A torony foglya

  - azaz egy olaszos szappanopera Budapesten -

  Valahol a világban, távol mindentől áll egy magas torony, annak a toronynak a legfelső szobájában él bezárva egy hercegnő...

  Így ábrándozott Luca, a 18 éves leányzó, aki Budapesten, a Lónyay és a Bakáts utca sarkán lakott, valóban egy toronyszerű épületben és valóban a legfelső - ötödik - emeleten. Fogságban pedig azért volt, mert a bátyja éppen bulit tartott, neki pedig nem szabadott ott kellemetlenkednie.
  Luca csak bámult ki az ablakon és hercegnői fogságáról ábrándozott, amikor meglátta, hogy lent, a Bakáts utca túloldalán a hirdetőtáblára új plakát kerül. A Pizza Belorosa-é, az új reklámarccal, aki történetesen Luca ex-kedvese. Luca jól felhúzta magát, elege volt már abból, hogy mindenhol az ő képét látja. A szórólapon, a plakátokon, a szendvics-embereken és a neten is.
  Konráddal (az ex-kedvessel) 3 évig voltak együtt, együtt nőttek fel. Ám Konrád, amint lehetett, letette a motoros jogsit és pizzafutárnak állt. Ezzel nem is volt gond, Luca támogatta őt és a karrierjét. Konrádot ugyanis nagyon megkedvelték a rendelők, a Pizza Belorosa felvirágzott, Konrád egyre több megbízást kapott, így egyre kevesebb ideje maradt Lucára, de a lány kereste az alkalmakat, rendelt magának pizzát, ha Konrád volt műszakban, beült a pizzériába, hogy lássa, amikor befut, vagy amikor elmegy egy-egy adag pizzával. És néha együtt motoroztak. Konrád is kivirágzott, új volt neki ez a helyzet, hogy ennyire a középpontba került, de tetszett neki. Korábbi gátlásosságának, félénkségének nyoma sem volt már.
  Bár jól megvoltak, még az is szóba került, hogy egyszer majd férj és feleség lesznek, azért Luca és Konrád is veszekedett időnként, mint a legtöbb pár. Egyszer épp azon, hogy Luca, amikor nem Konrád van műszakban, akkor is rendel időnként pizzát, és akkor egy másik pizzériából, ami régen Luca kedvence volt. Konrád megharagudott, hogy Luca nem tudja elengedni azt a pizzériát, hiszen az a múlt, a Pizza Belorosa a jelen, és igazán segíthetné a pizzéria további felvirágzását. A vitát nem tudták befejezni, mert Konrádnak mennie kellett, következett az ő műszakja. Lucáék pedig elutaztak nyaralni. Ment az sms-ezés, telefonálgatás és a nyaralás után találkoztak is, amikor is Konrád szakított Lucával. Nem mondott nagyon indokot, csak valami olyasmit, hogy nem elég cserfes a pizzéria tulajdonosaival, a Mammával és a Pappával, ahogy ott hívták őket. Luca nem tudta hova tenni ezt az egészet, de még nagyon szerelmes volt és bolondot is csinált magából, minden áron próbálta megmásítani Konrád döntését és sírt is sokat, de hiába, Konrád felszállt a motorra és elhajtott a Pizza Belorosába. Mondott mindenféle szépet persze Lucának, hogy ő milyen különleges és mennyire szerette és hogy majd keresi, és hogy utána biztos sokáig nem talál majd másik lányt... de ezzel csak tovább fájdította Luca szívét. Luca úgy döntött, egy napot még hagy Konrádnak, hogy meggondolja magát - mert ennyire nem számított a büszkesége, ami akkor nem is nagyon volt - és akkor visszafogadja. Konrád meg is gondolta magát, egy darabig még találkozgattak, de Konrádot ki akarták küldeni a Pizza Belorosa olasz központjába, erről a lehetőségről pedig nem tudott lemondani, így útjaik végleg ketté váltak.
  Végül Konrád a sok szép szót még néhányszor megforgatta Luca szívében tetteivel. Egy hónappal a kiutazása után Konrád összejött egy dús keblű olasz princessával, feledve a magyar hercegnőt a toronyban és soha többé nem kereste Lucát.
  Ám véletlen összefutottak egy gastro-feszten, ahol Luca, jól nevelt lányhoz illően nagyon civilizáltan viselkedett. Puszit is adott, megkérdezte, hogy van és mi újság vele, gratulált a pizzafutáros sikereihez (mindenféle díjat nyert) és mosolyogva búcsúzott tőle. Csak utána sajnálta, hogy nem borította a képébe azt a pohár sört, ami épp a kezében volt.
  Konrád ezután sem kereste, csak tudni lehetett, hogy visszatért Magyarországra, mert jobb ajánlatot kapott, és Budapestre költözött, ahol a Pizza Belorosa reklámarca is ő lett, így Luca jó sokat bámulhatta.

  A buli tombolt, már kezdett besötétedni (június volt, hosszú nappalokkal), Luca pedig fogta magát, felöltözött szépen, kiment a szobájából, kivette az első szembejövő bulizó kezéből a poharát, ami épp teli volt sörrel, és nem törődve a méltatlankodással lesietett a lépcsőházon keresztül az utcára, átsétált a hirdetőoszlophoz és jól képen öntötte a Pizza Belorosa szépfiúját, Konrádot. Majd elégedett mosollyal sétált tovább, a poharat kidobta a legközelebbi kukába, és elindult régi kedvenc pizzázója felé, hogy egyen egy jót.

Ahogy ígértem, egy történet a toronyról. (Kép innen.)
A szereplők és a cselekmény a fantázia szüleménye, bármiféle egyezés a valósággal a véletlen műve.