Értő szövegolvasás

  A házassági anyakönyvi kivonatunk mellé kaptunk egy Együtt feliratú kis képeslap-szerű dolgot az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Aznap nem láttuk ezt meg, csak hónapokkal később, most pedig újra a kezembe került egy beszélgetés kapcsán.
  A BA képzés alatt vettem föl egy Kvalitatív módszerek (vagy valami hasonló) c. kurzust, ennek keretében egyszer mindenféle cikket igyekeztünk elemezni, a szavak mögé nézni. Ezt teszem most hobbiból ezzel a szöveggel is. Minden politikai él nélkül, csak a szöveggel, a leírt szavakkal törődve. Mert a szavak ott vannak, az esetleges ideológia, mögöttes elképzelés, vagy a párt, a politika itt most nem érdekel. Úgyhogy következzen a szöveg az én kommentárommal, néha szándékosan kukacoskodva, ezzel magamat is rávéve, hogy értelmezzem a szavakat, ne csak elérzékenyüljek egy-egy megható, érzelemkeltő mondattól, hanem próbáljak meg a hangulaton túl a szavak, a mondat jelentésére is koncentrálni (ezt máskor sem árt gyakorolni).


Kedves Házaspár!

Házasságkötésükkel Önök megtették az első lépést a családdá válás útján (Azt akarja ezzel mondani, hogy így még nem vagyunk egy család, csak elkezdünk haladni a családdá válás felé? Azért én már családként tekintek magunkra.): egymásnak hűséget fogadva megkezdték közös életüket (ez már csak kukacoskodás, hogy igazából csak folytatjuk közös életünket... :P). Mostantól hivatalosan is felelősséget vállalnak egymásért (stimm).

Házasságuk nemcsak az Önök életében jelentős állomás. Nagy érték ez a nemzet számára is (Ó, hát ez igazán nagyszerű! Köszönjük, nemzet!). A házasság egy férfi és egy nő legbensőségesebb kapcsolata (Szóval a házasság csak nő és férfi között létezhet. És a házasság valami fensőbbséggel bír. Valami legek legje.), de megóvásáért tágabb családunk, a társadalom, a nemzet is felelősséggel tartozik (Már látom magam előtt, ahogy egy veszekedés alkalmával kikiáltunk az ablakon, hogy hé, segíts nemzet! :D). Ezért fogalmaz így az Alaptörvényünk: "Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját." (Már megint ez a férfi és nő dolog. Illetve ilyen értelemben valamennyire értem, miért csak gyerekkel család a család, mert így lehet a nemzet fennmaradásának alapja [ha csak a létszámot nézzük]. Bár szerintem az is hozzájárul, aki nem válik rossz szülővé és nevel fel - hogy finoman fejezzem ki magam - érdekesebbnél érdekesebb gyerekeket.)

Ennek az új közösségnek, az Önök családjának a legnagyobb ajándéka az, ha egymás iránti szerelmük és szeretetük egy új élet forrásává válhat (Hát szerintem nem mindenki tekinti ezt a legnagyobb ajándéknak. Mi van azokkal, akik esetleg nem akarnak gyereket? Vagy akiknek a gyerek mellett más is van netán az életükben?). A gyermek ugyanis áldás: a család, és nemzetünk megmaradásának záloga. (Mert nyilván mindenkinek az a leghőbb vágya, hogy neve és vére fennmaradjon az örökkévalóságig.)

Köztudott azonban, hogy egy család életében vannak nehezebb időszakok is. Mint minden emberi kapcsolatot, a házasságot is ápolni kell, s ha embert próbáló idők jönnek, segíteniük kell egymást.

Szeretnénk mi is segítő kezet nyújtani, ha a mindennapi problémák útvesztőjében elakadnak. Kérjük, látogassanak el honlapjainkra: a kormany.hu és a mindenamicsalad.gov.hu címre! (Ez aranyos :) )

Kívánunk az új család számára megértő, soha nem múló szeretetet, nagyon sok örömöt és bőséges gyermekáldást! (Már megint a gyerekek.)

Emberi Erőforrások Minisztériuma
Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság

 Még pár idézetet is kaptunk:

"Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz." Szent István Intelmei Imre herceghez

"Akkor élsz, ha másokért élsz." (Ezen csak szolidan felhördültem.) Gróf Széchenyi István

"...az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit... Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm." (Hát nem tudom, azért egyedül is tudok örülni vagy valamit szépnek látni. Bár persze, jó megosztani mással, de...) Wass Albert: Ember az országút szélén

"A szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés életre-halálra, a szeretet szolgálat. Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre." (Egy picit az én érzésvilágomnak ez túl drámai.) Márai Sándor


  Tehát a házasság csak férfi és nő között létezik, és az a legek legje, a család alapja, mely csak gyerekekkel együtt család, lehetőség bőséges számúval. Így igazán élet az élet. És mindez nemcsak nekünk, de a nemzetnek is jó és ő is segít ezt megóvni (amúgy ezt értem és fontos is, hogy lehetővé tegyék a párok, a családok, meg úgy alapvetően az emberek jó életét). Néha nehéz, de tegyünk érte, hogy jó legyen, úgyis csak úgy élet az élet, ha másokért élhetünk, és egyedül nem is öröm az öröm.

  Én tényleg azért mentem férjhez, mert szeretem az illetőt, mert vele szeretném leélni az életem, mert nekem boldogabb így az életem. Gyereket is szeretnék, és a nehéz helyzetekben is szeretnék kitartani, és együtt örülni és együtt bánkódni és kijönni a gödörből. De nem hiszem, hogy mindenki ugyanilyen érzésekkel megy férjhez/nősül meg, hogy mindenki ugyanazt várja a házasságtól, hogy mindenki szeretne gyerekeket, vagy hogy úgy egyáltalán a házasság lenne a legek legje, meg a gyermekáldás. Én ezt választottam, mert ezt gondolom magamnak jónak, de nincs szükségem arra, hogy a nemzet kikiáltsa ezt a legjobb és legcsodásabb életformának, életcélnak. Nem gondolom ezáltal jobbnak magam, és nem azért tettem, hogy a nemzetnek jó legyen. Hanem mert nekem jó. Ami persze közvetetten a nemzetnek is. De így más is tehet a nemzetért - legyen neki jó, ami jó lesz a nemzetnek is.
  Valami ilyesmit tudnék elképzelni, ami minden házasulandó párhoz passzolhatna (ha már nincs kapacitás egyénre szabni, ami tök jogos):

Kedves Házaspár!

  A házasság és a boldogság is mindenkinek mást jelent. Kívánjuk, hogy házasságuk Önöknek tetszően alakuljon, hogy megtalálják és fenntartsák életükben a boldogságot! (Mert a nemzetnek jót tesznek a boldog emberek.)

Minden jót kívánva:

Emberi Erőforrások Minisztériuma ...


  Tőletek is azt kérném, hogy politikától mentesen reagáljatok, ha reagáltok. Van miről gondolkodni és van mire reagálni bőven a politika bevonása nélkül is. Pl.:

• Nektek mit jelent a házasság?
• És a boldogság?
• Mit gondoltok más életformákról? (már nem a földönkívüliekről...)
• Szeretnétek gyereket? Miért igen/nem?
• Ti hogyan olvastok? Könnyen elérzékenyültök a hangulatkeltő elemektől, vagy kizárólag a tartalomra koncentráltok? Vagy?
• Milyen más gondolat jutott eszetekbe a bejegyzést olvasva?

(Kép innen.)

Az esküvőről #5 - Esküvő utáni gondolatok, morfondírozások

  Pl. mitől más a házasság a "sima" párkapcsolattól? Mi változik? Mégis mi értelme volt összeházasodnunk és mi értelme van úgy általában a házasságnak?

  Biztos vagyok benne, hogy többféle házasság létezik, többféle indokkal és értékítéletet sem szeretnék hozni egyik felett sem, úgyhogy az általános helyett inkább csak a sajátunkról beszélek és arról, hogy én mire jutottam eddig, a kb. egy hónap alatt, illetve mit gondoltam azelőtt, mielőtt összeházasodtunk.

  Az én életemben csak a szerelemből köttetett házasság jött/jöhetett szóba, ilyenek a körülményeim - szerintem szerencsére. Ez mindenképp az alapja az egésznek. Az, hogy ebből a párkapcsolatomból miért lett házasság... Már az elejétől tudtuk, éreztük, hogy ez komoly. Elképesztően kitartóak voltunk, bár néha szurkáltuk egymást - Na, kilépsz belőle? Nem bírod már? Nem illünk össze? - aztán elcsendesedtünk. Nem léptünk ki. Elkezdett nyugodtabban is működni a dolog, drámák nélkül. Megismertük egymást, összecsiszolódtunk.
  Eldöntöttük, hogy mi örökre együtt, életünk végéig, hűségesen (csak a monogámia jött szóba mindkettőnknél), többet nem feldobva, hogy "talán nem illünk össze". Nem is tudom, hogy jött, de jött. A leánykérés nem "klasszikus" volt (nagy romantikus valami fanfárokkal, égre írt kéréssel), és kellett is egy kis idő, amíg még egyszer átgondoltam, átgondoltuk a dolgot és egy érett, határozott igen tudott lenni ez - mindkettőnk részéről.

  A házasság, esküvő nekem egy szép szimbólum. Mi már egy rügy vagyunk, egy új család alapja, de már így ketten is egy család. Ezzel mi elköteleződtünk egymás felé, szövetséget kötöttünk. Már nem leszünk egyedül. Ez nagyon jó érzés. Nem az ijedtség van, hogy jaj, most már csak ő lesz az egyetlen és nincs több fiú, hanem a nyugalom és az öröm, hogy láthatom őt apukává válni, érett felnőtté, nagypapává, láthatom őt és az ő változásait. De jó!
  A házasság nekem nem börtön. Persze, vannak korlátok, de elképesztő távlatokat nyit meg. Van kivel szállj, van kivel megosztanod örömöt, bánatot, tapasztalatot, van kitől tanulj és kinek taníts, erőt adhattok egymásnak.

  Ami bennem változott, az az, hogy tudatosabb lettem. Tudatosabban figyelek arra, mik a határaim - mi jó nekem, mi nem jó, és ha nem jó, nem annyiban hagyni. Figyelni, milyen szerepekbe lépek esetleg bele - akár teljesen önként - és hogy tetszik-e ez nekem, tetszene-e ez mondjuk 50 éven keresztül. Én ezt a kapcsolatot életem végéig vállaltam fel, felelős vagyok érte. Hogy boldog legyek benne és a párom is boldog lehessen benne. A válást nem tartom opciónak - persze, lennének kivételes esetek, de nem libeg a fejem előtt, hogy sebaj, ha nem jön össze, legfeljebb elválunk. Hogy idáig ne jussunk el, azért tudatosan teszek. Hogy ma jó legyen. Ma jó. Akkor holnap miért ne lehetne jó? Azért ott van az a nyugodtság is, hogy ma talán nem volt olyan jó, de van holnap, nem tűnik el mellőlem és holnap talán jobb lesz (mert mondjuk kipihentük magunkat).
  A tudatosság mellett megjelent az is, hogy magunkat "Mi"-ként vállalom fel. Ha van egy döntés, azt mi hoztuk meg és nem úgy közvetítem, hogy "hát csak mert a férjem ezt akarja...." (... én amúgy nem értek egyet). Egységességet közvetíteni, az egyet nem értéseket otthon elrendezni. Ez amúgy szerintem egy komoly párkapcsolatban is fontos alap.

  A férjemen látom, hogy megnyugodott (ez nem egyenlő azzal, hogy elengedte magát!), ahogy ő mondta, eddig cipelt a hátán egy horgonyt, amíg kereste az igazit, aztán ahogy bevonultunk az anyakönyvvezető elé, lerakta a horgonyt és így egy nagy súlytól szabadult meg. Megérkezett. Ez olyan szép (ő még szebben fogalmazta meg), hogy le akartam mindenképp írni.

  Nem gondolom, hogy ezt csak a hagyományos házassággal lehet elérni, de hozzánk ez állt közel. Ezután mi lettünk egymásnak a legközelebbi hozzátartozói - milyen érdekes ez, nemrég még otthon laktam és az érettségire készültem. Tegnap közös lett a folyószámlánk is (társtulajdonos lettem!). Együtt tervezzük a jövőt, és nem ciki a jövő évre tervezni (mert mi van, ha addigra együtt sem leszünk), akár 20 évre előre is mondhatok terveket (csak nem sok értelme van, mert addig elég sok minden változhat). :)

  Nem hiszem, hogy megunnánk egymást. Egy ember annyira sokoldalú! Magamat is alig tudom megismerni, hiszen folyamatosan változom - hát még egy másik embert, akinek nem vagyok a bőrében! Persze ezért is kell tenni, de örömmel teszek érte - hiszen ha unalmassá válnék, én sem élvezném a saját társaságom.

Nektek mit jelent a házasság?

Az esküvőről #4 - Extrák

  Ismét egy esküvős bejegyzés (már nincs sok hátra, ezzel is továbbnyújtom a mézesheteket ^^). Ebben a bejegyzésben azokat az ötleteket szedem össze, amik apróságok, ám meghittebbé, kedvesebbé, emlékezetesebbé tehetik az esküvőt. Van, amelyik már szinte "alapnak" számít, van, ami egyedibb, igyekszem mindent felsorolni, az ott lévők kiegészíthetik a listát kommentben.

Kicsit túlkelt a tészta...

  Először is, be nem tervezett extra volt a délelőtti sütögetés, mert a Kedves tanúja túlvállalta magát, illetve a kelt tésztával ő egy érdekes kapcsolatban van... Mindig túl száraznak gondolja, jól felhígítja, aztán nyújtásnál rájön, hogy ez mégis csak túl híg, és egy csomó lisztet tesz hozzá. Így a fél kilóból lesz egy kiló, a kilóból 2 kiló... Na és ehhez kellett némi segítség, hogy ő is el tudjon készülni a szertartásra. Igazából jó dolog, eltereli a figyelmet. A fodrász amúgy is picit később jött, legalább volt mit csinálni.

  Ezután jött a szokásos készülődés, fodrász, ruha, ilyenek. A kivonulásunkat rózsaszirmok kísérték, egyelőre nem dobálták ránk, csak a padlóra, nem használt virágcserepekbe, ilyen helyekre raktak. Másnap takaríthattuk a lépcsőházat, de szép volt (még az ajtónk előtt maradt is).

  A várakozáskor és bevonuláskor Apa furulyázott, nem mp3 szólt.

  A szertartás keretein belül volt szülőköszöntés, amikor a Kedves az én szüleimet, én pedig a Kedves szüleit köszöntöttem. Kerámia, figurás fűszertartókat kaptak tőlünk egy-egy kísérőlevél keretében, hogy legyen, ami megízesítse az életüket, miután csemetéjüket "elraboltuk". Mi így gondoltuk szépnek a szülőköszöntést, hogy azoknak adjunk hálát, akik a Párunkat felnevelték nekünk. Az étteremben a Kedves két nagymamája pedig egy-egy virágot kapott, mert ők is szerves részei voltak a Kedves gyermekkorának (csak a szertatásba nem igen fért volna bele a dolog).

  A szertartás egyébként hagyományosan ment le, ezután fogadtuk a gratulációkat, majd kivonultunk és jöttek ismét a virágszirmok, ezúttal már ránk dobták őket. Rizst direkt nem kértünk, egyrészt a pesti galambok miatt, másrészt meg hogy ne menjen tele a ruhám, cipőm, hajam rizsszemekkel. A rózsaszirom valóban jobb, az csak a melltartóm alá kúszott be, hogy este legyen mit szedegetnem magamról (összeszottyadt, barna szirmokat) :P De szép volt nagyon és lelkes volt a násznép.

  Ezután következett a csokordobás, amire a tanúm külön csokrot készített (valami csodaszép lett!), véletlen pedig pont ő kapta el. :))

  Ezután pedig nagy-és kiscsoportos és páros fotózkodás következett. A Kedves unokaöccse készítette a képeket, aki frissen végzett a fotóssuliban (ennél konkrétabbat ne várjatok). Szerintem a fotó az, amit tényleg kár lenne kihagyni, ha máshogy nem, legalább ismerős (nem kell fotóssulisnak lennie) lőjön párat. Ha szép az idő, jók a fények, egy amatőr is remek képeket tud gyártani :) Utána olyan jó nézegetni... A fotósunk amúgy a lakásból való kilépésünktől kezdve az evés-ivás végéig készített képeket.

  Az étteremben a dekorért hála és köszönet egyrészt a Csibefalatnak (asztali csokor, lufik és apró díszek), másrészt a Nővéremnek, aki a csodás lótuszokat készítette.
  A vendégeket mi fogadtuk, mindenki kapott egy-egy pohár pezsgőt, és így mindenki koccinthatott az ifjú párral.
  Gyártottam kis gyermeknév-ötletelős papírkákat is, hogy a násznép is adhasson tippeket leendő gyermekünk, gyermekeink névválasztásához. Ezzel remekül szórakoztak a vacsoráig. Továbbá jókívánságokat is írhattak nekünk, ehhez öntapadós papírokat (és persze tollakat) osztottunk ki, melyeket ezután a jókívánságos füzetbe ragaszthattak be.
  Ami egy meglepetés extra volt, az a Kedves tanújának kedves beszéde. Kedves Olvasó! Ha bármikor esküvőre mész és van pár kedves szavad az ifjú párhoz (és ismered is őket, nem csak kísérő vagy...), akkor azokat nyugodtan oszd meg ilyen formában! Bármilyen egyszerű is vagy éppen bonyolult, nagyon jó érzés hallani :)
  A vacsora után következtek az isteni torták és a közös tortavágás, majd azt a bizonyos első szeletet egymást etetve ettük meg (Na jó.. csak egy-egy falatot adtunk a másiknak, utána ki-ki a maga szájába lapátolta a tortát. Mindezt pedig azután, hogy már mindenki kapott és evett tortát és páran már el is búcsúztak.).

  Majd az éttermes rész után felmentünk hozzánk egy kisebb, családiasabb ünneplésre. Ott kaptunk a Kedves édesapjától egyen pólókat (most épp az a pizsifelsőm). Fehér pólók, rózsaszín szivecskékkel, a mellkasán Just Married felirattal, a karján pedig a dátummal. Ebben virítottunk az est családias részében, levéve a magassarkút, menyasszonyi ruhát/öltönyt, elegáns cipőt.
  Az átöltözés után kaptunk egy feladatot, a sószórást. Kétféle sót (himalája és sima konyhai só) kellett öntsünk egy üvegbe. Kicsit módosított szokás, de nekünk pont így volt jó. Olyan ez, mint a két gyertyával egy harmadikat meggyújtani közösen, vagy a homokszórás. Ez ráadásul felhasználható és újratölthető, lehet ismételgetni a szép szertartást :) (kerüljük a felesleges porfogókat) Ezt Anya találta ki ebben a formájában, köszönjük!
  A tanúmtól kaptunk házi készítésű activityt, hozzá bonbonokat. Dobókockával kell játszani, a páros/páratlantól függ, hogy rajzolnunk vagy mutogatnunk kell (hogy melyik-melyik, arra már nem emlékszem), jutalomként pedig jöhet a bonbon. Ehhez túl fáradtak voltunk kipróbálni, de legalább bővült a játéktárunk :) És persze lufikat is kaptunk, pirosat, meg fehéret, mert a lufi jó dolog.
  Apától kaptunk egy nekünk írt verset, Nővérem kézírásával, Anyától pedig egy esküvői imát, ami a könyvében is szerepel, szintén Nővérem kézírásával.
  Én egy ppt diavetítéssel készültem, elsősorban a Kedvesnek, de levetítettem a szűk körnek. Nyáron volt lomtalanítás a szülői házban, elsősorban a pincében, de az ottani szobámban is igyekeztem rendet rakni, szortírozni. Így bukkantam rá (ismét) a régi rajzaimra. És végigpörgetve őket rádöbbentem, hogy már kis korom óta mennyire átitatott a szerelem, mennyire központi szerepet töltött be. Mindenféle párocskákat, történeteket - boldog vagy szomorú véggel - rajzoltam. Ezekből készítettem válogatást, hogy milyen szerelmeket képzeltem el, milyen forgatókönyvvel (mert volt képregény is a Nagy Ő megtalálásáról), kiegészítettem a 2009-es Dorka Pasija lista néhány elemével (a teljes lista több diát is elfoglalt volna...), végül pedig összevetettem azzal, hogy milyen párt is választottam magamnak :P Ezt pedig néhány fotóval illusztráltam. Az időzítés nem mindenhol volt tökéletes, de összességében jól sikerült :)
  Volt egy kis tánc is, aki akart egyet-kettőt lassúzni, engem Apa táncoltatott meg egyszer. :)
  Az est további részéhez pedig kaptunk dekorációt a romantikus hangulathoz, egyrészt üvegtálban úszkáló rózsafejeket, másrészt üvegtálon (laposon) szépen elrendezett piros mécseseket (azok is egyenként üveg mécsestartókba rakva). Utóbbit meg is tartottuk ^^

Az egyik rajz, amikor a természet is szerelmesekkel van :)

  Ha bármit kihagytam volna, lehet kiegészíteni! Köszönünk Mindenkinek mindent!

(Az eddigi esküvői bejegyzések: Készülődés és szertartás, Helyszínek, Külsőségek.)

Ti milyen apró esküvői extrákat ajánlanátok még?

Az esküvőről #3 - A külsőségek

Fotó: Gaál Norbert
Frizura (mindkettő): Athmoss
Menyasszonyi ruha: Pere Ági, anyag Máthé Textil
Menyasszony cipője: Jana
Menyasszony ékszerei: saját (a fülbevaló Oriflame, az biztos)
Smink, köröm: saját
Vőlegény ruhája: Mátyás Öltöny
Vőlegény cipő: Amiigor
Vőlegény mandzsetta gombja: Marta Meisels Jewelry
Vőlegény nyakkendő tűje és öve: Mr Sale

  Kicsit bővebben... A fotós a férjem unokaöccse, frissen a suliból, meg voltunk elégedve a munkájával, lőtt képet rendesen, úgyhogy tudtunk válogatni :) (esküvői tabló hamarosan!) Mi meg szerintem csinálunk neki egy klassz kis honlapot :)
  A fodrászunk egy tündér, évek óta követem, bárhová költözik (szerencsére Budapesten belül marad), a férjem is nagyon elégedett volt vele. Sok-sok órát töltött a frizurám próbálgatásával, szép virágot vett és nagyon szépre készítette, hogy a végén mind a ketten elégedettek voltunk vele.
  A varrónőmet se cserélném le, ha visszapörgethetném az időt. Nagyon korrekt, szép munkát végzett, ötletet adott, ha kértem, de nem tukmált rám semmit. Éreztem, hogy neki az a legfontosabb, hogy én elégedett legyek és hogy ő is egy szép ruhát adhasson ki a kezéből. Az anyag is remek választásnak bizonyult, és örülök, hogy raktunk alá bélést, a fehér anyaghoz kellett, anya kék pamutszatén anyagához nem volt szükség rá.
  A cipőmet imádtam és imádom! (Kár, hogy lehűlt az idő és egész nyáron nem hordhattam.) Teljesen stabil, tartja a bokám, nem nyeklik-nyaklik benne a lábam, kényelmes, szép. Szuper! Fogom még sokat hordani! :) Aki meg szeretne tanulni magassarkúban járni, ebben tegye! Eddig reménytelennek éreztem a próbálkozást, de most felcsillant a remény :)
  Az ékszereket a férjem pucolta le, amúgy a nyakamban egy vastagabb ezüst láncon (az első láncom Anyától!) lógott egy ezüst pillangó (még a Kedvestől kaptam a kezdetek kezdetén), a fülemben oriflames fehér gyöngyfülbevaló, a csuklómon ezüst karperec (szintén Anyától, még régebbről), az ujjamon pedig a gyűrű, amit mi terveztünk és ismerős készítette (nincs honlapjuk sajnos, majd nekik is csinálunk) :) Ennyi volt az ékszerelés. Szép volt, elég volt.
  A sminkem is saját. Nem fordítottam rá nagy hangsúlyt. Amúgy sem igazán sminkelem magam, 22 és 3/4 évesen meg reméltem, nem kell az egész arcomat levakolnom, hogy szép legyek - és kényelmetlenül érezzem magam. A Kedves is smink nélkül szokott meg, nem akartam nem magamra hasonlítani pont az esküvőm napján (mint a tabló képemen :P). Szóval a barátnőm esküvőjén, ami 17-én volt, a Kedvessel végignéztük a sminkeket és kiválasztottuk az egyik barátnőmét. Szemceruza + szempillaspirál és slussz. Szemceruzával csak picit kihúzni a felső szemhéjat (én a 3/4-éig húztam), a felesleget letörölni fültisztító pálcikával, aztán spirállal kihúzni a felső szempillákat. Ehhez vettem meg azt a spirált, amit a barátnőm is használt, ezt (NYC Big Bold), a szempillámat még egy régi spirál kimosott keféjével átfésültem. A körmömet kb. két hétig növesztettem, kicsit megreszeltem (de maradt kerek) és egy Miss Sporty francia manikűrös csillámos körömlakkal kikentem egy rétegben.
  A mandzsetta gombot neten kerestük és találtuk, és nem messze át is tudtuk venni, szóval boldogak voltunk. Nem könnyű egyszerű, visszafogott, ugyanakkor elegáns mandzsetta gombot találni. A legtöbb úgy néz ki, mint egy női fülbevaló, a másik fele meg a vicces mintás (bár nem lett volna ellenemre, ha supermanes mandzsetta gombja van a Kedvesnek, de azért ez jobb volt).
  Az övet és a nyakkendő tűt a tanúval vették meg (egyen övük lett), nagyon kedvező áron, és mint először vásárlók, választhattak egy-egy nyakkendőt ajándékba és egy kis zseb-varrókészletet is kaptak. Nem beszélve arról, hogy a Kedves tanújának az övet ingyen méretre vágták (karcsú a szentem).

  Ezeken kívül még némi speciális szépségápolási dologgal készülgettem az esküvőre. Pl. a sarkamat szép simára és puhára varázsoltam (egy héttel az esküvő előtt kezdtem a kezelést), az arcomat arctonikoztam, a hajam kapott egy pakolást előző este, meg ecetes öblítést (sajnos a pakolást nem sikerült rendesen kimosni, úgyhogy másnap újra kellett mosni), az egész testi bőrradír végül időhiány miatt elmaradt. Emellett a hétköznapi szőrtelenítés egy nappal az esküvő előtt és slussz. Ez is bőven elég volt így. Jól éreztem így magam a bőrömben, nem változtatnék semmit :)

Az esküvőről #2 - Helyszínek

  Polgári szertartásunk volt, nem is volt kérdés, hogy lesz-e egyházi vagy sem, mivel egyikünk sincs megkeresztelve és nem is gyakorlunk semmilyen vallást, így ez kimaradt. Eredetileg Gödöllőre terveztük az egészet, aztán hogy, hogy nem, mégis csak Budapestre esett a választásunk. Akkor pedig már a hozzánk legközelebb esőt, a IX. kerületi házasságkötő termet választottuk. Két perc gyalog, 80 fő elfér ülve, kb. 30 állva és nagyon szép belülről. Hátránya, hogy csak szombaton tartanak esketést és szerintem elég drága, bár a budapesti viszonylatokat nem ismerem. Persze, ha csak 4-en mentek be, tanúkkal, akkor ingyen van, ez is lehet egy megoldás. Ha csak nagyon szűk család, 10 fő, akkor is elég olcsó. Ezután már kb. a duplája, de akkor már fél órát bent lehettek, szertartással, gratulációval együtt. Ezen felül minden plusz dolog (zene, pezsgős koccintás, gyertyagyújtás, stb.) plusz költség. Végül mi gerilla akcióval vittünk be furulyást (Apát), mert csakazértse fizettük be a plusz x ezer forintot a zenéért, 3 számért, főleg, hogy mi csak egyet szerettünk volna, nem hármat. Jól fogadták amúgy, szóval az emberekre egy rossz szavam nem lehet, mindenki kedves és készséges volt. Összességében ajánlom a helyet, de persze a város másik végéről nem biztos, hogy megéri idejönni, nekünk így jól alakult.

A torták balról jobbra: tejszelet, cukormentes répás-kókuszos torta, oroszkrém,
túrókrém, mézes-mandulás-diós, fekete erdő, citromos-banános és csokis

  A szertatás utáni rész lebonyolítására a számos verzió közül végül azt választottuk, hogy csak együtt vacsorázás lesz a násznéppel, nem lesz lagzi. Ez az evés-ivás a (ahova mindenkit meghívtunk, végül kb. 50-en voltunk) este 8-9-ig volt tervezve, ezután még a szűk kört meghívtunk hozzánk a lakásba, személyesebb beszélgetésre, illetve itt volt még pár meglepetés is, amikről majd egy másik bejegyzésben írok.
  Az össznépi evős-ivós dologhoz a Csibefalat nevű helyet választottuk. Szemeztünk vele már egy ideje, aztán még tavasszal valamikor bementünk a Kedvessel és a Nagyival kipróbálni, és isteni hamburgert ettünk, a Nagyi meg rántott karfiolt és sült krumplit, mindezt elég jutányos áron. Később is mentünk még hamburgerért, akkor már nézelődtünk, hányan, hogyan is férnénk el itt. Végül bementünk megkérdezni, hogy vállalnak-e esküvőt, és igent mondtak.
  A helyet egy roppant szimpatikus házaspár vezeti. Végre egy olyan helyre bukkantunk, ahol az esküvő szó hallatára nem jelentek meg dollárjelek a tulajok szemében, hogy hohóó, akkor most elkérhetünk 3x annyi pénzt. Mert volt ilyen, ha szülinapról lett volna szó, akkor x ezer forint, bármit bevihetünk és még tortát is adnak ajándékba, ha esküvő, akkor már a háromszorosa, nem vihetünk be semmit és semmit sem kapunk ajándékba. Pedig a kondíciók nem változtak. Mindezt egy telefonbeszélgetés alatt képes volt eljátszani az illető. Szóval a Csibések végre nem ilyenek voltak. Sőt. Nagyon kedvezményesen tarthattuk ott az esküvőt és mindent meg lehetett velük beszélni, hogy mit szeretnénk, hogy szeretnénk, segítettek, amiben tudtak. Csodaszép csokrot is kaptam, ami csak csütörtökön kezdett el kókadni, kis díszeket is raktak ki, meg fehér lufikat. A személyzet így túlórázott, de akármikor összeakadt valamelyikőjükkel a tekintetem, azonnal mosolyogtak. Jó hangulat uralkodott végig, mindent egyeztettünk közben is, hogy most mi, hogy legyen, mi következik. Az étel pazar volt, mindenki csak dicsérte. Mindenki megtalálta a neki valót, pedig volt vegánk és cukorbetegünk is. De az összes eszembe jutó érzékenységű vagy diétát követő emberke is össze tudott volna magának állítani szerintem egy ínycsiklandó menüt.
  Remélem, nem vettük el a kedvüket a rendezvényszervezéstől (mi voltunk a bátor első jelentkezők), hanem inkább meghoztuk hozzá a kedvüket, mert tényleg csak ajánlani tudom őket. Remélem, még sokáig fog jól menni az üzlet és minden évfordulón visszatérhetünk hozzájuk! :)

  A fenti képen látható tortákat pedig szeretném megköszönni Kedves Családtagjainknak, akik előtt le a kalappal! Szerdán sikerült megenni az utolsó szeleteket. (A Csibéseknél ezeket is behűthettük, köszönjük!)

  A Csibések díszein kívül pedig ezer hála Nővérkémnek a kék lótuszokért! A vendégek is odáig voltak értük :) Itt a hozzá tartozó youtube videó.

Manta cica a tradicionális lótuszokkal
(nem teljesen színhű kép, de annyira cuki!)

Itt van színhűbb változatban a lótusz :)

A Csibésektől a csibés dísz :)

Napi vers #1

  Új "rovat" indul, azaz ha szembe jön velem egy jó vers, azt ide szépen bepötyögöm (vagy ctrl+c, ctrl+v-zem), talán még képet is választok hozzá és közzé teszem. Mert verset olvasni jó! Kellemes hangulatot tud adni, vagy épp elgondolkodtat, múltat idéz, tettre késztet, sok minden lehet.
  Volt már ötlet, hogy mi legyen az első ilyen vers, aztán jött az esküvő és kaptunk egy esküvői verset Apától. Ez mindent überelt.

Az esküvőről #1 - Készülődés és szertartás

  Hát ezen is túl vagyunk. Szombaton, a nyár utolsó napján összeházasodtunk a Kedvessel (nem rossz nyárzárás), úgyhogy most már férj és feleség vagyunk. Nincs többé "vőlegényem" megszólítás. Azért egy kicsit hiányozni fog. De a "férjem"-et is biztos megszeretem majd :) (hehe... mármint a megszólítást) Most pár bejegyzésen keresztül erről olvashattok, azért igyekszem közben mással is tarkítani a blogot, az adásszünetben voltam olyan sunyi, hogy írtam néhány bejegyzést talonba.

  A Kedves a csütörtököt és a pénteket kivette szabinak, hogy minden előkészületet meg tudjunk tenni. Kitakarítottunk, gyűrűt tágíttattunk-políroztattunk (bár én végül nem tágíttattam, maradjon csak a bal kezemen a gyűrű), köszönő ajándékot vettünk, ilyenek. Igyekeztünk pihenni, hogy szépek legyünk a nagy napon. Persze azon a héten majdnem az összes exszel álmodtam még egyet, lezártam a múltat szépen az esküvő előtt, még egy kis összefoglalót is írtam egy másik projekt ürügyén. Hajnalban az egyik patkánykánk el kezdte rágni az alatta lévő papírt, amire felkeltünk, én pedig már nem igen tudtam visszaaludni, lassan felkelt a nap is, ami nehezítette a dolgot. Végül fél8 felé ébredtünk, fél9 felé ki is keltünk az ágyból. Nem egészen úgy ébredtem, ahogy terveztem. Álmos voltam és kisszemű. Ez később változott szerencsére, így jól mutattam a képeken ^^
  Reggeli, olvasgatás, majd megérkezett a vőlegény tanúja, nálunk sütött még estére. Jó volt a hangulat, legalább elterelte a figyelmem (annyian kérdezték már, hogy na, izgulunk-e már, hogy kicsit azért izgultam). Beugrott a Kedves édesanyja és párja is, lerakták az esti salátát nálunk, a tortákat meg vitték az étterembe, aztán jött a Kedves édesapja és apai nagymamája, miután leadták a tortákat az étteremben. Befutott a fodrászom is, friss virágokkal, hogy válasszak, mi kerüljön a hajamba. Neki is estünk a kontyomnak.
  Közben nappali átrendezés, cipőfényezés, sütés, miegymás. Megjöttek Anyáék is, a fotós is és pár barát, hipsz-hopsz majd' 20-an lettünk 49 négyzetméteren. A Kedves frizuráját is megcsinálták, öltözés, mandzsetta gomb, aggódás, hogy elkésünk (persze csak én aggódtam), gyors fotózkodás, lépcsőzés, lent az én tanúmat is felnyaláboltuk és végül megérkeztünk a IX. kerületi házasságkötő terembe. Még jó, hogy nem kellett a forgalommal számoljunk :)
  A biztonsági őr és az anyakönyvvezető is (az egyik, ő csak útbaigazított minket) nagyon kedvesek voltak, még pár vendéget bevártunk, közben Apa bent furulyázott - igazi gerillaakció volt, de az anyakönyvvezető (a szervező) jól fogadta, azt mondta, ha hozzánk tartozik és tudjuk, ki az, mondjuk meg neki, hogy nyugodtan kiállhat ám - ő nem találta meg, ki furulyázott, jó voltál, Apa! ;) A tanúk izgatottak, egymásba karoljanak-e vagy sem. Még gyors instrukció nekünk, hogy hová üljünk, a tanúink hová üljenek, és hogy ne aggódjunk, az anyakönyvvezető (a szertartásvezető) mindent mondani fog majd, mit csináljunk.
  A bevonulásunkkor Apa a Tavaszi szelet furulyázta. Nagyon szeretem, bár utólag belegondolva, a házasságról nem túl pozitívan szól, de annyi baj legyen. És még utólag megnézve a szöveget, amit Apa átküldött, ott lehagyta azt a strófát :)
  Hát, nem gyakoroltuk a bevonulást, én idegességemben picit siettem volna, aztán próbáltam lassítani. A magassarkúban meg fura volt azon a puha szőnyegen sétálni.
  A szertartásból nem sokra emlékszem. Megvannak a lépések, hogy milyen elemekből állt össze, de a pontos szöveget nem tudnám felidézni; a körülbelülit sem. Azt tudom, hogy elégedett voltam vele. Nem volt se túl rövid, se túl hosszú, se túl nyálas, se túl száraz. Érződött, hogy picit izgul az anyakönyvvezető is, nem csak érzelemmentesen darálja a szöveget, ez tetszett. A kézfogása is erős, határozott volt. Annyi megvan, és a többiek is mondták, hogy azért megvolt a klasszikus "ez a legboldogabb nap" hozzáállás - miért, innentől már csak rosszabb lesz?!
  És nem estem el. Bár az aláírás után picit megdőltem, jó volt az asztalnak támaszkodni egy kicsit - állítólag nem volt feltűnő (a kezemet nem használtam, csak a combommal dőltem neki). De ha az volt, az sem zavar. Arra emlékszem még, hogy végig fogtuk egymás kezét, morzsolgattuk, és hogy a Kedvesnek egyszer az életben hideg volt a keze. Meg arra, hogy mosolyogtunk a gyűrűfelhúzásnál, hogy az utolsó centiken hogyan tuszkoltuk föl a másik ujjára a gyűrűt :) A köszönőajándék átadásra is emlékszem - mi egymás szüleinek adtuk át, nem tudom, másnál hogy szokás. Jó érzés volt nagyon. Ezután fordítva ültünk vissza a székekre, de ilyen apróságokkal én nem foglalkoztam. Hát nem mindegy az?
  Aztán kimentünk az előtérbe a gratulációkat fogadni (ott tudott a fotósunk jó képet készíteni), hát én is végig vigyorogtam, akárcsak két héttel azelőtt a barátnőm. De azért mindig tudtam, ki van előttem és kinek mondok köszönetet! Ami itt mókás volt, az az, hogy minden köszönömnél egyet előre léptem, így kis idő után a férjem úgy rángatott vissza maga mellé :D Illetve hogy volt, aki kezet is nyújtott, vagy csak elindult a keze, az enyém is, aztán bizonytalankodott, aztán mégis lett kézfogás meg puszi is. Voltak persze ölelések, meg viccelődések is. Még egy gyors fotó bent a teremben, a szép háttérrel (sajnos nem tudtam gyönyörködni a teremben, de mások nagyon dicsérték), aztán kiküldtük a fotóst és mentünk mi is, hogy megdobálhassanak rózsaszirommal és szedegethessem ki a ruhámból.
  Ezt követte a fotózkodás, csokordobás, majd mivel nagyon gyorsan végeztünk, így még egy sor fotózkodás, a Bakáts tér után Duna-parton.
  A fotókra még várni kell, eddig egyet küldött a hivatalos fotós (legalább is én egyet láttam, a férjemhez érkezett be), de hát hatalmas méretűek a képek, nem tudom, hol fognak elférni. Egy "nem hivatalos" kép még az est folyamán felkerült persze facebook-ra :) Azt rakom be ide illusztrációnak, remélem, senki nem találja kompromittálónak!

  Jaj, ez az egész. Szép volt nagyon, meghatódni én nem tudtam, az euforikus állapotból nem kerültem ki, csak a vigyorgás ment :) De bepótolták helyettem a rokonok és barátok.
  A nevünket megtartottuk, várjuk majd a jövőben a kötőjeles vezetéknevű lurkókat. :)

  A következő bejegyzésekben szó lesz még a külsőségekről (ruha, cipő, frizura, smink, kiegészítők, fotós), az evős-ivós részről és az étteremről, az extrákról, meg bármiről, ami még eszembe jut.

(Közben a blog látogatottsága elérte a 70 ezer megtekintést, köszönöm Mindenkinek!)

Esküvőszervezés 3.0

  Persze, a 2.0 után nem egyből a 3.0 jön, még a 2.0-nál sem kéne tartani, nem értek én ehhez, csak jól hangzik. (Előző verziós állapotok itt és itt.) A lényeg, hogy ma újabb lépést haladtam az esküvői teendőkkel kapcsolatban. Már megvan a ruha fazonja, a varrónő, a melltartót is megvettem, miután pár hete találkoztam a varrónővel is megegyeztünk az anyagban, adott pár tippet, honnan lehet beszerezni és ma elmentünk Anyával is megvettük az anyagot is, a cipőt is. Az anyagvásárláshoz volt pár üzlet a tarsolyunkban:

• Máthé Textil
• Eurotextil (boltlistája itt) - webes rendelés is lehetséges
• Csipkeshop-Karnak bolt - nem találtam weboldalt, cím: 1071 Bp., Dembinszky u. 29., nyitva: H-P 9-16, SZ: 10-14
• Kis Brammer

  A lista kb. ár szerint növekvő sorba van rendezve, tehát a Máthé Textil a legolcsóbb, a Kis Brammer pedig már az, ami nem igazán az én/mi pénztárcánkhoz van szabva, de az biztos, hogy minőségi anyagokkal dolgoznak.

  Anya a Klinikákhoz érkezett Apával, onnan elsétáltunk a Keletihez, a Máthé Textilhez, így volt logikus, utána haladtunk volna befelé - de nem haladtunk, mivel a Máthé Textilben mindent megtaláltunk. A ruhám végül fehér pamutszaténból lesz, aminek külön örülök, így nem kell műszálas ruhában lennem. Bár vettünk alá bélésselymet is. Az eladók a pamutszatén alá nem ajánlják nyárra, de a varrónőm meg igen, azon már nem múlott, majd kiügyeskedünk valamit. Négy méter pamutszatén és négy méter bélésselyem összesen 12 ezer forint volt, nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztuk. Ezután Anyának kezdtünk el anyagot nézni az esküvőre, és szintén pamutszaténból találtunk egy nagyon szép kéket. Az esküvő részt letudva továbbmentünk, Anya nyári ruhához keresett magának anyagot, talált is egy nagyon bájos virágmintásat, végül nekem is mutattak egy nagyobb mintás, szép színes anyagot, ami még friss volt, nemrég érkezett, magam elé tartottam és megtetszett, szóval nekem is lesz szép új nyári ruhám. Ezzel lezárult az anyagvásárlás. Az eladó hölgy nagyon kedves, készséges és hozzáértő volt, még egy-két eladóhölgy is hozzászólt néha, ők is nagyon kedvesek voltak, úgyhogy elégedetten távoztunk.

  Anya javaslatára átmentünk szembe a Krokodil Corso cipőáruházba, hátha érkeztek már nyári szandálok, hiszen a méteráru boltba is most érkeztek a nyári anyagok. És Anyának igaza lett, már voltak bőséggel szandálok. Találtunk is egy szép, kényelmes fehéret, Jana, 12.490 Ft, szóval még az ára is elfogadható (bőr). A sarka ugyan nem fehér, hanem barna, de kit érdekel, ha nem látom (és ha kényelmes!!)? Felhívtam a vőlegényt, őt zavarná-e, de őt nem különösebben érdekli, milyen cipő lesz rajtam, a lényeg, hogy kényelmes legyen és ne sírjak, hogy fáj a lábam, stb. Felőle balerina cipőben is lehetek. Zavart még az elején az is, hogy tépőzáras és nem csatos, meg hogy esetleg egy kicsit lelóg a lábam róla, de érzésre nem zavar, csak úgy a határon éreztem a méretet, de nagyobb nem volt belőle. Az eladók szerint jó volt így, szerintem is vállalható és kényelmes, úgyhogy örültem. Azért felpróbáltam még egy másikat is, ami tényleg csodaszép volt, fehér sarokkal, az is bőr, de túl magas volt a sarka, épp hogy tipegni tudtam benne, meg szétnyomta volna a lábamat, nem nekem való az a fazon. Úgyhogy az első mellett döntöttem. Ezután Anyának próbáltunk benti papucsot nézni, de sajnos nem találtunk megfelelőt. Úgyhogy szülinapjára marad a zöldségaprító. Egyébként itt is nagyon kedvesek és készségesek az eladók, a választék is bőséges és sok jó minőségű cipőt árulnak, úgyhogy megéri benézni.

  Szóval ami eddig megvan:

• melltartó, Triumph Fresh'n Up WHPN, 6299 Ft (vicces, hogy se magyar, se angol nyelvű oldalon nem találtam)
• ruhaanyag (pamutszatén és bélésselyem) a Máthé Textilből 12.000 Ft
• ruha fazon
• varrónő
• gyűrűk
• bugyi (az még régebbről, C&A-s egyszerű fehér)
• az üzlet, ahol a Kedves öltönyét készíttetjük (fejből nem tudom, a névjegy pedig a Kedvesnél van)
• fodrász
• fotós (ismerős)
• sminkes (nővérem)
• vendéglista (kb. 60-65 fő, még a plusz egyek variálhatnak)

  És végre a helyszínről és az időpontról is beszéltünk, hogyan is legyen. A terv a következő: augusztus 19, hétfő, akkor hosszú hétvége van. Bár hivatalosan munkaszüneti nap, azért szerintem tartanak esküvőt (valószínűleg plusz pénzért), erre még rá kell kérdezni. Itt tartanánk a Bakáts téren, meg kell nézni, hány fő fér be és hogy néz ki. Ezután beülnénk valahova enni egyet, lehetőleg a közelbe. Ez akár egy pizzázó vagy hamburgeres is lehet, ha befér legalább 50 fő. Önköltséges lenne (persze igyekeznénk olcsó helyet találni; a Hilton kizárva), és nem kérnénk nászajándékot. A 18 éven aluliak és a fodrász illetve fotós étkezését állnánk mi (meg persze a sajátunkat). Nászútra végül nem Horvátországba mennénk, hanem Kemencére, ahova tavaly nyáron terveztünk menni, csak a Kedves kificamította a bokáját és túrázni úgy nem az igazi. Így talán félre tudnánk tenni télre, hogy végre elmenjünk és megtanuljunk síelni (így a bakancslistám is csökkenne). Horvátországba pedig elmennénk mondjuk az első házassági évfordulónkon.

  Ami még hátravan:

• időpont-egyeztetés a varrónővel és ruhavarratás
• öltönyvarratás
• házasságkötőterem-szemle
• és időpontfoglalás
• "evős hely" keresése és foglalása
• meghívók elkészítése és kiküldése (előtte e-mailes előörs, hogy tutira ráérjenek)
• egyeztetés a fodrásszal és a fotóssal
• ékszerválasztás
• Kemencére helyfoglalás

Esküvőszervezés 2.0

  Az esküvőszervezésről, ötletekről már írtam előzőleg, most újabb lehetőségek jutottak az eszembe, illetve voltunk az Almamátert megnézni Gödöllőn, beszéltünk a vezetővel. Kedvező ajánlatot kaptunk, de még így is, ruhával együtt kb. 400 ezer forintra jönne ki. Azt a pénzt máshol is el tudom képzelni.
  Jött egy ötlet, hogy hagyjuk a fenébe a lagzit. Házasodjunk össze, legyen szép szertartás saját esküvel, koccintással, fotózással, (akár egy keringővel) max. egy ebéd/vacsora a szűk családdal, aztán uccu neki, menjünk nászútra, Horvátországba hátizsákkal (és talán motorral). Ez nagyjából egyezik az előző bejegyzés 4-es pontjával, csak továbbgondoltam, hogyan lehetne szebbé, meghittebbé tenni a szertartást. Ezt lehet kajálás nélkül is. Az 5-ös pont buli ötletét belevéve pedig arra gondoltam, hogy a leánybúcsúm tenné ki a bulizás részét, így ki is tombolnám magam, szép is lenne az esküvő... szupi :)


  Az időpont itt is még augusztus volt, aztán az is eszembe jutott, hogy augusztusban nekem nagyon fura lenne  ünnepelni... Megszoktam, hogy májusban van az évfordulónk, az augusztus túl messze van tőle (két időpontot pedig nem szeretnék, elég volt a kétlaki életből). Mi lenne akkor, ha májusban összeházasodnánk, és a diploma + MA-felvételi után útnak erednénk nászútra? Eddig nem tudtam/akartam külön választani az esküvőt és a nászutat, de így is meg lehetne oldani... Persze a május 15. szerdára esik, nem biztos, hogy a násznép nagyon örülne neki. Na meg akkor már most meg kéne szervezni mindent. Ruhavarratás, leánybúcsú, időpont-foglalás...
  Az esküvő utáni esetleges evésen is gondolkozunk, a Trófeát nézegetjük, de hát az sem olcsó. Bár este 9-től 1000/fő ajánlatuk is van! Elvileg a hétvégén véglegesítjük a dolgot a Kedvessel. Nem ellenzi a májust. Eredetileg úgyis májust szerettem volna. Piros tulipáncsokorral. Vagy esetleg fehér liliommal. Apa annak álmodott meg anno, én pedig szeretem a szimbólumokat. Szóval így állunk. Várom a hétvégét és a véglegesítést.

  A ruha fazonja marad, bár vsz. másnál varratom, ha belefér az idejébe, mert az, akire eredetileg gondoltam, nem reagált az e-mailjeimre (kétszer írtam neki, mindig csak az automatikus válasz jött), és elvi okokból nem próbálkoztam már a telefonnal.

Esküvőszervezés - különböző variációk

A vőlegényemmel jövő augusztusra tervezzük az esküvőt, és már annyi variáció végigfutott az agyunkon, hogy muszáj összefoglalnom egy blogbejegyzésben. Eredetileg május lett volna, de az úgyis hűvös még egy kinti esküvőhöz (este legalábbis), meg hát vizsgaidőszak, diploma, aztán MA-felvételi. Ilyen apróságok. És ez még a násznép egy részét is érinti. Úgyhogy augusztus.
Ami biztos volt, hogy mi akarjuk kifizetni. Egyelőre úgyis támogatnak anyáék, nem akarjuk még őket az esküvő költségével is lenyúlni. Másrészt pedig családias esküvőt szeretnénk, nem valami nagy rongyrázást. És minél kevesebb pénzből. Nem célunk jövő augusztusig minden garast (majdnem fogast írtam) a fogunkhoz  (vagy garashoz) verni, hogy aztán elköltsünk egy rakat pénzt és utána is szűköljünk az esküvő költségei miatt. De nem célunk az sem, hogy úgy hozzuk ki, hogy nyereséges legyen és hasznot akarjunk húzni a násznépből. Valahol a kettő között. Hogy tényleg kellemes legyen.
A vendéglista összeállt, egyelőre 65 fő körül járunk (a +1 fők variálhatnak picit a dolgon), aztán még kiderül, hogy alakulnak a kapcsolatok. A ruhákra is felírtuk, kb. mennyit szánunk. Én már ki is választottam a fazont. Ebben sokat segített a Párom. Szerencsére olyan férfi, akinek van ízlése és véleménye is. Cipőt is imádok vele venni! Egyszerűen rámutat, hogy ezt el tudná rajtam képzelni, felpróbálom, és jó! A ruhák közül is mutattam neki néhányat (abban biztos voltam, hogy abroncsot nem szeretnék és pánt nélkülit sem), és mondogatta, hogy ezt nem, ilyen kivágást nem szeretne, ez jó. És az a fazon maradt. Valószínűleg varratni fogom, már találtam is egy szimpatikus helyet. De még egy ismerőstől várok infót más hely ügyében is. A Kedves miatt nem aggódom. Bemegyünk majd vele egy-két üzletbe (ami a mi pénztárcánkhoz van szabva) és ránéz, ez tetszik neki, felpróbálja, és ha jó, megvesszük. Ha nem, felpróbál egy másikat, ha jó rá, megvesszük. Szóval ez pipa. Megvan a fotós és a fodrász is. Na meg a sminkes - nővérem bevállalta, mondván, hogy velem egyszerű dolga lesz, de ha nem lennék szép, nem vállalna. Remélem, azért most nem leszek olyan, mint egy századeleji zsidó nő (semmi faji megkülönböztetés, csak a filmek alapján ez ugrott be!) erősen kihúzott szemöldökkel és élénk rúzzsal. De ekkor még nem végzett a tanfolyammal.
Az helyszín-étel-ital inkább a probléma. Ötleteink:

1. ötlet: Az alapötlet az volt, hogy mivel a leendő Apósom a szakács, így ő főzné a menüt, a desszertet pedig a vendégseregre bíznánk, nászajándékot nem kérnénk (de lenne menyasszonytánc, aki akar szinten). Italt pedig nagy tételben vennénk valamilyen hipermarketből, vagy rendelnénk sörcsapot, ilyenek. Azt kikötöttük, hogy tömény nem lesz, nekünk az nem hiányzik, hogy bárkit is a padlóról kelljen felvakarni. Lenne sör, bor, és max. egy koccintás erejéig pezsgő - meg persze gyümölcslé, ásványvíz, ilyenek. Ez mind szép és jó, ki is számoltuk a költségeket, viszont ehhez kell egy olyan hely, ahol vannak asztalok, székek, van hol főzni, van WC és áram (a zenének) és szabadtéri rész (is). Ilyen hely persze nincs. Legalábbis mi egyelőre nem találtunk.

2. ötlet: Maradnak az alapfeltételek, csak olyan helyszínt keresnénk, ahol nincs konyha, de a szabadtéren mondjuk lehetne bérelt cuccokon sütni-főzni. Egyelőre ilyet sem találtunk, meg nem tudom, a bérelés mennyi lenne. Általában nem hagynak minket sütni-főzni, mindenki ránk akarja tukmálni a kaját is.

3. ötlet: Akkor hagyjuk a fenébe a saját kaját, menjünk étterembe. De akkor csökkentsük a létszámot, hogy ki tudjuk fizetni. Menjen csak a szűk család: az ifjú pár, szüleik (illetve a Párom részéről még a szülők esetleges párjai - ugyanis elváltak), a testvéreim és (esetleges) párjaik, Párom 2 nagymamája. Ez összesen a jelenlegi felállásban 13 fő. Illetve még a 2 tanú és a párok, jelenlegi felállás szerint + 3 fő, azaz összesen 16. (Azt, hogy csak 4-en legyünk a tanúkkal, gyorsan elvetettük.) Ehhez dukálna azért egy kis tánc is, arról nem mondok le, legalább egy-két lassúzás.
3.b) Ezt akár saját kajával is megcsinálhatjuk a mi lakásunkban.

4. ötlet: A szertartásra meghívnánk mindenkit, de a kajálásra csak azt a 16 embert. (illetve 14-et, magunkat nem hívnánk, nekünk ott kell lenni) Étterem/otthon.

5. ötlet: A szertartásra meghívunk mindenkit, kajálásra csak azt a 16 embert, de a nászút után elmennénk a barátnőkkel egy nagyot bulizni, ahol mindenki fizetné a saját italát, pár ezerből (pár finom koktéllal) meg is lenne. Itt gondot okozna az, hogy a vendégeim közül nem mindenki "passzolna össze" stílusban. Meg akkor a vőlegény vendégeivel mi lenne, ilyenek...

6. ötlet: Meghívunk mindenhova mindenkit, de akkor az étterem kaja részét a vendégek maguknak fizetik. Úgy gondolom, ez egy-két főnél nem is okoz gondot, de a Kedves felhozta az ő vendéglistájáról azt a kérdést, hogy a 4 gyerekes családdal mi legyen. Így ha ezt a változatot választjuk, akkor a 12 éven aluli gyermekek (+fodrász, fotós) kajáját átvállalnánk. Akkor viszont utána kell nézni az áraknak, és hogy a pián hogy lehet spórolni. A süti vsz. akkor is maradna házi. Így viszont nem kérnénk nászajándékot, viszont mindenkivel együtt ünnepelhetnénk. Ez az elmélet akkor nyert megerősítést, amikor a Kedves közölte egyik ismerősével, hogy sajnos kiszorult a vendéglistáról anyagi okok miatt, mire ő megkérdezte, hogy ha kifizeti, jöhet-e. Lehet, hogy nem a legrózsaszínebb változat ez, de valószerű. Friss diplomás leszek akkor, Párom pályakezdő, egy albérletben élünk, egyelőre én nem keresek - mégis milyen esküvőt rendezzünk? De évekig húzni az anyagi dolgok miatt nem akarjuk. Nem az a lényeg.

7. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és pizzát rendelünk nagy tételben. Fejenként egy ezres, meg sütünk sütit, veszünk piát, és mehet a móka. Proli megoldás, de gazdaságos, és valamilyen pizzát mindenki szeret.

8. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és bográcsolunk egyet, meg sütünk sütit és veszünk piát. Kicsit füstös, bár ha nagy a hely és esetleg felkérünk valaki nem vendéget a főzésre, még meg is úszhatjuk. Nekem a volt sulim jutott eszembe, ott lenne minden, de a Kedves viszolyog a suliktól és őt nem is kötik olyan szép emlékek a gimimhez, mint engem.

WC-Variáció: WC helyett mobil WC. Bár abba bemenni menyasszonyi ruhában... És nincs infó, mennyibe kerül.

Asztal-szék variáció: Hát valahonnan összeszedünk, nem kell, hogy a helyen alapból legyen.

Kérdések, problémák: Ha mi csináljuk a kaját, visszük a piát, hol hűtsük, fűtsük őket? Bár ha van áram és viszünk hűtőt, a piát be lehet hűteni... a kajából meg olyat kell, ami elvan.

Arról, hogy meddig tartson az ünneplés, még függőben van a beszélgetés. Eleinte nagyon bennem volt, hogy de az éjféli káposzta, meg a menyecske ruha, meg tánc hajnalig... Aztán most kezdek átállni arra, hogy miért? Miért is kéne mindenképp az az éjféli káposzta? Én úgy emlékszem, pukkadásig voltam minden esküvőn és nem tudtam abból a káposztából enni. Hisz' ott van még a torta is... és a nagy vacsora. Bár nálunk vsz. nem lesz akkora nagy a vacsora. És a menyecske ruha? Abban biztos voltam, hogy pénzt nem adnék ki rá, meg is van, mit vennék fel (még picit vissza kéne fogyni bele, bár így is elmegy), de nem biztos, hogy kell ez nekem. Egy szép vacsora, egy nyitótánc a Kedvessel, meg még néhány az este folyamán, persze a vendégekkel, családtagokkal is. Aztán még lenne esélyünk nem teljesen kimerülten visszavonulni a nászéjszakára.
A családunkban úgysincs nagyon hagyomány, nem is érzek elköteleződést semmi iránt, csak szépen akarom megünnepelni ezt a csodás alkalmat. Szép fogadalommal, jó hangulattal, romantikus tánccal, sok-sok jó kívánsággal.

Hát most itt tartunk. Beszéltünk arról, hogy pihentetjük kicsit a témát, és majd visszatérünk rá tavasszal, amikor már látjuk, mennyit sikerült addig összespórolni.

De várom az ötleteket, javaslatokat, tapasztalatokat, információkat.
Ja, ami fontos: Gödöllőn szeretnénk az esküvőt tartani. Egyelőre az Egyetem merült fel, illetve az Arborétumban van egy rész, színpaddal, ahol van áram is, meg budi (bár abba bemenni menyasszonyi ruhában...), ami nagyon hangulatos, de hát ezzel a helyszínnel kapcsolatban is akadnak kérdések, problémák.