Ismét egy szép hétfő!
Az elmúlt héten kínzó édességvágyam volt. Hiába vacsoráztam rendesen, mindig nagyon hiányzott a desszert. Ilyenkor almát rágcsáltam, szőlőt ettem (egész héten, szinte minden nap volt alma és szőlő), mézes teát ittam és próbáltam másra koncentrálni. A Kedves meg ette a nutellát. Már elfogyott. Ezután ő is csatlakozik hozzám :)
Másik nagy kedvenc a mézes kakaó friss vajas kiflivel/zsömlével. Amúgy is mindig natúr kakaóból csinálunk minden kakaós dolgot, nem olyan nehéz cukor helyett mézet használni. És isteniii!! És bár mondtam, hogy inkább házi pékárukat fogok venni, de imádom, hogy csak a sarokra kell leugrani friss zsömléért, kifliért. Lassan az eladókat is megismerem, már akkor is köszönünk, ha kint van cigizni, az egyik megdicsérte a fültyűmet (és tudta, hogy úgy hívják!). Szeretem a kisboltokat! (akkor is, ha drágák, bár a halrudacskájuk finom és olcsó!) A héten amúgy nem volt sok időnk/kedvünk főzőcskézni, voltak vajas zsömlés étkezések, esetleg sajttal és gyümölccsel vagy kakaóval, volt pizza, tökfőzelék, mártogatós kifli, gácsér...
... aztán beütött a krach. A hetem egész jól indult, majd szép lassan ívelt lefelé, időnként fel-felbukkantam ismét, majd megint le... Pedig a Kedves aztán mindent megtett! Csütörtök-péntek ő volt az ablakosokkal itthon, utána pedig 4 órán keresztül takarított, még a függönyöket is kimosta! Erre jöttem én haza, meg egy pohár borra :) Hát na, az egy felívelő este volt! Ha esetleg sutyiban ezt a bejegyzést is olvasod, akkor nagyon szépen köszönöm Neked! És nem csak azt a 2 napot, de az utána lévő 2-t is. A nyűgösségem sajnos vissza-visszatért a hétvégén, vasárnap este már a Kedves készített nekem vacsorát - szépen fel is rúgtam a diétát, volt forralt bor, spenót sült párizsival, pirítóssal, tükörtojással és mákos guba desszertnek (nyami!). Sajnos amúgy már szombaton is csaltam kicsit, mert ettem kecsapot és majonézt, ezt vasárnap is (hamburgert csináltunk itthon), ma ettem meg a mákos guba maradékát (ismét nyami!) és este olasz étterembe megyünk nővéremékkel, és hát az olasz desszertek... Viszont kicsit megnéztem, mitől is lehet ez a levertség, és az átgondolás után ma elkezdtem a változtatásokat.
A Hajrá hétfők és a diéta nem maradnak abba, csak volt/van egy kis kilengésem. De ettől még az előző időszak nem vált semmissé, és egész nyugodtan folytathatom. És nem kínzom magam bűntudattal. Hosszú távon úgy is az a cél, hogy alapjaiban csökkentsem a cukorbevitelemet, nem az, hogy kampánycukortalanításokat végezzek. Most kell ez a nagyobb "lomtalanítás", aztán marad a szolidabb módi. Pl. a kecsap és majonéz pizzára, melegszendvicshez egyáltalán nem égetően szükséges, rántottához pedig már rég nem eszem (pedig gyerekként csak úgy ettem). A csoki sem hiányzik túlzottan (na jó, palacsintába egy kicsit), étcsokit pedig szabad enni. Szóval jó ez a két hónap, hogy megnézzem, mi mennyire hiányzik, hogyan pótolható.
Az óráim közül egyet végérvényesen kiraktam. Megcsinálom a követelményt, de nem járok be. Számomra emészthetetlen a tanár stílusa, nem is kapok tudásügyileg sem sokat, viszont elviszi 1,5 órámat, plusz az utazás, illetve idegileg sem tesz jót. Nem akarok senkit iskolakerülésre bátorítani, igazából sajnálom, hogy ez a megoldás (és biztos lehetne másként is). Talán a suli volt a fő gócpontja a levertségemnek. 17. éve járok iskolába, ebből egy év volt rázós, a BA eleje, egyébként mindig szerettem suliba járni, általában mosolyogva mentem be hétfőn is. Megértettem végül azt is, hogy BA-n kell egy sor alapozó tárgy, oké. Nem egészen az, amit gondoltam, hogy majd csak az engem érdeklő dolgokat fogjuk venni, de oké, ez még nem annyira speciális. Na de az MA? Amikor konkrétan ismételünk, kicsit más nevű, de ugyanolyan ismeretanyagot leadó tárgyaink vannak... és nem egy. A tanárok nagyrészt amúgy szerethetőek, okosak meg minden, nem velük van a baj. De elkeserít, mennyi időt és erőt elvisznek ezek a tárgyak. Feleslegesen. És még csak nem is az izgalmasat ismételjük... Nem érzem, hogy kicsit is közelebb vinnének ahhoz, hogy én jó iskolapszichológus (vagy tanácsadó) legyek. De persze ha nem teljesítem... Én meg jól is szeretném teljesíteni, mert a 10 ezer forint is 10 ezer forint, jól jönne némi ösztöndíj.
Szemléletmódot váltottam. Sokkal inkább figyelek arra, hogy mitől érzem jól magam, mi visz közelebb tudásban és tapasztalatban ahhoz, hogy jó iskolapszichológus legyek, a többivel kapcsolatban viszont lejjebb veszek az elvárásaimból. Az 1400 oldalnyi kötelezőből is válogatok majd, legalább amit olvasok, az maradjon meg rendesen és ne csak végigszaladjak rajtuk. Ez a mennyiség igenis sok! (pláne negyedévre) Van más tárgyunk is, nem beszélve a magánéletről!
Szóval ma kihagytam azt az egy órát, helyette itthon táncikáltam, mozogtam fél órát, közben felsöpörtem, kidobtam pár zsepit, kiráztam a kanapén a pokrócot és a párnákat, virágot locsoltam. Ezután megmosakodtam, szép ruhába bújtam, megreggeliztem (megittam a maradék forralt bort is, kb. 1 dl) közben olvasgattam, majd elsétáltam a suliba, Iskolapszichó órára, amit kifejezetten vártam :) És igyekszem ezt a hétfő reggeli mozgást megtartani, most du. pedig a lakásnak esem neki.
Sokkal jobban vagyok. Úgyhogy Kedves, nyugodtan folytasd Te is ezt a lelkes hozzáállást, most már én is itt vagyok, ismét! ;) És köszi a kitartást!!! Na, még ezért is jó a házasság! :D
(Kép innen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése