Szóval, túl vagyok a pszichológia BA-n, diplomás viselkedéselemző lettem. A vizsgára kb. két hetet készültem, ebben benne volt a prezentációkészítés és a referenciamunka írása is a felvételire. Referenciamunkának amúgy végül a fejlődéslélektan műhelymunkám 15 oldalasra rövidített változatát küldtem el (aminek a 2-3 oldalas kivonatát itt olvashatjátok).
Most az egyszer nem olvastam szakirodalmat, csak mindenféle jegyzetet. Táblázatot meg mini-összefoglalókat készítettem, meg próbáltam beindítani az agyam a tételcímekre, hogy mindenképp eszembe jusson valami a tételről az államvizsgán. Mert egy általános lélektan tételt is lehet személyiséglélektanba fordítani :D Egész nyugodt voltam amúgy, nyugodtabb, mint az utolsó vizsgám előtt. Úgy voltam vele, hogy a prezentációval csak nem lesz gond, és amúgy meg bármiről elgagyogok 10 percig.
Elérkezett a nagy nap, én 6-kor keltem, még átnézegettem pár tételt, felöltöztem, a Kedves segített kaját összerakni nekem, és időben sikerült elindulni, 20 perccel a busz indulása előtt már az Árpád-hídnál voltam. Harmadiknak mentem be egy tündéri bizottsághoz (több bizottság is futott párhuzamosan). Először tételt húztam, a szociálpszichológia 6-os tételt: Szociális reprezentáció, csoportközi viszonyok és előítélet. Ennek a kidolgozására volt kb. fél órám, vígan elvoltam. Írtam egy szuszra 1,5 oldalt, aztán 5 percenként még pár dolgot. Hasznos pár dolognak bizonyultak, ugyanis végül ezekből kérdeztek.
A fél óra letelte után behívtak, én pedig megalapoztam az első benyomásom azzal, hogy majdnem átestem a küszöbön, de végül nem estem el, elmentem valahogy az asztalig, elindítottam a ppt-t és csak mondtam és mondtam... (Szerencsére még reggel felraktam a ppt-t és ellenőriztem, egy táblázat el is volt csúszva és takart egy sort a szövegből, azt gyorsan kiigazítottam.) A szám persze ki volt száradva, éreztem, hogy remeg a hangom, néha tévesztettem is szavakat, de összességében jól sikerült. Nem állítottak le, pedig biztos több volt, mint 10 perc. Utána feltettek pár kérdést, de azok is rendben voltak. A konzulensem nagyon aranyos és lelkes volt, hogy ezt meg ezt is meséljem még el a kutatásról... :) A tételem elmondásánál már leültem szembe a bizottsággal, csak a vázlatpontokat kellett felolvasnom és azzal kapcsolatosan tettek fel 2-3 kérdést és slussz. Elég szerencsés voltam, mert szociálpszichológia tételt húztam, a bizottságban pedig csak fejlődés- és személyiséglélektanos emberkék voltak, illetve egy klinikai. Úgyhogy mélységeiben nem tudtak belekérdezni (pl. nevekkel, évszámokkal, vagy extra-hiper pontos definíciókkal ha akartak volna, csőbe tudtak volna húzni). Aranyos volt az elnök, megkérdezte az előítéletesség szintjeit, aminek az utolsó pontja a kiirtás, ezután megjegyezte, hogy nem kéne ilyen negatívan zárni a feleletet, nem jó végszó, akkor beszéljek még arról, hogyan lehet ezen a hozzáálláson változtatni... :)) Aztán mosolyogva megköszönték és elköszöntünk.
A délelőtti csoportnak aztán dél-egy óra felé tartottak eredményhirdetést, és ötös lett mindenem! :) (szakdolgozat, védés és tétel). Szóval örültem nagyon, bár még nehéz felfogni, hogy vége... Ma reggel is le kellett magam nyugtatni, hogy ne érezzem magam rosszul, hogy a Duna-parton sétálok a Kedvessel és a Nagyival, ahelyett, hogy tételeket tanulnék... Végre olvashatok, pihenhetek, írhatok, lakást rendezhetek, ... Nyártervezés amúgy hamarosan következik :) Meg az összes bejegyzés, amit elterveztem a tanulás alatt. Meg persze vizsgaidőszak utáni regeneráció.
Egy idézet, ami ide passzol, ami hozzám passzol: "Hiszek benne, hogy a boldogság nem szerencse kérdése. Nagyon sok munka van abban, ha jó az életed. Egyszer-egyszer - sokszor a legjobbkor - jön a véletlen, és helyére pöccint mindent, de ha sorozatosan, éveken keresztül jó dolgok történnek veled, az nem a szerencse miatt van, hanem azt jelenti, értesz ahhoz, amit csinálsz, kihasználod a lehetőségeket, és keményen dolgozol!" Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 13. oldal.
Ja, és a bejegyzéshez passzoló zene (már az ÁV előtti napon kiválasztottam):
2 megjegyzés:
Büszke vagyok Rád. :)
Ez az idézet pedig tetszik.
Köszönöm :) és örülök.
Megjegyzés küldése