Szilvalekvár és szilvadzsem

Az egyik kedvencem a szilvalekvár, szigorúan veresszilvából. Mivel ezt piacon nem lehet kapni (nem értem, miért, a legfinomabb szilva nyersem és lekvárként is), ezért mindig Anyáék fáitól függünk. Szerencsére idén szépen termettek és sikerült befőzzek (és még fogok is).

Anyáék dzsemet szoktak elrakni, csak dzsemfix nélkül, azaz az eredmény így egy folyós, darabos isteni szilvadzsem. (De mi mégis mindig lekvárnak hívtuk, csak felnőttként olvastam utána a különbségnek.)

Idén viszont úgy döntöttem, sűrűre főzöm a lekvárokat, hogy tényleg lekvárok legyenek. A szilvát a következőképpen tettem el:

A gyümölcsöket szűrőben alaposan átmostam, majd kimagoztam, a kérdőjeles egyedeket megettem/kidobtam. Ezután 20% cukrot adtam hozzá, majd betettem a hűtőbe. Két gyerekkel és egy háztartással csak úgy van időm befőzni, ha két részletben csinálom.

Másnap felraktam főni. Kb. 3/4 óra alatt elég sűrűre főtt (közben ne felejtsük el kavargatni, le ne égjen!), ekkor botmixerrel összeturmixoltam, majd újabb negyed óráig főztem még, végül késznek nyilvánítottam. A gázt nem zártam el, rotyogás közben szépen üvegekbe mertem (ezek csak simán el voltak mosva, nem sterilizáltam őket, a meleg megtette helyettem), rátekertem a kupakjukat, majd pár percre fejreállítottam őket. Estére konyharuhába bugyoláltam az üvegeket, másnap pedig betettem a helyükre.

Magozottan durván 1300 g volt a szilva, ehhez ment 260 g cukor, és ebből lett két kb. 4 decis üvegnyi lekvár, meg egy picike (1,5 dl lehet). A picit Rebus kérésére felbontottuk és megkóstoltuk. A lekvár palacsintáért kiáltott, így másnap sütöttünk is hozzá palacsintát. Isteni lett, és az állaga tökéletes! Nem folyik, de nem is késsel kell vágni, majd trancsírozni (mint a bolti, dzsemfixeset), egyszerűen csak szét kell kenni. Nyamm.

Fotón talán annyira nem látszik a különbség,
de ez a hígabb verzió.

A bejegyzés posztolása előtt, tegnapelőtt még gyorsan tettem el lekvárt, azaz végül folyós dzsemet. Tegnapelőtt-előtt becukroztam a szilvákat, így tegnapelőtt már meg kellett őket főzni. Este volt már, én meg szívem szerint mentem volna már aludni, de féltem, ha még egy napot állnak, tönkremennek. Így ittam egy gyömbérteát és nekiálltam. Eszembe jutott, hogy még egy ponton meg lehetne szakítani a lekvárkészítést: ha csak felfőzném, még itt tudnám hagyni, és másnap folytatni... Akkor nem romlana meg. De nem akartam ennyire elnyújtani már. Viszont egy órát pepecselni sem akartam vele. Úgyhogy készítettem egy hígabb, darabos verziót. Ízre az is tökéletes, és pudingos édességekbe pedig isteni! (Jobb is, mint lekvár testvére.) Ha ilyet szeretnénk készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy a becukrozott gyümölcsöket felforraljuk, majd kb. 20-25 percig rotyogtatjuk (közben kavargatjuk persze, hogy ne égjen le), amíg nem "húz" az alja. Ezt lehet érezni, tényleg. Ezután üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, majd bebugyolálva mehetnek ők is egy lábasba mondjuk, másnap pedig a helyükre.

Megjegyzés: A befőzéshez érdemes benevezni egy széles szájú befőző tölcsérre (itt megnézheted, milyen az), aminek a csövén átfér a lekvár. Tölcsér nélkül csúnya égési sérüléseket lehet szerezni.

Kreatív kedd #62

Készítsünk szendvicset!

A szendvics nekem általában kenyér/zsömle + vaj + valamilyen felvágott + trappista sajtból áll, esetleg még zöldség. Ezt nagyon hamar meg lehet unni. Szombaton (ha már úgyis sikerült kialudnom magam), próbáltam kreatív lenni, és sajttal töltött bundás kenyeret készíteni. Ami tök jól hangzik (szerintem), de nem lett olyan jó, mint szerettem volna.

Az egész ötlet onnan indult, hogy a My Name is Mina-t olvasom, amiben french toastot, azaz francia pirítóst reggeliznek egy nap Mináék. Rákerestem, mi az, és ezt találtam (többek között), ezt pedig összemixeltem a többi francia pirítós recepttel (ami lényegében bundás kenyér), és így jött a sajttal töltött bundás kenyér ötlete (felvágottunk nem is volt itthon, és nem is akartam enni). Tehát, kísérletképpen, egy tojást egy kevés tejjel és sóval felvertem, majd beizzítottam a melegszendvicssütőt. A kenyereket vékonyan megkentem vajjal, az alsó szeletek külső felét bemártottam a tojásba, majd beraktam a sütőbe, rá a sajt (reszelve), majd a felső kenyérszeletek tetejét is tojásba mártottam és ráborítottam a párjára, a sütőt pedig rácsuktam. Megsült, elkészült, gyönyörű lett. De ízetlen vacak. Nem volt elég sós, kevés és ízetlen volt a sajt, és szerintem a tojást sem kellett volna ennyire felhígítanom, legalább annak lett volna íze. De nem rossz az ötlet, nem szeretném feladni. Tipp: Vaj helyett sajtkrém, trappista sajt helyett/mellé valamilyen más sajt is, és sokkal több!, illetve fűszerek. A tojásos körítést a férjem el is hagyná, inkább vajat tenne alá. És persze mehet bele valamilyen felvágott is, bár én most azt nem kívánom.

Hétfőn folytattam a szendvics-kísérletet, így a bejegyzést is folytatom. A Kedvesnek húsos, magamnak húsmentes változatot készítettem. Vaj helyett natúr sajtkrém, rá egy kevés oregánó és őrölt fekete bors, majd paprikás szalámi és nagylyukú sajt. A sütő alját megvajaztam, rátettem a szendvicset, és a szendvics tetejét is megvajaztam. A Kedves ezt már dicsérte :) Az enyémben nem volt paprikás szalámi, és nagylyukú mellett trappista sajt is került bele - ezúttal nem reszelve, hanem (vastagon) szeletelve. Többször kellene fűszereket használnom. Finom lett, elégedett vagyok vele. Kinézetre kb. olyan, mint a tojásos testvére.

A szendvics annyira kreatív dolog lehet, merjünk kísérletezni!

Nektek milyen a kedvenc szendvicsetek?

Kreatív kedd #61

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

A lányom már jó ízűen eszi a sütőtököt és az almát (hát még a sütőtökös almát!), az almás zabkása is egész jól csúszik neki, a banánt sajnos a pocakja még nem bírja, pedig azt is szeretné, és az őszibarackot is, de abból elfogyott már, amit lefagyasztottunk neki szeptemberben. Ellenben elsírja magát a botmixer hangjától, úgyhogy csakis villával való nyomkodás és reszelés jöhet szóba. A maradékot pedig én eszem meg - persze. Rájöttem, hogy a bébiétel finom! A sütőtökös-alma tényleg nagyon finom! Végül magamnak is készítettem finomságot, sütőtökös-(nem almás)banános pépet, egy kis tejjel, fahéjjal és mézzel, így lett sütőtökös-banános turmix, turmixolás nélkül. Nyami.

Ma pedig meggondoltam magam a tegnapi elhatározással kapcsolatban, mert ma nekiestem annak a saroknak a nappaliban, de elég reménytelen, amíg nincs meg a polcrendszer... Csak pakolászom innen oda, onnan ide, pár dolog elkerült a helyére, meg kicsit kompaktabb a pakk, de nem túl látványos. Úgyhogy nővérem javaslatára szobáról szobára fogok haladni, azokkal, amikkel lehet, és a nappalinak az a csücske lesz a kupi-csücsök, a többi pedig szép rendben lesz. A hálószobánk már elég jól áll, csak fel kell rakni a falvédőt és az éjjeliszekrény polcomat, aztán jöhet a gyerekszoba, és az ott tárolt cuccokat meg átpakolászom és aminek nincs helye, az majd jön a nappaliba, a kupi-csücsökbe.

És Ti mit kreatívkodtatok, vagy mit terveztek?

Hosszú hétvége

Hát nem igazán ez volt a terv a hosszú hétvégére... Nagyon vártuk már, hogy pihenjünk egy kicsit, ide-oda menjünk. Volt a tervben Libegő, BKV Múzeum meg reggeli a Butter Brothers-nél. Aztán úgy alakult, hogy szépen lebetegedtünk. Én már kedd este, a Kedves szerdán követett. Meg rusnya idő lett, és a Butter Brothers is bezárt a hosszú hétvégére. Nem mentünk mi nagyon sehová. Mára sikerült nekem meggyógyulnom, a Kedves még küzd.

De megérkezett a mosogatógépünk! Most már nekünk is van! :) Tíz terítékes Indesit DSG 051 EU. Így alig marad, amit kézzel kellene elmosogatni, arra pedig nagyobb a motiváció is - hiszen ha már a gép megcsinálja helyettem a nagyját, annyit már igazán megtehetek, hogy azt a pár fakanalat vagy nagyobb edényt elmosom. A lakást is átrendeztük emiatt egy kicsit, egyre otthonosabb és otthonosabb :) (így 2,5 év után) Végre egy csomó takarítós melót is megcsináltunk, az edényeket meg felcsavarozta a konyhába a Kedves, így a szekrényben is több a helyünk :)

Szóval csodálatos dolog a mosogatógép! Annyi munkát levett a vállunkról! És nagyon szépen mosogat :)

A betegség miatt napokig pirítós, főtt krumpli és répa, illetve rizs volt a menü, olyan jól esett az első rendes kaját enni utána. Finom, fűszeres, sült virsli... De a paradicsomos krumpli saját receptje is kialakult :) Mivel lustaságból fejből készítettem.

• 1 kg krumpli
• 500 g sűrített paradicsom
• 4-5 ek liszt
• olaj
• só, bors, cukor, pirospaprika, kömény

A krumplit minimál sós vízben feltenni főni (épp, hogy ellepje), egy másik edényben kb. 4-5 ek lisztből rántást készíteni, ráönteni a paradicsomot, nagyon kevés vízzel kiöblögetni a dobozt és azt is belerakni, majd felfőzni. Amikor felfőtt a paradicsom, elzárjuk. Mihelyst a krumpli is megpuhult, hozzáöntjük a paradicsomos rántást, befűszerezzük, felfőzzük és kóstolgatjuk, ha kell még, fűszerezzük. Nehéz eldönteni, sót vagy cukrot tenne még bele az ember, és a köményt eddig annyira nem ismertem, de jót tesz neki, tetszik az íze. :) Így jobban tetszik amúgy (mint az eredeti recept), mert a krumplit nyugodtan lehet főni hagyni, nem kell félni, hogy a paradicsom miatt odaragad-sül az edény aljához, mivel az külön edényben készül. A hagyma továbbra sem hiányzik :) Ez így jó, ahogy van. Bár tudom, a fűszerezés nem túl egzakt, de hát már nem mérem ki... Mindenből egy kicsit.

Szerencsére nekem jön még őszi szünet is a hosszú hétvége után, ami alatt ugyan a legtöbb délután dolgozni fogok, de azért lesz időm bőséggel pihenni is - most már egészségesen (kopp-kopp). Vannak tervek is, azokról majd a holnapi Hajrá hétfőben írok.

Jaj, és ne felejtsétek átállítani az óráitokat, amik nem álltak át maguktól! Nyertünk egy órát! :)

Nektek hogy telt a hosszú hétvége?

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:

• ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
• szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
• só
• olíva olaj

Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.

Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.

Körtés pite

Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 2 ek tejföl
• 15 dkg vaj + olaj
• 2 tojás
• só

• ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
• fél csomag tejszín ízű pudingpor
• 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

A legfinomabb lángosom

  Végre megtaláltam a tökéletes lángosreceptet! Próbálkoztam már krumplissal is, de az csak bonyolultabb és időigényesebb volt, finomabb és puhább nem. Úgy tűnik, a lelke a tejföl, a tej, a kellő mennyiségű élesztő, az alapos dagasztás (végre nem spóroltam le), és a ráérős kelesztés (fél óra helyett inkább egy órát ajánlok). Még másnap is igen finom volt! Mi csak simán sóval és tejföllel ettük (meg egy kis salátával), fél kg-ból csináltuk, éppen hogy tudtunk belőle kétszer enni. Isteni!

Kreatív kedd #30 - Hamburgerbuci teljes kiőrlésű tönkölylisztből

  Hamburgerre vágytam, de nem akartam bolti bucit hozzá, hát kerestem receptet és találtam is. Az itthoni összetevők alapján kicsit módosítottam, bemutatom az én verziómat.

Hozzávalók (4 bucira):

• 500 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (nem múlik a tönkölyliszt-szerelem)
• 1 ek olívaolaj
• 1,5 dl tej
• kevés nádcukor
• 2 dkg nyers élesztő
• kb. 130 g kefír
• kb. 3/4 tojás (még egy sajtos rúd megkenéséből maradt) + tojás a kenéshez
• só
• szezámmag

Elkészítés:

  A tejbe belerakjuk a cukrot (egy nagyobb csipet), mikróban meglangyosítjuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk (azaz megvárjuk, amíg elkezd puffadni az egész). Közben egy nagy tálban a tönkölylisztet a sóval összekeverjük, majd hozzáadjuk a maradék tojást - tök boldog voltam, hogy felhasználhattam a maradék tojást, aztán a kenésnél rájöttem, hogy nem voltam olyan ügyes, mert megint termeltem ezzel maradék tojást. Sebaj, ez legalább frissebb. Szóval hozzáadjuk a tojást, az olívaolajat és a kefírt (egy kis doboz kefírt adtam hozzá, mínusz 1-2 kisebb evőkanál, amennyit beleettem). Majd hozzáadjuk az élesztőt is és összegyúrjuk az egészet. Nekem pont jó lett így a tészta, de minden liszt más, a maradék tojás meg nem túl egzakt mértékegység (amúgy sem minden tojás ugyanakkora), úgyhogy lehet, hogy valakinek kell majd kis lisztet vagy kis folyadékot még hozzáadni. Kicsit dagasztgatjuk, aztán lefedjük és egy órát hagyjuk pihenni. A sütőt előmelegítjük 180°-ra és miután a tésztánk szépen megkelt, négybe vágjuk, bucikat formázunk belőle - lapított kőszerűt, úgyis meg fog majd kelni - megkenjük tojással és megszórjuk szezámmaggal. Mehet is a sütőbe, kb. 20 perc alatt megsül. Ezután bugyoláljuk még be konyharuhába és 10-15 percig hagyjuk úgy, ezután fogyasszuk.

  Ebből egy hamburger is jóllakat, és nagyon finom! Lehet, hogy legközelebb 5 bucit csinálok belőle, egy picivel laposabb még belefér. A tölteléket mindenki maga válogassa össze, a képen szereplő hamburgerben a következők vannak: rántott csirkemell, jégsaláta, kígyó uborka, paradicsom, lila hagyma, kecsap, majonéz, mustár. Maga a buci amúgy lakto-ovo vega.


Jó étvágyat!


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Krumplisaláta

  És életem első krumplisalátája is elkészült, ami valami isteni lett és még többet kellett volna csinálni! :) A krumplisalátát ehetjük salátaként valamilyen körettel és feltéttel, de köretnek is tökéletes, sőt, magában, főételnek sem utolsó. Mi első körben fasírttal ettük, második körben még egy kis pirított morzsás karfiol is készült hozzá (abból is csinálhattunk volna még, az is olyan, de olyan finom!).

Hozzávalók (4-5 személyre, attól függ, miként esszük és ki eszi):
~ 1 kg krumpli
~ 1 adag tartár (hihetetlen, de nem írtam le még sehova a tartár receptjét! :O)
  - ehhez: 1 tojássárgája
             - kb. 2,5 dl tejföl
             - 1 mk ecet
             - 1 nagy mk mustár
             - 1-2 mk cukor
             - 1 mk só
             - kb. 1 dl olaj
- 1 közepes fej vöröshagyma

Elkészítés:
  A krumplikat megpucoljuk, megmossuk és kockákra/karikákra (szimpatikus, közel azonos méretű formákra) daraboljuk. Ezután sós vízben puhára főzzük. Én a kuktánkban főztem meg, felengedtem bő vízzel, abba kb. 2 óriás csipet sót raktam, miután felforrt, még 10-15 percig főztem, aztán elzártam, és optimális esetben félre raktam volna, megvártam volna, míg ki lehet nyitni, de ehelyett csak kinyitottam a szelepet maxra és elmentem tartárt csinálni, közben meg kicsit kifröcskölt a krumpli. Miután ki lehetett nyitni a kuktát, kinyitottam és leöntöttem róla a vizet.
  Miután megfőtt a krumpli, egy nagy tálba rakjuk őket hűlni.
  Miközben fő a krumpli, el lehet kezdeni a tartár készítését. Én mostanában úgy szoktam, hogy a tojássárgájához hozzárakok mindent a tejfölön és az olajon kívül, aztán elkezdem kikeverni habverővel, közben pedig nagyon lassan adagolom hozzá az olajat. Miután sikerült szép sűrűre keverni a tojássárgáját, hozzáadom a tejfölt, összekutyulom, aztán kóstolgatom. A krumplisalátához - azt olvastam - érdemes egy markánsabb tartárt készíteni, mert a krumpli sokat lágyít az ízén. Ez igaznak is bizonyult, jó, hogy hallgattam rá. Így még került bele cukor, mustár és ecet is.
  A tartár után megpucoljuk a hagymát, félbe vágjuk, majd vékony szeletekre vágjuk a fél hagymákat.
  Miután a krumpli kissé kihűlt, hozzáadjuk a hagymát és kézzel elkutyuljuk, majd ráöntjük a tartárt és kanállal összekeverjük az egészet. Lefedjük és hűtőbe tesszük. Pár óra múlva már igazán finom. (De még úgy langyos-melegen is isteni, belekanalaztam.)

  Érdemes lehet műanyag dobozba tenni, mert a hagyma illata/szaga betölti az egész hűtőt, folpackon keresztül is.

  A vöröshagyma helyett mehet bele egyéb hagyma is (lila, póré, új), sőt, alma is mehet a hagyma helyett/mellé.

Jó étvágyat!

Kreatív kedd #23

  Mostanság próbálgatom, mit tudok tönkölylisztből készíteni, és egész sok mindent! A pogácsát már bemutattam, ezúttal zsömlét és kenyeret készítettem.

Tönkölyzsömle

  Ezt a receptet használtam. Igazából ez is kenyér akart lenni, csak a kenyérsütőgépesre nem volt már időm, így kerestem egy sima sütős receptet (ezt). Aztán rájöttem, hogy nincs kenyérsütőformám, felhívtam gyorsan anyát, hogy anélkül szétfolyik-e? És igent mondott, úgyhogy a javaslatára inkább zsömléket gyártottam a tésztából. Kb. 20 perc alatt megsültek, ezután konyharuhába bugyoláltam őket, így fél óra alatt kb. meg is puhultak. Kicsit nyomik lettek, meg sós lett, de tetszik alapvetően. Gyors, finom, szeletelhető és laktató. A joghurtból én csak 350 g-ot raktam bele, azaz két kispoharat, meg egy egészen picike (egy kis löttyintés, fél deci ha volt) vizet, csak úgy. Lehet, kipróbálom majd több joghurttal is, mondjuk nekem nem volt gondom az állagával, hogy ilyen sűrű volt. Csak ne lett volna ilyen sós. Viszont tényleg nagyon laktató, az én picikéimből 2 elég is volt reggelire. (És ez amúgy élesztőmentes is.)

Tönkölykenyér (kenyérsütőgépben)

  Aztán tegnapelőtt egy kenyérsütőgépes kenyeret is készítettem, ebből a receptből indultam ki, de csak 400-450 g lisztet tettem bele és egynegyed nyers élesztőt. Körülbelülire számoltam ki az arányokat. Ez nem lett az igazi, macifüles lett, meg morzsolódik, de azért tudok belőle szendvicset készíteni és ez is nagyon laktató. Egy szendvics, és nincs problémám a másfél órás kurzusokkal, még tovább is bírnám - amúgy én elég gyakran szeretek enni, és az, hogy másfél óra után még nem érzem egy kicsinek tűnő szendvics után, hogy jaj, nem lenne rossz valamit enni, az nagy szó.

  Szóval összességében nagyon bejönnek a tönkölyös cuccok. Fogok még velük próbálkozni, édességes recepteket is gyűjtöttem be, majd rakom fel őket szép sorban :)

  Ma pedig répafőzeléket gyártottam (kicsit több sűrítéssel és petrezselyem nélkül), életemben először. Azt hiszem, bőven teljesítem a "havi 1 új recept" tervemet :D

  Emellett a konyhánk bővült új fűszertartókkal is, amit névnapomra kaptam. Kicsi sűrített paradicsomok, amelyeket már elsütöttünk-főztünk pizzaszósznak, illetve paradicsomlevesnek. Pizzakrémnek finom, paradicsomleveshez kicsit furcsa, de nem rossz. Nagyon sűrű, többet kell rajta hígítani és van benne valami furcsa savanykásabb íz.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #19

Halihó!

  A mai napon több mindent is szeretnék megosztani Veletek, mert sok kreatív dolgot vittem véghez az elmúlt héten, de azért a mai napról is szólok pár szót.
  Mai dolgok: Csíkosat vettem fel kockással. Inka kávét ittam (mint a maci kávé, nyami-nyami) és bodzás-körtés (cukormentes) lekváros puffasztott rizsszeletet ettem reggelire. Válaszoltam egy francia ismerősömnek (cserediák volt itt, én meg náluk), és csakazértis meséltem neki olyanokat, amikhez nem tudtam (tudom) a megfelelő szókincset. Volt, amit ki tudtam keresni szótárból, volt, amiben a google segített (hogy létezik-e úgy a szó/szóösszetétel/nyelvi fordulat, ahogy azt én kigondoltam), de volt, hogy csak körbeírtam és rákérdeztem, hogyan is mondják. Kedves lány, nem harapja le a fejem, hogy a francia nem az anyanyelvem :) Illetve angol nyelven, angol felirattal kezdtem el újranézni a Veronica Marsot (ha már úgyis hamarosan jön a film!).

Múlt heti dolgok: két száraz hüvelyesből készült főzeléket is gyártottam a múlt héten: egy tarkababfőzeléket és egy sárgaborsófőzeléket. Emellett pedig új desszertet is találtam, nővéremféle zabpelyhes süti! (az egyik nővéremtől - illetve férjétől - csokis csodapuffancs, ez a másiktól van) Ezeknek a receptjét le is írom gyorsan :)

Száraz tarkababból főzelék (sült kolbásszal)

Hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g száraz tarkabab
- 3-4 ek tejföl
- liszt
- só
- bors
- édes pirospaprika
(- erős pirospaprika)
(- kolbász, egyéb szabadon választott feltét)

Elkészítés:
  A babot megmossuk, esetleges "fölösleges alkatrészeket" (csúnya babszem, szár, levél) kidobáljuk, a többit beletesszük a kuktába (!), hideg vizet engedünk rá és egy kicsit hagyjuk, hogy puhuljon. De nem kell sok, ha kuktával dolgozunk, 20-30 perc is elég. Ezután felöntjük bő vízzel (legalább olyan magasan raktam rá vizet, amilyen magas a bab volt magában), és só nélkül főzzük. Kb. negyed óra után szünetet tartottam, hogy megnézzem, lefőtt-e a víz a babról, vagy sem. Ha igen, vagy kevésnek ítéljük, öntsünk még hozzá. Megint visszatettem negyed órára, ezután késznek ítéltem, a felesleges vizet lemertem, befűszereztem, a tejfölből és a lisztből habarást készítettem, ahhoz forró "bablevet" adtam, csomómentesre kevertem, majd ezt is hozzákevertem a babhoz, rottyantottam még rajta és kész is lett.
  Valahol hallottam/olvastam, hogy ne sózzuk meg előre ezeket, mert akkor nem puhulnak olyan jól, de azért legközelebb én szerintem mégis besózom... (áztatáskor még nem, főzéskor már igen) Mert azért kell, hogy a belseje is kicsit sós legyen, de így sem lett rossz.
  Ezúttal erős paprikát nem tettem bele, de máskor szoktam. A feltét nálunk karikákra szelt és serpenyőn megsütött kolbász volt (nem kell alá zsiradék, eleget enged a kolbász maga).
  A főzelék cukormentes, ha a habarást rizsliszttel készítjük, akkor gluténmentes, és ha a feltét nem hús (vagy nincs feltét), akkor vega is.

Sárgaborsó főzelék

  Igen, ez a trutyi az. Erre a trutyira mondta azt a Kedves, hogy eddigi legfinomabb ételem (vagy legalábbis az elmúlt időszakban biztos). Imádja az ilyen pépes főzelékeket. Én meg főzéskor még csak reménykedtem, hogy ehető legyen. Nagyon kalandos volt a főzés.
  Hosszú idő után úgy döntöttem, hogy kuktás tapasztalatokkal felszerelkezve nekidurálom magam a sárgaborsó főzeléknek is - megint. A kukta majdcsak puhára főzi ezt is. (Hát, megtette.)
  A borsót ugyanúgy, ahogy a babot is, megmostam, beraktam a vízbe ázni, aztán volt még dolgom, állt így pár órát. Hazajöttem, megsóztam-borsoztam, tettem hozzá babérlevelet és feltettem bő vízzel főni. Amikor a kukta jelzett, hogy felforrt a víz, beállítottam az időzítőt fél órára, hogy akkor még annyi kell, hogy megpuhuljon, víz van rajta elég, nem akarom nyitogatni, mint a babnál (annak még talán egy ici-pici puhulás nem ártott volna). Ketyegett az időzítő, én meg gépeztem - amíg valami furcsát nem hallottam a kukta felől. Elkezdett sziszegni és köpködni, mikor rájöttem, hogy nem vettem le a gázt minimumra alatta... odasiettem, hogy gyorsan csökkentsem a nyomást. Levettem a gázról - eddig minden rendben, ez egy jó lépés volt - majd kinyitottam a szelepet - ez már nem volt túl jó lépés - és hagytam, hadd fröcsögje ki magát - ez meg a lehető legrosszabb döntés volt. Fröcsögött is, köpködött, mint egy vulkán. Az egész gáztűzhely sárgaborsós lett, de még a szekrény, polc (a polcon lévő dolgok) és a padló is. Nekem nem lett bajom, gyorsan elugrottam a szelep kinyitása után és csak néztem ezt a "csodát". Mikor leállt, akkor felmostam, nagyjából körbetöröltem a felületeket, hogy ne csöpögjön, megnéztem a sárgaborsót, még öntöttem hozzá egy kis vizet és visszatettem főni - ezúttal minimumon. A Kedves utólag kérdezte, hogy egy: miért nyitottam ki a szelepet, lehűlt volna magától (vagy engedhettem volna rá kívülről hideg vizet), kettő: miért nem tettem rá valamit, ha már kinyitottam, mondjuk egy konyharuhát - inkább az legyen trutyis, mint az egész konyha. De hát mit mondjak, az én reflexeim ilyet nem mondtak...
  Na, hát megfőtt azért a borsó, lejárt az időzítő, odamentem, kiengedtem a gőzt, levettem a fedőt és megláttam. A sárgaborsó atomjaira hullott, a fölösleges vizet már sehogy se tudtam volna lemerni, annyira szétfőtt a borsó. Úgyhogy elkezdtem sűríteni. Először csak tejfölt tettem bele, de úgy még nagyon híg volt (amúgy kevesebb vízzel és ilyen szétfőtt borsóval működött volna), úgyhogy végül még került vele 4 ek rizsliszt, amit előzőleg egy kevés hideg vízzel csomómentesre kevertem. Kóstolásra a főzelék így még elég vacak volt, sóztam-borsoztam-édes paprikáztam, aztán otthagytam, mondván, hogy ennél többet már nem tudok tenni érte. Sütöttünk hozzá megint kolbászt, hűlt egy kicsit, és rá kellett jönnünk, hogy egészen finom lett :) Másnap hívott a Kedves ebédidőben a fentebb említett mondattal, hogy ez az egyik legfinomabb főztöm. Na, hát lesz még ilyen, csak fröcsögés nélkül.

Amúgy hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g sárgaborsó
- 4 ek rizsliszt
- kb. 200 g tejföl (egy kispohár elég)
- 3-4 babérlevél
- só
- bors
- édes pirospaprika

  Ez a főzelék így teljesen passzol a diétánkhoz, mert cukor- és gluténmentes. Emellett vega is.

Zabpelyhes almás süti

  Ezt a receptet a leánybúcsús receptgyűjteménybe is beírta a nővérem, meg már ettem is belőle kóstolót, úgyhogy gondoltam, itt az ideje kipróbálni. Itthon viszont kevesebb alma volt, úgyhogy csak fél adag készült, azt írom le ide.

Hozzávalók (1 kisebb tepsire való):
- 5-600 g alma (nekem 3 közepes volt)
- 250 g zabpehely
- 50 g dió durvára törve
- 50 g olvasztott vaj
- fahéj
- 2 kis marék mazsola (eredeti receptben nincs, mert nővérem nem szereti, enélkül is finom, de mi szeretjük a mazsolás dolgokat)
- 4 ek méz

Elkészítés:
  Először is megpucoltam a diót és kb. 45 grammot hoztam össze, azt konyharuhába tekertem, és először megpróbáltam a "fiús" módszert (ököllel szétütni a diót), majd amikor úgy láttam, ehhez kevés vagyok, áttértem a "női" módszerre (sodrófával többször végigmentem a dión), így sikerült durvára törnöm. Nem is kell nagyon finomra, szerintem így isteni! Jó érezni külön a dió darabokat. Na szóval, ezután megmostam és héjastul lereszeltem az almát, hozzáöntöttem a zabpelyhet, a diót, megolvasztottam a vajat és akkor azt is, megszórtam fahéjjal (én csak úgy szemre, nővérem ennyi adaghoz 1 tk-at ír), beleraktam a mazsolát, mézet és kanállal jó alaposan összekutyultam, hogy a zabpehely sehol se legyen száraz. Ezután sütőpapíros tepsibe raktam és 180°-on 30 perc alatt megsütöttem. A süti forrón inkább csak kanalazható, hűlten sem könnyű nagyon szép szeleteket vágni belőle, de nagyon finom :)
  Ez így se nem glutén-, se nem cukormentes, de olyan, ami a mi diétánkba bepasszol. Illetve vega, laktóz- és élesztőmentes.


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Szárított zöldségekből* főzelék

  Nagyon praktikus(nak tűnik) szárított zöldségekből főzeléket készíteni. Alapvetően a főzelék egy egyszerű dolog, csak meg kell főzni, fűszerezni, egy kicsit sűríteni (rántással, habarással, főtt krumplival) és kész is. A szárított zöldséges verzióhoz még hozzájön az áztatás.
  Aztán a szárított zöldség el is áll jóó sokáig. A csomagolása igen környezetbarát, egyrétegű, újrahasznosítható műanyag. Sok egészséges dolog van bennük. Szóval klasszul hangzik. Én is fellelkesültem, amikor rátaláltam ezekre a csodákra. Először lencsét és sárga borsót vettem. Elsőre, azt kell mondjam, mind a kettő igen finom lett - talán a lencsébe több fűszer kellett volna, de nem volt rossz. Azóta viszont... valahogy soha nem az igazi. Míg pl. a sárgaborsók egyik fele már szétrepedt és tök puha, addig a másik fele még mindig kemény. De ugyanez volt a fehér babbal is (sőt, amíg az egyik fele már megpuhult, a másik még keményebb lett és összeszottyadt...). A vizet meg mindig pótolni kell, de meddig? A vörös lencse remekül puhul, kifordul az összes szem magából, azt egyszerűen nem fűszereztem eléggé, meg kissé híg lett (először a nővérem zöldséges sűrítésével próbálkoztam, de túl sok lé maradt benne, sűrítenem kellett habarással), az nem az ő hibája - meg is kéri az árát.
  Úgyhogy eléggé elment a kedvem ezektől. Pürésíteni meg nem szeretném őket, bébipapit ettem eleget kiskoromban (gondolom én), szeretem, ha van mit rágni (ha már nem levesnek készült az a szerencsétlen főzelék).
  Javasolták a hosszabb áztatást, de a sárgaborsónak - tapasztalataim szerint - kifejezetten rosszat tett, ha túl sokáig (egy éjszakáig) áztattam. Én nem értem a szárított hüvelyeseket. Pedig tényleg klasszak lennének.

  Valakinek valami ötlet, tipp, tapasztalat? Recepteket épp ezért nem is osztanék meg, mert nincs tutira bejövő receptem.

*száraz hüvelyesekből, magyarázat itt.

(Kép innen.)

Kreatív kedd #1

  Ez a kreatív kedd dolog már egy ideje foglalkoztat, a nővéremtől jött amúgy az ötlet, hogy ők a vőlegényével tartanak ilyen kreatív keddeket. Most már én is fogok tartani a blogon.
  A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Nem mindig feltétlen aznap csinálom meg, amikről írok, és Nektek sem feltétlen kedden kell kreatívkodni (meg persze egyáltalán nem kell semmit), csak ezeken a napokon osztok meg ilyen ötleteket és várom Tőletek is, hogy miket kreatívkodtatok az elmúlt héten, vagy mit terveztek a jövőben.

  Az első kreatív keddre azt a muffint hoztam el Nektek, az utolsó muffinomat hajadonként, az esküvői héten készült. Az alapja az a muffin recept volt, amit az egyik barátnőmtől kaptam a leánybúcsús receptes mappámba, de mivel nem volt itthon minden összetevő, így kicsit módosítottam.

Az én verzióm hozzávalói a következők (12 db-hoz):
- 6 (közepesen púpos) ek liszt (én durumlisztből készítettem)
- 2 tojás
- kevés olaj (kb. 1 dl)
- 3 mérőkanál cukor (nekünk olyan fa cukros kanalunk meg, saccperkábé egy púpos ek lehet 1 mérőkanál)
- 4 tk kakaópor
- 1/2 cs. sütőpor
- kevés víz (kb. 1 dl)
- 10 db kis méretű szilva
- kevés nutella
- kevés méz

Elkészítés:
  A lisztet, tojást, olajat, cukrot, kakaóport, sütőport és a vizet szalagos habverővel összekeverjük. A szilvákat megmossuk, kimagozzuk, apróra vágjuk és kanállal belekeverjük a muffin tésztájába. Ezután a tésztát belekanalazzuk a muffinformákba. A muffinokra egyenként egy kevés nutellát és egy kevés mézet teszünk (nem éreztem nyersen elég édesnek a tésztát, ezért jött ez az extra ötlet), majd betesszük sülni a muffinokat, előmelegített sütőbe. Kb. 180 fokon, 15-20 perc alatt megsülnek. Isteni finomak! :) Azonnal elfogyott az összes. Amelyik muffin forma nagyon tele volt, abból a méz kicsit kicsorgott és odasült, de ez legyen a legnagyobb bajom (kivételesen nem én mosogattam el :P), az íz mindenért kárpótolt!


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában vagy mit terveztek?

Banánturmix

Hozzávalók 2 főre:
- 2 (érett) banán
- kb. 4 dl tej
- fahéj
- 3 tk méz

Elkészítés
  A két banánt kisebb darabokra törve egy 1 literes (vagy nagyobb) mérőedénybe tesszük, megszórjuk egy kevés fahéjjal, 3 tk mézet csurgatunk rá és felöntjük annyi tejjel, hogy az egész kb. a 6 dl-t érje el a mérőedény mércéjén. Ezután botturmixszal összeturmixoljuk és poharakba töltjük. Ha sűrű lett, akkor pohárba töltés előtt engedjük még fel egy kis tejjel és kutyuljuk össze. Ha nem elég édes, mézezhetjük tovább, kutyuljuk össze, majd töltsük ki a poharakba. Méz helyett persze cukrot is használhatunk (vagy teljesen elhagyhatjuk a banán elég édes, akkor cukormentes lesz), illetve az egészet készíthetjük turmixgépben is.

Egészségetekre!

Banános nyaflaty

  A Kedves még úgy egy-két hete azt mondta, a sikeres államvizsgára való tekintettel csinál nekem valami finomságot. Hát, nagyon eltalálta. A banános nyaflaty a Kedves elmondása szerint Róbert Gida kedvence. Nem kell hozzá konyhaművésznek lenni, és bárki kitalálhatja magától, de annyira finom lett és olyan jól esett, úgyhogy megörökítettem. Meg jó, ha változatosan tudjuk enni a fagyit ebben a melegben ;)

Hozzávalók:
- banán (fejenként egy)
- fagyi (amennyit jónak látsz, mi kb. 6 embert etettünk meg 9 decis fagyiadaggal)
- gyümölcsök, almapüré (tetszőlegesen lehet variálni)
- kevés olaj/vaj
- étcsoki (mi a 40%-os aldisat használtuk)
- kevés tej

Elkészítés:
  A vajat megolvasztod (vagy olajat használsz), arra raksz egy adag csokit (mivel a Kedves csinálta, így nem tudom, mennyi volt), felöntöd egy kevés tejjel, összeolvasztod, hogy kellemesen önthető, de ne túl híg legyen. Egy hosszúkás tál aljába raktunk egy kevés almapürét meg konzerves gyümölcsmixet, aztán hosszába bele a banánt, körbe gombócokba, félgombócokba a fagyit, majd leöntöttük csokival. Isteni finom! De talán fél adag is elég, mert úgy ezzel az adaggal jól lehet lakni kompletten.
  Eredetileg, azt mondta a Kedves, hogy meg kéne főzni a banánt, hogy jó puha legyen, de mi az egyszerűség kedvéért kihagytuk ezt a lépést.

Cukkini gratin

 A cukkini gratin receptje és ötlete Viától van, én is elkészítettem, és jelentem, hogy valami isteni! Egyszerű és nagyszerű. A Kedves nem szereti a cukkinit, így mind az enyém lett. Majdnem minden étrendbe beilleszthető, könnyű ebéd, jól szállítható. (Végre kicsit pótolom az elmaradt bejegyzéseket, így ÁV után.)

Mártogatós rudacskák, mindenféle szósszal és pizzás batyuk, tekercsek

  Egyik nap valami nagy kreativitás és kísérletezési kedv szállt meg. Na jó, nekem nagy. Azért nem álltam neki 6 fogásos vacsit készíteni, csak kicsit elszakadtam a megszokottól. Anya ötletétől vezérelve döntöttem a mártogatós rudacskák mellett, mert olyan jó eszegetni, mártogatni, a szószokban pedig kiélhetem a kreativitásom. Mellett a nagynéném régi pizzakrémes batyui jutottak az eszembe. Így elkészítettem mind a kettőből a saját változatomat.

  A tészta alapja egy egyszerű pizzatészta. Bár most csak 700 g lisztből csináltam, 250 g rozsliszt és 450 g sima búzaliszt felosztásban. Ezen kívül lenmagot és szezámmagot, meg kakukkfüvet is tettem a tésztájába, illetve csak az élesztő kelesztéséhez tettem tejet, egyébként vízzel készítettem a tésztát.
  Szósznak egy paradicsomos és egy tejfölös szószt készítettem.

  A paradicsomos szósz alapja egy kevés olajon dinsztelt hagyma, rá ment 500 g sűrített paradicsom, egy kevés víz (1-1,5 dl), só, bors, oregánó, bazsalikom, kakukkfű és egy kevés cukor, felfőztem, egy másik lábasban kevés vajhoz lisztet adtam és ezt adtam a paradicsomhoz (ebből 2 adag kellett, hogy elég sűrű legyen, a második adagot már olajon készítettem). Így felfőztem és kész.
 A tejfölös mártás kb. 2-2,5 dl tejfölből, sóból, két nagyobb gerezd fokhagymából, pár levél saját termesztésű bazsalikomból és kevés borsból állt. A fokhagymákat és a leveleket apróra vágtam és úgy tettem bele. Isteni, imádom! Kinek kell kecsap vagy majonéz, ha van fokhagymás tejfölös szósz?

  A tésztát, miután megkelt, ketté vettem, az egyik felét vékonyra nyújtottam, bekentem a paradicsomos szósszal, feldaraboltam ilyen-olyan darabokra, a közepükre egy picike sajtot raktam és így-úgy összehajtogattam, ahogy jött, majd beraktam sülni. Nagyon rövid idő alatt, kb. 15-20 perc alatt megsültek (4-es fokozat a 8-ból, nem tudom, az hány fok). Tanulság viszont, hogy lehet még vékonyabbra nyújtani a tésztát, és inkább batyukat fogok csinálni, és nem kenem meg előre a tésztát, hanem csak a közepébe mindegyiknek külön. A batyukat pedig jól lezárom, hogy ne jöjjön ki belőlük a töltelék. Egyébként jó ötlet alapvetően, úgyhogy mindenképp tovább fogom fejleszteni.
  A tészta másik feléből kézzel kis darabokat csippentettem és "kígyókat" sodortam belőle, és azt is be a sütőbe. Sajnos tovább sütöttem, mint igényelte volna. Szerettem volna, ha roppanós lesz, de nem ennyire... Szegény Kedvesnek felsértette a szájpadlását. Másnap már csak mikrózás után tudtam belőle enni jó szívvel. Egyébként isteni finom lett a tésztája, a szószok is, szóval alapvetően elégedett vagyok vele :) De ici-pici finomítások kellenek. Illetve a Kedves a szószokon is dolgozna még, neki nem voltak elég fűszeresek. A paradicsomoshoz van olyan ötletem, hogy répát és gombát is főzök bele, és összeturmixolom. Hátha.
  Egyébként nagy adag salátával ettük vacsorára. Nyami!

Banános-epres turmix

  Péntek reggel, a Kedves szabin, korán ébredtünk, hamarosan pünkösd és be kell vásárolni. Hát bevásároltunk. Reggeli nélkül. Hazaérve már korgott a hasunk az éhségtől, hogy ezt csillapítsuk, a tegnapról maradt eperből és banánból és a frissen vett tejből turmixot készítettem.

Hozzávalók 2-3 személyre (attól függ, mekkora adagokat számolunk):
- 5 közepes szemű eper
- 1 kis-közepes banán
- 4 tk méz
- kb. 7 dl tej
- fahéj

  A banánt és az epret kis darabokra törjük/vágjuk, megszórjuk fahéjjal, beletesszük a mézet és a tejet és összeturmixoljuk vagy turmixgépben vagy botturmixszal (nekem az utóbbi van). Botturmixszal érdemes lehet először kisebb adag tejet belerakni, hogy ne fröcsköljön, ha már csak tejet rakunk hozzá, akkor azt kanállal is elég összekeverni. A mézet persze ízlés szerint lehet variálni, lehet cukorral helyettesíteni, a vaníliás cukor is ajánlott. Illetve ha sűrűbb turmixot készítünk már jó érett, édes gyümölcsökből, az édesítés akár el is maradhat vagy minimálisra csökkenhet. Laktató, pocakeltelítő reggeli. Tavaly nyáron egy darabig majdnem minden reggel ilyen tejes turmixokat reggeliztünk, 9-re mentem dolgozni és délig-egyig bírtam ezzel könnyedén (pedig gyerkőcök után rohangáltam). Egészségetekre!

Mézsör házilag

  A Kedves talált a neten valamilyen mézsörreceptet és nagyon lelkes lett, úgyhogy kipróbáltuk. A legutóbb nem lett dokumentálva a dolog, későn kaptunk észbe, de jól sikerült, úgyhogy kedvet kaptunk egy nagyobb adag készítéséhez. A múltkor:

Húsvét hétfőn (2013. IV. 1.), a 12 óra állás után

- 3-3,5 l vízvől
- kb. 750 g mézből
- almából, narancsból, pomelóból
- fahéjból és szegfűszegből
- kevés cukorból
- egy szelet kenyérből és egy élesztőből
készült a mestermű.

A vizet felforraltuk a gyümölcsökkel és a fűszerekkel, beleraktuk a mézet (esetleg még egy kevés cukrot), hagytuk langyosra hűlni, majd egy szelet kenyeret megpirítottunk, megkentük élesztővel jó vastagon, azt a keverék tetejére tettük és 12 órán át hagytuk állni.

Már palackokba töltve a fürdőszobaszekrény
mögött, sötétben (2013. IV. 2.)

Másnap leszedtük a kenyeret, leszűrtük és palackokba töltöttük. Lefedni még nem szabad, mi gézlapokat tettünk a tetejükre, hogy a por vagy bogarak ne szálljanak bele. Ezt 15-20 fokba, sötét helyre kell rakni, majd 2 hétig állni hagyni, lezárni, és még pár napot állni hagyni. Akkor lesz az igazi. Mi egy fél literes üvegbe kóstolónak tettünk egy adagot, amire majdnem minden nap rájártunk. Már egy hét után igazán finom, inkább boros, mint sörös, szénsavas ital. A két hét és a lezárás után lesz sörös jellege, de a gyümölcsök és a méz miatt persze nem az a tipikus sör. De nekem nagyon ízlik. És nem drágább, mint egy átlag sör (amikor épp nincs szerencsénk és nincs akció).
  Másodjára már olyan 6-6,5 liter készült, kb. dupla adag mézzel, ezúttal almával, kiwivel és naranccsal. Illetve pirítós helyett száraz kenyérre kentük az élesztőt, mert épp nem volt otthon kenyér. Most már elkezdtem dokumentálni is. A mézsör egyébként állítólag fokozza a termékenységet/nemzőképességet, ezért ajánlják babát tervező pároknak, és a mézeshetek elnevezés is összefügghet a mézsörrel.

Kenyér - kenyérsütőgépben

  A leendő sógoromtól kaptunk egy kenyérsütőgépet, mert ők nem használják, azóta rendszeresen otthon készítjük a kenyeret, illetve időnként kalácsot is. A gépet rendszeres használat mellett nem kell kimosni sem, használata így nagyon kényelmessé válik. Persze, várni kell, míg elkészül, de akkor is ehetünk kenyeret, ha már nincsenek nyitva a boltok - már ha van otthon liszt, só, cukor, élesztő, meg némi víz a csapból. Ugyanis ennyi kell csupán egy kenyérhez.

Hozzávalók
- olaj: 10 ml/7 ml
- víz: 420 ml/280 ml
- cukor: 7 ml/5 ml
- só: 7 ml/5 ml
- liszt: összesen 680 g (ezt lehet úgyis, hogy háromnegyed sima, egynegyed rozsliszt)/450 g
- élesztő: 1 cs szárított vagy 1/3 friss vagy 3/4 csomag szárított vagy 1/4 friss

Elkészítés
  Mi a kisebb adagot szoktuk készíteni, mert csak egy lapátos a gépünk, 350 g sima és 100 g rozsliszttel szoktunk dolgozni és 1/4 friss élesztővel. Olajból egy keveset löttyintünk a lapát rúdjára, rárakjuk a lapátot, kicsit megmozgatjuk, ezután következik a víz, majd a többi tetszőleges sorrendben. Só, cukor, liszt, élesztő. A só és a cukor időnként még a víz előtt belekerül az edénybe, de a víz a lisztet mindenképp megelőzi, különben nem tudja a gép jól összekeverni és a fél adag liszt az edény alján marad és szalonnás lesz a kenyér. Az élesztőt eddig mindig a liszt után raktam bele, nem tudom, az számít-e valamit. Nem sok minden kell a kenyérhez, de mielőtt elindítjuk, mindig győződjünk meg arról, hogy minden benne van (beleértve a lapátot is!), mert a sótlan kenyér utósózása annyit ér, mint halottnak a csók, ha nincs benne cukor, nem kel meg rendesen a kenyér, ha nincs lapát, nem keverődik össze a tészta, mást még eddig nem sikerült kihagynom a kenyérből.
  Ezután mi a Basic programon szoktuk sütni, ami 2 óra 20 percig süti, de anyáék az 1 óra 20 percesen sütik és azzal sincs bajuk. A gépet közben ne nyitogassuk, összeeshet tőle a tészta. Amint megsült, vegyük ki és bugyoláljuk be egy konyharuhába, ha kihűlt, zacskóba/kenyértartóba tehetjük. Ha nem vesszük ki időben, akkor "beizzad" a kenyér, vizes lesz az alja. Ha pedig túl sokáig marad a konyharuhában, megkeményedik a héja. Melegen ne tegyük zacskóba, mert szintén beizzad.
  Ami az arányokat illeti, vízből inkább több, mint kevesebb, lisztből inkább kevesebb, mint több. Ha a gép nagyon "ugrál", nem tudja kezelni a tésztát, tegyünk hozzá egy pici vizet.

Tejberizs

  Mostanság nagy kedvenc nálunk a tejberizs, mert nagyon finom, kevés dolog kell hozzá, gyors és egyszerű. Bár az egyszerűt vitatnám... a gyakorlatban valamit mindig elszúrok. Vagy elfelejtem a sót, vagy kevés vizet rakok bele és odaragad, vagy összetöröm a szegfűszegtartót, mint tegnap... Vagy nincs otthon vaj, vagy túl sok lesz a szegfűszeg... (Az első tejberizses élményemhez még nem járt recept, csak néhány mondat, de már ott is adódtak nehézségek.)
  Ettől függetlenül alapvetően ajánlom gyors vacsorának, finom hétvégi reggelinek, desszertnek, vizsgaidőszakos túlélőnek, kollégistának.
 
  A hozzávalók (4 személyre):

- 1 bögre rizs (mi fehér rizsből szoktuk, nem tudom, barna rizsből milyen lenne)
- kb. 1,5 bögre víz
- kevés só
- kb. 9 dl tej
- 50 g teavaj
- cukor
- vaníliáscukor
- fahéj
- szegfűszeg
- mazsola (kb. 80 g)

(+ feltétnek: kakaó vagy fahéj, cukor, esetleg lekvár, befőtt)
(+ az esetleges sűrítéshez: vanília ízű pudingpor)

Elkészítés:

  A rizst egy lábasba öntjük (amiben majd elfér a tejjel együtt is), felengedjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi (ez kb. 1,5 bögre, kicsit talán kevesebb), egy kis csipet sót rakunk bele, lefedjük és takarék lángon főni hagyjuk. A sót fontos belerakni, és fontos ilyenkor belerakni! A só által a rizsszemek jobban be tudják szívni a vizet, ezáltal puhábbak lesznek (ezt a Kedves mondta nekem, én pedig hiszek neki). Nem várjuk meg, amíg az összes víz lefő a rizsről, csak annyit várunk, hogy egy részét beszívja a rizs, kicsit nagyobb legyen és kifehéredjen.
  Ezután fölöntjük kb. 9 dl tejjel, ha jó sűrűn szeretjük, akkor kevesebbel. Ennyi tejjel másnapra sem lesz beton állagú. Ismét lefedjük és takarék lángon tovább főzzük. (Fontos a takarék láng, akkor tud puhára főni!)
  Amikor felfőtt, belerakjuk a vajat, elkeverjük, hogy szétolvadjon. Belerakunk ízlés szerint egy kevés fahéjat és szegfűszeget. Óvatosan a szegfűszeggel, mert ha túl sokat rakunk bele, nagyon erős lesz és esetleg a gyomrunk nem bírja el! Olyan 10-15 darab bőven elég lesz. Ekkor belerakhatjuk a mazsolát is, amit előtte érdemes megmosni. Összekeverjük és tovább főzzük, ezúttal már nem rakjuk vissza rá a fedőt. Ha túl sűrűnek ítéljük meg, fölöntjük még egy kis tejjel. Belerakhatunk egy zacskó (13 g) vaníliáscukrot és ízlés szerint cukrot (kezdjük mondjuk 4 ek-nal, aztán kóstolgassuk).
  Hagyjuk főni, időnként megkeverjük, hogy oda égjen, aztán ha elég sűrűnek ítéljük és a rizs is megpuhult, lekapcsoljuk, lefedjük, és még 5-10 percet hagyjuk állni. Ezután tálaljuk.
  Ha sok cukrot tettünk bele, magában is ízletes, de rakhatunk rá kakaót és cukrot (ha hagyományos kakaót használunk), vagy fahéjat és cukrot, illetve én még nagyon szeretem kakaóval és baracklekvárral. Bármilyen lekvár vagy gyümölcsbefőtt finom kísérője lehet a tejberizsnek.

  Ha nem lett elég sűrű, a legvégén szórhatunk rá egy kis vanília ízű pudingport, az segít besűríteni. De mi kipróbáltuk az új, banános pudingporral is, azzal sem rossz, sőt. Lehet kísérletezni.