Túl az utolsó vizsgán...

A siker érzésének különböző kifejezésmódjai

  Eléggé ki vagyok merülve, de büszkeség érzés is van bennem, meg hogy most írni kell. Végeztem. Jelentem, letudtam ma az utolsó BA-s vizsgámat, már "csak" egy államvizsga (június 12.) és egy felvételi (július 2.) van hátra. De befejeztem a BA-s tárgyakat, letudtam minden vizsgát.
  A mai, utolsó vizsgám előtt szörnyen izgultam, pedig nem szokásom. De éreztem a súlyát (ha ma nem sikerül, elvileg úgy volt, hogy nem tudok máskor jönni és csúszom egy évet, közben ezen módosítottak). Plusz rátett egy lapáttal, hogy reggel a buszon is olvastam, amitől pedig mindig rosszul leszek, émelyegni kezdek, most is ez történt, de szükségem volt arra az időre, hogy kihasználjam.

  Tapasztalatok: a 1,5 órás 15 perc szünet nem működik. Nincs annyi időm, legalábbis most nem volt. Mondjuk fele annyi, esetleg. Pisiléssel együtt. De az alvást betartottam. Sőt, tanulni, a tegnapi nap kivételével, max. 5-ig tanultam, rendes munkaidő végéig (reggeltől). És ismét bebizonyosodott, hogy a 2. nap vagyok a legjobb formában, akkor haladok a legjobban - túl a bemelegítésen, felmértem, hogyan tudok haladni, belerázódva, de még nem kimerülve. Végig saját jegyzetet készítettem, összesen 37 oldal lett, tegnap délutánra lett kész, jó sokat szenvedtünk a nyomtatással (a mi nyomtatónkat kölcsön adtuk, máshova kellett menni, azon a gépen nem volt word, a nyomtató nem volt telepítve, nem volt jól bedugva és akadozott nyomtatás közben, kb. 40 perc alatt, a Kedves távsegítségével tudtuk megoldani), este még egyszer átolvastam, kihúzgáltam a lényeget, aztán egy Star Trek rész, alvás, reggel korán kelés, átolvasás, összegző lap készítés, buszon is átolvasás meg még a vizsga előtt is átolvasás és memorizálás. Meg persze reménykedés a jó tételben. És reménykedésem meghallgattatott. Valahogy ilyen vagyok, a tanulásom mellé mindig társul a szerencse. Jó tétel, kedves tanár, szép ötös. Az összeeperlevezett indexembe.
  Még néhány évfolyamtársamnak is tudtam segíteni, magyarázgattam, az egyiknek az ötöséhez is hozzájárultam egy picit. Úgyhogy a vizsgaidőszakos felkészüléshez oda tenném, hogy ha minden optimális és rengeteg időd van, az otthoni, magányos tanulás után (akár helyett is működhet) tanulj egy évfolyamtárssal! Mondjátok fel egymásnak, magyarázzatok, kérdezzetek! Akkor jössz rá igazán, fejből, a jegyzetek nélkül mennyit tudsz, érted-e, vagy csak dobálózol a szavakkal.
  Most pedig következzen egy pihenős hétvége (na jó, szombaton még 4 óra munka, de az könnyed és a Kedvessel közösen). Gyorsított regenerálódás.

Ez is kijött a 'success' (siker) keresőszóra és olyan cuki!

(Képek innen és innen.)