 |
A kép neve beszédes:
Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen. |
Ma eredetileg a vörös lencse főzelékemről terveztem írni, de inkább máshoz van most kedvem (azt is bepótolom majd). Sajnos (tapasztalataim szerint) kreatívnak, rendhagyónak számít, ha jó kedvűen megyünk iskolába/munkába és jó kedvűen is jövünk haza. Sokszor arra a kérdésre, hogy
"Milyen volt a napod?", a válasz az, hogy
"Hát unalmas..." vagy
"Semmi extra, egész nap gürcöltem/szívtam",
"Elment, elfáradtam." Stb. Sok esetben akkor is hasonlóan válaszolunk, ha amúgy nem volt rossz napunk, egyszerűen csak ezt szoktuk meg. A munka/suli egy kötelező, kellemetlen valami, ami után
végre hazaérünk és
kezdődhet a nap, az
igazi, élvezetes része. A munkát/sulit ehhez pedig
túl kell éljük. Nem tetszik ez a hozzáállás. Nagyon sok időt töltünk ezeken a helyeken, többet, mint hogy egészséges lenne a túlélésre játszani. És korántsem a szenvedésünk miatt lettek "kitalálva" ezek.
Ma arra gondoltam, hogy elkezdhetnénk írni minden nap (mondjuk 1-2 hétig, akár egy hónapig!), hogyan érezzük magunkat, hogyan válaszolunk a
"Milyen volt a napod?" vagy
"Hogy vagy?" kérdésekre - azaz mit közvetítünk másoknak, ez a kettő egyezik-e, mit tükröz. Összegezzük. Hogy tetszik az eredmény? Érdemes változtatni a hozzáállásunkon? Netán a munkahelyünkön?
Egy napos kreatívkodás: Menjünk mosolyogva a suliba/munkahelyre!
És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?
Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése