A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szósz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szósz. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 16., kedd

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt
Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:
  • ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
  • szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
  • olíva olaj
Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.
Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.


Körtés pite


Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:


Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 2 ek tejföl
  • 15 dkg vaj + olaj
  • 2 tojás

  • ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
  • fél csomag tejszín ízű pudingpor
  • 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2013. május 31., péntek

Mártogatós rudacskák, mindenféle szósszal és pizzás batyuk, tekercsek



  Egyik nap valami nagy kreativitás és kísérletezési kedv szállt meg. Na jó, nekem nagy. Azért nem álltam neki 6 fogásos vacsit készíteni, csak kicsit elszakadtam a megszokottól. Anya ötletétől vezérelve döntöttem a mártogatós rudacskák mellett, mert olyan jó eszegetni, mártogatni, a szószokban pedig kiélhetem a kreativitásom. Mellett a nagynéném régi pizzakrémes batyui jutottak az eszembe. Így elkészítettem mind a kettőből a saját változatomat.

  A tészta alapja egy egyszerű pizzatészta. Bár most csak 700 g lisztből csináltam, 250 g rozsliszt és 450 g sima búzaliszt felosztásban. Ezen kívül lenmagot és szezámmagot, meg kakukkfüvet is tettem a tésztájába, illetve csak az élesztő kelesztéséhez tettem tejet, egyébként vízzel készítettem a tésztát.
  Szósznak egy paradicsomos és egy tejfölös szószt készítettem.











  A paradicsomos szósz alapja egy kevés olajon dinsztelt hagyma, rá ment 500 g sűrített paradicsom, egy kevés víz (1-1,5 dl), só, bors, oregánó, bazsalikom, kakukkfű és egy kevés cukor, felfőztem, egy másik lábasban kevés vajhoz lisztet adtam és ezt adtam a paradicsomhoz (ebből 2 adag kellett, hogy elég sűrű legyen, a második adagot már olajon készítettem). Így felfőztem és kész.
 A tejfölös mártás kb. 2-2,5 dl tejfölből, sóból, két nagyobb gerezd fokhagymából, pár levél saját termesztésű bazsalikomból és kevés borsból állt. A fokhagymákat és a leveleket apróra vágtam és úgy tettem bele. Isteni, imádom! Kinek kell kecsap vagy majonéz, ha van fokhagymás tejfölös szósz?

  A tésztát, miután megkelt, ketté vettem, az egyik felét vékonyra nyújtottam, bekentem a paradicsomos szósszal, feldaraboltam ilyen-olyan darabokra, a közepükre egy picike sajtot raktam és így-úgy összehajtogattam, ahogy jött, majd beraktam sülni. Nagyon rövid idő alatt, kb. 15-20 perc alatt megsültek (4-es fokozat a 8-ból, nem tudom, az hány fok). Tanulság viszont, hogy lehet még vékonyabbra nyújtani a tésztát, és inkább batyukat fogok csinálni, és nem kenem meg előre a tésztát, hanem csak a közepébe mindegyiknek külön. A batyukat pedig jól lezárom, hogy ne jöjjön ki belőlük a töltelék. Egyébként jó ötlet alapvetően, úgyhogy mindenképp tovább fogom fejleszteni.
  A tészta másik feléből kézzel kis darabokat csippentettem és "kígyókat" sodortam belőle, és azt is be a sütőbe. Sajnos tovább sütöttem, mint igényelte volna. Szerettem volna, ha roppanós lesz, de nem ennyire... Szegény Kedvesnek felsértette a szájpadlását. Másnap már csak mikrózás után tudtam belőle enni jó szívvel. Egyébként isteni finom lett a tésztája, a szószok is, szóval alapvetően elégedett vagyok vele :) De ici-pici finomítások kellenek. Illetve a Kedves a szószokon is dolgozna még, neki nem voltak elég fűszeresek. A paradicsomoshoz van olyan ötletem, hogy répát és gombát is főzök bele, és összeturmixolom. Hátha.
  Egyébként nagy adag salátával ettük vacsorára. Nyami!