Veszünk egy erdőt

Úgy adódott - nem részletezem, milyen okok vezettek ideáig - hogy eladjuk a lakásunkat. Már alá is írtuk a szerződést, ki is költöztünk (jelenleg Anyáéknál vagyunk), a másik szerződés is aláírva, várjuk, hogy elrendeződjenek a hátralévő pénz- és papírügyek.

Szóval ez a másik szerződés, ez a ház, ez a telek. Nézegettünk párat a neten, de ami árban megfelelő volt, az vagy kicsi volt, vagy közel volt a vasút... aztán megnéztük ezt. Áh, ez túl drága... de sürgősen eladó, hátha engednek az árból. Végül elmentünk megnézni. A ház 96 m2, a telek hozzá meg bő 4600 m2, megy a dombon fül, 80% erdő. A ház erősen felújítandó, enyhe doh szag is volt benne, van, ahol nincs padlóburkolat, az egyik fürdőt már jó rég nem használta senki, egyszer egy földcsúszás is volt, elindult a ház egyik sarka lefelé (már megállították), meg beázás is persze... A telek 80, vagy inkább 90%-át pedig erdő borítja, illetve van egy elhagyatott kenel is, amit le kéne bontani, meg valami tároló szerűség lent, ami szintén bontásra ítélt. És mégis. Megláttuk, és beleláttunk mindent. A hálót, a gyerekszobát, a nappalit, a kellemes előteret, a telken a teraszokat, ahol lenne hintaágy, meg mindenféle növény... Itt aztán tere nyílik a képzeletnek. Hát tettünk egy pofátlan ajánlatot (mert a felújításra viszont kell a pénz). Visszadobták. Mondtunk egy kevésbé pofátlant, és végül beadták a derekukat a tulajdonosok!

Oké, de nekünk még nincs meg a pénz, nincs vevőnk, még hirdetve sincs. Vágjunk bele. Gyors fotózás, ingatlanosokkal szerződéskötés, árkalkuláció.. És bumm, beindult a biznisz. Jöttek egy csomóan, végül pedig az első érdeklődő vitte a lakást, gyors kiköltözésért cserébe. Költöztünk, búcsúzkodtunk. A lányunknak az első születésnapját még ott ünnepeltük, utolsó este pizzát rendeltünk.

Azóta várunk, ügyet intézünk és tervezünk. Akiknek meséltük eddig a tervünket, a nagy részük őrültnek tart, nem értik, miért akarjuk ezt. Néztünk mi ezután más házakat is, amik jobb állapotban voltak, de nem volt ekkora telkük. Nem volt bennük ennyi fantázia. Ez egy életre szóló projekt. (Hosszú távon amúgy vsz. be is fogja hozni az árát, ha föntebb nyitnak utcát és tudunk a telkünkből eladni.) Úgyhogy akárki akármit is mond, én nagyon várom. Tudom, hogy sok lesz a munka vele, tudom, hogy a felújítására sokkal több pénz is elmenne, mint amennyi nekünk lesz rá, de akkor is nagyon izgatott vagyok és alig várom. Majd mesélek a fejleményekről, lesznek előtte-utána fotók is.

Ui.: Ajánlott olvasmány ilyen időszakban a Napsütötte Toszkána.