Az acélember (2013)
Van egy bolygó, a Krypton, amely pusztulásra van ítélve, energiatartalékai kifogytak, a bolygó hamarosan megsemmisül. Hogy az ott élő faj fennmaradjon, Jor-El és Lora egyszem fiukat, Kal-Elt, aki évszázadok óta az első anya által szült gyermek, egy élhető bolygóra, a Földre küldi. Ezt Zod tábornok próbálja megakadályozni, ám hiába. Kal-el Clark Kentként nő fel a Földön, egy farmon lel szerető szülőkre.
Ez a film nem követi teljesen végig Clark életét, 33 éves korában (ó, a krisztusi kor) csatlakozunk be, és visszaemlékezésekből tudunk meg valamicskét a gyermekkoráról. Innentől cselekmény- és véleményleírás következik.
Hát lássuk csak. Nézzük elsőként mondjuk a szereplőket. Nem rossz gárda, meg kell mondjam. Supermant Henry Cavill játssza, szerintem remek választás volt, mind testfelépítésben, mind arcra el tudtam Supermannek fogadni. (Testfelépítésben talán egy picit még túl is lőttek a célon, bár meg kell hagyni, igen látványos.) Aztán Henry megkapta biológiai apának Russell Crowe-t, nevelő apának pedig Kevin Costnert. Szerelme pedig Amy Adams lett. Ja, és főnöke pedig Morpheus, azaz Laurence Fishburne lesz a jövőben. Én mindet szerettem.
Kicsit mondjuk Pókemberesre sikeredett nekem a hangulat. Van egy szuper képességekkel rendelkező srác, egy védelmező nevelő, aki a felelősségvállalásra tanítja, és aki sajnos meghal. Van egy lány, aki ismeri mindkét arcát és hűen őrzi titkát.
A történetben nekem kissé érdekes, hogy elvileg a levegő miatt gyengül le Clark a kryptoni fedélzeten, közben az űrben meg kutya baja... A film után a Kedves felvilágosított, hogy eredetileg csak a napsugárzás kell neki az erejéhez. Hiányoltam a kryptonitot. Illetve Zod tábornok elfogadhatatlannak tartotta, hogy a kryptoniak éveket töltsenek alkalmazkodással a földi körülményekhez, miközben neki néhány óra alatt sikerült.
Összességében nem rossz film, de szerintem túl hosszú, a maga majdnem 2 és fél órájával (143 perc). Sok-sok szál fut, szerintem kevesebb is elég lett volna. Krypton pusztulása, Clark gyermek- és felnőttkora, Lois felgöngyölíti a sztorit, Clark a sajátját, közben pedig meg kell menteniük a Földet, Clarknak pedig normális munkát kell találnia. Illetve szerintem két elég bénácska rész is belekerült. Az egyik, amikor Lois és Clark végre egymás karjában kötnek ki és elcsattan az első csók, és Lois sopánkodik, hogy az első után állítólag a többi már nem olyan jó... Erre Clark, hogy ez csak a földi emberekkel lehet így. A másik meg a végén, amikor az egyik hölgy százados csak vigyorog, a felettese kérdésére válaszolva azért, mert hát Clark annyira jó pasi. Jaj. Értem én, hogy ez poén akart lenni, de szerintem nem lett túl poénos. És ne akarjuk már Supermant Vasemberessé tenni, aki non-stop humorizál és el van telve magától.
Szóval a vérfrissítés sikerült, a szereplők jók, de talán a kevesebb néha több. És Superman maradjon Superman.
(Kép innen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése