Fecskék és Fruskák

  Nemrég a Molyon jelentkeztem egy közös alkotásra (emellett a projekt mellett), amiben mindenki ajánl egy könyvet kötelező olvasmánynak. Az én választásom pedig a Fecskék és Fruskákra esett.
  A Fecskék és Fruskák című könyvet Arthur Ransome írta. Ez egy regénysorozat, ám én most csak az első regénnyel fogok foglalkozni.

  A történet középpontjában - mily meglepő - a Fecskék és a Fruskák állnak. A Fecskéket a Walker-testvérek alkotják (a kis Vicky baba még tartozik közéjük), John, a kapitány, Susan, a kormányos, Titty, a matróz és Roger, a hajósinas; a Fruskákat pedig a Blackett nővérek, Nancy és Peggy, a két kalóz. A nyári szünidő alkalmával találkoznak és kötnek véd- és dacszövetséget.
  A gyermekek a szünidőt egy lakatlan szigeten töltik sátorozva-vitorlázva-halászva és persze hatalmas harcok közepette.

  A könyvet elsősorban 12 év körüli (tehát kb. 6.-os) kiskamaszoknak ajánlanám, engem akkor szippantott magába ez a történet, bújtam a folytatásokat is (amik megvoltak otthon). Azon kívül, hogy én mennyire szerettem, azért ajánlom, mert kalandos, életigenlő, szerethetőek a karakterek, olvasmányos és gyönyörű helyeket mutat be. Olyan könyv, ami képes lekötni egy kiskamasz figyelmét (függetlenül attól, hogy fiú vagy lány az illető!) és megszerettetheti vele az olvasást. Olyan, amitől talán kedve támad kint lenni és mozogni, amitől ráébredhet, hogy a számítógépen és az okostelefonon túl is van élet (Bár én még mindig hiszem, hogy azért alapvetően ez a fajta kíváncsiság és kalandvágy nem veszett ki a mai gyerekekből sem.). Úgy gondolom, hogy felső tagozatban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az élvezetes olvasmányokra, és kevesebbet a "nagy művekre", amiket egy kiskamasz nem biztos, hogy tud értékelni (erről kifejtettem már a véleményem egy harmadik közös projektben, itt). Arra ott van majd a gimi, hogy megnézhesse közelebbről, melyik korban mi számított "nagy dolognak". Ilyenkor még könnyen kedvet lehet adni az olvasáshoz - de el is lehet venni ugyanolyan könnyen. Sorozatokat olvastatni amúgy azért is jó ötlet - ahogy nővérem mondta - mert ha tetszik neki az első rész, akkor elolvassa valószínűleg a többit is (ne adj Isten, még könyvtárba is megy érte!), és egy Harry Potternél például az már 7 könyv! Nem rossz kezdetnek, azt hiszem.

  A könyvet amúgy most újraolvastam (illetve kb. 5 oldal még hátra van), és még így, 22 éves fejjel is élvezetes. Nem mondom, azért kevésbé köt le, és sokszor már inkább felnőtt módjára mosolygok a gyerekeken, mintsem velük együtt rezdüljek, de még mindig nagyon pozitívnak tartom, amit szívesen adnék majd a gyermekem kezébe. Szép értékeket közvetít, amellett, hogy izgalmas és jó olvasmány. A nagy részét tóparti nyaralás közben olvastam, úgy különösen hangulatos volt. És roppant mód sajnáltam, hogy nincs nálunk vitorlás, sem semmilyen csónak vagy kenu. De majd jövőre! :)

  A könyből amúgy film és BBC sorozat is készült, azokat még nem láttam.

(Kép innen.)