Ez is letudva :)

Ma végre lediplomáztam! Azt hittem, szülés után 4 nappal lenne nehéz lediplomázni, de ott bizony, ha még pocakosan elkészítettem volna, amit el kell, lehet, hogy összességében könnyebb lett volna. Most viszont... kisgyerek mellett felkészülni, úgy, hogy nyakunkon egy költözés, előtte való nap este 10-re értünk haza kb., mert nagyon elhúzódott a szerződéskötés (de megkötöttük, és ez a lényeg!), ez azért nem semmi. Reggel óriási dugó, de bejutottunk, viszonylag olcsó fizetős parkolót is találtunk, elsőként védtem, így várni sem kellett, gyorsan végeztem.

Jó érzés volt arról beszélni, ami tényleg érdekel. Jó volt a konzulensemet is újra látni. Sőt, szeretné folytatni a kutatást, és lehet, hogy egy projektbe is bevonna. Nagyon izgatott lettem :) Inspiráló egy délelőtt volt.

Ma igyekszem azzal foglalkozni, ami jól esik: blog, film, könyv, finomságok - holnaptól pedig indulhat a költözés ezerrel. Jövő szombaton el kell hagyjuk a lakást. Ja, meg közben azért el kellene tenni meggyet, mert most van, meg bodzaszörpöt, mielőtt elvirágzik végleg, meg hársat is kellene szedni a hétvégi eső előtt. Hétvégén pedig házavatóra megyünk, remélem, nem mossa el az eső, mert bográcsolnánk.

Hát ilyen tervek vannak.

Költözés után pedig valamelyest csatlakozom Adrihoz, én is hosszabb távú átalakítást tervezek, ami már nagyjából elindult amúgy. Az alapja A francia nők nem híznak c. könyv. De erről lehet, hogy írok egy külön bejegyzést.

Szóval ez a nap nagyon klassz. Lediplomáztam (még meg is dicsértek külön), ráadásul átvettem az utolsó Anne-kötetet, úgyhogy teljes a sorozat, Európa kiadós változatban! :) És beleférek ismét az egyik kedvenc szoknyámba! :D

Az ELTE - Magyarország legjobb egyeteme

Avagy tapasztalataim az ELTE-ről

  De pontosítsunk, pszichológia MA-ra járok, 2013 szeptemberében kezdtem. Így az egész ELTE-ről nem tudok nyilatkozni, és csak ezt az időszakot ismerem.

Felvételi:

  A felvételi korrekt, könnyen teljesíthető, a vizsgabizottság kedves, nem érzem hátránynak, hogy nem az ELTE-n végeztem a BA-t. A pontszám egész alacsony (államilag finanszírozotton, a fizetősöknek magas). Bejutok. Kapok sms-t és e-mailt is.

Évkezdés:

  Egész nyáron ígérgetik, hogy küldik postán is a részletesebb tájékoztatót a tudnivalókról. Nem küldik. Facebook-on írnak rám ismerősök, hogy akkor X napon megyek-e beiratkozni. Ja, hogy lehet beiratkozni? Milyen remek, milyen kár, hogy erről nem írtak semmit. De a tárgyfelvételt is ugyanúgy facebook-ról tudom meg. Hiányzik a gólyacsomag. Akkor is, ha MA-s vagyok és "nagylány".

Beiratkozás:

  Sorszámot kell húzni, de egész gyorsan halad a dolog. Az ügyintéző kedves, bár mintha nem lenne teljesen tisztában azzal, milyen papírok is kellenek nekem. Később kapok e-mailt, hogy a nyelvvizsgámhoz - amit érettségivel szereztem meg - kellene még egy oldal fénymásolat, küldjem el nekik beszkennelve. Elküldöm, rendeződik, korrektek, aranyosak.

Első tárgyfelvétel:

  Mint említettem, erről is facebook-on értesültem, az ELTE-nek nem stílusa leveleket küldeni, mindennek utána kell járni honlapokon, neptunon, itt-ott-amott. Szerintem az országban egyedülálló a rangsoros-mázlipontos rendszere. Előnye, hogy nem azon múlik, hogy bekerül-e valaki az adott kurzusra, hogy ott tud-e ülni x órakor a gép előtt és ő jut-e be előbb, vagy más. Hátránya, hogy sok időbe telik, míg konkretizálódik az órarend.

Első félév, szorgalmi időszak, oktatás, oktatók, órarend:

  Az oktatás-oktatók dolog az hasonló, mint más egyetemeken. Legalábbis ahol eddig voltam (Szeged, KRE). Azaz korrekt, jó, vannak nagyon jó, jó, és kevésbé jó tanárok. És persze vannak problémásak. Az egyik élményemről írtam is egy kis szösszenetet. Összesen 2 órára nem jártam be egy idő után, mert irritált a tanár stílusa - de ez egyéni ízlés kérdése.

  A követelmény teljesíthető - bár néha szükséges átértelmezni azokat, és bejárni az órára a több száz oldal elolvasása helyett.

  Az órarend az elején még alakult, óraütközések miatt variálni kellett. Ami szerintem elég zavaró, hogy nincs semmi rendszeresség az órarendben. A Károlin megvolt, hogy az első óra 9-kor kezdődik, a második meg 10.45-kor, és így tovább. Megvoltak rendesen a szünetek, volt ebédszünet is. Az ELTE-n volt úgy, hogy két óra egymás után, órarend szerint szünet nélkül követte egymást. 3 órát én pedig se pisilés, se evés nélkül nem szívesen bírok ki, pláne nem ebédidőben. Illetve nem mindig vették figyelembe, hogy ha két különböző épületbe hirdetnek meg egymás után órákat, akkor ahhoz is kell idő, hogy egyikből a másikba átérjünk. És ezen felül is szükségünk lenne szünetre.

Első vizsgaidőszak:

  Elég sok vizsgás tárgyam lett, és a decemberi vizsgalehetőségek 90%-a egy napra volt meghirdetve, úgyhogy megkockáztattam és egy napra 3-at is felvettem egymás után. Örültem, mert mind a három sikerült. Ezek írásbelik voltak. Csupán két szóbeli vizsgám volt, azokat hagytam januárra. Az egyik szóbeli nagyon elhúzódott, akkor rengeteget kellett várni, túlnyúlt a meghirdetett időponton, így a dolgozókat kellemetlen helyzetbe hozta, én szerencsére aznap nem dolgoztam, csak éhes lettem. Viszont minden feszültség elpárolgott, csak az maradt, hogy legyünk már túl rajta.

  Amúgy lazábbra is lehetett volna hagyni, de szeretek szünetet adni magamnak a vizsgaidőszak után, ez sikerült is. Jan. 17 óta "szabin" vagyok :)

  A vizsgás óráim számát úgy sikerült csökkenteni, hogy 2-ből beadandót vállaltam. Az egyikkel nem volt gond, bár nem reagált a tanár, hogy megkapta-e (pedig kértem rá), de úgy tűnik, megkapta, mert adott osztályzatot.

  A másik tanár már problémásabb volt. Vizsgaidőszakban (én már a szabadságomat töltöttem) kitalálta, hogy plusz megbeszélést kér, de nem adott konkrét időpontot, csak egész napokat, és nem tudtuk elérni e-mailben (nem válaszolt). Végül egyik nap bementünk (a honlap szerinti fogadóórája időpontjában), de nem volt bent se ő, se más ügyintéző (és az egyetemen kiírt fogadóórája már más napra esett), így végül üzenetet hagytunk neki. Gondolom emiatt, de aznap végül írt, bocsánatot kért, elmondta, mi miatt nem tudott bent lenni, és ha tudunk, ezen és ezen a napon menjünk el. De nem tudtunk, így is adott jegyet. A vizsgázókkal is ment a huza-vona, ott sem volt egyszerű a helyzet. Összeszedtem pontokban, milyen problémáink voltak vele, miben lenne jó a jövőben változtatni, arra válaszolt is, korrekt volt, örültem, reménykedem a változásban. A jegyadással volt szintén egy elég hosszú huza-vona, de végül minden megoldódott. Csak addigra már tök idegesek voltunk, hogy miért nem működik a rendszer.

  Amúgy nagyon érdekes volt megfigyelni az évfolyamtársaim reakcióját is a problémákra. "Ő művészlélek, ezt előre lehetett sejteni..." "De legalább nem b*szakodik és mindenkinek ötöst ad." "De legalább ő egy tök jó szakember." "De legalább jók az órái"... Nem érdekelnek ezek a kifogások! Nem akarom megérteni a művészlelkét. Nem akarok potya ötöst, hanem hasznos tudást és korrekt, következetes követelményt szeretnék. Nem kliensként fordultam hozzá, az nekem édeskevés, ha ő jó szakember. Az óráit én meg spec. nem bírtam, nem is jártam be rá egy idő után. Igazából a megkapott ötössel mindenki száját be lehetett tömni kb. Örülök, hogy írtam neki. Bár persze igaza van a Kedvesnek, egy idő után baromi fárasztó harcolni azért, hogy valaki tegye azt, ami a dolga.

Második tárgyfelvétel:

  Ez az, ami egy totál vicc. Az évfolyam nagy részének nincs meg a 30 kredite, mert a legtöbb kötelezően választható tárgy ütközik a kötelező óráinkkal, a maradék pedig 20-25 főre van meghirdetve, holott az évfolyamon kb. 35-en vagyunk. Így az is korlátozva van, hogy a mintaterv szerint tudjunk haladni. Megjegyzem, ez a 20-25 már a kikönyörgött létszámemelés után ennyi, 15-ről indult. Nehéz lehet megérteni, hogy 35-en vagyunk és nem csak egy kötelezően választhatót szeretnénk felvenni, mert az semmire sem elég. Hogy példázzam: kötelezők + kettő kötelezően választható + egy szabadon választható = 27 kredit. A minimum pedig a 30 lenne, de én még többnek is tudnék örülni, hogy a végén kicsit lazíthassak, amikor szakdolgozatot fogok írni. De a minimum a 30 lenne, ösztöndíj miatt is, meg azért is, hogy egyik félévünk se legyen túlterhelve.

  Több heti egyenkénti könyörgés után végül írtam ma délelőtt a tanszélvezetőnek egy levelet, amiben pontokba szedtem, mely órák mely órákkal ütköznek, elmondtam, ez mit eredményez és kértem, hogy eszközöljünk ki változást. Mert az nonszensz, hogy nem teszik lehetővé a mintaterv követését és a minimális 30 kreditet. Még nem érkezett válasz.

  A krediteim növelése érdekében, meg ha már amúgy is megyek önkénteskedni, akkor miért ne szakmai gyakorlat címen tegyem ezt - felvettem a szakmai terepgyakorlat kurzust is (+5 kredit, megvan a 32, juhéjj!). Hivatalosan ezt másik félévre ajánlják, de hát ha már a mi félévünkre ajánlottakra nem lehet bekerülni... Meg előfeltétele sincs. Egyik évfolyamtársam már érdeklődött elég korán egy tanártól, nevezzük B-nek, aki átirányította egy másik tanárhoz, nevezzük A-nak, hogy már ő a felelős a kurzusért, de biztatta, hogy biztos el fogják fogadni a külsős helyet is, ha hasznos gyakorlati tapasztalatot tud adni. A kurzushoz a Neptunban egyébként ki van írva A és B tanár is, mint felelős (holott B már nem az).

  Írok A-nak (a honlapon kint lévő e-mail címére) január 12-én, hogy lenne nekem egy külsős gyakorlatom, lehetne-e. Teljesen nyitott vagyok, csak információt szeretnék.

  Nem érkezik válasz, így feljebb megyek, jan. 16-án írok C-nek, a "fejesnek". Ő kissé kioktat, hogy azért nem úgy van, hogy én kitalálok valamit és már viszem is a szerződésmintát (hozzá kell tennem, neki csak nagyon dióhéjban vázoltam a dolgot, első sorban arra voltam kíváncsi, hogy A-t hogyan tudnám elérni és az információt megkapni). A kioktatás után a gyakorlati válasza az, hogy keressem A-t fogadóóráján, illetve még megnevezi D oktatót, akit szintén kereshetek.

  A honlapon A fogadóóra időpontja még a 2013 tavaszi félévre vonatkozik. Telefonálok az egyetemre, hogy valami elérhetőséghez jussak. Végül azt az információt kapom, hogy vizsgaidőszakban (ami mellesleg már bőségesen tárgyfelvételi időszak is) nincsenek bent az oktatók a fogadóórájukon, és A-nak már vizsgája sem lesz, úgyhogy annyit tud tenni, hogy megadja A gmail-es e-mail címét, hátha arra válaszol.

  Jan. 27-én írok a gmail-es e-mail címre, levelemben kifejtem, hogy február első hetében már szerződéskötés lesz az egyesülettel, így sürgős lenne megbeszélni a részleteket - hogy most sima önkéntes szerződés legyen, vagy szakmai gyakorlatos. Azonnal válaszol is rá A, hogy adjak meg több információt a pszichológusról, akihez mennék és a tevékenységi körről.

  Egyeztetek a fogadó féllel, január 28-án válaszolok, melyben újabb kérdéssel fordulok A-hoz: kell-e, hogy szakpszichológus legyen a mentorom, mert ha igen, akkor már itt elvérzett a dolog. Erre válasz nem érkezik.

  Február 4-én végső elkeseredésemben írok D-nek, hátha... D gyorsan válaszol is, hogy ő úgy alakult, hogy nem felelős ezért a kurzusért, reméli, hamarosan rendeződnek a dolgok és sajnálja, hogy ide-oda küldözgetnek engem (neki már kb. könyörögtem némi információért és elsírtam bánatom, hogy szorít a határidő és senki nem ad nekem válaszokat).

  Szintén február 4-én érkezik egy neptunos üzenet A-tól (melyet csak másnap, február 5-én reggel olvastam), hogy E-nél (ügyintéző) jelentkezzünk szakmai gyakorlati helyekre. Ó je, reméltem, hogy így egy nappal a képzés előtt kapok végre valakitől válaszokat! Gyorsan fel is hívtam E-t, hogy akkor ez és ez van, mi a teendő? E-mailben is elküldtem neki a részleteket (amiben neki is kifejtettem, mennyire sürgős lenne a dolog). Azt mondta, egyeztetnie kell C-vel, a fejessel (Mi a franc? Velem bezzeg nem akart egyeztetni C.), majd visszajelez. Megkérdeztem (igen, kétségbeesett voltam), hogy mikor tud C-vel egyeztetni és nekem visszajelezni. Azt mondta, aznap délután bent lesz C, majd akkor, és azonnal ír is nekem. Nagyon kedves, gondoltam. Örültem. Elmentem korcsolyázni.

  Febr. 5-én este, kori után az e-mail fiókom még mindig üres, E nem írt. Teljes kétségbeesés, közben a Neptun le is dobált pár kurzusról, szépen beslisszantak elém.

  Febr. 6-án reggel, még a képzés előtt hívtam E-t, hogy én vagyok az én, beszéltünk előző nap, van-e valami fejlemény. Már nem épp kedves hangnemben reagál, hogy hát majd ha lesz valami, akkor ír. Mire mondom neki, hogy értem, de előző nap azt mondta, hogy azon a napon fog még jelentkezni, most akkor végül is előreláthatólag mikor tud információt adni (ezt így normálisan, nem kioktatóan vagy lecseszősen kérdeztem)? Szépen kioktatott, hogy igazán lehetnék türelemmel, C élete nem olyan, hogy mindig akkor ér rá, ha ő, E azt gondolja. Csak tegnap jelentkeztem, igazán várhatnék. Felhívom a figyelmét arra, hogy ne beszéljen velem ilyen kioktatóan, én tök korrektül szerettem volna információt kérni, mire ő vissza, hogy ő is, minden jót, és lecsapott. Valahogy így zajlott le, de emlékeim szerint kétszer is felhívtam rá a figyelmét, hogy ne legyen velem ilyen kioktató. Ezután teljesen kiborultam, hogy mindenki elmehet a fenébe. A nem válaszol, C hárít, majd mégis visszaér hozzá a kör, B és D valamiért mintha felelősek lennének a kurzusért, de nem azok, E - erre szokták mondani, hogy - minősíthetetlen hangnemben beszél velem, információ pedig még mindig nuku, névnapom van és menjünk képzésre. Juhú! A képzés lement és szerződést is kötöttem. A szakmai gyakorlatot meg leadtam, menjenek a fenébe. Ja, hogy így már csak 27 kreditem marad? És nekem problémám van? Hát én kérek elnézést, komolyan...

  Nagyon fontolgattam, hogy írok egy csodás e-mailt a dékánnak, aztán kicsit megnyugodtam, és arra jutottam, hogy inkább C-nek írok, ha már ő a fejes a portáján, szedje rendbe, és ne érezze, hogy megkerültem volna, anélkül, hogy vele próbáltam volna először megoldani a problémát.

  Aztán 6-án inkább ünnepeltem a Kedvessel és mára halasztottam a levelet. Időközben viszont érkezett egy levél A-tól, amiben ugyan a kérdésemre (Kell-e, hogy szakpszichológus legyen a mentorom?) nem válaszolt, de legalább már adott egy időpontot személyes találkozóra és kérte, hogy szedjem össze, pontosan mit csinálnék. Közben B válasza is befutott, hogy biztos kaptam már választ A-tól, és felhívta a figyelmem arra, hogy nem olyan könnyű külsős helyet szerezni és a szerződéskötés elhúzódhat és kifuthatok az időből. A-nak már fogalmazódott a levél, hogy "Már késő...". Végül lehiggadtam, és inkább felhívtam az Egyesületet, hogy lehetne-e még... csak hétfőn tudok a tanárommal egyeztetni. Az Egyesület szerencsére elérhető (!), rugalmas és segítőkész. Ma elvileg össze is hoznak egy telefonbeszélgetést a pszichológussal, hogy megbeszéljük a részleteket, és írunk majd új szerződést, nem baj, ha meg van már az önkéntes is (az úgyis augusztusig tart).

  Úgyhogy most várok, hogy minden jól alakuljon. Azt a levelet végül nem írtam meg C-nek, mert ami kicsapta nálam a biztosítékot, az E viselkedése volt, de arról nem akartam most C-vel értekezni. Ha lenne panaszkönyv, oda talán beírtam volna, de így... A-nak jeleztem, hogy jó lenne, ha a honlapon a gmail-es címe lenne kint, amin el lehet érni, akkor talán rövidebb idő alatt is tudtunk volna valamire jutni... (Bár így is 10 nap telt el két e-mailje között).

  Fura ez. Mert így, hogy úgy tűnik, jól alakul a dolog, mennyire enyhülnek a köztes feszültségek... Pedig oké, hogy E csapta ki a biztosítékot, de a nagyon-nagyon lassú egyeztetés és a felesleges körök is fárasztottak és zavartak és ennek nem így kéne mennie! Még átgondolom a hétvégén, ezt kinek és milyen formában tudnám jelezni. Idén harcos amazon vagyok, úgy néz ki.

Egyéb dolgok

  Nagyon klassz, hogy rengeteg tesi közül lehet választani, lehet ingyen vagy kedvezményesen, kreditért vagy anélkül, tényleg klassz, le a kalappal!

  Van Kortárs Segítő Csoport, ami szintén nagyon klassz.

  Van egy csomó egyéb program, ezekről bezzeg rendszeresen kapunk levelet :D.

  Bent van a belvárosban minden épülete, jól megközelíthetőek.

  A felhajtható táblás székek nem a legjobbak, de legalább nem szakítják ki a harisnyát. Azért a pad sokszor hiányzik.

  Elég jó gépek vannak.

  Sok kutatás folyik az ELTE-n (alapvetően kutató egyetem).

  A HÖK-kel is adódtak gondok, facebook-on nem mindig válaszolnak, de ez remélem tényleg megoldódik most már... erről nem akarok hosszabban írni.

  Az ösztöndíjakról csak hallok, hogy a PPK-n botrányosan kevés, de erről még nincs tapasztalatom. Ja, és ebben is egyedi az ELTE, mert valami tök furi számítási módja van az ösztöndíjra :D

  Hát egyelőre ennyit tudok elmondani Magyarország legjobb egyeteméről :) Az ügyintézés káosz, de ha egyszer végre beindult, akkor 3 hónapig megint egész rendben vannak a dolgok...

FONTOS: A bejegyzésben szándékosan nem írok le neveket, kérlek, a kommentekben Ti se tegyétek és ne menjen át se tanárok se politikusok szidásába a kommentelés. Köszönöm!

(Kép innen.)

Elmélkedés barátságról, szerelemről

  (Víí, végre van egy kis időm a gép előtt ülni és csak úgy írogatni!) Tegnap az egyetemen az egyik órán szóba került a barátság és szerelem témaköre. Valahogy olyan kontextusban, hogy melyik szolgálja jobban az identitás alakulását, ám igazából a két kapcsolattípus közötti mérlegeléséről szólt, hogy melyik is a jobb. Hát, kissé felhúztam magam és a tanár kapott egy hatalmas mínusz pontot.

  A válasz természetesen az volt, hogy hát a barátság. Az indok a jól ismert klisé volt, hogy a szerelmek jönnek mennek, de a barátság... az akár egy életre is szólhat. Mint minden klisének, ennek is van némi igazságtartalma. Némi, bizonyos esetekben. Nem tudom, az életre szóló házasságot, vagy a barátságok megszakadását miért nem ismerik.
  Az órán elhangzottak alapján a barátság őszinte, önzetlen, érdekmentes, míg a szerelem sokszor őszintétlen, és önös érdekek, elvárások vezérelnek benne minket. Felkerült példának az, hogy hát egy alárendelődő kapcsolatban, ha a feleség (természetesen a feleség az alárendelt) elkezdi szárnyait bontogatni és függetlenedni, arra a férj csuklóból elutasítóan reagál, hogy hát a feleség minek bolygatja meg a rendet. Bezzeg egy barát... ő hogy támogatna, mert neki nincs olyan érdeke, hogy mi alárendelődjünk.
  Van ilyen kapcsolat, nem is egy, ezt aláírom. De tényleg ezt tartjuk szerelemnek? Ezt hozzuk fel példának a barátság mellett/szerelem ellen? És ki beszél a megbízhatatlan, az eltűnő, a hátba szúró, a kihasználó "barátokról"? Vagy aki épp alárendelt helyzetben lát minket szívesen?
  Értelmetlen volt a kérdés alapból, nem is értem, miért került szóba egy pszichológiai kurzuson. Persze, egy elméletet vettünk, de nem igazán éreztem úgy, hogy kritikus szemmel tekintettünk volna erre.

  Már egy ideje megfogalmazódott bennem amúgy ez a téma, mert elegem van a barátság idealizálásából, "túlsztárolásából". Mintha valami szent dolog lenne, tiszta, makulátlan, tökéletes.
  A két kapcsolattípust így összehasonlítani, hogy melyik a jobb, körülbelül olyan, mint amikor a gyerek megkérdezi mondjuk Aput, hogy kit szeret jobban, őt, vagy Anyut.

  De tisztázzuk, a szerelmet sem idealizálom túl. Vannak nagyon fontos barátaim, akiket nem adnék semmiért és senkiért. De voltak olyanok, akikkel végül megszakadt a barátság. Volt, aki megbántott. Barát is, szerelem is. Most pedig úgy látom, vannak barátok, akik megmaradnak egy életre, és van egy férjem, aki szintén mellettem lesz egy életen át. És még a szárnyalásom sem zavarja, sőt ;)

  Hogy a barátság önzetlen, a szerelem pedig önző, meg érdekekkel, elvárásokkal teli. Hát nem tudom. Szerintem mindennel és mindenkivel szemben vannak elvárásaink. A főnökünkkel, a zöldségessel, a buszsofőrrel, az édesanyánkkal, a barátunkkal, a szerelmünkkel, stb. szemben is. Nem esne jól nekünk pl., ha az eladó, akire mi kedvesen mosolygunk és szépen köszönünk, nem köszönne vissza vagy épp ránk mordulna, hogy mit vigyorgunk, inkább pakoljuk már el a megvett árut. Pedig mégis milyen jogon vannak nekünk vele szemben elvárásaink, hiszen semmilyen kapcsolatban nem vagyunk!? Igaz, mások a határok, ezt aláírom. A barátnak talán könnyebben megbocsájtjuk, ha lemond egy találkozót, mint a szerelmünknek. Például. De ettől a szerelem már csökkentebb értékű? Meg attól, hogy a szerelmünket nem szívesen látjuk mással hemperegni, bezzeg a barátainknak lehetnek még barátaik. Ettől önzőek vagyunk. Abszurd.
  Az egészet enyhíteni még elhangzott az, hogy persze a barátság és a szerelem mindenkinek mást jelent, lehetnek ezért eltérések...

  Utólag talán azt mondom, közbe kellett volna szólnom, de nem akartam az órát megszakítani filozofálgatással. Ide kiírtam. De lehet, legközelebbre összeszedem magam.

(Kép innen.)

MA felvételi

  Egy kis szösszenet következik a mai felvételimről. Ma 9.00-ra voltam berendelve az ELTE-re MA felvételire (pszichológia). De már fél9-re ott kellett, hogy legyek, hátha valaki nem megy el, és korábban sorra kerülök. (Nagyon sokan nem mentek el.)
  Tegnap este inkább korábban lefeküdtem aludni és nem nagyon olvastam át semmit (előző műhelyek, referencia munka, önéletrajz), gondoltam, majd reggel. Így is lett. (A Kedvest meg úgy rugdostam ki az ajtón, hogy maradjon időm.) Azután útnak indultam. Vettem reggelire egy vajas croissant, felszálltam a villamosra, és egészen a Rákóczi térig mentem, ahonnan gyalog mentem az Izabella utcába (pfujj villamos-pótló buszok), szerencsére szép idő volt. És még egy bizonyos fekete nadrágba is belefértem és kényelmesen le tudtam benne ülni, ami pár hónapja csak feljött rám, de nem volt kényelmes! :) Szóval már emiatt is nagy volt az öröm reggel. Fél 9 előtt egy kicsivel már bent voltam az ELTE-n, kaptam is a cikkeket, választhattam egyet, amelyik szimpatikus, és annak az elemzésére, rövid összefoglalására 1,5 órát kaptam (angol volt a cikk). Sikerült is ennyi idő alatt többé-kevésbé befejezzem, összefoglaljam (ezt már magyarul kellett), majd a bizottságom előtt várakoztam egy sort, addig a BA-s tanulmányokból próbáltam idevonatkozó dolgokat előkaparni. A témám amúgy a házastársról való tudattalan attitűd és a házastársak közötti érdekkonfliktusban megmutatkozó viselkedés kapcsolata volt. Egész érdekes téma, és legalább kikerülhettem az általános lélektant. A cikk nem is volt hosszú, se túl bonyolult, hétköznapi példák is voltak benne, ami könnyítette az értelmezést.
  A vizsgabizottság nagyon aranyos volt, elég kevés időt voltam bent. Rövid idő alatt összefoglaltam a cikket, párat kérdeztek, kritizálnom is kellett, ami nem volt nehéz, lévén, hogy kvantitatív módon mértek érzelmeket. Pl. egy négy fokú skálán mondjam meg, hogy én mennyire vagyok szerelmes. Paff. (a skála teteje az, hogy annyira, amennyire egy emberi lény csak képes) Kérdeztek a motivációmról, tapasztalatomról, és hát eléggé sikerült kidomborítanom, hogy én mennyire motivált vagyok és mennyire ide szeretnék bekerülni :) Ezt értékelték is. Miután végeztünk, kiküldtek, rövid ideig tanácskoztak, majd visszahívtak és közölték, 45-ből 44 pontot adnak (némi elméleti háttér és módszertani hiányosság volt - de hogy azt nekem úgysem kell tudni, inkább csak egy kis csípés ez, hogy lendületet adjanak), és így nagy valószínűséggel jövőre találkozunk is itt. :) Szóval juppíí!! Itthon fogadott a levél, hogy fent vannak már a referencia munka eredményei is. Az 25/23, úgyhogy dupla juppíí! A diplomám 5-ös, az akkor maxpontszám, plusz pontokat nem viszek, de így is összesen 8 pont a veszteségem. Úgyhogy most nagy a boldogság! :) Már csak az kell, hogy el ne felejtsem a papírokat elküldeni nekik júl. 10-ig! :D

Túl az államvizsgán...

  Tegnap 10 és 11 között letudtam az államvizsgám. És hogy évekkel később el ne felejtsem, leírom kicsit, milyen is volt (mint ahogy ezt az érettségivel is tettem).
  Szóval, túl vagyok a pszichológia BA-n, diplomás viselkedéselemző lettem. A vizsgára kb. két hetet készültem, ebben benne volt a prezentációkészítés és a referenciamunka írása is a felvételire. Referenciamunkának amúgy végül a fejlődéslélektan műhelymunkám 15 oldalasra rövidített változatát küldtem el (aminek a 2-3 oldalas kivonatát itt olvashatjátok).
  Most az egyszer nem olvastam szakirodalmat, csak mindenféle jegyzetet. Táblázatot meg mini-összefoglalókat készítettem, meg próbáltam beindítani az agyam a tételcímekre, hogy mindenképp eszembe jusson valami a tételről az államvizsgán. Mert egy általános lélektan tételt is lehet személyiséglélektanba fordítani :D Egész nyugodt voltam amúgy, nyugodtabb, mint az utolsó vizsgám előtt. Úgy voltam vele, hogy a prezentációval csak nem lesz gond, és amúgy meg bármiről elgagyogok 10 percig.

  Elérkezett a nagy nap, én 6-kor keltem, még átnézegettem pár tételt, felöltöztem, a Kedves segített kaját összerakni nekem, és időben sikerült elindulni, 20 perccel a busz indulása előtt már az Árpád-hídnál voltam. Harmadiknak mentem be egy tündéri bizottsághoz (több bizottság is futott párhuzamosan). Először tételt húztam, a szociálpszichológia 6-os tételt: Szociális reprezentáció, csoportközi viszonyok és előítélet. Ennek a kidolgozására volt kb. fél órám, vígan elvoltam. Írtam egy szuszra 1,5 oldalt, aztán 5 percenként még pár dolgot. Hasznos pár dolognak bizonyultak, ugyanis végül ezekből kérdeztek.
  A fél óra letelte után behívtak, én pedig megalapoztam az első benyomásom azzal, hogy majdnem átestem a küszöbön, de végül nem estem el, elmentem valahogy az asztalig, elindítottam a ppt-t és csak mondtam és mondtam... (Szerencsére még reggel felraktam a ppt-t és ellenőriztem, egy táblázat el is volt csúszva és takart egy sort a szövegből, azt gyorsan kiigazítottam.) A szám persze ki volt száradva, éreztem, hogy remeg a hangom, néha tévesztettem is szavakat, de összességében jól sikerült. Nem állítottak le, pedig biztos több volt, mint 10 perc. Utána feltettek pár kérdést, de azok is rendben voltak. A konzulensem nagyon aranyos és lelkes volt, hogy ezt meg ezt is meséljem még el a kutatásról... :) A tételem elmondásánál már leültem szembe a bizottsággal, csak a vázlatpontokat kellett felolvasnom és azzal kapcsolatosan tettek fel 2-3 kérdést és slussz. Elég szerencsés voltam, mert szociálpszichológia tételt húztam, a bizottságban pedig csak fejlődés- és személyiséglélektanos emberkék voltak, illetve egy klinikai. Úgyhogy mélységeiben nem tudtak belekérdezni (pl. nevekkel, évszámokkal, vagy extra-hiper pontos definíciókkal ha akartak volna, csőbe tudtak volna húzni). Aranyos volt az elnök, megkérdezte az előítéletesség szintjeit, aminek az utolsó pontja a kiirtás, ezután megjegyezte, hogy nem kéne ilyen negatívan zárni a feleletet, nem jó végszó, akkor beszéljek még arról, hogyan lehet ezen a hozzáálláson változtatni... :)) Aztán mosolyogva megköszönték és elköszöntünk.
  A délelőtti csoportnak aztán dél-egy óra felé tartottak eredményhirdetést, és ötös lett mindenem! :) (szakdolgozat, védés és tétel). Szóval örültem nagyon, bár még nehéz felfogni, hogy vége... Ma reggel is le kellett magam nyugtatni, hogy ne érezzem magam rosszul, hogy a Duna-parton sétálok a Kedvessel és a Nagyival, ahelyett, hogy tételeket tanulnék... Végre olvashatok, pihenhetek, írhatok, lakást rendezhetek, ... Nyártervezés amúgy hamarosan következik :) Meg az összes bejegyzés, amit elterveztem a tanulás alatt. Meg persze vizsgaidőszak utáni regeneráció.

  Egy idézet, ami ide passzol, ami hozzám passzol: "Hiszek benne, hogy a boldogság nem szerencse kérdése. Nagyon sok munka van abban, ha jó az életed. Egyszer-egyszer - sokszor a legjobbkor - jön a véletlen, és helyére pöccint mindent, de ha sorozatosan, éveken keresztül jó dolgok történnek veled, az nem a szerencse miatt van, hanem azt jelenti, értesz ahhoz, amit csinálsz, kihasználod a lehetőségeket, és keményen dolgozol!" Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 13. oldal.

  Ja, és a bejegyzéshez passzoló zene (már az ÁV előtti napon kiválasztottam):

Nyolc kikapcsolódási ötlet vizsgaidőszakra - amikor csak pár percünk van rá

  Itt a tavaszi-nyári vizsgaidőszak, megy a hajtás, én is tanulok az államvizsgára, de néha azon kapom magam, hogy már egyáltalán nem tudok koncentrálni, egyszerűen muszáj valahogy feltöltődnöm. Egy ilyen pillanatban álltam fel, kapcsoltam be a zenét és mozogtam egy kicsit. Közben arra gondoltam, írok erről egy bejegyzést.
  Szóval, néhány ötlet, hogyan kapcsolódj ki vizsgaidőszakban, amikor csak pár perc szünetre van időd és ha nem kávéval vagy energiaitallal akarod felturbózni Magad (hosszú távon nem ajánlom).

- A már említett zenehallgatás. Hallgass meg egy számot, amilyenhez hangulatod van (és lehetőleg ami nem mély depresszióba dönt, hanem ami segíti a feltöltődésed, hogy vissza tudj menni tanulni) és mozogj (és énekelj)!

- Mozgáshoz ötletek: guggolás, nyújtás (felfelé nyújtózkodás; lefelé terpeszben középre, egyik, másik láb; ülve nyújtott lábbal; ...); térdemelés; sarokemelés; karkörzés; törzskörzés; csípőkörzés; fejkörzés; ugrálás (alsó szomszéd esetén csak finoman!) - szökdécselve, terpeszzár, bárhogy; ugrálókötelezés; hullahoppkarikázás; ... Ezeket persze lehet zene nélkül is.

- Nyiss ablakot és szippants mélyeket! (állva! Végre kíméld kicsit a feneked.) - ez mozgás mellett is ajánlott.

- Végezz házimunkát! Pl. mosogass el pár edényt, söpörj fel, moss fel, vidd le a szemetet. Nyilván, ha ez Téged felbosszant és nem kapcsol ki, ne csináld!

- Moss arcot, fogat, kezet... Engem ezek is fel szoktak pörgetni. Vagy akár zuhanyozz le, zuhanyzás után pedig törülközővel jól dörzsöld át a bőröd. (Ha még több időd van, akkor ülj be egy kád vízbe, habfürdővel, illóolajokkal, amivel szereted.)

- Szippants rozmaring illóolajat! Élénkítően friss. Hasonlóan hathat a borsmenta vagy az eukaliptusz is.

- Masszírozd meg az arcod, fejed, talpad, tenyered... Ami jól esik. (akár a fentebb említett illóolajakkal - krémbe vagy olajba keverve! Nem tisztán!)

- Igyál! Mondjuk 100%-os gyümölcslevet, vizet, teát (a borsmenta élénkít) - akár jeges teát, limonádét. És amint már írtam is erről, tanulás közben amúgy is mindig legyen Melletted egy üveg víz, amire rájársz.

  Ha ülve tanulsz, akkor nem ajánlom, hogy a pár percedet a gép előtt ülve, olvasgatva töltsd, mert az bár az agyadat kikapcsolja, de nem pezsdíti fel a vérkeringésedet és továbbra is elülöd Magad. Úgyhogy mozgásra fel és kitartást mindenkinek!

Ti hogyan töltődtök fel, kapcsolódtok ki vizsgaidőszakban?

(Kép innen.)

Túl az utolsó vizsgán...

A siker érzésének különböző kifejezésmódjai

  Eléggé ki vagyok merülve, de büszkeség érzés is van bennem, meg hogy most írni kell. Végeztem. Jelentem, letudtam ma az utolsó BA-s vizsgámat, már "csak" egy államvizsga (június 12.) és egy felvételi (július 2.) van hátra. De befejeztem a BA-s tárgyakat, letudtam minden vizsgát.
  A mai, utolsó vizsgám előtt szörnyen izgultam, pedig nem szokásom. De éreztem a súlyát (ha ma nem sikerül, elvileg úgy volt, hogy nem tudok máskor jönni és csúszom egy évet, közben ezen módosítottak). Plusz rátett egy lapáttal, hogy reggel a buszon is olvastam, amitől pedig mindig rosszul leszek, émelyegni kezdek, most is ez történt, de szükségem volt arra az időre, hogy kihasználjam.

  Tapasztalatok: a 1,5 órás 15 perc szünet nem működik. Nincs annyi időm, legalábbis most nem volt. Mondjuk fele annyi, esetleg. Pisiléssel együtt. De az alvást betartottam. Sőt, tanulni, a tegnapi nap kivételével, max. 5-ig tanultam, rendes munkaidő végéig (reggeltől). És ismét bebizonyosodott, hogy a 2. nap vagyok a legjobb formában, akkor haladok a legjobban - túl a bemelegítésen, felmértem, hogyan tudok haladni, belerázódva, de még nem kimerülve. Végig saját jegyzetet készítettem, összesen 37 oldal lett, tegnap délutánra lett kész, jó sokat szenvedtünk a nyomtatással (a mi nyomtatónkat kölcsön adtuk, máshova kellett menni, azon a gépen nem volt word, a nyomtató nem volt telepítve, nem volt jól bedugva és akadozott nyomtatás közben, kb. 40 perc alatt, a Kedves távsegítségével tudtuk megoldani), este még egyszer átolvastam, kihúzgáltam a lényeget, aztán egy Star Trek rész, alvás, reggel korán kelés, átolvasás, összegző lap készítés, buszon is átolvasás meg még a vizsga előtt is átolvasás és memorizálás. Meg persze reménykedés a jó tételben. És reménykedésem meghallgattatott. Valahogy ilyen vagyok, a tanulásom mellé mindig társul a szerencse. Jó tétel, kedves tanár, szép ötös. Az összeeperlevezett indexembe.
  Még néhány évfolyamtársamnak is tudtam segíteni, magyarázgattam, az egyiknek az ötöséhez is hozzájárultam egy picit. Úgyhogy a vizsgaidőszakos felkészüléshez oda tenném, hogy ha minden optimális és rengeteg időd van, az otthoni, magányos tanulás után (akár helyett is működhet) tanulj egy évfolyamtárssal! Mondjátok fel egymásnak, magyarázzatok, kérdezzetek! Akkor jössz rá igazán, fejből, a jegyzetek nélkül mennyit tudsz, érted-e, vagy csak dobálózol a szavakkal.
  Most pedig következzen egy pihenős hétvége (na jó, szombaton még 4 óra munka, de az könnyed és a Kedvessel közösen). Gyorsított regenerálódás.

Ez is kijött a 'success' (siker) keresőszóra és olyan cuki!

(Képek innen és innen.)

Vizsgaidőszakra fel!

Tanulnod kéne! Amerika Kapitány, Thor, Vasember és Hulk

  Ma kezdődik meg a BA képzésem utolsó vizsgaidőszaka, ami kemény egy hét lesz és egy vizsgából fog állni (egy másikat előrehozottan múlt héten letudtunk, illetve beadandókat kellett készítenünk), de jobb később, mint soha alapon összeszedem most a vizsgaidőszakos tippjeimet. Hogy kevésbé legyen idegtépő.

  Nulladik fázis: Azt a szakot válaszd, ami valóban érdekel! Ha nem érdekel, nem szereted a szakot, akkor elég nehéz lesz Magadban tartani a lelket, amikor a lehetetlennek tűnő vizsgákra készülsz, ahelyett, hogy filmet néznél, olvasnál, barátokkal lennél, stb.

  És akkor az előkészületek:
Suli:
- Lehetőleg járj be szorgalmi időszakban az órákra és lelkesen jegyzetelj!
- Ha valamit nem értesz, kérdezz, azért (is) vannak bent az oktatók!
- Ha más nem, legalább az első órákra menj be, hogy kb. képben legyél a követelményekkel, tanár stílusával. Ha végig bent tudsz lenni, akkor még alaposabban kiismerheted - mire megy rá, mikből kérdez, mit díjaz.
- Informálódj a felsőbb évesektől! (De azért ne hagyd Magad megfélemlíteni!)
- Gyűjtsd össze egy listára, milyen kötelező irodalmak kellenek, ezeket hol tudod beszerezni. Ami neccesebb, vagy fontosabb, azt szerezd be már az elején, de ha nem veszed meg, ellenőrizd, hogy bent van-e a könyvtárban és hány példányban - nehogy hoppon maradj. Ha csak pár oldal kell, szkennelj vagy fénymásolj már a szorgalmi időszakban!
- A beadandókat is vezesd listára - ezek ne maradjanak semmiképp a vizsgaidőszakra, ha egy mód van rá, még ha elég akkor leadni, akkor sem!
- Ha lyukas óráid vannak, azokat lehetőleg töltsd a könyvtárban és jegyzetelj, olvass előre! Nekem ez a szakasz a kedvencem, amikor még csak olvasgatnom, írogatnom és rendszereznem kell, de effektív a fejembe nyomni az anyagot még nem.
Otthon:
- Ha van rá időd, akkor mielőtt mindennek nekikezdesz, egy alap rendrakást, takarítást tarts. Max. egy napot szánj erre, ne többet. Nekem ide tartozik: porszívózás, felmosás, elmosogatás, mosás, patkánytakarítás, asztal rendbe rakása. Azt mindenképp csináld meg, ami Téged a legjobban tud zavarni, hogy idegesen ne az legyen az utolsó csepp a pohárban, ami kihoz a sodrodból.
- Legyen mindenképp egy hely, ami rendben van, ahol tanulhatsz. Ha nem érsz rá ténylegesen rendet rakni ott, akkor csak rakd egy dobozba az ott lévő cuccokat és pakold félre, majd a vizsgaidőszak után ráérsz ténylegesen rendet rakni.
- Vásárolj be előre! Ha ez eddig is a rutinod része volt, remek, ha nem, akkor erre az időre ajánlom. Tankolj föl alapélelmiszerekből, esetleg néhány félkész vagy fagyasztott cuccot is, hogy ha minden kötél szakad, be tudj dobni sülni pl. egy kis husit.
- Ha időd engedi, akár főzz is előre (és fagyaszd le, ha kell).
Te:
- Ha van rá időd, jó dolog, ha még a vizsgaidőszak előtt megmosod a hajad, leepilálod a lábad/megborotválkozol (fiúk-lányok, kinek mi), levágod a körmöd, bőrradírozol vagy bármi egyéb, amit szoktál és amire valószínűleg nem sok időd lesz a vizsgaidőszak alatt. (Az extra, kényeztetős dolgokat inkább a vizsgaidőszak utánra hagyd.)
- Ha tudod úgy időzíteni, akkor legyen egy kis pihenőidőd a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak között, amikor tényleg pihensz, kikapcsolódsz és a tanulnivaló felé sem mész.

  És a tényleges tanulás:
- Készíts tervet, egy tiszta, világos időbeosztást, hogy lásd, melyik vizsgádra mennyi időd van, mennyit kell rá olvasnod/hány tételed van. Optimális esetben hagyj egy átolvasós napot is, a plusz egy nap mindig jól jön! Nem optimális esetben én reggel, még vizsga előtt átolvasom még egyszer a jegyzeteket.
- Olvasd el a szakirodalmakat!
- Írj belőle saját jegyzetet!
- Olvasd el párszor és húzd ki a lényeget a jegyzetből! (De tényleg csak a lényeget! Ne legyen az egész neon színű!)
- Ha nagyon sok időd van, akár rövid vázlatot is készíthetsz, tényleg csak kulcsszavakkal (ilyet én már nem nagyon szoktam).
- Ha nagyon kevés időd van, akkor a jegyzeteid alapján tanulj, ha valamit nem értesz, keress rá a szakirodalomban vagy a neten (ilyet szoktam).
- Tanulás közben a tanulásra koncentrálj! Ne menjen a háttérben zene, film, facebook, ne nézegesd 5 percenként az e-mailjeidet. Hagyj Magadnak reggel és este x időt ezekre (ezt stopperrel mérheted, nekem ananászos időzítőm van), az bőven elég, ha valami sürgős, majd felhívnak telefonon.
- Ha pihenőt tartasz, akkor a pihenésre koncentrálj, hogy utána energikusabban tudj visszaállni a tanulásra! (A pihenés pedig inkább mozgásos valami legyen, ne csak a gép előtt csücsülj továbbra is.)
- Ha már nagyon nem megy, időnként az énekelve tanulás is működhet, vagy ha fel-alá mászkálva mondogatod, versbe foglalod, kifigurázod, stb.
- Ha már sokszor átolvastad, próbáld is Magadnak felmondani a dolgot. Átolvasva sokszor érezheted úgy, hogy már profin tudod, aztán ha nincs előtted a lap, akkor már nem is jut eszedbe a pontos definíció vagy név, ami gondot okozhat.

  Tanulás közben se maradjon ki:
- Egyél! - Minimum 3x egy nap, rendes étkezés. Egyél főtt ételt is!
- Igyál! - Legjobb, ha Magad mellé készítesz egy kancsóban vagy egy nagy (min. 1,5 literes) üvegben vizet vagy teát, amit szeretsz és egész nap azt kortyolgatod.
- Mozogj! - min. 1,5 óránként jó, ha felállsz, hagysz Magadnak 10-15 perc szabadidőt, amikor mozogsz. Guggolások, hullahopp karika, ugrálókötél, nyújtások, egy kis séta, stb. De akár házimunkát is végezhetsz (mosogatás, teregetés, porszívózás), így a lakás is karban tartható a vizsgaidőszak alatt. Itt is használhatsz stoppert, időzítőt.
- Aludj! - Nekem inkább az szokott bejönni, ha viszonylag korán kelek (de nem hajnalban, mondjuk 8 felé), kényelmesen elkészülök, megreggelizem és nekiállok tanulni, és legkésőbb 6-7-ig befejezem a tanulnivalót, utána kikapcsolódom és alszom, másnap pedig kezdem elölről. Az alvást ne hagyjátok ki egy hosszabb tanulási fázisban, különben nehezebb lesz a koncentrálás és nem épül be úgy a tudás! Egy-egy vizsga előtt időnként persze megengedett, de számítsatok rá, hogy azt az anyagot, ahogy kijöttetek a vizsgáról, el is felejtitek. És ez főtárgyaknál nem célszerű.
- Egyszerűen: Vigyázz az egészségedre! Egy vizsga sem ér annyit, hogy belebetegedj!
- Maradj higgadt! Lehetőleg kerüld a parázós évfolyamtársakat, a facebook-mizériákat, mert csak felzaklatnak, kizökkentenek a ritmusodból.

  Amit ne feledj:
Ezt akarod csinálni, ez akarsz lenni! Ez egy lépcső, amit meg kell lépjél a célod érdekében, de nem több annál. Ez nem minősít Téged, mint embert. Van lehetőség a javításra, a világ akkor is megy tovább, ha most nem sikerül. De tartsd szem előtt, hogy emberek állították össze a kérdéssort és a társaid is emberek, nem szuperhősök. Képes vagy teljesíteni a kihívást!

  Ha sok időd van, motiválhat:
Sorozatok közül a Szívek szállodája, főleg az eleje, ahol Rory igazi kis eminens, élvezi, hogy tanulhat és velünk is el tudja hihetni, hogy ez valóban élvezetes!
Könyvek közül a L. M. Montgomery által írt Anne Shirley sorozat 3. kötetét ajánlanám, amikor Anne egyetemista, az is igazán inspiráló!

Ti hogyan készültük a vizsgaidőszakra, hogy élitek túl?
Minden egyetemistának sikeres vizsgaidőszakot kívánok!

(Kép innen.)

Szakdolgozat

  Kissé megkésve írom meg ezt a bejegyzést, elfoglalt voltam az utóbbi időben. De örömmel jelentem be, hogy április 30-án du. 2 óra magasságában végre leadtam a szakdolgozatomat! A címe Családvizsgálatok és mentális egészség - a nagycsaládosok körében - és természetesen hihetetlenül izgalmas és korszakalkotó  mű lett.

  Bár nem úgy terveztem, hogy az utolsó napon adom le, de adódtak csúszások, aztán javítani is kellett rajta. Kicsit ki voltam akadva, hogy mennyire rámennek egyes konzulensek (vagy úgy amblokk mindenki, ezt nem tudom) a szignifikáns eredményre, meg a csilli-villi irodalomjegyzékre. Az tök mindegy, hogy egy könyvben minden benne van, ami az én kb. 12 oldalas elméleti hátteremhez kell, akkor is olvassak több cikket és hivatkozzak minél többre. Akkor is, ha mindegyikben ugyanaz van, legalább jól mutat. Ez azért úgy bosszantott, de mára már túltettem magam rajta. Sajnos annyira nem nőtt a szívemhez ez a munka, de mindenképp tanultam belőle és sok tapasztalatot szereztem. Aztán június 11-13. jöhet a záróvizsga! (ezt ma tudtam meg, kissé azért izgulok, el kéne kezdeni tanulni)