A házassági anyakönyvi kivonatunk mellé kaptunk egy Együtt feliratú kis képeslap-szerű dolgot az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Aznap nem láttuk ezt meg, csak hónapokkal később, most pedig újra a kezembe került egy beszélgetés kapcsán.
A BA képzés alatt vettem föl egy Kvalitatív módszerek (vagy valami hasonló) c. kurzust, ennek keretében egyszer mindenféle cikket igyekeztünk elemezni, a szavak mögé nézni. Ezt teszem most hobbiból ezzel a szöveggel is. Minden politikai él nélkül, csak a szöveggel, a leírt szavakkal törődve. Mert a szavak ott vannak, az esetleges ideológia, mögöttes elképzelés, vagy a párt, a politika itt most nem érdekel. Úgyhogy következzen a szöveg az én kommentárommal, néha szándékosan kukacoskodva, ezzel magamat is rávéve, hogy értelmezzem a szavakat, ne csak elérzékenyüljek egy-egy megható, érzelemkeltő mondattól, hanem próbáljak meg a hangulaton túl a szavak, a mondat jelentésére is koncentrálni (ezt máskor sem árt gyakorolni).
Kedves Házaspár!
Házasságkötésükkel Önök megtették az első lépést a családdá válás útján (Azt akarja ezzel mondani, hogy így még nem vagyunk egy család, csak elkezdünk haladni a családdá válás felé? Azért én már családként tekintek magunkra.): egymásnak hűséget fogadva megkezdték közös életüket (ez már csak kukacoskodás, hogy igazából csak folytatjuk közös életünket... :P). Mostantól hivatalosan is felelősséget vállalnak egymásért (stimm).
Házasságuk nemcsak az Önök életében jelentős állomás. Nagy érték ez a nemzet számára is (Ó, hát ez igazán nagyszerű! Köszönjük, nemzet!). A házasság egy férfi és egy nő legbensőségesebb kapcsolata (Szóval a házasság csak nő és férfi között létezhet. És a házasság valami fensőbbséggel bír. Valami legek legje.), de megóvásáért tágabb családunk, a társadalom, a nemzet is felelősséggel tartozik (Már látom magam előtt, ahogy egy veszekedés alkalmával kikiáltunk az ablakon, hogy hé, segíts nemzet! :D). Ezért fogalmaz így az Alaptörvényünk: "Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját." (Már megint ez a férfi és nő dolog. Illetve ilyen értelemben valamennyire értem, miért csak gyerekkel család a család, mert így lehet a nemzet fennmaradásának alapja [ha csak a létszámot nézzük]. Bár szerintem az is hozzájárul, aki nem válik rossz szülővé és nevel fel - hogy finoman fejezzem ki magam - érdekesebbnél érdekesebb gyerekeket.)
Ennek az új közösségnek, az Önök családjának a legnagyobb ajándéka az, ha egymás iránti szerelmük és szeretetük egy új élet forrásává válhat (Hát szerintem nem mindenki tekinti ezt a legnagyobb ajándéknak. Mi van azokkal, akik esetleg nem akarnak gyereket? Vagy akiknek a gyerek mellett más is van netán az életükben?). A gyermek ugyanis áldás: a család, és nemzetünk megmaradásának záloga. (Mert nyilván mindenkinek az a leghőbb vágya, hogy neve és vére fennmaradjon az örökkévalóságig.)
Köztudott azonban, hogy egy család életében vannak nehezebb időszakok is. Mint minden emberi kapcsolatot, a házasságot is ápolni kell, s ha embert próbáló idők jönnek, segíteniük kell egymást.
Szeretnénk mi is segítő kezet nyújtani, ha a mindennapi problémák útvesztőjében elakadnak. Kérjük, látogassanak el honlapjainkra: a kormany.hu és a mindenamicsalad.gov.hu címre! (Ez aranyos :) )
Kívánunk az új család számára megértő, soha nem múló szeretetet, nagyon sok örömöt és bőséges gyermekáldást! (Már megint a gyerekek.)
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság
Még pár idézetet is kaptunk:
"Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz." Szent István Intelmei Imre herceghez
"Akkor élsz, ha másokért élsz." (Ezen csak szolidan felhördültem.) Gróf Széchenyi István
"...az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit... Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm." (Hát nem tudom, azért egyedül is tudok örülni vagy valamit szépnek látni. Bár persze, jó megosztani mással, de...) Wass Albert: Ember az országút szélén
"A szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés életre-halálra, a szeretet szolgálat. Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre." (Egy picit az én érzésvilágomnak ez túl drámai.) Márai Sándor
Tehát a házasság csak férfi és nő között létezik, és az a legek legje, a család alapja, mely csak gyerekekkel együtt család, lehetőség bőséges számúval. Így igazán élet az élet. És mindez nemcsak nekünk, de a nemzetnek is jó és ő is segít ezt megóvni (amúgy ezt értem és fontos is, hogy lehetővé tegyék a párok, a családok, meg úgy alapvetően az emberek jó életét). Néha nehéz, de tegyünk érte, hogy jó legyen, úgyis csak úgy élet az élet, ha másokért élhetünk, és egyedül nem is öröm az öröm.
Én tényleg azért mentem férjhez, mert szeretem az illetőt, mert vele szeretném leélni az életem, mert nekem boldogabb így az életem. Gyereket is szeretnék, és a nehéz helyzetekben is szeretnék kitartani, és együtt örülni és együtt bánkódni és kijönni a gödörből. De nem hiszem, hogy mindenki ugyanilyen érzésekkel megy férjhez/nősül meg, hogy mindenki ugyanazt várja a házasságtól, hogy mindenki szeretne gyerekeket, vagy hogy úgy egyáltalán a házasság lenne a legek legje, meg a gyermekáldás. Én ezt választottam, mert ezt gondolom magamnak jónak, de nincs szükségem arra, hogy a nemzet kikiáltsa ezt a legjobb és legcsodásabb életformának, életcélnak. Nem gondolom ezáltal jobbnak magam, és nem azért tettem, hogy a nemzetnek jó legyen. Hanem mert nekem jó. Ami persze közvetetten a nemzetnek is. De így más is tehet a nemzetért - legyen neki jó, ami jó lesz a nemzetnek is.
Valami ilyesmit tudnék elképzelni, ami minden házasulandó párhoz passzolhatna (ha már nincs kapacitás egyénre szabni, ami tök jogos):
Kedves Házaspár!
A házasság és a boldogság is mindenkinek mást jelent. Kívánjuk, hogy házasságuk Önöknek tetszően alakuljon, hogy megtalálják és fenntartsák életükben a boldogságot! (Mert a nemzetnek jót tesznek a boldog emberek.)
Minden jót kívánva:
Emberi Erőforrások Minisztériuma ...
Tőletek is azt kérném, hogy politikától mentesen reagáljatok, ha reagáltok. Van miről gondolkodni és van mire reagálni bőven a politika bevonása nélkül is. Pl.:
- Nektek mit jelent a házasság?
- És a boldogság?
- Mit gondoltok más életformákról? (már nem a földönkívüliekről...)
- Szeretnétek gyereket? Miért igen/nem?
- Ti hogyan olvastok? Könnyen elérzékenyültök a hangulatkeltő elemektől, vagy kizárólag a tartalomra koncentráltok? Vagy?
- Milyen más gondolat jutott eszetekbe a bejegyzést olvasva?
(Kép innen.)
2 megjegyzés:
Köszi Kormány és Dorka, most jót mosolyogtam! :D
- Nekem megerősítés, hivatalosan is. Szerintem szép dolog ezt így vállalni a jog meg minden előtt (meg aki vallásos, annak Isten előtt), meg az összes ismerős előtt, hogy igen, mi összetartozunk. Amúgy jogilag is tök hasznos. Így, hogy nem vagyunk összeházasodva, van egy csomó korlátunk (főleg pénzügyi). De a házasság meg főleg pénzügyi okok miatt még nem téma. De én várok türelemmel, nem erőltetek semmit... :D
- Őőőőő a boldogság? Itt és itt :)
- (Túl nagy a világmindenség meg minden, hogy csak az ember létezzen benne :D) Egyéni döntés, aki abban érzi jól magát, nem kívánok mást, csak hogy legyen boldog! :)
- Engem a Hétszínvilág (vagy -virág vagy hogy hívták) olvasókönyv alsóban eléggé megutáltatott olvasni a történelmi részeivel, így sosem olvastam annyit, amennyi fel volt adva házinak. Nem hiszem, hogy diszlexiás lennék (már ha annak vannak fokai). Csak szimplán lassan olvasok (beszéd sebességgel), szerintem. De sosem voltam olvasásból ötös, míg nyelvtanból meg igen. Amikor olvasok, nem akarok semmit a sorok mögé képzelni, helyette viszont szinte hallom a hanglejtést, látom az arcot (könyv esetén a tájat, a ruházatot, mindent megrendezek, mint egy rendező). Az agyamra, a képzeletemre bízom a dolgot. Ha nem tetszik, újraolvasom az adott mondatot, és átképzelem. :) Nekem csak így megy.
- Kiyosaki írta azt hiszem - de lehet, hogy más könyvben (is) volt, - hogy ne számítsunk az állam támogatására, persze jó, ha van; de kormányok jönnek-mennek, nyugdíj meg TB vagy lesz, vagy nem, stb. - persze ezt első sorban a pénzügyeinkre értette, de én most ezek után erre is... :)
Köszönöm Macska, most én is jót mosolyogtam! Igen, túl nagy a világmindenség, hogy egyedül legyünk benne :D
Meg köszönöm a hosszú, mindenre kitérő kommentet! :) És örülök, hogy jót mosolyogtál.
Ha helyesírásból ötös voltál, kétlem, hogy diszlexiás lennél... Én sem vagyok egy gyorsolvasó amúgy :)
És azt hiszem, egyet értek Kiyosaki-val. Jó, ha támogatnak, de nem arra építem az életem. Akár a társadalomra/kormányra, akár a tágabb családra gondolok. Jó, ha tudnak segíteni a nagyszülők, rokonok, barátok, de nem rájuk építek, amikor gyereket vállalok majd, vagy házépítésbe kezdek.
Megjegyzés küldése