google, hanem mondjuk Levi, vagy Feri vagy Laci. Akinek egyéni ízlése és vágyai vannak. Szabjuk rá a programot! A Másnaposok filmet akár viccesnek is lehet találni, de nem tudom, hány férfi ébredne szívesen egy tigrissel egy szobában, vagy egy felhőkarcoló tetején, elzárva mindentől (rég láttam, bocsi, ha pontatlan vagyok).
Az "én lányaim" tiszteletben tudták tartani azt, hogy én mire vágyom, de a környezetemben tapasztaltak alapján a fiúknál valahogy más a helyzet. Amíg én békésen fűszereket próbáltam felismerni, addig a legényeket olyan próbáknak vetik alá, amik bizony embert próbálóak. Férfipróba az, hogy alkoholmérgezésig itatják a vőlegényt? (és tényleg itatják) Vagy hogy megszerveznek egy teljesen élethű orosz maffiás elrablást, majd szétlövik softballal? (nővérem mesélte, nagyon durva) Kötelező "kellék" (elnézést minden sztriptíztáncostól, értsék jól!) a sztriptíztáncosnő? Már-már azt kérdezhetném: a legénybúcsún a vőlegénynek muszáj rosszul éreznie magát? Muszáj, hogy ráerőltessenek dolgokat, mert attól lesz "igazi férfi", vagy attól lesz "igazi" a legénybúcsúja? Miért nem viszik el inkább bölényvadászatra?!
A legénybúcsúra is igaz: ez a vőlegény estéje! A cél, hogy ő jól érezze magát! Semmi erőltetés, semmi teljesen vőlegény-idegen elfoglaltság! És de, igenis vannak határok! Nem szerencsés a menyasszonyt sem megbántani, mert ő nem csak egy "toldaléka" a vőlegénynek, hanem a választott párja, élete szerelme, és ha őt bántják, azzal a vőlegényt is bántják.
Érdemes a párnak előre megegyezni a határokban, majd közölni ezeket a főszervezőkkel, akiknek pedig kötelességük ezeket tiszteletben tartani! Akkor is, ha nem értenek velük egyet. Ez az ő döntésük. Ne keltsünk az esküvő előtt felesleges feszültséget szándékos határátlépésekkel.
Félreértés ne essék, nem szólom le a "klasszikus" legénybúcsúkat, csak azt, ha ez erőltetve van. Ha belefér a párnak és szívesen megszervezik a barátok, akkor legyen pia dögivel meg sztriptíztáncos, akár maffiás elrablás is (persze, azt nehéz kipuhatolózni, hogy belefér-e, anélkül, hogy lelőnéd a "poént"), a lényeg, hogy csak akkor legyen, ha ez így jó a vőlegénynek. És ne tekintsük kevésbé férfinak azt, aki nem akar más nőt pucéron látni, csak a menyasszonyát, aki szeretne emlékezni a legénybúcsújára, vagy aki nem akar napokig lábadozni a parti után.
Az mondjuk tény, hogy a "game over" és hasonló hozzáállás borzolja a hátamon a szőrt. Mi a fenének kell sajnálni azt a vőlegényt??? Jó esetben egy csodálatos nőt vesz el feleségül, aki élete szerelme, ez egy jó dolog! Szóval ezzel kapcsolatban már kevésbé tudok toleráns lenni.
És lányok, nem vicces a jókívánságkérős pólóra telefonszámokat írni, hogy hívjon fel, ha nem jönne össze! Tessék remélni, hogy összejön és tényleg jókat kívánni!
(Kép innen. Nehéz volt nem sztriptíztáncososat találni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése