 |
| Keresd meg a célt! |
Nemrég olvastam el
Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét (amiről a véleményemet
már kifejtettem, így most nem teszem). Az ihletett meg, hogy kicsit tervezzem a karrieremet: hogyan is érjem el, amit szeretnék és hogyan legyek minél jobban képben és minél jobb szakember. Iskolapszichológus szeretnék lenni. Az addig oké, hogy ehhez kell egy BA plusz egy MA, lehetőleg tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányon, de mi van ezen kívül? Mit tehetek még azon kívül, hogy kijárom ezt az 5 évet az egyetemen, lehetőleg jó eredménnyel?
Persze, kell a gyakorlat, ezt mindenki mondja, különben sehova nem vesznek fel sehova. De mégis hogyan és milyen gyakorlatot szerezzek? Szinte nem is engednek emberek közelébe, amíg meg nincs az MA, akkor a tanulmányi évek alatt mégis milyen szakmai tapasztalatot szerezzek, szerezhetek? Az nem nagyon vonzott soha és nem sok értelmét láttam, hogy a különböző pszichós rendezvényeken jegyet szedjek vagy teavizet forraljak. Ha kapok érte ingyen belépőt, van értelme, de maga a munka nem ad szakmai tapasztalatot (legalábbis nem a pszichológusi szakmában). Hát akkor? Nekünk szerencsére volt szakmai gyakorlat, bár nem túl hosszú, az enyém (és a partneremé) volt a leghosszabb, amikor két hetet töltöttem gyermekklinikán serdülőcsoport megfigyelésével és még a véleményemet is kikérték. Ez nem rossz. Ha valakinek van ideje, akkor folytathat mindenféle önkéntes dolgokat klinikákon, segélyvonalaknál, de sokszor ezt képzéshez kötik, akár vizsgákhoz, ami macerás. Illetve ha képzéshez van kötve, sokszor egy minimum vállalást is kérnek, hogy meddig legyél utána önkéntes.
Emberekhez a terepgyakorlaton még mindig nem "nyúlhattam", de legalább megfigyelhettem mind a serdülőket, mind a terapeutákat, x problémára hogyan reagálnak. A csoportfoglalkozások után pedig megbeszéltük az észrevételeinket, azokból is sokat tanulhattunk, hogyan rakták össze a képet a tapasztalt terapeuták. Bár nem tervezem, hogy klinikumban dolgozzam, de nekem is szükséges egy alaptudás a klinikai esetekről, hogy ki tudjam őket szűrni és elküldeni megfelelő szakemberhez.
Szóval van az
önkéntesség, aminek utána lehet járni, kórházakban, különböző segélyszervezeteknél. Ez nekem egyelőre kimaradt, a képzést plusz minimális vállalást nem tudtam vállalni, de volt, ahova be sem engedtek még végzettség nélkül (pedig nem akartam semmit, csak ott lenni és tapasztalni).
Aztán valami mást kezdtem keresni, hogy az iskolapszichológia irányába menjek, ne a klinikum felé. Az alapötletek a fent említett könyvből jöttek és specializáltam az én területemre:
 |
| Ötletelj! |
-
olvasni az iskolapszichológiáról - mit csinál egy iskolapszichológus, nehézségek, sikerélmények, szabályozás, lehetőségek, tanulási zavarok, önismeret, stb. Újságok, könyvek, interjúk, cikkek, stb. Elsőre az is tök jó volt, hogy beírtam a google-be: iskolapszichológia. Így találtam
ezt is.
-
konferenciákra, előadásokra járni - iskolapszichológia, család, stb. témakörben
-
beszélgetni iskolapszichológusokkal, netán elmenni hozzájuk gyakornoknak - egyelőre egy
interjúm van egy iskolapszichológussal és az ő
blogját olvasni is szoktam. De ma körbeküldtem 10 iskolapszichológusnak (random a netről, akinek volt e-mailes elérhetősége) 2 kérdést az iskolapszichológusi munkával, önképzéssel kapcsolatban, remélem, nagy részük válaszol, akkor lesz belőle blogbejegyzés. Személyes beszélgetés és gyakornokoskodás még nem volt. Amúgy iskolapszichológusokon kívül érdemes lehet tanárokkal, szülőkkel és serdülőkkel is beszélgetni.
- én pl.
órákat adni is szeretnék majd (másik nagy álmom a tanári pálya volt), úgyhogy ezekhez igyekszem anyagot összeállítani és megfűzni a volt ofőmet, hogy egy-egy osztályfőnöki órára bemehessek és tarthassak előadásokat, beszélgetős órákat. Mondjuk havi 1x.
(Ehhez továbbra is várom az ötleteket nemrég végzett vagy jelenleg is középiskolás fiataloktól!)
-
írni - blogra, újságba (pl. a
Mindennapi pszichológia szokott hirdetni hallgatóknak cikkíró pályázatot), netes oldalra (ahogy nekem is felkerült a lifegarden-re a
cikkem)
-
kutatni (és majd publikálni) az iskolapszichológia témakörén belül - egyelőre két kutatásomat fejleszteném tovább, az egyik az
anya-lánya kapcsolatos, a másik a
családstruktúrával és a mentális egészséggel. Tágabban kapcsolhatóak az iskolapszichológiához, végül is a tanulót eléggé befolyásolja a család és a családi kapcsolatok.
-
belépni a Kortárs Segítők közé - mert az végre valami kézzelfogható, emberrekkel kapcsolatos tapasztalat
-
módszerek, tesztek. Módszerspecifikus képzéseket végezni, tesztekkel ismerkedni (műhelymunkák és szakdolgozatok keretében könnyű kölcsöntesztekhez jutni ingyen). Szerintem majd GYES alatt lesz művészetterápiás képzés. Legalább azokra az évekre is lesz valami az önéletrajzomban :D
Azt hiszem, ezeket szedtem össze. Várom majd az iskolapszichológusok válaszait is. Ja, felvettek MA-ra, szóval az a része pipa :) (és azért ilyen "mellékes" [persze nem az], mert szerintem eléggé viccesen alacsony volt a ponthatár, ennyit arról, hogy kevesebb diplomás legyen, de ez egy másik téma)
Hát uccu neki! :)
Nektek milyen ötleteitek vannak még? Ti hogyan képezitek Magatokat? (Nem csak pszichológusokhoz szól a kérdés!)