Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"

És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)

Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

Az első két hét

Már két hete lakunk az új házban! Egészen otthonosan érzem már magam, a konyhánkat pedig imádom :) A lényeges dobozok kibontásra kerültek, műszakilag pedig eléggé rendben vagyunk, most jönnek az apróságok, amik persze irtó lényegesek. Pl. alapos takarítás, az itt-ott megült szerszámok összeszedése, elpakolása, a hely otthonosabbá tétele... Még pár dolog van Anyáéknál is, azokat össze kell szedni, aztán indulhat a MarieKondo-zás! De most úgy tényleg. Nem kiszelektálni, ami nem kell, hanem kiválogatni azt, amit tényleg szeretnék megtartani, és annak megfelelő helyet találni. A többitől pedig búcsút venni és eltüntetni.

2017-ben a család, családi ház és barátok, szociális élet lesznek a középpontban, meg én. Egész jól haladok.

A házzal rendszeresen foglalkozom.

Most volt baráti összejövetel nálunk, amolyan házavató. Még a fal is le lett hányva... szegény Rebus által, aki össze-vissza evett, ráitta az esti kakaóját, és sikeresen megszabadult a feleslegtől.

Rebusnak pedig kigondoltam egy sor játékot, eszközt, amit klassz lenne megcsinálni, aztán igazából rájöttem, hogy ezek perpill mind feleslegesek... Imádom az ilyen kis baldachinos sarkokat, gondoltam is, hogy csinálok egyet Rebusnak, de elvetettem az ötletet, az alábbi tapasztalatok után: a) a kiságyából is tökéletes kuckót lehet csinálni b) összeraktuk a ruhásszekrényünket, azóta arra van rákattanva. Viszi a kis táblás játékát, és ott pakolássza. Nem kell neki semmi más.

Akartam játék gáztűzhelyt is, de tudom, hogy úgyis oda akarna jönni velem főzni, mert az az igazi. Meg az evőeszközös fiók, és annak kipakolása. Szóval abban maradtam magammal, hogy van neki elég játéka, a szuperanya-vágyamat pedig nem az ilyen kreatívkodásban fogom kiélni. Szóval klisé, de alapvetően a gyereknek tényleg a szülő figyelme kell inkább, amúgy annyi mindennel el tud remekül játszani. Persze van pár dolog, ami jó, ha van, néhány klasszul eltalált játék, de amúgy meg játék az egész lakás! :)

A kuckó nemes egyszerűségében

A kuckó használatban (macival együtt az igazi)

És a jelenlegi favorit: a ruhásszekrény! (meg a járműves rakosgatós játék)

És a kilátás a hálószobából :)

Új év, új élet

Elérkezett a 2017, és mi január 8-án, féléves papírmunka és felújítás után végre beköltöztünk az új otthonunkba, az erdőbe!

Sikerült megcsináltatni a fűtéskorszerűsítést, a tervezett ablakcserét (nem az összeset cseréltük), a villanyvezeték-cserét, az új padlókat és festést. Nem volt egy egyszerű menet, és a házzal kapcsolatos munkálatok közel sem értek véget, de akkor is, már itt vagyunk! :)

A lányunk meglepően jól vette a költözést. Aggódtam, mert ez a 3. költözése az ő kis 1,5 éve alatt. Az elsőnél 2 hónapos volt, fel sem tűnt neki, a másodiknál egy éves, akkor 3 éjszaka elég rossz volt, aztán megszokta, most pedig már első éjszaka minden rendben volt (azaz úgy aludt, ahogy amúgy szokott, ami továbbra sem a legjobb, de legalább már megszoktuk). A költözés hetében jártunk ide vele játszani, nézelődni, lehet, hogy ez is segített. Meg persze már ért és beszél és így talán könnyebb volt neki el is magyarázni a dolgot.

Milyen jó, hogy még a múlt hétvégén költöztünk, és nem most... zuhog a hó, alatta meg van némi jég. Persze, akkor is volt némi latyak, de nem esett épp semmi. A hidegek is jönnek-mennek, van alkalmunk tesztelni az új fűtést és a ház gyenge pontjait.

Közben úton van a második baba is :) Ebben az évben igyekszem a családra, házra, barátokra fókuszálni. Meg persze magamra is. Úgyhogy remélhetőleg a blog is elevenebb lesz, mint az elmúlt 1-2 évben. :)

Boldog új évet Mindenkinek!

Kulcs az erdőhöz

Tegnap megkaptuk a kulcsokat!
Az erdő erdő marad valószínűleg egy darabig, de a háznak már a hétvégén neki esünk (főleg a férjem és a legjobb barátja). Látszik szegényen, hogy egy ideje már nem otthonként bántak vele, csak szállásként. Kell a fantázia, hogy belelássuk az otthont, de meglesz! A műszaki dolgok is. Szerencsére egyelőre semmi olyan hibát nem fedeztünk fel így üres állapotában, amire amúgy ne számítottunk volna. Sőt, pozitív meglepetések is értek. Pl. nem kell mindenhol vésni, mert sok helyen csőben fut a vezeték.
Izgalom és aggodalom, de inkább izgalom. Tűkön ülés. Van egy házunk. Hamarosan lesz egy új otthonunk is.

Veszünk egy erdőt

Úgy adódott - nem részletezem, milyen okok vezettek ideáig - hogy eladjuk a lakásunkat. Már alá is írtuk a szerződést, ki is költöztünk (jelenleg Anyáéknál vagyunk), a másik szerződés is aláírva, várjuk, hogy elrendeződjenek a hátralévő pénz- és papírügyek.

Szóval ez a másik szerződés, ez a ház, ez a telek. Nézegettünk párat a neten, de ami árban megfelelő volt, az vagy kicsi volt, vagy közel volt a vasút... aztán megnéztük ezt. Áh, ez túl drága... de sürgősen eladó, hátha engednek az árból. Végül elmentünk megnézni. A ház 96 m2, a telek hozzá meg bő 4600 m2, megy a dombon fül, 80% erdő. A ház erősen felújítandó, enyhe doh szag is volt benne, van, ahol nincs padlóburkolat, az egyik fürdőt már jó rég nem használta senki, egyszer egy földcsúszás is volt, elindult a ház egyik sarka lefelé (már megállították), meg beázás is persze... A telek 80, vagy inkább 90%-át pedig erdő borítja, illetve van egy elhagyatott kenel is, amit le kéne bontani, meg valami tároló szerűség lent, ami szintén bontásra ítélt. És mégis. Megláttuk, és beleláttunk mindent. A hálót, a gyerekszobát, a nappalit, a kellemes előteret, a telken a teraszokat, ahol lenne hintaágy, meg mindenféle növény... Itt aztán tere nyílik a képzeletnek. Hát tettünk egy pofátlan ajánlatot (mert a felújításra viszont kell a pénz). Visszadobták. Mondtunk egy kevésbé pofátlant, és végül beadták a derekukat a tulajdonosok!

Oké, de nekünk még nincs meg a pénz, nincs vevőnk, még hirdetve sincs. Vágjunk bele. Gyors fotózás, ingatlanosokkal szerződéskötés, árkalkuláció.. És bumm, beindult a biznisz. Jöttek egy csomóan, végül pedig az első érdeklődő vitte a lakást, gyors kiköltözésért cserébe. Költöztünk, búcsúzkodtunk. A lányunknak az első születésnapját még ott ünnepeltük, utolsó este pizzát rendeltünk.

Azóta várunk, ügyet intézünk és tervezünk. Akiknek meséltük eddig a tervünket, a nagy részük őrültnek tart, nem értik, miért akarjuk ezt. Néztünk mi ezután más házakat is, amik jobb állapotban voltak, de nem volt ekkora telkük. Nem volt bennük ennyi fantázia. Ez egy életre szóló projekt. (Hosszú távon amúgy vsz. be is fogja hozni az árát, ha föntebb nyitnak utcát és tudunk a telkünkből eladni.) Úgyhogy akárki akármit is mond, én nagyon várom. Tudom, hogy sok lesz a munka vele, tudom, hogy a felújítására sokkal több pénz is elmenne, mint amennyi nekünk lesz rá, de akkor is nagyon izgatott vagyok és alig várom. Majd mesélek a fejleményekről, lesznek előtte-utána fotók is.

Ui.: Ajánlott olvasmány ilyen időszakban a Napsütötte Toszkána.