Egész hétvégén suliban voltam, ráadásul hétfőn úgy döntöttünk, hogy lazák leszünk és a 8 órási mozira ülünk be, aztán meg miért ne alapon itthon még megnéztünk egy Dr House részt, így a megszokottnál kicsit később kerültünk ágyba. Tényleg nem sokkal, még így is éjfél előtt, de aztán a fél7-es kelés nem esett jól. Kedden délután is már vonszoltam magam, de akkor inkább még a gép előtt punnyadtam és este befejeztük a Dr House-t (érik a bejegyzés). Szerdán viszont nem bírtam tovább. Hazajöttem, konstatáltam, hogy Ketteskét már nagyon-nagyon ki kéne takarítani, körbenéztem, mennyi teendő lenne még ezen kívül, és azzal a lendülettel bementem a hálóba (odáig nem ért el a szag) és lefeküdtem pihenni. Előtte még felhívtam a Kedvest, mikor érkezik, de még váratott egy kicsit, úgyhogy kb. egy órácskát pihengettem, talán a vége felé aludtam is. Az ébredés után közvetlen még nem éreztem a jótékony hatását, de mihelyst kiléptünk az utcára és indultunk bevásárolni, éreztem, hogy felébredtem, feltöltődtem egy kis energiával és volt bennem lendület tevékenykedni.
Régebben mindig ódzkodtam a délutáni alvásoktól, mert hogy sokszor fejfájással ébredtem, vagy akkor este nem tudtam aludni... De később már nem volt fejfájásom és újra és újra rádöbbentem, hogy akár 10 percnyi csendes pihenő és mennyire fel tud tölteni! Erre még mindig emlékeztetnem kell magam. Persze, ha fáradtan ledőlök aludni úgy, hogy senki és semmi nem ébreszthet fel, akkor alszom 2-3 órát és akkor este tényleg nem tudok aludni. De ha ahhoz kötöm, hogy a Kedves hamarosan hazaér, vagy nem alszom be, csak tényleg pihenek tíz percet, vagy kint a hintaágyban szunyókálok egyet (ha épp lent vagyunk Anyáéknál), akkor úgyis valami felébreszt egy idő után. És akkor újult energiával vághatok bele a hátralévő feladatoknak, ahelyett, hogy vonszolnám magam és zombi módjára járnék-kelnék, nem haladva semmivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése