Még valamelyik hosszú hétvégén, amikor otthon voltunk Gödöllőn, nekiálltam szortírozni a cuccaimat. A kezembe akadt néhány régi füzetem, a 8.-os központi felvételi dolgozatom is, és elhoztam őket, hogy átolvasgassam, milyen fogalmazásokat is írtam régen. Nagyon mulatságos dolog ez. A következő alkalommal biztos a leveleimet olvasom át :) Bár azokból nagyrészt ugye a másik féltől kapottak vannak meg, de azokból is látszik, mi foglalkoztatott akkor engem/minket, miről tudtunk hosszú oldalakon keresztül levelezni.
Következzen néhány régi fogalmazásom....
2001. XII. 4., 5.-es első fogalmazásom:
Győztünk!
Vázlat:
I.
Odaértünk
Franciaországba
II.
1.
Lepihentünk
2.
A csata
III.
János
búcsúzik
Megérkeztünk
Franciaországba. A törökök már raboltak javában.
Találkoztunk
a királlyal, aki elpanaszolta, hogy elvitték a lányát, s aki visszahozza, az
magas jutalomban részesül. Mi megnyugtattuk, hogy holnap visszahozzuk a lányát,
és szabaddá tesszük az országát, de előbb lepihenünk. Úgy is lett.
Reggel
megszólaltak a trombiták, és mi indultunk is, hogy legyőzzük az ellenséget. Egy
követet küldtünk harci jeladásnak. Mi bátran kiálltunk a csatatérre. Én minden
ellenséget a másvilágra tudtam küldeni, aki csak a közelembe merészkedett. Már
a török basát támadtam, mikor valaki megtámadott hátulról. Mire vele is
végeztem, addigra már az én bátor és erős barátom, Jancsi kettészelte a basát.
Még sok törököt győztünk le, mire már csak a basa fiával kellett leszámolnunk.
Én fedeztem Jancsit, nehogy még valahonnan előjöjjön egy török és megtámadja
őt. Sokáig üldözte a fiút, míg az ellenség lova össze nem rogyott, és el nem
pusztult. Azt nem tudom, mit tett a törökkel, de egy biztos, hogy Jancsi
visszahozta a királylányt. Ők visszamentek a királyhoz, aki nagyon boldog volt,
hogy viszontlátja a leányát. Mi is bementünk a várba, ahol a szakács már
elkészítette a vacsorát. A király azt mondta Jancsinak, hogy övé lehet a lánya
és a királysága, de Jancsi nem fogadta el.
Elmesélte,
hogy van neki egy szerelme, aki már várja őt. A király nem erőltette tovább a
dolgot, hanem adott neki egy zsák aranyat.
Jancsi
elindult a pénzzel hazafelé.
Csak
pár javítást raktam bele, főleg helyesírásit (a tanárnő mást is javasolt volna).
Fogalmazás 5-ös, helyesírás 5-ös,
külalak 4-es. Figyelj oda jobban a tükörjavításra! Jó, ügyes.
(És ehhez a fogalmazáshoz én vázlatot írtam... heh :D)
2002. IV. 15., még mindig 5., de tavaszi félév, levél:
Kedves
atyám!
Iszonyú
dolog történt velem! Elvesztettem a szemem világát a megátalkodott Odüsszeusz
miatt, aki kiszúrta a szememet. Az alávaló nem harcban, hanem otthon, a saját
házamban, amikor aludtam, tette ezt a gaztettet.
Úgy kezdődött, hogy Odüsszeusz
társaival együtt bejött a barlangomba, mikor éppen (egy p-vel írtam anno, mert
úgy régies, de a tanárnő kijavította) kint legeltettem a nyájat. Ez nem elég, még a sajtomból is ettek,
és ittak a tejemből! Aztán meghallották lépteim és bemenekültek egy sarokba.
Én, mint mindig, most is megfejtem a juhokat. Vacsorához készülődtem, és a tűz
fényénél megláttam őket. Nagyon dühös lettem. Mikor lecsillapodtam,
megkérdeztem tőlük, hogy mit keresnek itt. Mivel nem tudtak kielégítő válasszal
szolgálni, megettem kettőt közülük. Másnap is így tettem. De harmadnap odajött
hozzám Odüsszeusz – akkor még nem tudtam, hogy ő – és megkínált finom borral.
Én buta, elfogadtam. Jutalmul azt mondtam, hogy őt eszem meg majd utoljára.
Utána megkérdeztem:
-
Mi a neved?
Erre
ő azt felelte:
-
Senki.
Ekkor
mély álomba szenderültem. Ők, ezt kihasználva, egy előre kihegyezett bottal
kiszúrták a szememet. Én meg hiába kiabáltam, hogy Senki bánt engemet, azt
gondolták, hogy tényleg senki se árt nekem, ezért elmentek.
Másnap,
úgy, vakon, kihajtottam a nyájat legelni, és gondosan elzártam a kijáratot. A
következő napon a juhokkal együtt a foglyokat is elengedtem, mert ők magukat az
állatok hasára kötötték. Én a hajójuk után dobáltam néhány sziklát, de hiába,
egyik sem találta el a hajójukat.
Apám, kérlek, keserítsd meg
nyomorult életüket!
Szeretettel: a vak Polüfémusz
5.
IV. 18.
Nekik
öt, de nekünk ie. 771. (Ezt nem nagyon értem ennyi év távlatából)
Fogalmazás
5-ös, helyesírás ötös, külalak 5 alá. Még szebben dolgozz! Nagyon jó!
2005 január-február, központi felvételi:
Meglepetés
ért
Nem
is olyan régen nagydolgozatot írtunk kémiából. Az előtte levő napokat
izgulással, szorongással, na és persze tanulással töltöttem. Hogy miért
izgultam annyira? Erre egészen egyszerű a válasz. Mert elég gyenge voltam ebből
a tantárgyból. Ráadásul most 60 oldalból kellett felkészülnöm. Ezért minden
barátomat megkértem, hogy szorítson nekem, mert most nagyon kéne a jó jegy.
Persze mindenki bólogatott, hogy nagyon fognak nekem szurkolni.
Eljött
a rettegett nap. Már csak a szünet választott el a dolgozattól. Megnéztem a
telefonom, hogy tudjam, hány perc van még hátra. Ekkor vettem észre, hogy
üzenetet kaptam. K. írt. Azt írta, hogy sok sikert kíván a következő órámhoz
és tudja, hogy menni fog, és ő nagyon bízik bennem. Ettől aztán fülig ért a
szám és melegség töltötte el a szívemet. Annyira, de annyira jólesett. Nagy
szükségem volt rá. És természetesen meg is köszöntem neki a hatásos biztatást.
Négy
nappal később kiosztották a dolgozatot.
Egyetlen egy darab ötös lett, sok négyes, hármas, és sajnos egyes is. Az
ötös nem az enyém lett – nem is vártam – de négyest kaptam, Köszönöm, K.!
Ez a gyöngyszem is hozzájárult ahhoz, hogy imádott gimnáziumom diákja lehessek! :D A cím amúgy adott volt, vagy ezt, vagy A jó szó orvosság címet választom. Szörnyű címeket tudtak adni...
És még nincs vége a sornak, de gondoltam, egy bejegyzésbe ennyi is elég lesz. Aztán majd valószínűleg feltöltögetem a többit is. :) Érdekes így begépelve látni, hogy amit annyi oldalra lekörmöltem, az csak ilyen rövidke a monitoron.
Ti miket olvastatok/olvasnátok vissza? Milyen volt? Milyen címekkel kellett már fogalmazást írnotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése