Szilvalekvár és szilvadzsem

Az egyik kedvencem a szilvalekvár, szigorúan veresszilvából. Mivel ezt piacon nem lehet kapni (nem értem, miért, a legfinomabb szilva nyersem és lekvárként is), ezért mindig Anyáék fáitól függünk. Szerencsére idén szépen termettek és sikerült befőzzek (és még fogok is).

Anyáék dzsemet szoktak elrakni, csak dzsemfix nélkül, azaz az eredmény így egy folyós, darabos isteni szilvadzsem. (De mi mégis mindig lekvárnak hívtuk, csak felnőttként olvastam utána a különbségnek.)

Idén viszont úgy döntöttem, sűrűre főzöm a lekvárokat, hogy tényleg lekvárok legyenek. A szilvát a következőképpen tettem el:

A gyümölcsöket szűrőben alaposan átmostam, majd kimagoztam, a kérdőjeles egyedeket megettem/kidobtam. Ezután 20% cukrot adtam hozzá, majd betettem a hűtőbe. Két gyerekkel és egy háztartással csak úgy van időm befőzni, ha két részletben csinálom.

Másnap felraktam főni. Kb. 3/4 óra alatt elég sűrűre főtt (közben ne felejtsük el kavargatni, le ne égjen!), ekkor botmixerrel összeturmixoltam, majd újabb negyed óráig főztem még, végül késznek nyilvánítottam. A gázt nem zártam el, rotyogás közben szépen üvegekbe mertem (ezek csak simán el voltak mosva, nem sterilizáltam őket, a meleg megtette helyettem), rátekertem a kupakjukat, majd pár percre fejreállítottam őket. Estére konyharuhába bugyoláltam az üvegeket, másnap pedig betettem a helyükre.

Magozottan durván 1300 g volt a szilva, ehhez ment 260 g cukor, és ebből lett két kb. 4 decis üvegnyi lekvár, meg egy picike (1,5 dl lehet). A picit Rebus kérésére felbontottuk és megkóstoltuk. A lekvár palacsintáért kiáltott, így másnap sütöttünk is hozzá palacsintát. Isteni lett, és az állaga tökéletes! Nem folyik, de nem is késsel kell vágni, majd trancsírozni (mint a bolti, dzsemfixeset), egyszerűen csak szét kell kenni. Nyamm.

Fotón talán annyira nem látszik a különbség,
de ez a hígabb verzió.

A bejegyzés posztolása előtt, tegnapelőtt még gyorsan tettem el lekvárt, azaz végül folyós dzsemet. Tegnapelőtt-előtt becukroztam a szilvákat, így tegnapelőtt már meg kellett őket főzni. Este volt már, én meg szívem szerint mentem volna már aludni, de féltem, ha még egy napot állnak, tönkremennek. Így ittam egy gyömbérteát és nekiálltam. Eszembe jutott, hogy még egy ponton meg lehetne szakítani a lekvárkészítést: ha csak felfőzném, még itt tudnám hagyni, és másnap folytatni... Akkor nem romlana meg. De nem akartam ennyire elnyújtani már. Viszont egy órát pepecselni sem akartam vele. Úgyhogy készítettem egy hígabb, darabos verziót. Ízre az is tökéletes, és pudingos édességekbe pedig isteni! (Jobb is, mint lekvár testvére.) Ha ilyet szeretnénk készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy a becukrozott gyümölcsöket felforraljuk, majd kb. 20-25 percig rotyogtatjuk (közben kavargatjuk persze, hogy ne égjen le), amíg nem "húz" az alja. Ezt lehet érezni, tényleg. Ezután üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, majd bebugyolálva mehetnek ők is egy lábasba mondjuk, másnap pedig a helyükre.

Megjegyzés: A befőzéshez érdemes benevezni egy széles szájú befőző tölcsérre (itt megnézheted, milyen az), aminek a csövén átfér a lekvár. Tölcsér nélkül csúnya égési sérüléseket lehet szerezni.

A sütés-főzés új távlatai

Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.

Panna cotta

Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.

Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:

• 2,5-3 dl tejszín
• 1,5 dl tej
• 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
• 2 púpos ek cukor
• 2,5 lap zselatin

A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).

Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.

Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.

Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.

A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.

Hosszú hétvége

Hát nem igazán ez volt a terv a hosszú hétvégére... Nagyon vártuk már, hogy pihenjünk egy kicsit, ide-oda menjünk. Volt a tervben Libegő, BKV Múzeum meg reggeli a Butter Brothers-nél. Aztán úgy alakult, hogy szépen lebetegedtünk. Én már kedd este, a Kedves szerdán követett. Meg rusnya idő lett, és a Butter Brothers is bezárt a hosszú hétvégére. Nem mentünk mi nagyon sehová. Mára sikerült nekem meggyógyulnom, a Kedves még küzd.

De megérkezett a mosogatógépünk! Most már nekünk is van! :) Tíz terítékes Indesit DSG 051 EU. Így alig marad, amit kézzel kellene elmosogatni, arra pedig nagyobb a motiváció is - hiszen ha már a gép megcsinálja helyettem a nagyját, annyit már igazán megtehetek, hogy azt a pár fakanalat vagy nagyobb edényt elmosom. A lakást is átrendeztük emiatt egy kicsit, egyre otthonosabb és otthonosabb :) (így 2,5 év után) Végre egy csomó takarítós melót is megcsináltunk, az edényeket meg felcsavarozta a konyhába a Kedves, így a szekrényben is több a helyünk :)

Szóval csodálatos dolog a mosogatógép! Annyi munkát levett a vállunkról! És nagyon szépen mosogat :)

A betegség miatt napokig pirítós, főtt krumpli és répa, illetve rizs volt a menü, olyan jól esett az első rendes kaját enni utána. Finom, fűszeres, sült virsli... De a paradicsomos krumpli saját receptje is kialakult :) Mivel lustaságból fejből készítettem.

• 1 kg krumpli
• 500 g sűrített paradicsom
• 4-5 ek liszt
• olaj
• só, bors, cukor, pirospaprika, kömény

A krumplit minimál sós vízben feltenni főni (épp, hogy ellepje), egy másik edényben kb. 4-5 ek lisztből rántást készíteni, ráönteni a paradicsomot, nagyon kevés vízzel kiöblögetni a dobozt és azt is belerakni, majd felfőzni. Amikor felfőtt a paradicsom, elzárjuk. Mihelyst a krumpli is megpuhult, hozzáöntjük a paradicsomos rántást, befűszerezzük, felfőzzük és kóstolgatjuk, ha kell még, fűszerezzük. Nehéz eldönteni, sót vagy cukrot tenne még bele az ember, és a köményt eddig annyira nem ismertem, de jót tesz neki, tetszik az íze. :) Így jobban tetszik amúgy (mint az eredeti recept), mert a krumplit nyugodtan lehet főni hagyni, nem kell félni, hogy a paradicsom miatt odaragad-sül az edény aljához, mivel az külön edényben készül. A hagyma továbbra sem hiányzik :) Ez így jó, ahogy van. Bár tudom, a fűszerezés nem túl egzakt, de hát már nem mérem ki... Mindenből egy kicsit.

Szerencsére nekem jön még őszi szünet is a hosszú hétvége után, ami alatt ugyan a legtöbb délután dolgozni fogok, de azért lesz időm bőséggel pihenni is - most már egészségesen (kopp-kopp). Vannak tervek is, azokról majd a holnapi Hajrá hétfőben írok.

Jaj, és ne felejtsétek átállítani az óráitokat, amik nem álltak át maguktól! Nyertünk egy órát! :)

Nektek hogy telt a hosszú hétvége?

Kreatív kedd #51

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Kreatív kedd napi program:

• Romantikus reggeli: Frissen vett péksüti és kakaó elfogyasztása a Duna parton
• Kiscsoportos szeminárium (a 6 főből 2 vett részt + tanár)
• Gyakorlat
• Első egyéni szupervízióm, kicsit sietve, mert szegény szupervízorom fogorvoshoz kényszerült menni
• Hazafelé balra menni jobb helyett
• Meglepni magam 3 könyvvel - gyűlik a sorozat, Európa, Inka és Magyar mítoszok és legendák :)
• Paradicsomos krumplit főzni életemben először, desszertnek pedig mákos gubáááát ♥
• A recepten kicsit módosítani - 1-1,5 kg krumpli + 500 g sűrített paradicsom + víz, amennyi kellett, hogy ellepje + só, cukor, kömény + sima rántás (nem volt itthon vörös hagyma)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:

• ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 fej vöröshagyma
• friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
• szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
• só
• olíva olaj

Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.

Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.

Körtés pite

Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 2 ek tejföl
• 15 dkg vaj + olaj
• 2 tojás
• só

• ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
• fél csomag tejszín ízű pudingpor
• 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Hajrá hétfő #32

Banános zabkása

Almás zabkása

És az elmúlt hetet is sikeresen végigcsináltam! Nem ittam sem alkoholt (na jó, de, 3 korty sört), sem kávét, nem ettem cukrot (csak amennyi a kelt tésztákban van, illetve tartárban, de még fagyiból is sikerült cukormenteset ennem!), sem húst és ez nem is okozott komolyabb gondot. Reggelire kipróbáltam a nővéremék által ajánlott zab(pehely)kását, bár az ő receptjüket végül nem írtam le (aztán később publikálták), így a netről összeszedegetett receptek alapján alkottam egy sajátot.

Hozzávalók (1 főre):

• 2 dl tej
• kevés fahéj
• negyed bögre zabpehely (egy standard 2,5 decis bögréből)
• 1 banán vagy fél nagy alma (az enyém golden volt)
• dió, mazsola, méz ízlés szerint

Elkészítés:

A tejet a fahéjjal felrakjuk főni, mihelyst felforrt, beleöntjük a zabpelyhet és folyamatos kevergetéssel (!) pár percig főzzük (minimum lángon), majd hozzáadjuk a gyümölcsöt (banánt karikára, almás kis kockákra vágva), és azzal együtt is pár percig még főzzük, összesen kb. 5 percig, amíg kellemesen besűrűsödik (tejbegríz állagúra). Ha úgy érezzük, önthetünk még hozzá zabpelyhet/tejet (és ha úgy érezzük, akkor a gyümölcsöket már a zabpehellyel együtt is beletölthetjük, pl. az almának több idő kell a puhuláshoz). Ezt egy tálkába kitöltjük, diót és mazsolát szórunk a tetejére, és némi hűlés után (de még melegen) fogyasztjuk. Az almás változathoz raktam mézet is (már a tálkában volt akkor a kása, tehát nem főztem a mézet), illetve a fél almából pár kockát meghagytam nyersen és azt is a tetejére raktam. Egyébként nyugodtan kísérletezzünk más gyümölcsökkel is, vegyesen is készíthetjük, vagy lehet, hogy az egyiket főzzük, a másikat nyersen rakjuk rá. Dió helyett mandula, meg akár el is hagyhatjuk ezeket a "díszítő elemeket". Nagyon gyors, egyszerű és laktató étel. A banános változat mézet sem igényel (de persze azzal is finom lehet). Nagyon megszerettem.

Emellett levezényeltem egy filmklubot (jöttek új emberek, tök jó! és a krízishelyzetet is megoldottuk), voltam közgyűlésen, KÖRBE-n és biciklitúrán is, ahol leégett a vállam, hosszú-hosszú idő után frizbiztem (nem is emlékszem, frizbiztem-e egyáltalán, olyan lyukas kezű gyerek voltam), nagyon jó volt.

A hétre a következők vannak: 2 beadandót leadni (az egyiket ma megtettem), másikat befejezni, kutatási témát kitalálni (szerintem múzeumpedagógia lesz), kedden ismét filmklubot tartani és pihenni!

SZERK. (2014. X. 3.): Körtével és barackkal is finom, mazsola és magvak nem baj, ha nincs otthon hozzá. És már inkább 2,5 dl tejjel, harmad/fél bögre zabpehellyel és egy egész almával dolgozom :)

Nektek mihez kell hajrázni?

Kreatív kedd #24

  Ma ismét új receptet próbáltunk ki, a Kedves vágya szerint kínai csípős-savanyú levest készítettünk. A neten lévő recepteket vettük alapul, de valami sajátot alkottunk. Hát, kinézetre nem hasonlít a kínaiban kaphatóhoz, de ízre már érezni a közös vonásokat. Egy biztos: erősnek jó erős lett. És finom is, tápláló.


Kínai csípős-savanyú leves (vagy valami olyasmi)

- 500 g csirkehús
~ 500 g wok zöldségkeverék
- 2 db tojás
- 2 ek keményítő
- só
- bors
~ 1 tk Erős Pista

  A húst csíkokra szeleteljük és a zöldséggel együtt befűszerezve felrakjuk főni. Közben a tojásokat felverjük, a keményítőt kb. 1 dl vízzel elkeverjük. Mikor minden felfőtt, a tojást és a keményítőt hozzákeverjük, ruttyantunk rajta egyet és kész.
  A wokos zöldséget azért választottam, mert magában valahogy nem olyan könnyű bambuszt és fafül gombát szerezni, de ebben a keverékben van mindkettő - meg egy kis ráadás ;) Szerintem összességében jó választás volt. Az Erős Pistából azért kevesebb is elég lett volna.


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #23

  Mostanság próbálgatom, mit tudok tönkölylisztből készíteni, és egész sok mindent! A pogácsát már bemutattam, ezúttal zsömlét és kenyeret készítettem.

Tönkölyzsömle

  Ezt a receptet használtam. Igazából ez is kenyér akart lenni, csak a kenyérsütőgépesre nem volt már időm, így kerestem egy sima sütős receptet (ezt). Aztán rájöttem, hogy nincs kenyérsütőformám, felhívtam gyorsan anyát, hogy anélkül szétfolyik-e? És igent mondott, úgyhogy a javaslatára inkább zsömléket gyártottam a tésztából. Kb. 20 perc alatt megsültek, ezután konyharuhába bugyoláltam őket, így fél óra alatt kb. meg is puhultak. Kicsit nyomik lettek, meg sós lett, de tetszik alapvetően. Gyors, finom, szeletelhető és laktató. A joghurtból én csak 350 g-ot raktam bele, azaz két kispoharat, meg egy egészen picike (egy kis löttyintés, fél deci ha volt) vizet, csak úgy. Lehet, kipróbálom majd több joghurttal is, mondjuk nekem nem volt gondom az állagával, hogy ilyen sűrű volt. Csak ne lett volna ilyen sós. Viszont tényleg nagyon laktató, az én picikéimből 2 elég is volt reggelire. (És ez amúgy élesztőmentes is.)

Tönkölykenyér (kenyérsütőgépben)

  Aztán tegnapelőtt egy kenyérsütőgépes kenyeret is készítettem, ebből a receptből indultam ki, de csak 400-450 g lisztet tettem bele és egynegyed nyers élesztőt. Körülbelülire számoltam ki az arányokat. Ez nem lett az igazi, macifüles lett, meg morzsolódik, de azért tudok belőle szendvicset készíteni és ez is nagyon laktató. Egy szendvics, és nincs problémám a másfél órás kurzusokkal, még tovább is bírnám - amúgy én elég gyakran szeretek enni, és az, hogy másfél óra után még nem érzem egy kicsinek tűnő szendvics után, hogy jaj, nem lenne rossz valamit enni, az nagy szó.

  Szóval összességében nagyon bejönnek a tönkölyös cuccok. Fogok még velük próbálkozni, édességes recepteket is gyűjtöttem be, majd rakom fel őket szép sorban :)

  Ma pedig répafőzeléket gyártottam (kicsit több sűrítéssel és petrezselyem nélkül), életemben először. Azt hiszem, bőven teljesítem a "havi 1 új recept" tervemet :D

  Emellett a konyhánk bővült új fűszertartókkal is, amit névnapomra kaptam. Kicsi sűrített paradicsomok, amelyeket már elsütöttünk-főztünk pizzaszósznak, illetve paradicsomlevesnek. Pizzakrémnek finom, paradicsomleveshez kicsit furcsa, de nem rossz. Nagyon sűrű, többet kell rajta hígítani és van benne valami furcsa savanykásabb íz.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Kreatív kedd #19

Halihó!

  A mai napon több mindent is szeretnék megosztani Veletek, mert sok kreatív dolgot vittem véghez az elmúlt héten, de azért a mai napról is szólok pár szót.
  Mai dolgok: Csíkosat vettem fel kockással. Inka kávét ittam (mint a maci kávé, nyami-nyami) és bodzás-körtés (cukormentes) lekváros puffasztott rizsszeletet ettem reggelire. Válaszoltam egy francia ismerősömnek (cserediák volt itt, én meg náluk), és csakazértis meséltem neki olyanokat, amikhez nem tudtam (tudom) a megfelelő szókincset. Volt, amit ki tudtam keresni szótárból, volt, amiben a google segített (hogy létezik-e úgy a szó/szóösszetétel/nyelvi fordulat, ahogy azt én kigondoltam), de volt, hogy csak körbeírtam és rákérdeztem, hogyan is mondják. Kedves lány, nem harapja le a fejem, hogy a francia nem az anyanyelvem :) Illetve angol nyelven, angol felirattal kezdtem el újranézni a Veronica Marsot (ha már úgyis hamarosan jön a film!).

Múlt heti dolgok: két száraz hüvelyesből készült főzeléket is gyártottam a múlt héten: egy tarkababfőzeléket és egy sárgaborsófőzeléket. Emellett pedig új desszertet is találtam, nővéremféle zabpelyhes süti! (az egyik nővéremtől - illetve férjétől - csokis csodapuffancs, ez a másiktól van) Ezeknek a receptjét le is írom gyorsan :)

Száraz tarkababból főzelék (sült kolbásszal)

Hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g száraz tarkabab
- 3-4 ek tejföl
- liszt
- só
- bors
- édes pirospaprika
(- erős pirospaprika)
(- kolbász, egyéb szabadon választott feltét)

Elkészítés:
  A babot megmossuk, esetleges "fölösleges alkatrészeket" (csúnya babszem, szár, levél) kidobáljuk, a többit beletesszük a kuktába (!), hideg vizet engedünk rá és egy kicsit hagyjuk, hogy puhuljon. De nem kell sok, ha kuktával dolgozunk, 20-30 perc is elég. Ezután felöntjük bő vízzel (legalább olyan magasan raktam rá vizet, amilyen magas a bab volt magában), és só nélkül főzzük. Kb. negyed óra után szünetet tartottam, hogy megnézzem, lefőtt-e a víz a babról, vagy sem. Ha igen, vagy kevésnek ítéljük, öntsünk még hozzá. Megint visszatettem negyed órára, ezután késznek ítéltem, a felesleges vizet lemertem, befűszereztem, a tejfölből és a lisztből habarást készítettem, ahhoz forró "bablevet" adtam, csomómentesre kevertem, majd ezt is hozzákevertem a babhoz, rottyantottam még rajta és kész is lett.
  Valahol hallottam/olvastam, hogy ne sózzuk meg előre ezeket, mert akkor nem puhulnak olyan jól, de azért legközelebb én szerintem mégis besózom... (áztatáskor még nem, főzéskor már igen) Mert azért kell, hogy a belseje is kicsit sós legyen, de így sem lett rossz.
  Ezúttal erős paprikát nem tettem bele, de máskor szoktam. A feltét nálunk karikákra szelt és serpenyőn megsütött kolbász volt (nem kell alá zsiradék, eleget enged a kolbász maga).
  A főzelék cukormentes, ha a habarást rizsliszttel készítjük, akkor gluténmentes, és ha a feltét nem hús (vagy nincs feltét), akkor vega is.

Sárgaborsó főzelék

  Igen, ez a trutyi az. Erre a trutyira mondta azt a Kedves, hogy eddigi legfinomabb ételem (vagy legalábbis az elmúlt időszakban biztos). Imádja az ilyen pépes főzelékeket. Én meg főzéskor még csak reménykedtem, hogy ehető legyen. Nagyon kalandos volt a főzés.
  Hosszú idő után úgy döntöttem, hogy kuktás tapasztalatokkal felszerelkezve nekidurálom magam a sárgaborsó főzeléknek is - megint. A kukta majdcsak puhára főzi ezt is. (Hát, megtette.)
  A borsót ugyanúgy, ahogy a babot is, megmostam, beraktam a vízbe ázni, aztán volt még dolgom, állt így pár órát. Hazajöttem, megsóztam-borsoztam, tettem hozzá babérlevelet és feltettem bő vízzel főni. Amikor a kukta jelzett, hogy felforrt a víz, beállítottam az időzítőt fél órára, hogy akkor még annyi kell, hogy megpuhuljon, víz van rajta elég, nem akarom nyitogatni, mint a babnál (annak még talán egy ici-pici puhulás nem ártott volna). Ketyegett az időzítő, én meg gépeztem - amíg valami furcsát nem hallottam a kukta felől. Elkezdett sziszegni és köpködni, mikor rájöttem, hogy nem vettem le a gázt minimumra alatta... odasiettem, hogy gyorsan csökkentsem a nyomást. Levettem a gázról - eddig minden rendben, ez egy jó lépés volt - majd kinyitottam a szelepet - ez már nem volt túl jó lépés - és hagytam, hadd fröcsögje ki magát - ez meg a lehető legrosszabb döntés volt. Fröcsögött is, köpködött, mint egy vulkán. Az egész gáztűzhely sárgaborsós lett, de még a szekrény, polc (a polcon lévő dolgok) és a padló is. Nekem nem lett bajom, gyorsan elugrottam a szelep kinyitása után és csak néztem ezt a "csodát". Mikor leállt, akkor felmostam, nagyjából körbetöröltem a felületeket, hogy ne csöpögjön, megnéztem a sárgaborsót, még öntöttem hozzá egy kis vizet és visszatettem főni - ezúttal minimumon. A Kedves utólag kérdezte, hogy egy: miért nyitottam ki a szelepet, lehűlt volna magától (vagy engedhettem volna rá kívülről hideg vizet), kettő: miért nem tettem rá valamit, ha már kinyitottam, mondjuk egy konyharuhát - inkább az legyen trutyis, mint az egész konyha. De hát mit mondjak, az én reflexeim ilyet nem mondtak...
  Na, hát megfőtt azért a borsó, lejárt az időzítő, odamentem, kiengedtem a gőzt, levettem a fedőt és megláttam. A sárgaborsó atomjaira hullott, a fölösleges vizet már sehogy se tudtam volna lemerni, annyira szétfőtt a borsó. Úgyhogy elkezdtem sűríteni. Először csak tejfölt tettem bele, de úgy még nagyon híg volt (amúgy kevesebb vízzel és ilyen szétfőtt borsóval működött volna), úgyhogy végül még került vele 4 ek rizsliszt, amit előzőleg egy kevés hideg vízzel csomómentesre kevertem. Kóstolásra a főzelék így még elég vacak volt, sóztam-borsoztam-édes paprikáztam, aztán otthagytam, mondván, hogy ennél többet már nem tudok tenni érte. Sütöttünk hozzá megint kolbászt, hűlt egy kicsit, és rá kellett jönnünk, hogy egészen finom lett :) Másnap hívott a Kedves ebédidőben a fentebb említett mondattal, hogy ez az egyik legfinomabb főztöm. Na, hát lesz még ilyen, csak fröcsögés nélkül.

Amúgy hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g sárgaborsó
- 4 ek rizsliszt
- kb. 200 g tejföl (egy kispohár elég)
- 3-4 babérlevél
- só
- bors
- édes pirospaprika

  Ez a főzelék így teljesen passzol a diétánkhoz, mert cukor- és gluténmentes. Emellett vega is.

Zabpelyhes almás süti

  Ezt a receptet a leánybúcsús receptgyűjteménybe is beírta a nővérem, meg már ettem is belőle kóstolót, úgyhogy gondoltam, itt az ideje kipróbálni. Itthon viszont kevesebb alma volt, úgyhogy csak fél adag készült, azt írom le ide.

Hozzávalók (1 kisebb tepsire való):
- 5-600 g alma (nekem 3 közepes volt)
- 250 g zabpehely
- 50 g dió durvára törve
- 50 g olvasztott vaj
- fahéj
- 2 kis marék mazsola (eredeti receptben nincs, mert nővérem nem szereti, enélkül is finom, de mi szeretjük a mazsolás dolgokat)
- 4 ek méz

Elkészítés:
  Először is megpucoltam a diót és kb. 45 grammot hoztam össze, azt konyharuhába tekertem, és először megpróbáltam a "fiús" módszert (ököllel szétütni a diót), majd amikor úgy láttam, ehhez kevés vagyok, áttértem a "női" módszerre (sodrófával többször végigmentem a dión), így sikerült durvára törnöm. Nem is kell nagyon finomra, szerintem így isteni! Jó érezni külön a dió darabokat. Na szóval, ezután megmostam és héjastul lereszeltem az almát, hozzáöntöttem a zabpelyhet, a diót, megolvasztottam a vajat és akkor azt is, megszórtam fahéjjal (én csak úgy szemre, nővérem ennyi adaghoz 1 tk-at ír), beleraktam a mazsolát, mézet és kanállal jó alaposan összekutyultam, hogy a zabpehely sehol se legyen száraz. Ezután sütőpapíros tepsibe raktam és 180°-on 30 perc alatt megsütöttem. A süti forrón inkább csak kanalazható, hűlten sem könnyű nagyon szép szeleteket vágni belőle, de nagyon finom :)
  Ez így se nem glutén-, se nem cukormentes, de olyan, ami a mi diétánkba bepasszol. Illetve vega, laktóz- és élesztőmentes.


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Szárított zöldségekből* főzelék

  Nagyon praktikus(nak tűnik) szárított zöldségekből főzeléket készíteni. Alapvetően a főzelék egy egyszerű dolog, csak meg kell főzni, fűszerezni, egy kicsit sűríteni (rántással, habarással, főtt krumplival) és kész is. A szárított zöldséges verzióhoz még hozzájön az áztatás.
  Aztán a szárított zöldség el is áll jóó sokáig. A csomagolása igen környezetbarát, egyrétegű, újrahasznosítható műanyag. Sok egészséges dolog van bennük. Szóval klasszul hangzik. Én is fellelkesültem, amikor rátaláltam ezekre a csodákra. Először lencsét és sárga borsót vettem. Elsőre, azt kell mondjam, mind a kettő igen finom lett - talán a lencsébe több fűszer kellett volna, de nem volt rossz. Azóta viszont... valahogy soha nem az igazi. Míg pl. a sárgaborsók egyik fele már szétrepedt és tök puha, addig a másik fele még mindig kemény. De ugyanez volt a fehér babbal is (sőt, amíg az egyik fele már megpuhult, a másik még keményebb lett és összeszottyadt...). A vizet meg mindig pótolni kell, de meddig? A vörös lencse remekül puhul, kifordul az összes szem magából, azt egyszerűen nem fűszereztem eléggé, meg kissé híg lett (először a nővérem zöldséges sűrítésével próbálkoztam, de túl sok lé maradt benne, sűrítenem kellett habarással), az nem az ő hibája - meg is kéri az árát.
  Úgyhogy eléggé elment a kedvem ezektől. Pürésíteni meg nem szeretném őket, bébipapit ettem eleget kiskoromban (gondolom én), szeretem, ha van mit rágni (ha már nem levesnek készült az a szerencsétlen főzelék).
  Javasolták a hosszabb áztatást, de a sárgaborsónak - tapasztalataim szerint - kifejezetten rosszat tett, ha túl sokáig (egy éjszakáig) áztattam. Én nem értem a szárított hüvelyeseket. Pedig tényleg klasszak lennének.

  Valakinek valami ötlet, tipp, tapasztalat? Recepteket épp ezért nem is osztanék meg, mert nincs tutira bejövő receptem.

*száraz hüvelyesekből, magyarázat itt.

(Kép innen.)

Kreatív kedd #1

  Ez a kreatív kedd dolog már egy ideje foglalkoztat, a nővéremtől jött amúgy az ötlet, hogy ők a vőlegényével tartanak ilyen kreatív keddeket. Most már én is fogok tartani a blogon.
  A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Nem mindig feltétlen aznap csinálom meg, amikről írok, és Nektek sem feltétlen kedden kell kreatívkodni (meg persze egyáltalán nem kell semmit), csak ezeken a napokon osztok meg ilyen ötleteket és várom Tőletek is, hogy miket kreatívkodtatok az elmúlt héten, vagy mit terveztek a jövőben.

  Az első kreatív keddre azt a muffint hoztam el Nektek, az utolsó muffinomat hajadonként, az esküvői héten készült. Az alapja az a muffin recept volt, amit az egyik barátnőmtől kaptam a leánybúcsús receptes mappámba, de mivel nem volt itthon minden összetevő, így kicsit módosítottam.

Az én verzióm hozzávalói a következők (12 db-hoz):
- 6 (közepesen púpos) ek liszt (én durumlisztből készítettem)
- 2 tojás
- kevés olaj (kb. 1 dl)
- 3 mérőkanál cukor (nekünk olyan fa cukros kanalunk meg, saccperkábé egy púpos ek lehet 1 mérőkanál)
- 4 tk kakaópor
- 1/2 cs. sütőpor
- kevés víz (kb. 1 dl)
- 10 db kis méretű szilva
- kevés nutella
- kevés méz

Elkészítés:
  A lisztet, tojást, olajat, cukrot, kakaóport, sütőport és a vizet szalagos habverővel összekeverjük. A szilvákat megmossuk, kimagozzuk, apróra vágjuk és kanállal belekeverjük a muffin tésztájába. Ezután a tésztát belekanalazzuk a muffinformákba. A muffinokra egyenként egy kevés nutellát és egy kevés mézet teszünk (nem éreztem nyersen elég édesnek a tésztát, ezért jött ez az extra ötlet), majd betesszük sülni a muffinokat, előmelegített sütőbe. Kb. 180 fokon, 15-20 perc alatt megsülnek. Isteni finomak! :) Azonnal elfogyott az összes. Amelyik muffin forma nagyon tele volt, abból a méz kicsit kicsorgott és odasült, de ez legyen a legnagyobb bajom (kivételesen nem én mosogattam el :P), az íz mindenért kárpótolt!


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában vagy mit terveztek?

Petrezselymes krumpli sült padlizsánnal

  Ezt az ételt tavaly készítettem először, amikor diétáztunk, most ismét hasonló diétát tartunk (bár kicsit lazábbak vagyunk), meg amúgy is itt az újkrumpli, meg a padlizsán és akkor együnk ilyen finomakat.
  A petrezselymes krumplit a borsa recept alapján készítettem el, hogy igazán finom legyen. A sült padlizsánt a Kedveséktől tanultam, ők szeretik nagyon.

Hozzávalók a petrezselymes krumplihoz (3-4 főre)
- 9 közepes újkrumpli (de téliből is lehet)
- 1 csokor petrezselyem
- 50 g vaj
- só

Elkészítés
  A krumplikat megpucoljuk/megkaparjuk, kockákra vágjuk (van olyan apró szemű krumpli, ami akár egyben is maradhat), megmossuk. Egy nagy serpenyőben/lábasban megolvasztjuk a vajat és ráöntjük a krumplit. A krumplit NEM sózzuk meg, csak lefedjük és hagyjuk puhulni tartalék lángon. Időnként megkeverjük fakanállal (a borsa recept alapján az újkrumplit csak rázogassuk, de nekem akkora a serpenyőm, és nehéz is, hogy rázogassa az, aki tudja... én megkavartam és megkockáztattam, hogy kicsit széttörik a krumplim). Közben megmossuk és apróra daraboljuk a petrezselymet. Majd ha már megpuhult a krumpli (kb. 20 perc), leemeljük a fedőt, kicsit megpirítjuk a krumplit, ráöntjük a petrezselymet, megsózzuk, jól összekeverjük, elzárjuk a gázt és kész is.
  Ha téli krumplival készítjük, egy pici vizet is rakhatunk, hogy könnyebben puhuljon meg, és számítsunk rá, hogy több időre is lesz szüksége, nem csak 20 percre.

Hozzávalók a sült padlizsánhoz (3-4 főre)
- 1 kis-közepes padlizsán
- só
- bors
- kevés olaj

Elkészítés
  A padlizsánt megmossuk, levágjuk a végét, majd kb. egy centi széles karikákra vágjuk. Ezután a padlizsánkarikákat mind két oldalukon besózzuk és egy tálcára rakjuk állni, hogy levet eresszenek. A levet leöntjük róluk, olajat melegítünk és forró (!) olajba rakjuk a karikákat. Megborsozzuk őket, és mind a két oldalukat megsütjük. Fontos, hogy forró legyen az olaj, hogy minél kevesebb ideig kelljen sütni a padlizsánt, így elkerülhetjük, hogy túl olajos legyen. Az olaj tényleg kevés legyen, nem kell benne tocsognia a karikáknak, mintha rántott dolgokat sütnénk.

  A krumplit és a padlizsánt együtt, melegen tálaljuk, ehetjük magában, de majonézzel is nagyon finom (mi úgy ettük). A padlizsán sajnos nem volt az igazi, de az nem az elkészítésből, hanem a padlizsánból fakadt. Ha valaki tud magának termeszteni, vagy tényleg háztól beszerezni, az a legjobb. Illetve a két étel elkészítését én úgy hangoltam össze, hogy először megpucoltam és összedaraboltam a krumplit, egy tál vízben álltak; megmostam és feldaraboltam a petrezselymet. Felraktam a krumplit puhulni, és miközben az készült, besóztam és kisütöttem a padlizsánt is.

Jó étvágyat!

Cukkini gratin

 A cukkini gratin receptje és ötlete Viától van, én is elkészítettem, és jelentem, hogy valami isteni! Egyszerű és nagyszerű. A Kedves nem szereti a cukkinit, így mind az enyém lett. Majdnem minden étrendbe beilleszthető, könnyű ebéd, jól szállítható. (Végre kicsit pótolom az elmaradt bejegyzéseket, így ÁV után.)

Banános-epres turmix

  Péntek reggel, a Kedves szabin, korán ébredtünk, hamarosan pünkösd és be kell vásárolni. Hát bevásároltunk. Reggeli nélkül. Hazaérve már korgott a hasunk az éhségtől, hogy ezt csillapítsuk, a tegnapról maradt eperből és banánból és a frissen vett tejből turmixot készítettem.

Hozzávalók 2-3 személyre (attól függ, mekkora adagokat számolunk):
- 5 közepes szemű eper
- 1 kis-közepes banán
- 4 tk méz
- kb. 7 dl tej
- fahéj

  A banánt és az epret kis darabokra törjük/vágjuk, megszórjuk fahéjjal, beletesszük a mézet és a tejet és összeturmixoljuk vagy turmixgépben vagy botturmixszal (nekem az utóbbi van). Botturmixszal érdemes lehet először kisebb adag tejet belerakni, hogy ne fröcsköljön, ha már csak tejet rakunk hozzá, akkor azt kanállal is elég összekeverni. A mézet persze ízlés szerint lehet variálni, lehet cukorral helyettesíteni, a vaníliás cukor is ajánlott. Illetve ha sűrűbb turmixot készítünk már jó érett, édes gyümölcsökből, az édesítés akár el is maradhat vagy minimálisra csökkenhet. Laktató, pocakeltelítő reggeli. Tavaly nyáron egy darabig majdnem minden reggel ilyen tejes turmixokat reggeliztünk, 9-re mentem dolgozni és délig-egyig bírtam ezzel könnyedén (pedig gyerkőcök után rohangáltam). Egészségetekre!

Tejberizs

  Mostanság nagy kedvenc nálunk a tejberizs, mert nagyon finom, kevés dolog kell hozzá, gyors és egyszerű. Bár az egyszerűt vitatnám... a gyakorlatban valamit mindig elszúrok. Vagy elfelejtem a sót, vagy kevés vizet rakok bele és odaragad, vagy összetöröm a szegfűszegtartót, mint tegnap... Vagy nincs otthon vaj, vagy túl sok lesz a szegfűszeg... (Az első tejberizses élményemhez még nem járt recept, csak néhány mondat, de már ott is adódtak nehézségek.)
  Ettől függetlenül alapvetően ajánlom gyors vacsorának, finom hétvégi reggelinek, desszertnek, vizsgaidőszakos túlélőnek, kollégistának.
 
  A hozzávalók (4 személyre):

- 1 bögre rizs (mi fehér rizsből szoktuk, nem tudom, barna rizsből milyen lenne)
- kb. 1,5 bögre víz
- kevés só
- kb. 9 dl tej
- 50 g teavaj
- cukor
- vaníliáscukor
- fahéj
- szegfűszeg
- mazsola (kb. 80 g)

(+ feltétnek: kakaó vagy fahéj, cukor, esetleg lekvár, befőtt)
(+ az esetleges sűrítéshez: vanília ízű pudingpor)

Elkészítés:

  A rizst egy lábasba öntjük (amiben majd elfér a tejjel együtt is), felengedjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi (ez kb. 1,5 bögre, kicsit talán kevesebb), egy kis csipet sót rakunk bele, lefedjük és takarék lángon főni hagyjuk. A sót fontos belerakni, és fontos ilyenkor belerakni! A só által a rizsszemek jobban be tudják szívni a vizet, ezáltal puhábbak lesznek (ezt a Kedves mondta nekem, én pedig hiszek neki). Nem várjuk meg, amíg az összes víz lefő a rizsről, csak annyit várunk, hogy egy részét beszívja a rizs, kicsit nagyobb legyen és kifehéredjen.
  Ezután fölöntjük kb. 9 dl tejjel, ha jó sűrűn szeretjük, akkor kevesebbel. Ennyi tejjel másnapra sem lesz beton állagú. Ismét lefedjük és takarék lángon tovább főzzük. (Fontos a takarék láng, akkor tud puhára főni!)
  Amikor felfőtt, belerakjuk a vajat, elkeverjük, hogy szétolvadjon. Belerakunk ízlés szerint egy kevés fahéjat és szegfűszeget. Óvatosan a szegfűszeggel, mert ha túl sokat rakunk bele, nagyon erős lesz és esetleg a gyomrunk nem bírja el! Olyan 10-15 darab bőven elég lesz. Ekkor belerakhatjuk a mazsolát is, amit előtte érdemes megmosni. Összekeverjük és tovább főzzük, ezúttal már nem rakjuk vissza rá a fedőt. Ha túl sűrűnek ítéljük meg, fölöntjük még egy kis tejjel. Belerakhatunk egy zacskó (13 g) vaníliáscukrot és ízlés szerint cukrot (kezdjük mondjuk 4 ek-nal, aztán kóstolgassuk).
  Hagyjuk főni, időnként megkeverjük, hogy oda égjen, aztán ha elég sűrűnek ítéljük és a rizs is megpuhult, lekapcsoljuk, lefedjük, és még 5-10 percet hagyjuk állni. Ezután tálaljuk.
  Ha sok cukrot tettünk bele, magában is ízletes, de rakhatunk rá kakaót és cukrot (ha hagyományos kakaót használunk), vagy fahéjat és cukrot, illetve én még nagyon szeretem kakaóval és baracklekvárral. Bármilyen lekvár vagy gyümölcsbefőtt finom kísérője lehet a tejberizsnek.

  Ha nem lett elég sűrű, a legvégén szórhatunk rá egy kis vanília ízű pudingport, az segít besűríteni. De mi kipróbáltuk az új, banános pudingporral is, azzal sem rossz, sőt. Lehet kísérletezni.

Céklás-almás saláta

Anya küldött a héten egy adag céklát (nagyon szépeket, kis helyeseket), almából pedig még van azért jó pár darab (2 ládával kaptunk azt is Anyáéktól), úgyhogy az a fantasztikus ötlet jutott az eszembe, hogy készítek almás céklasalátát! Méghozzá nyersen! Végre egy kis vitamin!
Körbenéztem az interneten, ahol sokféle recept kering, de végül ennél állapodtam meg. (az oldalt majd még fogom valószínűleg böngészni) Pár dologban módosítottam, mert pl. nincs dijoni mustárunk, csak aldi-s, fehér bors helyett csak fekete volt, ilyesmi.

Hozzávalók az én változatom szerint (3-4 személyre):

- 2 kis-közepes cékla
- 4 db édes alma (kb. 5 cm átmérőjűek, starking típusú)
- egy tk citromlé
- 1 mk őrült fekete bors
- 1 kevés só (1 csipet kb.)
- ~2, 5 dl 12%-os tejföl
- 1 tk méz
- 2 (kis) tk mustár

A céklát és az almát megmossuk, zöldségtisztítóval megpucoljuk, majd lereszeljük. A céklát és az almát alaposan összekeverjük kézzel, majd a többi hozzávalóval is összekeverjük (sorrend mindegy), lefedjük és betesszük a hűtőbe. Elvileg csak másnap az igazi, de mi kb. fél óra után ettünk belőle, és isteni finom lett! Szerencsére van még cékla és alma is, úgyhogy ma vagy holnap készítek még! Gyors, egyszerű, finom, egészséges, vitaminnal teli. Jót tesz az emésztésnek.
Én ezt sajtos pogácsával tálaltam, de persze magában is lehet enni, vagy más egyébbel.
A saláta alá egy szép, nagy karalábé levelet tettem, csupán díszítésnek. Még hetekkel ezelőtt hoztam el Anyáéktól, de a hűtőben fantasztikusan érezte magát és egy kicsit sem fonnyadt meg vagy ilyesmi! Eredetileg valamit bele akartam göngyölni (valami sajtos-tejfölös-fűszeres krémet), aztán végül is megmaradt díszítő elemnek. Sosem voltam egy nagy tálaló művész, úgyhogy ez most nagyon jól esett a lelkemnek. :)

Reggeli zabpehely - hogy jól induljon a nap

A reggeli a nap legfontosabb étkezése, ezt mindenki tudja. Azt is mondják, hogy inkább fehérjét kell enni, mint szénhidrátot. Olyan tippeket is adnak, hogy délig csak gyümölcs. Nekem ami bevált, az a zabpehely.
Az eredeti recept Anyáéktól származik, azokból az időkből, amikor nyers kosztosak voltak.

Hozzávalók:

- 3 ek zabpehely (natúr!)
- 1 ek mazsola
- 1 tk napraforgómag
- 1 tk lenmag
- 3 ek nyers házi tej
- 1 tk méz
- 1 tk citromlé
- 1 alma lereszelve
- kevés víz

Elkészítés:

A zabpelyhet, mazsolát, napraforgómagot, lenmagot este vízbe áztatjuk. Reggel hozzáadjuk a többi hozzávalót, összekeverjük és jó ízűen elfogyasztjuk. (Én most, hogy ilyen hűvös van, fél percre be szoktam dobni a mikróba.)

Én egy picit módosítottam ezen. Egyrészt, nem méricskélem ennyire pontosan az adagokat, másrészt nem minden zabpehely igényli az esti beáztatást (sőt, a legtöbb már nem igényli!), mert csak pépes lesz tőle. Harmadrészt pedig, én már csak vízzel készítem. Egyszer nem volt itthon tej, hallottam is Anyától, hogy ő csak vízzel szokta, hát gondoltam, nem lehet ehetetlen, és elkészítettem úgy. Azóta pedig rászoktam, mert nagyon finom. Nem beszélve arról, hogy a tej úgyis csak megállítja az emésztést!
A magok és az aszalt gyümölcsök pedig variálhatók, én citromlevet sem szoktam bele tenni, ellenben sokszor teszem bele egy kevés fahéjat és kókuszt is.
A zabpelyhet, mazsolát és a magokat érdemes előre, nagy adagban összekeverni és úgy tárolni egy üvegben, így kicsit könnyebb az adagolása. A lenmagot össze is lehet előtte törni, úgy jobban beépülnek belőle a hasznos anyagok.
Az Auchanban vett Anya egy remek keveréket egyébként (Magvas Müzli, Fortuneta Product Kft. gyártja), ebben a következők vannak:
- búzapehely
- zabpehely
- mazsola
- rozspehely
- kukoricapehely (kukorica, só, árpamaláta)
- lenmag
- törökmogyoró
- kókuszreszelék
- napraforgómag
- szeletelt mandula
Ez a fajta igényli az esti beáztatást.

Összefoglalva: Ez egy nagyon tápláló, egészséges és finom reggeli. Ideális diétázóknak, meg úgy mindenkinek. Kipucolja a bélrendszert, jót tesz az emésztésnek.

Zöldségfasírt

Ezt a receptet akkor ötöltük ki, amikor tartottunk egy hosszabb tisztítókúrát, hús, kenyér (és bármilyen pékárú, vagy tészta) és cukor nélkül. Persze ez is ritkaság számba ment, mert olajban kell sütni, de nagyon megszerettük.
Zöldségfasírtot gyakorlatilag minden zöldségből lehet készíteni, mi egyszerűre vettük a dolgot és kész zöldségkeveréket használtunk.

Hozzávalók (4 főre):
- fél kg mexikói zöldségkeverék
- 1 tojás (vagy 1 tojásfehérje)
- liszt
- panírmorzsa
- natúr zabpehely
- só
- bors
- oregánó
- bazsalikom






Elkészítés:

A zöldséget puhára főzzük, leszűrjük, majd összeturmixoljuk botturmixszal. Ha gondoljuk, ezután ki is nyomkodhatjuk a levét, de nem feltétlen szükséges.
Ehhez adunk egy tojást, a fűszereket ízlés szerint (mindenből egy keveset, mehet még más zöldfűszer is hozzá), majd liszt, panírmorzsa és zabpehely. Mindezt addig adagoljuk, amíg jó kis masszát nem kapunk, ami már formázható.
Ezután pici lepényeket formázunk belőlük, megforgatjuk panírmorzsában és forró olajban kisütjük.
Egyszerű, nagyszerű, finom!
Jó, ha van egy kukta a közelben, aki adagolja a szilárdító anyagokat gyúrás közben.
Fogyasztható szendvicsben, rizzsel, sült krumplival, salátával és főzelékekhez feltétnek is ideális. Sőt, egy-kettőt "nasiként" is jó bekapni.
Mi rizzsel, tartárral és savanyúsággal ettük. Ha tartárt készítünk, akkor úgy is lehet, hogy a sárgája megy a tartárba, a fehérje pedig a fasírtba (mi így csináltuk most).

Almás pite (vagy valami hasonló), ahogy mi készítjük

Beköszöntött a november és meglehetősen hűvös lett a lakásban. Eddig elvoltunk fűtés nélkül, de most már kezdett igazán cidri lenni. Gondoltuk, sütünk egyet, az felmelegíti kicsit a lakást, na meg finom is a végtermék.
Törtük a fejünket, mi legyen... Sok az almánk (Anya olcsón tudott rendelni), így az mindenképp az alapanyagok között szerepelt. Végül elkészítettük saját almás piténket - szerintem egyszerűbb, mint az átlag, de isteni finom ez is! Alapját a kefíres adja, ez fél adag, és kicsit kevesebb a tej, hogy sűrűbb legyen (az alma úgyis enged még némi levet). Készítés közben némi nehézségbe ütköztünk, mert a cukor elfogyott (a boltok meg zárva), úgyhogy amennyi cukrot össze tudtunk kaparni, azt beleszórtuk, aztán kipótoltuk mézzel. Fikarcnyit sem rontott az eredményen! :) (bár a tartárhoz már inkább hiányzott a cukor, de ez egy másik történet...)

Hozzávalók a tésztához:

- 3 tojás
- 1/3 bögre cukor (ebben már van egy zacskó vaníliás cukor is)
- 3 nagy ek méz
- 3/4 bögre (kb. 2 dl) tej
- kb. 1 dl olaj
- 50 g kókusz
- 1 cs sütőpor






Hozzávalók a töltelékhez:

- 10 kisebb alma (kb. 5 cm átmérőjűek)
- fahéj
- méz
- liszt

Elkészítés:

A tojást, a cukrot és a mézet összekeverjük habverővel, majd hozzáadjuk a maradék alapanyagot - a sütőport lehetőleg keverjük el a liszttel. És ezt is keverjük össze.
A töltelékhez az almát mossuk meg és héjastul reszeljük le. A reszelt almát nyomkodjuk ki - kb. egy bögrényi almalé keletkezik így, azt igyuk meg, majd tegyük az egészet egy nagyobb tálba, adjunk hozzá ízlés szerint fahéjat és mézet, majd egy kevés liszttel szórjuk meg a tetejét és kutyuljuk össze.
Egy kisebb, kb. 20x30-as tepsibe tegyünk sütőpapírt, arra öntsük rá a tészta felét, lapogassuk szét, majd terítsük szét rajta az almát, végül fedjük be a maradék tésztával.
Előmelegített sütőben, kb. 160 fokon 20-25 perc alatt megsül. (Én majdnem odaégettem, lassabb süléshez szoktam.)
Isteni finom szerintem, nehéz abbahagyni! A fél tepsit már elpusztítottuk a Kedvessel :)

Lecsó gazdagon

Hozzávalók (4 személyre):

- 1 kg paradicsom
- 80 dkg lecsópaprika
- 2 vöröshagyma
- 4 tojás
- 10-20 dkg liszt
- só
- édes, erős paprika
- kevés olaj
- kevés víz

Elkészítés:

A paradicsomot és paprikát megmossuk, feldaraboljuk. Paradicsomot kockákra, paprikát karikákra, csumája is maradhat.
A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk.
A hagymát kevés olajon megpirítjuk, lehúzzuk a tűzről és hozzáadunk kevés édes és erős paprikát, sót is, elkeverjük, majd rárakjuk a paradicsomot, visszarakjuk a tűzre, pár percig főni hagyjuk fedő nélkül.
Ezután a paprikát is rádobjuk, félig lefedve (én mondjuk a végén lefedtem) puhára főzzük.
Közben:
Tegyünk fel egy közepes edényt sós vízzel főni (fedjük le!).
Nokedlit készítünk. Kb. 10-15 dkg liszthez egy tojást, pár kisebb csipet sót, kevés vizet teszünk (kezdjük 1-1,5 decivel). Ezt összekutyuljuk, sűrű, ragasztószerű, "ugrós" állagot kell kapjunk. Ha szükséges, vizezzük vagy lisztezzük.
Ha a víz felforrt, szaggassuk bele a nokedlitésztát.
Ha a paradicsom és a paprika (elsősorban a paprika) megpuhultak:
Üssünk rá 3 tojás, adjuk hozzá a nokedliket (azokról előzőleg öntsük le a vizet!) és kutyuljuk el, amíg a tojások olyan rántotta szerű állagot nem vesznek fel (kicsit megsülnek-főnek). Kóstolgatjuk, ízlés szerint még sózzuk, fűszerezzük.

Ehhez lehet még kenyeret enni, de nem szükséges. Finom, laktató, egyszerű.

Megjegyzés: Még egy kis kolbász ajánlott hozzá. Karikára vagy kockára vágva még a hagyma előtt pirítgatni, amíg "levet" ereszt, azon megpirítani a hagymát is (ha nem ereszt, kis olajat tegyünk hozzá). Én épp, amikor csináltuk, sajnáltam azt a kevés kolbászt, ami otthon volt, mert nagyon finom szendvicseket lehetett belőle készíteni.